Ion Luca Caragiale: Farsang
Nemzeti Színház

Ha van nyelvvígjáték, akkor Parti Nagy Lajos az egyik legnagyobb mestere. Réz Pál fordításából készített fergeteges átirata színpompás nyelvi tûzijáték. Csak ízelítõnek álljon itt például a vérszomjas megjegyzés: "Torkán át mártom szívébe a fogsorom!", a szende mentegetõzés: "Bûnös asszony vagyok, egy haramina", vagy a franciás álmûveltség magasiskolája: "Sertés la femme!".

Parti Nagy Lajos változata világosabbá is tesz néhány dramaturgiai pontot. Például az előadás végén egyértelműen a borbélysegéd Iordache oldja meg a bonyodalmakat, s pontosan elhangzik, hogy az elagyabugyált Mache miért megy vissza a borbélyüzletbe. De a dramaturgiai beavatkozás mellett Parti Nagy Lajos igazi erőssége a már említett nagyszerű kifejezéstalálmányok magyarítása. Az egymást követő összezagyvált szólások, furcsa szórendű mondatok adják vissza Caragiale alakjainak feslett butaságát, de egyúttal a nyelvi abszurditásra is rámutatnak. Jordán Tamás rendezése azonban a nyelvi anomáliákat csak mint a jellemábrázolás eszközeit használja. Kevés figyelmet szentel annak, hogy a furcsaságok csokra tárgya is lehetne az előadásnak, Ionesco darabjaihoz hasonlóan. Valahogy minden leegyszerűsödik. Elvész az eredeti darab látszattal és valósággal való, szinte pirandellói játszadozása. A figurák karikírozottsága egy az egyben értendővé válik s ezzel az előadás a bohózat felé hajlik.

Sinkó László, Szarvas József, Gazsó György és Csankó Zoltán | theater.hu fotó - Ilovszky Béla

A román szerző vígjátékának cselekménye tulajdonképpen maga is bohózatba illő: egy szerelmi ötszög sorozatos félreértéseken alapuló bonyolítása. A három részre tagolt színmű első és utolsó felvonása Girimea borbélyüzletében játszódik. A realista díszlet XIX. századi külvárosi borbélyszalont mutat, de a pusztuló falak penészfolt helyett aranyfüstös patinát idéznek. Az ódon fogászati széktől a madárkalickán és a babakocsin át a duruzsoló vaskályháig vagy a réz mosdótálig minden korabeli relikvia fellelhető. Mita asszony mégis mintha kortárs biztonsági gyufát használna a bárhol meggyújtható, 1800-as évek végén elterjedt foszforos változat helyett. A helyiségből két ajtó nyílik, valamint létra vezet a padlásra. A túlságosan szétosztott tér minden pontjának bejátszása időnként nehézkes, a létra és az emelet elhagyható lenne. A bal oldali deszkaajtó istállóba vezet, háztáji hangzavar zendül fel, ha szereplő téved az állatok közé, máskor tehénbőgés kommentálja az elhangzottakat. Csupa leheletnyit erőltetett burleszkelem. Ugyanez érvényes a célt tévesztett pofonok, a repülő habos pite vagy a csapkodás miatt kihasadt párnából szálldosó tollpelyhek esetében is. Azt pedig, hogy az idős Mache az előadást záró békés, hajnali eszegetés jelenetében a kolbászdarabkát a kukijaként pöndörgeti, nem is lehet mire vélni. Bohózatnak remek, mosolyog az ember a hülyéskedésen, mégis furcsa látni egy zseniális színészt ilyen helyzetben. Nem jobb a helyzet a második felvonás álarcosbáljában sem. Itt a díszlet egy vendéglő fa enteriőrje, középen négyzet alakú pulttal, elöl elszórt asztalokkal, székekkel. A borbélyüzlet padlása a pult felett vezető folyosójává alakul. Horesnyi Balázs díszletének emeleti próbálkozásai most már bizonyosan feleslegesek. Még a tér szűkítését sem igazán valósítják meg: a hatalmas vendéghelyiség szinte tátong az ürességtől, csak ott sejteni némi mozgást, ahol forgóajtó vezet a zenés-táncos terembe. A szereplők mókás jelmezekben jönnek-mennek, de kissé olcsó poénkodásnak tűnik, hogy a humor egy muslincajelmezes alak zümmögésén, egy denevérálarc fülein vagy egy leszúrt török által rángatott medvén nyugszik.

Jelenet az előadásból | theater.hu fotó - Ilovszky Béla

A színészek jók, holott közismerten nagyszerű színészekről van szó. Mitát Udvaros Dorottya játssza, Didinát Murányi Tünde. Nae szerepében Szarvas József lép fel, míg Pampont Csankó Zoltán, Iordachét Gazsó György alakítja. Dőry Virág jelmezeiben még a nők is kissé vad benyomást keltenek. Ruháik tartozéka legalább egy szőrmegallér, a férfiak arca pedig minimum egy gavallérbajusszal vagy izmos barkóval harciasodik. A színészi játék is vehemens. A szenvedélyes szövegmondást gyors és heves gesztusok kísérik. Kaszás Attila az Adóhivatali gyakornok szerepében mozgékony maflát játszik, igazi vígjátéki karaktert épít fel. A Machét alakító Sinkó László nemcsak a poénok kidolgozásában jeleskedik, de a megcsalatás lelepleződésekor felvillantja egy öregember magányát is. Ez is jó, az is kedves, összességében mégis egy fáradt előadás kínál halvány szórakozást.

DEME LÁSZLÓ