Barta Lajos: Szerelem
Tatabányai Jászai Mari Színház - Vidám Színpad

Nincs könnyû helyzetben egy eladósorban levõ lány, ha egy álmos kisvárosban, annak is a nyugdíjasnegyedében lakik; pláne ha már túl van a legkapósabb koron... Míg a tisztes hivatalnokcsalád két kisebbik lánya boldog akar lenni, a legidõsebb (a huszonnyolc évesen már vénlánynak számító Nelli) "csak" férjhez akar menni. Választék híján akár ahhoz a sárga, beteges kinézetû idegenhez, aki nemrég költözött a szemben levõ házba...

Amikor fölmegy a függöny a Szerelem tatabányai előadásán, mintha egy kalitka tárulna elénk: az a kalitka, amelyből Barta Lajos "három nővére" ki akar szabadulni. Zeke Edit falak nélküli színpadképe (egy meglehetősen ügyetlenül működő kétszárnyú ajtótól eltekintve) csupa fémvázból áll; puszta fémkeret jelzi a külvilággal kapcsolatot jelentő ablakot is, ahonnan Nelli (Tóth Ildikó) kiinteget az ismeretlennek a játék kezdetén.

Kiinteget? Pontosítsunk gyorsan: fölugrik az ablakba, és vadul hadonászik... De hasonló a helyzet a másik két testvér esetében is. A középső lány, Lujza (Kovács Vanda) egyetlen fájdalmas búcsúcsók helyett hisztérikus csókok özönével árasztja el a fővárosban szerencsét próbáló költőjelöltet, hogy aztán szemlátomást az utolsó pillanatban tűnjenek el az ajtó mögött; a legkisebb pedig, a bimbózó nőiségét kétségtelenül fegyverként használó Böske (Gidró Katalin) már az első légyott során eljut a vetkőzésig, a vetkőztetésig, sőt addig, hogy a félszeg kiskatonát magára húzza a kanapén. Ezek a mozzanatok bizony elég valószínűtlenek az adott szituációkban, ráadásul drasztikusan leegyszerűsítik a figurák amúgy összetett jellemét (vagy akár a képtelenségig ellentmondanak nekik, mint például akkor, amikor a roppant gátlásos új szomszéd is a kanapén köt ki). Így aztán a produkció egy idő után meglehetősen felemássá válik: színészileg mindvégig roppant erős (Csomós Mari például csodálatos, pasztellszínű portrét rajzol a "problémás" lányai sorsfordulatait őszintén megszenvedő, melegszívű családanyáról, Varga Zoltán pedig reveláció a hipochonder szembeszomszéd, Komoróczy szerepében), maga a történet viszont egyre érdektelenebbé lesz. A harmadik felvonás végére "engedelmesen" elidegenedett néző legjobb esetben udvarias értetlenséggel figyeli, amikor a három lány a mindnyájukat érintő érzelmi viharok és szerelmi csalódások után ifjúi energiákkal, optimistán toporzékolja a kanapén, hogy szembeszáll a világgal és boldog lesz.

Csomós Mari és Varga Zoltán | theater.hu fotó - Ilovszky Béla

A negyedik felvonás viszont szerencsére egészen pompásnak bizonyul. Novák Eszter legnagyobb rendezői ötlete jóvoltából az elbúsult, halni kívánkozó Komoróczy szobájának függönye ravatalozói drapériára, ágya pedig ravatalra emlékeztet; ide pakolja ki üzleti kellékeit az idő előtt kihívott temetkezési vállalkozó. (Magyar Attila remekül eltalált figurája hátborzongató és röhögtető egyszerre; a kollekciós táskájából a kinyitás pillanatában előbukkanó fekete luftballon és a leendő kuncsaft kezébe nyomott - halottaskocsi lovaira való - sötétbíbor bóbita láttán például egy emberként nyerít fel a közönség.) Amikor pedig a tüskés vénlányból nővé lágyult Nelli megjelenik, hogy kezdettől fogva kiszemelt "áldozatát" visszaparancsolja az életbe, a gyászágy egy csapásra nászággyá válik: a fekete lepedő alól kibukkan egy virágos rétet formázó zöld szövetréteg. Azon ülve nézi egymást megbűvölten a sok bonyodalom után egymásra talált, rendhagyó pár, s ebben a fanyar idézőjelben hangzik el a darab kissé ironikus, de végül is meggyőzően csengő zárómondata: "Milyen szép is az élet, milyen gyönyörű a szerelem"...

HOCHENBURGER ÁGNES