Tennessee Williams: Macska a forró bádogtetõn
Soproni Petõfi Színház

Bár a Macska a forró bádogtetõn sokat játszott darab (jelenleg is mûsoron van a Pesti Színházban Eszenyi Enikõ és Kamarás Iván fõszereplésével), ám messze nem a legjobb Tennessee Williams-mû. Az elveszett lelkek írója, a lázadó puritán a vesztesek nyomorúságait s kitárulkozásait ábrázolja ugyan ebben a drámájában is, ám jóval erõtlenebbül, felszínesebben s kissé szappanopera-ízûen. És mindezen a soproni Petõfi Színház elõadása nemhogy változtatni nem tud, vagy leplezni legalább, de még ki is emeli a darab gyengeségeit és súlytalanságát.

Egy vendégszobában vagyunk (a titkok általános helyszínén). Minden harmonikus, könnyed, szinte vidám. Világos, keleties rattanbútorok töltik be a teret, a hatalmas üvegajtókon leeresztett redőnyök. Középen, a plafonon egy ventilátor, állandó működésben. Baloldalt az öltözőasztalnál nagy, hármas osztatú tükör. Székely László díszletében minden a fullasztó forróságot idézi - a hőség szinte érzékelhető.

Nagy-Kálózy Eszter fizikailag is lecsupaszodik, szexi fekete fehérneműben lejtve önti ki lelkét s vergődik hosszan előttünk, aztán haragoszöld ruhát ölt a leöntött kisestélyi helyébe, hogy felvegye a harcot minden és mindenki ellen. Mindemellett sötétbarna Kleopátra-parókát kapott a jelmeztervezőtől, Csengey Emőkétől, így külsőleg is vadabb, keményebb lett.

Selmeczi Roland és Nagy-Kálózy Eszter

Nagy-Kálózy kellőképpen kívánatos "macska" és kellőképpen idegesítő az állandó "nyávogása", dorombolása is. Maggie-je vibrálva csacsog, beszédbe menekül; egyszerre képes simulékony és robbanékony lenni. A karmait tán a kelleténél többször mutogató vadmacska, aki azonban rabja a férfinak, az életformának, s többnyire csak partra vetett halként vergődik. Nagy-Kálózynak sem sikerül azonban elhitetnie, hogy Selmeczi Roland előtte fekvő Brickje igazi társa lehetett valaha is - vergődése férje elhidegülése miatt és visszaszerzéséért ekképp légüres térben zajlik. Kettősükből hiányzik a feszültség, a (Nem félünk a farkastól párosának szertartásaihoz hasonlatos) bensőséges, meghitt egymást gyilkolás, és az a szánalmassággal vegyes tragikomikum, amely olykor groteszkké s mulatságossá is képes válni. Igaz, a Bricket alakító színésznek nincs könnyű dolga, hiszen a férfi fő jellemzője éppen az, hogy magába zárkózik, delíriumba, csömörbe menekül, és elfordul a mellette lévő, belé kapaszkodó nőtől. Selmeczi Rolandnak magábafordulásai, csöndjei a jobbak, dacos, kiábrándultságból fakadó némasága.

A Big mamát alakító Kovács Nóra őszinte hangú, s természetes aggodalmat jelenít meg, igaz, ezzel némileg le is egyszerűsíti a figurát, nemigen hagyva meg a kétséget: valódi szerelmet és aggódást érez-e férje iránt, vagy csupán szerepet játszik.

Maggie sötét színeivel ellentétben Gooper felesége, Németh Borbála csupa rózsaszínben van s fekete keretes szemüvegben. Gooper családjának minden tagja vastag fekete keretes szemüveget hord - szenvedélynélküliségüket, bürokratalelküket hangsúlyozva, s lényüket groteszkké téve. A két tábor, a két család így kétféle stílust képvisel - a színészi játékot tekintve is. A legreménytelenebb, legkilátástalanabb s ezzel együtt az előadás egyik legszebb, leghatásosabb képe a már említett ventilátor monoton, végeláthatatlan körözésének látványa, amely felidézi az emberből mindenfajta tettvágyat s erőt kiölő tikkasztó, álmosító nyári forróságot. A másik ilyen emlékezetes mozzanat a záró kép, amelyben Maggie, bár legyűri a már "bekattant", azaz alkoholmámorban fetrengő Bricket, s így ismét közel kerülhet hozzá, ám az idillivé, már-már intimmé váló jelenet visszavonatik azzal, hogy a látszólag hozzá tartozó, reményről s a szeretet újjáéledéséről szóló szavakat felvételről halljuk.

Az önáltatás tovább folytatódhat, immár a nézőtéren: a nézők azzal a nyugodt tudattal s elégedettséggel térhetnek haza, hogy nemcsak hogy szépen felöltöztek, és egy már-már klasszikusnak számító, közismert darabot tekintettek meg, de egy komoly, mély s tartalmas előadásban is részesültek - vagyis tartalmasan, kultúráltan szórakoztak, s felülemelkedtek a kereskedelmi csatornák nyújtotta színvonalon.

Szilágyi Tibor rendezőként láthatóan igyekezett tisztességgel levezényelni az előadást, ám nem sikerült életet lehelnie ebbe a halovány, erőtlen, melodramatikus műbe, s elérnie, hogy a jelenetek, dialógok az emberi lélek s kapcsolatok rejtelmeit feltáró, azokat jobban megértető szerves egésszé álljanak össze, amelyben esetleg akár még magunkra is ismerhetünk.

Az mindenesetre erénye az előadásnak, hogy - Thuróczy Katalin hathatós munkájának köszönhetően - nem túl hosszú, s a Williams által javasolt három helyett csupán két részben játsszák.

Marik Noémi