Egy hajlott hátú öregember, egy szembeteg, egy törpe, egy ferde orrú vagy egy megégett epilepsziás beteg. Szobrok, maszkok, fából faragva, fél embernagyságban. Meglepõ naturalizmussal és elvonatkoztatással. Valamennyi azt ábrázolja, milyen betegségekkel, természetellenes tünetekkel találkozott évezredek alatt Fekete-Afrika népe, s mi módon harcolt e kórok ellen: hagyományosan varázslással, ráolvasással, fétisekkel, jóslásokkal...

Minderről és az orvoslás afrikai elterjedéséről egy nemzetközi vándorkiállítás ad némi fogalmat a Semmelweis Orvostörténeti Múzeumban. Az afrikai gyógyítás művészete című bemutató a brüsszeli Musée de la Médicine, a lisszaboni Sociedade Geografica, a szenegáli Musée d’Art Africain de Dakar közös kiállítása, kiegészítve a bemutatónak helyet adó Orvostörténeti, a Néprajzi, a Természettudományi Múzeum és az Országos Széchényi Könyvtár tárgyaival, dokumentumaival.

Afrikában máig gyakorolják a hagyományos orvoslás módszereit, miközben jelen van az európaiak által meghonosított, természettudományos alapú gyógyítás is, és ennek számos korszerű intézménye. S noha sok betegséget és járványt sikerült megszüntetni, még most is vannak, akik szegénységük, tudatlanságuk miatt nem fordulnak orvoshoz. Hogy ők mit tesznek? Nos, erről szól a kiállítás, midőn felvázolja a hagyományos, ősi kezelések sokféle változatát. Ezek egy része, a házi gyógyítás generációról generációra öröklődik. Másik része a speciális gyógyító-varázsló tudománya. Ezek a módszerek a természetfeletti vagy a természeti erőkkel kapcsolatba hozott betegségek elűzésére valók. Megint mások a gyerekek világrajöttét segítik, vagy kezdetleges sebészeti beavatkozásokra vállalkoznak. Mindannyian használnak az ősi hiedelemvilággal kapcsolatos tárgyakat is. Az afrikai betegek és betegségek s a gyógyítók világáról különös műtárgyak vallanak. Így a nigériai jorubák jóseszközei, a kongói kubáknak a szellemek kikérdezéséhez használt dörzsölőfája, termékenységgel kapcsolatos anya- és gyerekszobrocskák, mágikus figurák, vagy a körülmetélés eszközei.

A kiállítás két magyar orvos, az 1909-től Kamerunban, majd Libériában dolgozó Fuszek Rudolf és az 1930-as években Kongóban gyógyító Tanhoffer Lajos munkásságára is kitér. Fuszek jelentős, libériai maszkokból, plasztikákból álló hétszáz darabos gyűjteményét 1937 és 39 között a Néprajzi Múzeumnak ajándékozta. Az ő nevéhez fűződik a libériai közegészségügyi állapotok jelentős javítása: számos járvány, népbetegség felszámolása. Kórházakat alapított, ápolónői és asszisztensi kurzusokat indított. Eredményeiért egészségügyi miniszterré nevezték ki, amely feladatot 1941-es váratlan haláláig ellátott.

Különleges, érdekes a látnivaló. Kár, hogy amúgy kevés az információ, s inkább esztétikai értékét élvezheti a látogató a kiállításnak, holott némi segédlettel mélyebb ismereteket is szerezhetne.

KÁDÁR