Édes Böske, drága Klári avagy Szabó Lõrinc szerelmei
eXínház

"Nem én akartam, / hogy így legyen / nem én csináltam / az életet / s nem én csinálok / belõle bûnt..."

Így menti Szabó Lőrinc - Szeretők teste-lelke című versében - azt a hármas kapcsolatot, amelyben 25 éven keresztül élt, amelyből nem tudott, mert nem is akart szabadulni, s amelyet 25 éven át mentett. "Szeretlek, s mást is szeretek, / s tudom, hogy nem szabad, / tudom, hogy fáj neked, de mit / tegyek, mikor / nekem elszakadni fáj - mit tegyek, hiszen nem én akartam / ezt a szerelmet...", majd Istenre utalva: "...mondd, mit tegyek, / ha ő cselekszik helyettem és / én szenvedek a bűneiért, / az ő bűneiért, aki / sokkal hatalmasabb, semhogy tetteit / bűnnek merje nevezni..."

Rezignált hárítás gördül a beszélgetősen folyékony sorokból. Azt állítja, szenved, mégis jó ez neki így, sőt így jó csak... Erről az "így jó"-ról szól az a 70 perces darab, amellyel új színházat avatott Győr-Moson-Sopron megye Győr belvárosában. Az "eXínház" ugyanis, Réczei Tamás rendező vezetésével az egykori Kisfaludy Színház két éve felújított épületében az Édes Böske, drága Klári avagy Szabó Lőrinc szerelmei című ősbemutatóval indított.

Jelenet az előadásból | Fotó: Nagy Attila István

Réczei Tamás neve nem ismeretlen Győrben (rendezett például a jó emlékű Padlásszínházban), de televíziós szerkesztőként, rendezőként tudhat róla bárki országszerte. Fiatal kora ellenére hihetetlenül sok mindenhez nyúlt már (a különféle médiatevékenységen kívül rendezett a Madáchban, Debrecenben, Szolnokon, Székesfehérvárott) - most pedig színháza is lett... Csodálatra méltó vakmerő eltökéltsége, mellyel egy új színház működtetésére vállalkozik olyan időszakban, amikor mindenütt csak leépítenek. A megye idén 9 millió forinttal támogatja az új színházi vállalkozást - nem kell ahhoz bennfentesnek lenni, hogy sejtsük, mennyire elég ez az összeg -, Réczei szerint nagyon sok múlik majd a nézettségen...

Győr és környékének néhány százezres lakossága rendelkezik ugyan egy óriási, több tagozatos színházzal (itt működik a Győri Balett is), Réczei azonban mást szeretne nyújtani: állítása szerint nem népszínházat, hanem olyasmit, ami elsősorban a fiatalokat szólítja meg: kortárs nyelven kíván kortársakhoz szólni. S hogy valóban lényeges számára a néző, azt bizonyítja az első - ingyenes, protokoll - előadáson kiosztott kérdőív. Nem csupán azt a kérdést teszi fel az elsősorban pedagógus vendégeknek, hogy tetszett-e a darab, hanem azt is: ajánlaná-e az előadást diákoknak. Nem töltöttem ki a lapot, mert - kifogásaim ellenére -, tetszett ugyan a produkció, ám nem ajánlanám diákoknak. Félórán belül mocorogni kezdenének, amikorra világossá válik, hogy most már ez végig ugyanarról szól.

Réczei egyszerű, lehatárolt térformái, végig hasonló tempójú szereplőmozgatása, bármily értékes is a szöveg (melyet ő írt Szabó Lőrinc versei és levelezése alapján), nem fogja végig lekötni a célközönséget. Engem lekötött: jólesett ezt az epikába fordított szerelmes lírát hallgatni hosszasan. Ha másmilyen színházat akart Réczei Tamás, mint a szokványos, akkor azt műfaja, irodalmi eszközei révén el is érte. A Szabó Lőrinc, valamint felesége, Mikes Klára és szerelme, Korzáty Erzsébet között zajló levélváltások szövege önmagában is líra. A dialógus a darabban nem más, mint saját levelek hangos felmondása, egymásnak keresztül-kasul továbbítása. (A két hölgy ugyanis eredetileg szívbéli barátnők, s egymással is folyamatos levelezésben állnak.) A darab nem történetet ír le, hanem állapotot: az egyik oldalon ott a feleség - okos, érzékeny, erős támasz, Szabó Lőrinc gyermekeinek anyja -, amott meg Erzsébet, az érzékien lángoló szerelem, a lopott, titkos órák izgató gyönyörével, s e kettős ölelésből nincs kiút.

Már Nagy Viktória díszlete is sugallja az egybezártságot: néhány grafikus vonallal behatárolja a teret, melyben ennek a szerelmi háromszögnek el kell férnie, akkor is, amikor helyszíneit országhatárok választják el a történet szerint. Mai, hétköznapi öltözetben lépnek színre a szereplők, s nézegetik a letakart bútorok közt szétdobált vers- és levélfoszlányokat.

Ebből a kerethelyzetből, a leveleket hangosan olvasva váltanak át lassan az eredeti szerepükre. Miután a bútorokról lehúzzák a lepleket, a hölgyek a kort idéző ruhát öltenek, s kész a miliő, mely aztán végig úgy is marad. Ebben a szikár, minden színházi trükköt, segédeszközt és hatáselemet nélkülöző szituációban kizárólag a színészre hárul a feladat, hogy lefoglalja a néző figyelmét. Valódi cselekmény híján a szép és érdekes szöveggel magukra maradnak az előadók. Változatosabban pörgetett játékstílus, no és némi húzás megkönnyítette volna a dolgukat.

Venczel Vera | Fotó: Nagy Attila István

A színésztrió tagjai közül a feleséget alakító Venczel Vera az, aki törékeny vállain elviszi ezt az előadást, aki végig, minden megmozdulásával megfogja a nézőt, minden lehetséges színét felvillantva szerepének. Élettapasztalata összes kis zugából merít valamit, s ezeket az apró mozaikokat szigorú következetességgel rakja össze úgy, hogy kristálytisztán látjuk, értjük Mikes Klára lelkének minden rezdülését.

Korzáty Erzsébetről már kevesebbet tudunk meg, s ez nem csupán az őt játszó Verebes Linda hibája. A szövegből annyit tudunk meg a lányról, hogy a költő lángoló szerelmét elfogadja, hol vonakodva, hol odaadóan, már-már követelően viszonozva. Helyzetének kiszolgáltatottsága egyértelműen kiderül, személyiségéről viszont már vajmi kevés. Verebes Linda nem is vállalkozik különösebb árnyalásra: egyszerű, nyílt, sallangmentes és szép - amilyennek Szabó Lőrinc kívánta szeretőjét.

Kuna Károly vibráló energiákat hordoz, passzív helyzetekben is szinte sistereg, a költő cinizmusát is szenvedéllyel írja felül, ahogyan ezt maga Szabó Lőrinc is tette valószínűleg, szinte kéjelegve az önvádban: "őrült, beteg, erkölcstelen vagyok...", nem mozdulva a helyzetből. A premier feszültségében ez az izzás talán túlzottra is sikeredett (bakikkal, nyelvbotlással), ereje azonban magával sodort.

Lesz folytatás? Jó lenne belenézni a kitöltött kérdőívekbe: küldik-e a tanárok diákjaikat. Vagy: jönnek-e majd ők maguk is gyakrabban? Elég lesz-e a pénz? Figyelünk.

LŐRINC KATALIN