Egymás mellett, külön utakon

Nem volt könnyû egyeztetnünk. Úgy terveztük, hogy hármasban találkozunk, de a próbák (Tasnádi: Paravarieté és Frayn-Mohácsi: Veszett fejsze) közbeszóltak, szabadnapjaik nem estek egybe, így lett az egy találkozásból kettõ, az eredetileg páros interjúból két portré.

Négy évig együtt jártak a Színház- és Filmművészeti Egyetemre, mindketten Kaposvárra szerződtek, de a Lili bárónő című előadáson kívül a színpadon nem találkoznak.

Bartsch Kata a kaposvári színházon nőtt fel, némelyik előadást többször is megnézte, egyik legnagyobb élménye a Mohácsi János rendezte Istenítélet volt. Bár vannak olyan társulatok, ahová szívesen szerződött volna, igazából nem akart mást, mint hazamenni, otthon játszani. Nagy élményt jelentett neki a komoly szakmai visszhangot kiváltó Ványa bácsi próbafolyamata, az, hogy együtt dolgozott Jeles Andrással. Élvezte a munkát.

A szerep nagysága - Jelena Andrejevnát játszotta - ellenére felszabadultan dolgozott, és egy olyan stílust próbálhatott ki pályakezdőként, ami egészen más gondolkodásmódot kíván. Bár a Lili bárónő intrikusa, Clarisse, és a Bolha a fülbe Antoinette-je is a kacér, "nagyon nők" közül való, nem akarja, hogy beskatulyázzák, ki akarja próbálni a naiva szerepkörét, és azt is, milyen csúnyának vagy éppen gonosznak lenni. Új bemutatója, a Paravarieté izgalommal tölti el, mert ez az előadás egészen más lesz, mint a Krétakör által már bemutatott, hiszen a darab is változott, Tasnádi István tulajdonképpen velük együtt, a próbák alatt írta - az intenzív folyamatban minden energiája összpontosul. Ebben az összpontosításban segíti őt az is, ha csak bemegy az öltözőjébe és eszébe jut, hogy ugyanabba a tükörbe nézett Molnár Piroska, Pogány Judit és Lázár Kati, akiket csodál. Ilyenkor egyszerre érez feltöltődést, büszkeséget és némi félelmet, hogy vajon meg tud-e felelni saját elvárásainak. Ezért tanulni akar, sokat, művészeti workshopokon és szabadegyetemi kurzusokon egyaránt, hiszen egy színésznek sokoldalúnak és biztos ízlésűnek kell lennie. Az ügynök halála és a (nagy bánatukra az egyeztetési nehézségekből adódóan ritkán játszott) Cola, cukor, nokedli előadásain túl is sokszor van úton: szabadnapjain Budapestre utazik, színházba, moziba, kiállításra jár.

Pető Kata úgy gondolja, mázlista, hogy úgy történik minden, ahogy szeretné. Szolnokon, a Budapesti Kamaraszínházban és a Katonában is láthatták egyetemi évei alatt, de nem alakult úgy, hogy ezekhez a színházakhoz szerződjön. Ezt ma már egyáltalán nem bánja, mert Kaposváron sokat és sokfélét játszhat. Első szerepe A maratonfutók tiszteletkört futnak című előadásban alig pár szó. Voltak, akik azt mondták: megíratlan a karakter, de pont ez foglalkoztatta, hogy ebből a kevés támpontból építse fel Krisztinát, ebből derüljön ki, milyen jellem. A próbák (és az előadás) alatt figyelhette a kollégáit, megismerhette őket úgy, hogy még nem volt súly a vállán. Ellentétben a második bemutatóval, a Lili bárónő címszerepével, ami megijesztette, mert nem tudta, hogyan hozhatja az operett műfaját magához, saját ízlésvilágához közelebb, de az első ijedtség után rábízta magát a rendezőre, Babarczy Lászlóra, a klasszikus formára, az egyszerű történetre, ami megengedi, hogy a néző elengedje a fantáziáját. Nagy a siker, ez örömmel tölti el, ugyanakkor tart is attól - bár szeret énekelni és imádja a musicaleket -, hogy kizárólag zenés színésznőnek könyvelik el. Az évadot Mohácsi János Még egyszer hátulról-változatával zárja, ami azért inspirálja, mert ismét egy új csapattal, új rendezővel és más próbamódszerrel dolgozik. Zsúfolt nyara lesz. A munka mellett szeretne külföldi színházi kurzusokon részt venni - hogy ez csak ugródeszka-e ahhoz, hogy más nyelvi és kulturális környezetben is kipróbálhassa magát, majd meglátjuk. Azt mondja, néha hontalannak érzi magát: Kaposvár nem az otthona, valami mégis vonzza őt oda és jól érzi ott magát, a főváros nem taszítja, de nem vágyik már vissza.

Két pályakezdő színésznő, akik különböző indíttatásból, de tudatosan meghozott döntés után kerültek a Csiky Gergely Színházba. Sokat és sokfélét játszanak, a beilleszkedés is könnyen ment, talán csak azzal volt kicsit nehéz megbarátkozniuk, hogy bizonyos szempontból egymás vetélytársai lettek, hiszen a fiatal női szerepek száma korlátozott, ugyanakkor nem egyformák, és ez az egészséges "konkurenciaharc" nem hagyja őket elkényelmesedni, kihozza belőlük a legjobbat. Egybehangzóan állítják, hogy szerencsés a dolgok együttállása szakmailag és emberileg is, még a hibákkal vagy problémákkal együtt is van valami kis tökéletesség a világukban. És ez sugárzik róluk.

PAPP TÍMEA