Kaposvári Csiky Gergely Színház

Az andalodás jogát ugyan ki kérdõjelezné meg? Amikor - már túl az elsõ szüneten - a hatodik sor közepe egy emberként énekelni kezd, s a kaposvári polgár úgy brummog a párjának, hogy a szomszédok is mind egymásra nevetnek, akkor, csak akkor érzi igazán az ember, hogy nem lehet ezt megvonni mitõlünk. Már a nyitány megédesíti a levegõt a "Tündérkirálynõ, légy a párom" kezdetû keringõvel, majd jön a hoppszaszás "Gyere, csókolj meg, tubicám" rohanása, s kivilágosodik a szín. Almazöld márványfalat játszik a vászon, s barackszín kastélyfolyosót világít hozzá a fényért felelõs Znamenák István. Helyben vagyunk.

Ez itt a kissé lecsúszott Illésházy László gróf (Kőrösi András), az élet örömeit kedvelő színházi szerző épp adásvétel tárgyát képező birodalma. Malomszegi báró (Lugosi György) lakk, festék és kence sikeres forgalmazásából született vagyonából bőven futja a kastély megvételére. A távozni készülő, s véletlen ingujjban maradt grófi drámaíró Malomszegi Lili bárónő (Pető Kata) közeledtére fölkap egy libériát, melyet egy heveskedő inas csapott le éppen. A bárói atya a tapasztalatokra nyitott írót szolgálatába fogadja. S így aztán Martos Ferenc, a hajdani jogászbarát szerzőtársi segédletével kibomlik a Huszka-féle dallamok magasba emeléséhez elengedhetetlenül szükséges szerelmi történet, s elkezdődik az egyik legmagyarabb operett.

Kiegyensúlyozott, jó előadás ez. Nem fényűző, de fénylik. Ignatovity Krisztina egyszerű, tulajdonképpen egyetlen központi primadonnalépcsőre épülő díszlete és kellemesen csúszkáló, finoman selymes, jól szabott ruhái remek összhangban vannak a sztaniolfényű daljátékkal. Babarczy László rendezése talán kicsit mackósabb, mint a kaposvári operettek java része, de lehet, hogy éppen ettől olyan otthonos mindenkinek. Andrási Imre koreográfiája nem kíván lehetetlent, mindazonáltal - sztepp, spicc, ugrás, pörgés - erősen igénybe veszi a színészeket. No de hát itt szakszerűen játsszák az operettet, s akkor bizony - repülni kell. Megtörténik.

Nyári Szilvia és Némedi Árpád | theater.hu fotó - Ilovszky Béla

Jó erők felvonulása zajlik. Némedi Árpád félnótás Frédije lehetne kicsit feszesebb táncoskomikus. Már oly laza, hogy a kiemelt pillanatokra sem áll bele az az arisztokratikus görcs, ami a stilizációhoz szükséges volna. Pedig gyerekszobája a lökött grófoknak is volt. Nyári Szilvia Clarisse művésznője azonban nem csupán a Kőrösi Andrással énekelt cigarettaduettben, hanem minden megmozdulásában kiváló. Ez a vérprofi, szőke acélmacska, ez a sokat tudó, sejtelmes színházi lélek, akit Nyári Szilvia megformál, olyan modern szubrett, akiért - ha lemondván a grófról, újra játszani kezd - biztosan versengeni fognak a történetbeli színházak. Varga Zsuzsa és Urbanovits Krisztina mint Illésházy Agatha és Illésházy Krisztina grófnők, csóró nemesi vénkisasszonyok, tűzzel és rafinériával bélelve. Kedvesek, aranyosak, kisüt a nap is, ha színpadon vannak. Üldözöttjük, a kenceárus Malomszegi báró szerepében Lugosi György ugyanazt a feszes, tágas, csupa zene színházat űzi, mint két partnernője. Kevés helyen látni azt a művészi szolidaritást és segítő figyelmet, mint ami itt egy-egy érettebb kaposvári színészből sugárzik. Jellegzetes "kaposvári" az, aki immáron jelentőssé lett gyakorlatát, tánc- és énektudását nem tudja megtagadni, de a világért sem viszi el a "show"-t, miközben mégiscsak viszi a jelenetet.

Kőrösi András mint bonviván kissé merev - de mondjuk inkább úgy, hogy érett - férfiút formáz. Erőltetés nélküli, mély baritonja segít abban, hogy Illésházy gróf figuráját többnek érezzük. Amikor a plakáton megláttam a szereposztást, nehezen tudtam őt áradó lelkű hősszerelmesnek elképzelni. Pedig a kísérlet majdnem sikerült. Az elmúlt években látott alakításai után - s itt nem éneklésére, hanem játékára gondolok - jó érzés őt elfogadni.

Egy nagy hagyományú főszerep kiosztása jelentős kihívás a színházak számára. Olykor kockáztatni is merő, nevelői bizalom kérdése. A címszerepet játszó Pető Kata tavaly végzett a színművészetin. Különös, kordivatoktól független nőiessége, mély drámai ereje még ebben a papírvirág-történetben is megmutatkozik. Az ő Lili bárónője láttán a néző azon kezd csodálkozni, hogy az a bizonyos lakk- és kenceszagban pácolt, gazdag gyerekkor milyen érzékeny és normális nőt eredményezett. Ebben a lányalakban egyszerre van együtt bájos vidékiség és tisztaság, és egy későbbi vamp mindentudásának ígérete. Pető Katát az ő szép hangjának hibátlan használatához hozzásegíti majd a következő években megszerzendő rutin, személyiségének varázsa, hasonlíthatatlan tekintete azonban már tökéletesen működik. Az a zöldeskék ragyogás, ami körülveszi, elkövetkező, nagy színházi estéket ígér. Szerencsésebb gyakorlóidőt nem is kívánhatna magának kezdő színész, mint amit a kaposvári "keltető" intézményben lehet tölteni. Nem akármilyen érzékkel válogatott a frissen végzettek közül a színház vezetése. Ez az alkat évtizedek óta hiányzik a magyar színpadokról. Díva készül Kaposvárott. Sőt több: színész.

Gabnai Katalin