Bravúrként, különlegességként lett beharangozva Rost Andrea Mozart-áriákat tartalmazó új felvétele, a "... che cosa e amor...". Vajon mi lehet az újdonsága, amikor kizárólag Mozart-áriákat tartalmazó felvételekkel Dunát lehetne rekeszteni? Hadd bocsátom elõre: érdekességét - és értékét - elsõsorban a kifinomult hallás számára tartogatja.

A karácsonyi dömpinget megelőzve, novemberben került a lemezboltokba a Warner újdonsága. A címlapon művészportré, nagybetűkkel az énekesnő neve, közepes méretűekkel a szerzőé, kicsikkel a karmesteré (Pál Tamás) és parányiakkal a közreműködő zenekaré (Liszt Ferenc Kamarazenekar). Eddig tehát sztárportrét sejtünk. A kísérőfüzetet lapozgatva aztán jön a meglepetés! Batta András pszichologizáló írása valamiféle népszerűsítő "mozartiada", élvezetes, mondhatni, szórakoztató olvasmány a szó szoros értelmében mindenkinek. (Csak néhány bosszantó - tudom, tanítgatják: "a gép tehet róla" - elválasztási hiba zavarja a maradéktalan élvezetet.)

Utána következik a kísérőfüzet szerkesztője, Zsigó Katalin példaértékű ajándéka. Az áriák szövege négy nyelven szerepel - angolul, olaszul, magyarul és németül - a tartalmi tagolódást követő, értelmes elrendezésben. Külön öröm, hogy a hangzó olasz és a hazai hallgatót érdeklő magyar szöveg egymás melletti hasábokon akár párhuzamosan is követhető. (A magyar fordítás Schéry András munkája, Susanna "rózsaáriájáé" Vidor Dezső fordítása nyomán készült.)

És más semmi! Igen, az előadókról semmi - a figyelem mindinkább a hangzásra kell, hogy irányuljon.

Van viszont egy szórólap, az elején - "címlap a címlapon" gesztussal - a CD címlapja, hátoldala megegyezik a CD hátsó fedő-borítójával, benne a felvétel különlegességének "megfejtésével": egy énekesnő nyolc szerepben. A lemez műsora ugyanis a Figaro házassága és a Don Giovanni valamennyi szoprán áriáját tartalmazza. Követve a kísérőszöveg pszichologizáló hajlandóságát, elgondolkozhatunk a nyolc szerep tényén. Valóban nyolc szerepről van szó? Szám szerint mindenképp: Grófné, Susanna, Marcellina, Barbarina, Cherubino, továbbá Donna Anna, Donna Elvira és Zerlina. A szerep - az opera-előadás léptékével mérve - mást, többet jelent, mint egy vagy több áriát. Élő-eleven figurát, aki a mű folyamán... - és innen sokféleképp folytatható a mondat, adott mű adott szereplője esetében. Mégis, mitől lehet igaz a frappáns tartalomjegyzék? A kulcsot maga az énekesnő adja meg, az említett szórólap rövid ajánló szövegében: "Az albumon nemcsak Mozart varázslatos muzsikája csendül fel, hanem a szerepekhez fűződő gondolataim és érzéseim is kifejezést nyernek. Érzések, melyeket különböző karakterű női figurákba ťbújvaŤ próbáltam megérteni, megfejteni, kipróbálni, megmutatni." Tehát a művek, ezen belül a szereplők "életének", jellemének, érzés- és gondolatvilágának ismeretében közelít a női alakokhoz Rost Andrea. Teheti ezt annál is inkább, mivel közülük többet már színpadon is alakított - s a művek világegészében kedvvel keresi meg a többiek helyét is.

Mozart napjainkban az EU-tagország Ausztria legkeresettebb csokoládégyárosa. A világ énekesei számára évszázadok óta divatdiktátor, operánként egy-egy kollekció jelmezkínálattal. Ezek típusát a hangfajok, méretét a szerepkörök adják. Ki-ki tehát nem kedvére válogathat, hanem jó esetben megtalálja a neki illő, rászabott kosztümöt. Kevesen vannak az olyan modellalkatok, akik bármelyiket magukra ölthetik. Úgy tűnik, Rost Andrea megteheti ezt. Ráadásul e kosztümök nem álarcosbálra készültek, felismerhető maradhat viselőjük. És itt van egy lényeges különbség a modell és a ruha, valamint az előadó és a szerep viszonyában. A divatbemutatóra legritkábban a modell kedvéért megyünk...

A színpadi csoda olyankor következik be, amikor az előadó már-már azonosul szerepével, szinte feloldódik benne (ettől még nem felejtjük el, sőt!). Ilyesmi, kiragadott részletek esetében elképzelhetetlen, bármennyire ismeri a mű világát mind az előadó, mind a hallgató. A szereppel való azonosulni vágyás mégsem felesleges, hiszen épp ez adja meg a részben az egész felmutatásának kihívását, ami maximális átgondolást és kidolgozást követel.

Ilyesfajta tökéletesen kiszámított, intellektuális interpretációra vállalkozott, sikerrel, Rost Andrea. A felvételt hallgatva, úgy gondolom, nem lehetett könnyű dolga sem a hasonló feladatokra ritkán vállalkozó Liszt Ferenc Kamarazenekarnak, sem pedig az elsődlegesen operakarmester Pál Tamásnak, akinek integrálnia kellett a szólistát és a hangszereseket. Koncertszerű áriaesthez képest könnyebbséget jelenthetett a műsorszámok tetszőleges sorrendje és az ismételhetőség. A hangfelvétel készítői, Tóth Ibolya és Bohus János számára fontos, hogy semmi se sikkadjon el - olyan telt hangzást varázsolnak, amelyben legfeljebb a szólisztikus és a tutti piano (vagy éppen forte) minőségi különbözősége nem érvényesül.

A technika kínálta lehetőségek birtokában talán érdemes lett volna vállalkozni egy egészen speciális feladatra: a Grófné és Susanna duettjére, kettős szerepben Rost Andreával.

A felvétel minden bizonnyal szívügye volt az énekesnőnek - bárcsak az lenne mindazoknak, akik lehetővé tudnák tenni a folytatást. Hogy további Mozart-operaária albumok segítségével közelebb juthassunk a költői kérdésnek - no nem a megválaszolásához, de legalább a körüljárásához. Ha a világszerte keresett operaénekes vállalkozna erre, művészetének értékes lenyomatával gazdagíthatná a jövőbeli Mozart-rajongókat is.

FITTLER KATALIN