Kassák Múzeum A magyar kollázs történetébõl 1910-2004
Gyõr Városi Képtár Köves Éva legújabb képei

Raiffeisen Galéria Tavaszi a fesztivál, s mozgalmas napokat élhet át a képzõmûvészetet kedvelõ. A Szépmûvészeti Múzeumban megnyílt a Giacometti-kiállítás, az egész életmûvet bemutató reprezentatív mûvekkel. A Ludwig Múzeumban Közelítés, gubanc, áramlás, oknyomozás címmel Keserû Ilona munkásságát bemutató tárlat látható. Keserû a kortárs képzõmûvészet nagy mestere. Mûvei egyszerre folytatói az elõdök absztrakcióról szóló elgondolásainak és a hatvanas évek pop-art mûvészetének. A Magyar Nemzeti Galériában Klimt, Schiele, Kokoschka nevével csalogatják az érdeklõdõket. Értem a rendezõk szándékát, bár méltatlan a többi alkotóval szemben. Bécs és Budapest a historizmus és az avantgárd között 1873-1920, s felsorakoznak az összesek. Szinyei, Mednyánszky, Székely Bertalan, Munkácsy, majd Rippl-Rónai, a nagybányaiak, a szolnokiak, a gödöllõiek. Tihanyi, Tornyai, Thorma, Csók, Csontváry, Czóbel. Gyönyörû látványmuzsika szól a falakról. A hétszáz mûtárgy majdnem fele Ausztriából érkezett, és teljes a kor életérzésén zengõ harmónia. A mûvek között Kassák és Pór Bertalan munkáit is láthatjuk.

EURÓPAI MŰTÁRGYFOTÓK KASSÁK HAGYATÉKÁBÓL. Klára asszony mintegy hatszázat adományozott a Kassák Múzeumnak, amelyekből most százkilencvenet láthat ez alkalommal a közönség. Három évtizeden át Kassák a Ma, a Dokumentum, a Munka, majd az Alkotás és a Kortárs szerkesztőjeként szinte folyamatosan kapta közlésre hazai és külföldi képzőművészektől a festményeikről, grafikáikról, szobraikról készült képeket. Így Malevics és Rodcsenko festményeit, kollázsait, térkonstrukcióit bemutató fotókat Oroszországból, Archipenko és Naum Gabo egy-egy képét Berlinből. Láthatjuk itt André Kertész, Willi Baumeister 1922-es hannoveri kiállításának katalógusát is. A 20-as évek első felének műtárgyfotói közül jelentős számban érkeztek a weimari Bauhaus mestereitől, így például Walter Gropiustól, amely fotósorozat a jénai városi színház bejáratát, folyosóját, színpadát és nézőterét örökítette meg. A dressaui Bauhaus korszakából származik az a Moholy-Nagy által már Budapestre küldött remek fényképsorozat, amely az 1931-es berlini építészeti kiállítás Herbert Bayer, Walter Gropius és Moholy-Nagy által tervezett részleteit mutatja be. Küldött műtárgyfotót Svájcból Hans Arp. A Robert Delaunay Eiffel-torony és Cirkuláló formák című festményéről készült fénykép Párizsból érkezett. Fernand Léger Ozenfant-sorozatából is láthatunk két különleges darabot. Még a műteremfotók közül is ritkaságszámba megy az a felvétel, amelyet André Kertész készített Mondrian párizsi műtermében az egyik festmény előtt ülő házigazdáról és vendégeiről.

A műtárgyfotó-gyűjtemény legnagyobb része 1946 és 48 között került az akkor két folyóiratot is szerkesztő Kassákhoz. Önálló sorozatot alkotnak a Párizsban élő magyar származású művészek: Étienne Beöthy, Brassai, Gömöri Imre, Étienne Hajdu, Lengyel László, Prinner Antal. Vasarelynek a Musée des Arts Décoratifs termeiben kiállított művei felvételén ott szerepel az alkotó és Kassák Lajos is. A Magyarországon élő és ebben a műtárgyfotó-gyűjteményben szereplő képzőművészek névsora ugyancsak gazdag. Bálint Endre, Barcsay Jenő, Borsos Miklós, Czóbel Béla, Derkovits Gyula, Kmetty János, Pór Bertalan. Passuth Krisztina nyitotta meg a kiállítást.

Itt, ebben a múzeumban Csaplár Ferenc kivételes munkája nyomán mindig kivételes az élmény. A falakról és a tárlókból, az összegyűjtött művekből a világ mocskának eltakarításán fáradozó szándék, valami különleges, valami koridegen: tisztaság árad. Nem voltak azok sem könnyebb, méltóbb idők. Mégis. Akkor valahogy igény volt a piszoktalanságra. (Kassák Múzeum) MAGYAR KOLLÁZS. A kollázs a magyar művészetben 1920-1965 címmel első ízben még 1982-ben a Kassák Múzeum vállalkozott a Csaplár Ferenc által rendezett kiállításra. Ezt követte 1998-ban a Vigadó Galéria Kollázs ’98 kiállítása. A műfaj él. Sőt, egyre inkább, mert a digitális technika még egyszerűbbé teszi a különböző elemek egymásra építését.

Ami van, az szétbontható, és az elemeiből újból összerakható. Az avantgárd találta magának ezt a kifejezési formát. Először majd száz évvel ezelőtt Picassóék, vagyis a kubisták. Az önkifejezés egyre gazdagodott a gazdagodó eszközök által. Főleg a fotó- és a filmművészet adott újabb lehetőségeket. A rendetlenségből egyetlen kiút a rend, a megaláztatásokból a tisztaság méltósága. Az avantgárd klasszikusai, mivel elvetették a hagyományos művészetet, a régi anyagokat és az addigi technikákat, teremtették meg ezt a formát, az olajképeikre másféle anyagokat ragasztgatva. A Munka körhöz kapcsolódó progresszív művészek szociális célzatossággal ragasztgattak be képeikbe. Mindezzel a tömegeket kívánták megszólítani. Kollázs volt a futuristák hitvallása is, akik felszólították a művészeket, hogy hagyjanak fel a nemes anyagok használatával, alkossanak a mindennapok hulladékaiból.

A művész kézvonását szándékosan kiküszöbölő, válogatott és kész anyagokból készülő kollázs Kassák révén honosodott meg Magyarországon. Ő először betűkollázsokat készített. "A véletlen látszólagos uralmában megjelenő tudatosság, az áramló betűk zuhataga után csak egy további, logikus lépés volt az újságkivágások kaleidoszkopikusan összeragasztott kollázsképe." (Bajkay Éva). Az újságszerkesztő Kassák kifejezetten szocialista eszmeiségű újságkollázsokat készített, önálló műfajt teremtve a gondolatkifejeződésnek. A különböző színű, anyagú és nyomdai papírokból új képminőség született. Az így teremtett képek a képarchitektúrák. Míg Kassák tiszta szín- és formaelemekből komponált, addig Moholy-Nagy tárgyi motívumok, villanypóznák, hidak, gépészeti elemek ábráit emelte ritmus- és harmónialátvánnyá művészetében. A reklámgrafika növekvő igénye az új vizuális rendnek újabb lendületet adott. Molnár Farkas és Bortnyik Sándor folyóirat- és könyvborítómunkái is erről tanúskodnak. Bálint Endre "Így szívtunk mi..." Modiano cigarettapapír reklámtervei valójában védekezések a külső kényszerrel szemben, a belső szabadság megőrzése érdekében. Így védekezett Vajda Lajos, Korniss Dezső, Vajda Júlia, Ország Lili és Jakovits József. A szobrász akkor nyúlt ehhez a kifejezési formához, amikor nem volt formálható fa és agyag. A papír engedelmes.

A nagy elődök avantgárd törekvéseit folytatták a fiatalok, akik a múlt század hatvanas-hetvenes-nyolcvanas éveiben is eszközül választották ezt a formát. A kollázs mindig valami nagyobb szabadságvágy kifejezője. Kinél a játékosságé, a formai szabadosságé, kinél a mélyebb mondanivalóé. Ez utóbbira Kováts Albert munkássága, különösen az Übü-sorozata lehet jó példa. A mintegy nyolcvan kiállító kortárssal elégedettek lehetünk. A zongorapárti Barabás Márton és a mezőgazdasági művész Bukta Imre, a poéta Horgas Béla, a szürkeségen fehér varázscipővel lovagló Jovián György, a könyvművész Kiss Ilona, a textúraérzékeny Szenes Zsuzsa és Szilvitzky Margit, a fotókedvelő Wellisch Tehel Judit kollázsai-montázsai szívhez szólóan gyönyörködtetőek. (Győr, Városi Múzeum Képtára) KÖVES ÉVA KIÁLLÍTÁSA. Köves Éva világa csend-élet, a mindennapjainkat megnyomorító agresszív harsányság ellentéte. A Bauhaus felfedezte látószög és nézőpont - kicsit felülről és rézsút, hogy érvényesüljön az átlók és az árnyékok szövete - festőművészetében új értelmet nyert. A választott formák: a gangok vaskorlátai, az építkezések állványerdei nem a dinamizmus és a ritmus hirdetői, hanem valami különös átvezetők a múltból a misztikumba. Anyaguk ellenére bizonytalanok, lebegők. Nincs különbség a forma és a forma árnyéka között, mert egyforma hangsúlyt kap a létező és annak lelki mása. Legújabb képein is ez a világ nyer formát. Alapul fotókat választott, amelyeket ő készített hangulatkifejező tájakról és tárgyakról. A sáros szekérnyom szélén a fennmaradásért küszködő fűcsomók, vagy régi szekrények fényképezőgéppel való rögzítése egyszerre véletlenszerű és tudatos. A többféle, így meglelt téma egymásra építése, bár kollázsszerű, mégsem az. Festmények ezek. Az ecsetvonások nyomán a fotóképekből festményképek lesznek. Valóságok és vágyak, érzések és álmok egyszerre. Mű ház, mű szoba, mű tárgy, mű figura. Jelenléte semminek nincs. Jelenléte nincs, csak lebegése a házfalnak, a figurának, a falomboknak. Jó lenne azt mondani, hogy ezek a képek szürrealista látomások. De nem. Passuth Krisztina szavaival: "Sajátos mágikus realizmust teremt, korszerű eszközökkel, magányosan és magabiztosan." (Raiffeisen Galéria)

Józsa Ágnes