Már rég nem sétálhatnánk a Ponte Vecchión. Autóforgalomra alkalmatlan, tehát le kellett volna bontani. Egyáltalán, Firenze tele van forgalmat nehezítõ utcákkal. Velence is, Orvieto is, Padova is. Le kellett volna bontani Bologna belvárosát, kiverni az árkádok oszlopsorát, mert keskenyítik az utat. Mindegyik helyére dallasi ihletésû, onnan importált szellemiségû üvegpalotákat építeni, ahogy sikeredett a Kálvin térre.

A szánandóan idétlen tákolmányok takarják a Nemzeti Múzeumot és a Kálvin téri templom tornyát is az ürességbe meredő poros ablakaikkal. Ez a forma a texasi semmi közepén hirdetheti a természetet maga alá gyűrni kívánó ember hatalmát, erejét. Ott imponáló a civilizáció komfortja; hirdeti: száz év alatt metropolis született a homoksivatag kaktuszainak helyén. Ahol azonban a kövekben évszázadok szuszognak, nem lenne helye az ilyesminek. A Roosevelt téri "spenót-ház" is a pillanatnyi építészeti divatot hirdeti, semmibe véve azt, hogy környezete van. Létének alig két évtizede után most új arcát keresik. A házak nem a pillanatnak épülnek, hanem hosszú távra. Generációk üzennek velük az utánuk jövőknek.

Budapest korát tekintve nem vetekszik Firenzével, de emberöltők építettek évszázadokon át errefelé is. Amit létrehoztak, abban emberi munka, tudás, szakértelem, szépérzék tárgyiasul. Múlt nélkül semmi sincs. Úthengerrel nem lehet túladni a valaha volton, hiszen emberek öltötték benne egymásba sorsukat. Voltak, akik építettek, és még többen tán, akik romboltak, gyakran süvített ágyúgolyó és bomba. Mégis, újra és újra fölépült, és a ma élőknek "lett város a lakóhelyünk". A múlt hozzánk tartozik. Hozzánk tartoznak a pesti zsidónegyed házai is, faluk erős, udvaraikban az árnyékot és tiszta levegőt lélegző, adó hatalmas vadgesztenyefákkal. A Király utca mentén, csak a Csányi utcáig huszonöt klasszicista, öt eklektikus és nyolc szecessziós épület van. Egy részük lepusztult állapotban, de ez nem jelentheti azt, hogy le kellene bontani őket. Pedig fennáll a veszély. Köztük a Holló utca 11. Háromemeletes. Budapest akkoriban akkorára magasodott. Bejárata, erkély- és ablakdíszei szecessziós kovácsoltvasból. Földszintjén üzlethelyiségek ritmusban ívelő portáljai, az első emeleten ez a tagolás ismétlődik merészebb ívben. A második-harmadik emeleten - ahogy a campaniléken is - több az ablak. Közöttük erkélyek egymás fölött, arányosan osztva ketté a homlokzat felületét. A külső díszítésekben nincs semmi hivalkodó. Mívességükkel vonják magukra a figyelmet. Lepusztultságban is léleksimogatóan szépek. A falak mögött otthonok voltak, nem csak lakások. Otthonok gyerekzajjal, idősek szuszogásával. Tarragona kétezer éves utcakövein lépdelve, az akkor élőkkel is együtt megyünk. Generációk az emberlétnél maradandóbban, a kövekben, az épületekben örökítik át életüket.

Városrehabilitáció... De ki rehabilitálja lelkeinket?

-ja