Bajor Gizi Színészmúzeum

Az angol nyelv és a mozgásmûvészet felértékelõdött. Mindez az új kor kommunikációs igénye. A tánc világa is kitágult. A soros diszkódivat mellé köztáncként felsorakozott a flamenco, a hastánc, az argentin tangó. A zenére történõ mozgásra épít a Jane Fonda kitalálta s világszerte meghonosodott aerobic, hogy a testkultusz és kondicionáló fogyás (például Norbi módszere) további, népszerû formáiról ne is beszéljünk.

A színpadi műfajok is gazdagodtak, a kimunkált mozgáskultúrát igénylő musicalek mellé a kortárs balett szélesedő palettáján, a sokféle iskolát követve, egyre több izgalmas produkció születik. Mi már csak a sokféleséget értékelhetjük.

Az előzményekről, a múltról nagyon keveset tudunk. Ezért is örvendetes az a kötet, amelyet a Bajor Gizi Múzeumnak A tánc forradalmárai című kiállítása kapcsán adott kezünkbe Fuchs Lívia tánctörténész szerkesztő. A kiállítás és a kötet alcíme: Vendégszereplők 1898-1948 között, vagyis az a korszak, amikor a táncművészet újjászületett.

Ez az ötven év különleges időszaka volt e művészeti ág történetének. A balett a XX. század elején ugyanis jobbára négyfelvonásos, létszámában és kiállításában monumentális mesék vagy butuska történetek ürügyén virtuóz variációkkal, pas de deux-kel és ragyogó divertimessement-okkal telezsúfolt pazar látványosság volt. Ez a színpadi forma Európában hatását vesztette, ám új értelmet nyert és kivételezett csúcsokra jutott az előzményeket nélkülöző Amerikában s az udvari kultúrát a maga számára felfedező cári Oroszországban.

Ahogy egy tudományosan is igényes műhöz illik, a szerző a téma alapos ismerőjeként e kötetben a különböző stílustörekvéseket választotta rendszerező elvül. Korabeli folyóiratok és könyvek kritikáit, elemzéseit felhasználva hozza közel hozzánk azt a nagyon izgalmas időszakot. A táncművészet akkori nagyjai, a tánctörténet kiemelkedő egyéniségei valamennyien felléptek magyar színpadokon, a népszerű, kedvelt orfeumokban, varietékben és természetesen a nagy színházakban, a Király Színházban, de az Operaházban is. Róluk pedig véleménye volt jeles, érdeklődő és értő kortársaiknak, olyanoknak, mint - a teljesség igénye nélkül - Bródy Sándor, Jászai Mari, Ady Endre, Csáth Géza, Bálint Lajos, Lengyel Menyhért, Ignotus, Tóth Aladár, Rabinovszky Máriusz.

Fuchs Lívia az ő gondolataikon keresztül hozza közel hozzánk a nagyok művészetét, így Isadora Duncanét például: "Én [...] viszontláttam táncában szoborismerőseimet megelevenedve. Tudom, hogy azok a pompeji nimfák, miknek képei bennem élnek, csak így mozdulhatnak meg." (Jászai Mari); vagy Dalcroze-t, akinek "művészete hatalmas lökést adott a táncművészeti forradalomnak... a közönség azt látta, amit soha nem láthatott, hogy fiatal, friss, egészséges, okos lánykák, rajongó figyelemmel mélyednek el nehéz ritmikai problémákban és példátlanul őszinte önfeledtséggel - táncolnak..." (Rabinovszy Máriusz); Valeska Gertet: "Valeska iróniáját annyi meggyőzéssel társítja, hogy elhiteti velünk, a komikus nem a művészben, hanem magukban az ábrázolt dolgokban rejtőzik" (Tóth Aladár). Az Európában turnézó orosz balett "az 1920 körüli párizsi szellemet testesítette meg, a Picassók, a Derinek, Chiricók szellemét, mely csodálatosan egyesít barokk festői hagyományt modern excentrikus absztrakciókkal és szatirikus klasszicitással" - vélekedett a Gyagilev Balettről Rabinovszky Máriusz.

Bőséges jegyzetanyag egészíti ki a kötetet, amely nemcsak hasznos ismeretekkel szolgál szakembereknek és érdeklődőknek, hanem - ami ritkaságszámba megy ma - igen szép kiállítású is. A gazdag képanyagon kívül olvasható, kellemes betűtípust választottak, arányos a hasábszélesség, igényesek a grafikák, a pagina kialakítása. Jó kézbe venni. Ám nem lehet szó nélkül hagyni azt a tényt, hogy a nagy képek elhelyezésével borzasztóság történt: szaknyelven szólva a vágásba helyezték el őket. Így a kötésnél "kettévágódtak" a szereplők, arcukból, testükből, lábukból hiányzik egy-egy rész. Kár.

Ám ez nem változtat azon, hogy szakmailag hiánypótló, minden érdeklődő számára élvezetes kötetet vehet kézbe az olvasó.

Józsa