Radnóti Színház Vannak, akik sohasem öregszenek. Legyenek éveik száma szerint akármennyi idõsek, akkor sem. Nem alkat, elsõsorban lélek kérdése ez. Bálint András megmarad, ahogy Szabó István filmjeiben megismerhettük, világra nyitott, csillogó tekintetû, bátortalan mosolyú érzékeny fiatalembernek. Nagyszerû színész. Érzi-érti, s kifejezi Csehov és Ibsen összes idõs emberének világát. Ibsen "rá írta" Rosmersholm szerepét. Ebben a szerepben egyszerre volt erõvel teli és élettõl búcsúzó.

A versek világa mindig is közel állt hozzá, de legutóbb valami egészen különösre vállalkozott. Arany Jánost idéz. Nem egy korábbi, százhatvan, száznegyven évvel ezelőtti időbe repít. Előhívja lelkünkből az akkor volt kortársat. Nem volt akkor autó, nem volt tévé-rádió-internet, más volt a divat, és még sincs annyi különböző. A Margitsziget fái, a régiek, ha még élnek, ma csonkítva és vegykezelve tengetik napjaikat; géntuningolt virágok illatoznak a sérült ózonlyuk alatt. Nem lehet ide- és nem lehet odaképzelni semmit, mert minden másképpen van. Mégis, a szelíd szavak szíven szólítanak.

A színpadon egy íróasztal és egy hozzávaló karosszék. Az állólámpa és az asztali kislámpa, ahogy melegsárgás, puha fénnyel a körébe búvó olvasó arcára vetül - minden szelíd és bársonyos. A rendező, Forgács Péter és asszisztense, Őri Rózsa nem törekedtek rafinált látványra, nem teremtettek ingergazdag külsőségeket. Az irodalmi tanácsadó Réz Pál is mértékletességre törekedett. A válogatásban nemigen szerepelnek a tankönyvekben szereplő művek. Mást szerettek volna előhívni az est létrehozói, mint a megszokott. Hogy Arany Jánost szólították elő a könyvtárszobák mélyéből, az is kivételes. A forradalmárok, a barikádharcosok, a mártírok mindig népszerűbbek, a bármilyen előjelű ideológiák számára jobban mozgósíthatók. Aki nem állítható csatarendbe, azt sem a kufár világ, sem semmilyen uralom nem kedveli.

Arany János nem az a bajszos, középkorú bácsi, aki az iskolafolyosók faláról letekint. Erre az estre Bálint András testébe bújik. "Versek, levelek, naplójegyzetek, balladák (Tetemre hívás és a Tengeri-hántás) - szerkesztői üzenetek, papírszeletek..." Régi időkből, egy egészen más nyelvezetű korból, incselkedők, vidámak, bánatosak, világgal megbékélők. A hatalom a bárgyúk biztonsága. Ez egy egészen más univerzum, a szellemé, a léleké.

Józsa Ágnes