Pécsi Harmadik Színház

Krekács Béla, negyven körüli elöregedett munkanélküli hallott valamit Herner Ferikérõl a vöröskettesen. Százharminc perc múlva árulja el, hogy mit: a hajdani osztálytárs szemen lõtte fiát a puskájával, csõtisztogatás közben. Úgy tervezte pedig: majd megtanítja a gyereket, és együtt járnak vadászni. Papi Jóska, negyven körüli vidéki férfi, fél átlépni a háza küszöbét: a lángoló gyerekét képzeli odabenn, az égõ macskákkal, tyúkokkal, egyebekkel. Inkább fagyjon meg a szabadban! Százhúsz perc, és kiderül: megfagy a szabadban. Oszló teteme bûzétõl fordul fel a közmunkában árkot ásó, elöregedett negyvenes falubeliek gyomra. A polgármester titkárnõje, Marika, aki egyben a munkafelügyelettel megbízott személy, elengedi a megrendült osztálytársakat a kocsmába. Krekács Béla hírgazda a fináléban vátesszé magasztosul. Hiszen õ már tízéves korukban megmondta, hogy a Herner Ferikébõl gyilkos lesz. Na, ugye?

Háy János második darabjának ősbemutatójára vállalkozott a Pécsi Harmadik Színház. A Gézagyerek országos diadalmenete árnyékában volt szükségük bátorságra, s a kockázatot tetézte a szerző meredek dramaturgiai kísérlete is: mindössze a címszereplő és a főszereplő maradt ki a játékból. Megjelent ugyanakkor a színen három komplett nemzedéknyi Krekács Béla, Herda Pityu és Banda Lajos. Tizenöt szerep követelt tizenöt tőrőlmetszett színészt, köztük négy gyereket. Társulatpróbáló feladat. Vincze János rendezői érdeme, hogy törések nélküli atmoszférikus ívre bírta felfűzni a színészi kivitel szempontjából egyenlőtlen telítettségű jeleneteket.

Két Háy-mű - két rendezővel. Sajnálkoztam amiatt, hogy Debrecenben nem mutatkozott fogadókészség a második szerzemény iránt. Polgári habitusú direktorok kapva kapnak a sikeres írón. Ajánlanak neki olyan szerződést a következő darabja megírására, hogy meg se forduljon a fejében, másutt kilincselni vele. Kézenfekvőnek tetszett Háy János karrierjét Pinczés István műhelyében egyengetni tovább - az én számomra. A Csokonai Színház vezetői egyéb logika szerint cselekedtek: új szerzőt akartak avatni, új rendezővel. A nóvumok halmozása odavezetett, hogy márciusban A Gézagyerek plakáton meghirdetett előadásait is törölték a "technikai okok". A pécsiek bemutatója láttán a keblemre öleltem lélekben Gárdos Pétert és Csutka Istvánt, amiért volt kurázsijuk odahagyni a biztos ösvényt a kiszámíthatatlanért. Vincze János rendezése merőben eltért Pinczés korábbi hangszerelésétől, amely A Gézagyereket lírikus szövetű, gyöngéd paradoxonként szólaltatta meg. A Herner Ferike faterja - Pécsett - kegyetlenül morbid groteszk. Egyazon élményanyag és motívumkészlet; részben azonos nevű és sorsú szereplők, azonos írói műfajmeghatározás (istendráma) eredményez merőben eltérő interpretációt. A második rendező felbukkanása igazolta: Háy textúrája szabadon alkalmazható szöveg, s ez a tanúság a műveket egy fensőbb írásminőségi tartományba emeli. A debreceniek jótét elzárkózása nélkül e felismeréssel tán örökre szegényebbek maradunk...

Rossz sorú hegyvidéki faluban folyik Isten keresése. A település köldökzsinórja Szobig vezet, a magasabb közigazgatási egység Vác, a munkanélküliek Mekkája Budapest, ahol a segély fejében nem muszáj közmunkára menni. A reménység földje Komló: ott talán nem vetnék meg az asszonyt azért, amiért rendőr az ura. Annyiból áll a cselekmény, hogy három ember árkot mélyít a várható tavaszi hólének. Amióta világ a világ. Ezt tette már a fiuk és a fiuk fia is. Apáról fiúra szálló elfoglaltság a földes kő bolygatása. Ha vevő akad, pénzért dolgoznak, ha nincs, akkor a segélyért. A kő örök. Balladai sűrűségű, vészterhes monotónia telepszik a színpadra. Egy háromnemzedékes valóságshow-t látunk. A falu köznapi dolgait hányják-vetik meg a tízévesek az iskolapadban, az apák a kocsmában; a jelenbéliek az árokparton. Az árokpart - igazában - Ophelia sírgödre. Belőle, körülötte hangzanak el az emberlét alapigazságai. A tehénpásztor Papi Jóska Pascal bölcsességével lep meg, ami szerint mindnyájunkban található egy üreg. Az üreget Isten tölti ki, és onnan érvényesíti rajtunk az akaratát. Vagyis, Isten nem egészben létezik, hanem darabokban. Aztán Papi Jóska megy tovább, mert "bőgnek a marhák. Enni kell nekik." És Papi Jóska híressége a falunak: látja a jövőt, hogy fagyhalála lesz, meg az Ipolyból is pusztakézzel fogja a halat. Bánky Gábor alakítása. Mint sivatagi prófétákhoz illik, a halálra szánt emberek boldog derűjével szeli át a színpadot. Játéka erénye, ahogyan kerüli a gőgöt, amit a tudó ember megformálásának lehetősége kínál. A másik próféta, Krekács Béla, a Krekács Béla faterja. Tízévesen megpofozta az apja, mert eldicsekedett Herner Ferikének (a rendőr fiának), hogy pisztolyt tartanak otthon. A pofozás miatt jósolta meg: az ilyen árulkodókból válnak a gyilkosok. Bekövetkezett. Lipics Zsolt púposra kitömött kőfejtő. Következetesen felépített szerepét a dadogós, kisebbrendű félidióta figurájától indítja. Szinte röstelli belevinni az emelkedett társalgásba a vöröskettesen hallott semmiséget, hogy a földijük szétlőtte a fia fejét. Később, ráérezvén az árokbéliek kíváncsiságára, fokozatosan hozza fölényhelyzetbe magát. A tetőponton, Quasimodóba csomagolt Hitlerként ünnepeltetné magát, ha Papi Jóska bűze nem múlja felül a tévéhír erejét.

A Háy-dramaturgia dialektikája: tézis - antitézis = tökmindegy. Felmutat két halált - egy okszerűt és egy oktalant - a maguk sorsszerűségében. A vég azonos: sugallja a Törvény, ám a darabban a fátum a hamleti mélységig hatol. Attól katartikus az árokparti pillanat, hogy megszólal benne a döbbenet: Papi Jóska és Herner Ferike fiainak pusztulása egy-egy dinasztia megszűntét jelenti. Mint Shakespeare-nél a királydrámáké, úgy látszanak kibontakozni Háy Jánosnál a Gézadrámák-ciklus körvonalai. Bánky és Lipics alakítása ugyanakkor teljességgel kitölti a megíratlan főszerepek nyitotta űrt. Ennyiben munkájuk említése elébe kívánkozik a darabbéli szociometriai képlet többi megjelenítőjének. Ők karakteres végrehajtói a rendezői koncepciónak. Németh János (Banda Lajos faterja) a racionálisan együgyű rezonőr. Párja, Ujláb Tamás (Herda Pityu faterja) a képlékeny ingadozó. Krizsik Alfonz (Rendőr) játszott A Gézagyerekben is, hasonló szerepkörben. Olyan feleséget kap a sorstól, aki a választása elhibázott voltát nem önmagán, hanem a választottján kéri számon. Új színek felmutatására a Lipics Zsolttal (Krekács Béla) való, fegyvernyomozásos jelenetében van alkalma: imponáló emberséggel terhelt ostoba. Gráf Csilla (Asszony) önimádata hangsúlyosabb a gyermeke (Herner Ferike) iránti szereteténél, s ez a felfogás a Dévényi Ildikó (Anya) játékával történő összevetésben nyer jelentőséget. Az Asszony fia majdan egy dinasztia kihalásának okozója lesz; az őserőt árasztó Anya szárnyai alatt viszont az életképes Krekács Béla nevelkedik.

Szerepösszevonásokkal operáló Hamlet-előadások esetén már a színlap el szokta árulni a koncepciót. Elég megnézni, kihez társították Fortinbras személyét, tudni fogjuk nyomban: szebb jövő vár Dániára, vagy tovább satnyul a kor. Így leszünk eztán Krekács Béla púpjával is. Ha Zalaegerszegen, a Pinczés által rendezendő állami színházi ősbemutató alkalmával is rajta lesz, akkor a darab a pesszimista istendrámák lajstromát nyitja meg. Vincze János jövőképe mélyen tragikus. A váteszi pózban tetszelgő Krekácstól megkérdezi Herda Pityu és Banda Lajos: nekik miért nem látott meg jövőt? Kínálkoznék ekkor az eszmélés: csakugyan, miért is nem? Ledőlne nyomban a kisebbrendűség gyötrelmétől hajtottan hatalomra emelkedett gnóm bálványa, és Krekács megmaradna egynek a Géza-ház túlélésre rendelt tagjai közül.

Valamikor, az 1980-as évek elején Magyarországra került a bolgár Radicskov Repülési kísérlet című darabja. Debrecenben Gali László vitte színre, a Nemzetiben Ascher Tamás. Felnőtt Gézagyerekekről szól a mese, akik foglyul ejtettek egy katonai zeppelint, és légi kalandra indulnak a Föld körül. Gali - élete talán legkoherensebb rendezéseként - poétikus népi abszurdot komponált a szövegre; Ascher a balkánian álmodó balkáni nyomor képét vetítette ki. Mindkét megközelítés igaznak bizonyult: érvényes előadások születtek. Bulgária nagykövete a Nemzetinek megköszönte a gesztust, a debreceni estén elpityeredett. A szerző szívéhez is a Gali-féle verzió állt közelebb, de nem vonta kétségbe a másik hitelességét sem. Hasonló a helyzet most. Háy János, esetleg, szívesebben hallgatna lágyabb, költőibb intonációt: képzelhette, hogy hősei bugyuta szófüzéreiből majd ismét a pórfenség drámája áll össze, mint Pinczésnél. Nem érdemes a sikerek reprízét kajtatni: a változatosság kecsegtetőbb. Nem utolsósorban azért hasznos a színrevitelek sokfélesége, mert az első két Gézadráma genetikai logikája folytatást diktál. Keressük még a Gézagyerek apja halálának okát. Jöhet olyan Herda Pityu, aki a faterját teszi el láb alól. Amikor befejeződött a férfimotívumok permutációja, következhetnek a nők. Háy János adós még a hálás nőszerepekkel. Dóka Andrea (Marika, a polgármester titkárnője) figurája cizellálatlan, és ezáltal gyönge pontja a koncepciónak is. Gráf Csilla sem kap elegendő szövegfogódzót. A ciklus mindenképpen továbbfűzésre vár.

Balogh Tibor