A settecento eget pásztáz. Fent, a bondorodó fellegek közt angyalkák mosolyognak, a  konyhai csendéleteken pedig véres hullahalmazok, összekötözött lábuknál felaggatott fácánok. Micsoda pazar látvány! Annak a kornak szüksége lenne a fenségesre, keres is valami kapaszkodót, de erre futja. A festett képek erkölcsi példákat és allegóriákat ábrázolnak. Az életképek mûviek. Hol van már a reneszánsz ereje, szépsége. Mégis. Gyönyörû  elõtér ez most a Szépmûvészeti Múzeumban. Schickedanz Albert és Herzog Fülöp épületegyüttesükkel be kívánják mutatni a fõbb építészeti irányzatokat. A háború sebeit mind ez ideig nem sikerült begyógyítani. A román stílusú terem még mindig romokban. De már elkészült a barokk, a dór - ha csak a legutóbbi idõszakot tekintjük. Elképzelésük különlegessége még a kétoldalt futó lépcsõházak, amelybõl remek a rálátás  a csarnokokra. Az olasz követség segítségével létrejövõ kiállításon ötvenegy festményt mutatnak be,  amelyek a múzeum tulajdonai. Közöttük a két Canalettót. Kiemelik és megemelik a teret. Látképek, amelyek színpadi háttérül szolgálhatnának valamelyik Pergolesi-darabnak. Veduták. Tájképek, melyek nem a valóságost ábrázolják, hanem sokkal inkább annak valami látványsûrítményét. (Szépmûvészeti Múzeum)

*

Diktálhatnak  módit keletről, nyugatról, délről és északról. Annak hatalma mindig kérészéletű. A főváros, a centrum mindig Párizs marad. Öntudat teremtett ízlést, és az ízlés öntudatot. Talán. Két és fél évszázadot tekintett át a Párizs és Budapest a divat tükrében kiállítás. Pompás ruhák,  nemes viseletek, míves kellékek.  A Musée Galliera, a Párizsi Divat és Kosztümtörténeti Múzeum közel száz ruhájából, divatkellékéből, rajzaiból, fotóiból láthattunk bemutatót. Láthatjuk az arannyal átszőtt, selyemmel hímzett férfidíszruhákat és selyemből készült hálóköntösöket, no és a nappal viselhető,  úgynevezett  negligét. Könnyedség és elegancia. Ez jellemző a cserélhető derekú ruhákra (robes ŕ consages de rechange) a XIX. század közepéről csakúgy, mint Chanel híressé vált fekete kisestélyijéről, mely megszületésétől azóta is minden nő alapruhatárának legbecsesebb darabja. Láthattunk itt Dior-modellt csakúgy, mint Paco Rabappe-kollekciót, amelyet Madonnának, a popsztárnak készített. A franciák az elegáns világot öltöztették és -tetik, többek között Marlene Dietrichet, Sophia Lorent és Audrey Hepburnt. Öltözetükből is láthatunk, no és pompásabbnál pompázatosabb kiegészítőket. (Budapesti Történeti Múzeum)

*

Kiegészítőkből is öltözetet varázsolt. Nem is akármilyeneket. Sem előtte, sem utána nem volt, aki így ismerte volna, hogy mi öltözteti a revüsztárt, Medveczky Ilonától kezdve a Regőczy Krisztina és Sallai András alkotta világhírű jégtáncospárig. Vogel Eric  így marad meg emlékezetünkben. Pár flitterből és tollból is képes volt öltözéket varázsolni. Ismerte a látványteremtés titkát. Briliánsan rajzolt. Tizennyolc éves korától már a Színházi Élet novelláit és folytatásos regényeit illusztrálta. Első színpadi munkájában Fedák Sárinak tervezett az Operettszínházban. Megmaradt a műfajnál még akkor is, amikor arra rosszabb napok következtek, ha már a történetek helyett a fizikai erőnlét (cirkusz), vagy a Moulin Rouge, meg a Parisien Grill parányi pódiumán ritmikusan mozgó  emberi test "csomagolása" volt a feladvány. Mindent tudott a műfajról és mindent tudott a látványról.  Vallotta, a jelmez munkaruha. Produkcióra és művészre szabott. Szakmai tudására, ízlésére és ötleteire évtizedekig a legnagyobbak számíthattak. Haláláig tervezett  Honthy  Hannának, Bársony Rózsinak, Turay Idának, Karády Katalinnak, de Esztergályos Cecíliának és Xantus Barbarának is. Több mint négyszáz színpadi produkció, díszlet- és jelmezterv kötődik nevéhez, s megszámlálhatatlan fellépéshez megszámlálhatatlan, valódi fellépőruha. (Gödöllői Kastélymúzeum)

*

Jelmezeket tervezett. Nem fellépő ruhát. Jelmezeket az ország első színpadára. "Nekem a kifejező és karakteres jelmez a célom." Töretlenül megvalósította ezt magas technikai és tárgyi felkészültséggel, óriási anyagismerettel, alkalmazkodóképességgel és kifinomult arányérzékkel, mégpedig hetven évig tartó munkássága minden pillanatában Márk Tivadar. Élete kilencvenöt évéből ennyi telt ugyanis az Operaházban. Oláh Gusztáv és Fülöp Zoltán mellett ő volt a harmadik meghatározó, vagyis ők hárman teremtették meg a magyar operaművészet XX. századi igényes látványvilágát. Márk Tivadar 1932-ben végzett az Iparművészeti Főiskola textil szakán. Gyakornokként, Zsindelyné Tüdős Klára hívására került 1934-ben az Operaház jelmeztárába, ahol hamarosan Oláh Gusztáv és Fülöp Zoltán  asszisztense, jelmezterveik kidolgozója, majd a jelmeztár vezetője lett. Legelső önálló tervezése a Hovanscsina (1936). Mestereitől elsajátította, hogy a látvány és a zene együttes összhangja  teremthet emlékezetes élményt. Különösen Erkel és Bartók, valamint Verdi műveit érezte közel magához.  Mintegy hatezer tervet készített, melyek között megtalálhatjuk húsz magyar film, például a Ludas Matyi, a Déryné, a Gábor diák, a Háry János, a Katonazene jelmezeit. Több alkalommal dolgozott külföldön, így Bécs, Róma, Melbourne, Kolozsvár, Köln, Düsseldorf operaházaiban. Tanított az Iparművészeti és a Zeneművészeti Főiskolán. Azt tanította, amit egész életében megvalósított, hogy a jelmez a szereplő lelki ruhája. Ezért nem ismert kompromisszumot, nem ismert fegyelmezetlenséget. Precíz munkát követelt környezetében mindenkitől. Nem létezett számára öncélú szépség, csak az igényesség szolgálata. Ezért emlékszünk évtizedek távlatából is munkáira, a Borisz Godunov, a Pikk dáma, a Don Giovanni, az Aida, A fából faragott királyfi, a Székely fonó, a Háry János, a Bánk bán, a Turandot, a Trisztán és Izolda, a Lohengrin, a Spartacus gyönyörű jelmezeire. A Kossuth-díjas, Érdemes és Kiváló Művészt kilencvenötödik születésnapján köszöntötte az a bemutató, amelyet Wellmann Nóra és Bíró Gábor rendezett a művész mintegy kétszáz rajzából a  Magyar Állami Operaház  kiállítótermében.

*

Kiket öltöztetett Márk Tivadar és Vogel Eric? Hát a  színpad sztárjait.  Sztárok. Ma, a másodpercekre szánt, de mindenütt jelen levő agresszív ingerek világában sajátos jelentése van a szónak. Azt jelenti efemer, közönséges, jelentéktelen. Holnap már ugyanilyen arcra, mozgásra más nevet hallasz. Mindenki sztár, akit annak mondanak (ma olyan "sztárokat" hallhattam, akiket hanganyaguk és énektudásuk alapján Babics tanár  úr nem választ be a vidéki általános iskola kórusába). Ezek a sztárok olyanok, akiket egyik pillanatról a másikra el kell felejteni. Holott létezik a feledhetetlen. Léteztek feledhetetlen dívák. Még akkor is léteztek, ha  már a mi generációnk élőben egyiket sem ismerhette. A kopottas fényképeken is átizzik kivételes lényük. Három díva. Három életmű. Három kor, tárgyakban, fényképeken  felidézve. Miért pont ez a három színésznő? Arra a  katalógusból sem kapni választ. Közös bennük csupán annyi, hogy megküzdötték maguk számára a rivaldafényt. Jászai fejedelemasszony. Fejedelmi kanapén ülve, és  fejedelmi Ellinger Ede 1870-es  évekbeli civil felvételén. Erő és méltóság sugárzik a legszelídebb tekintetéből is, mert küldetése volt. Érezte és éreztette a küldetés felelősségét. Ha kért - olvasható egy-két levele  a tárlókban kitéve -, abban kedvesség volt és nem megalázkodás. Tudta a maga megküzdött minőségét. Nem keveredett ügyekbe. Az örökkévalósággal volt kapcsolatban, nem a jelennel. Minden tárgya, könyve és szerepkelléke erről tanúskodik. Ruhája aranyhímzéses, alapos, igényes kézimunka.

Fedák Sári más. Ő korérzékenyebb. Ruháin megjelenik a kacérka toll, a flitter, ami hamar törik, ami hamar kopik, s csillogása is pillanatokra szól csupán. De csillogás a csillogás. Jászainak elég volt a megjelenés, ráfigyeltek. Fedák Sárinak  tenni kellett ezért. Kihívó volt. Az egész világot kihívta. Nem törődött azzal, hogy mekkora az ára, csak hulljon rá a fény. Eszközrendszere a hétköznapokra is az volt, ami a színpadon. Színésznő volt. Játszott mindig és mindenhol. Szerepeit - bárki szerezte is, bárki írta -, maga szabta magára. Jászai tragika volt, de nem volt tragikus. Fedáknál a nagy nyüzsgésű élethabzsolás tele fekete árnnyal.
Még szomorúbb történet Karády Kataliné. Hármuk közül ő a legesendőbb, a legvédtelenebb. Belőle mások csináltak színésznőt. Nem tudni, ha megmarad még egy kis ideig színpadon, akkor is így alakul-e. De őt kamera elé állították, s lett a filléres történetekben a végzet asszonya, a femme fatale. De bármilyen pózban és bármilyen jelmezben áll is, nélkülöz minden ártó erőt. A látvány - a különböző külsőségek ellenére - bizonytalanságot, gyöngeséget, kiszolgáltatottságot jelenít meg. Karády alakját a legvadabb feketékben is valami tisztaság és jobbra vágyás lebegi körül. A Dívák, primadonnák, színésznők című kiállítás e három kivételes színpadi jelenséget hozza újból figyelmünkbe. (Ernst Múzeum-Magyar Állami Operaház)

*

A lét az európai gondolkodás hajnala óta mindmáig ugyanazt jelenti, mint a jelenlét. "Akármit örököltél apádtól, meg kell szolgálnod ahhoz, hogy valóban a tiéd legyen" (Goethe). Akármi volt előtted, te magad állsz szemben a jövővel. Mert az idő  van. Az idő adódik. Mindennek megvan a maga ideje, s ez azt jelenti, hogy minden létező a kellő időben jön és a kellő időben múlik. A lét az idő által, az időhöz kapcsolódva marad meghatározott.  A lét mozgás. Az ember létformája a helyváltoztatás. Aki gyalogol, azért teszi, mert el akar jutni valahová. Nem az út, a külső cél élteti. A zarándok valami belső utat keres. Csorba Simon eddig évekig külső távolságokat küzdött le. Óriási messzeségeket tett meg gyalog. Bejárta a bejárhatót, s nekiveselkedik annak is, ami bejárhatatlan, mert minden, ami hívogató, itt van legbelül. E kiállításon művei követik ezt a belső utat. Alig használt más színt, mint szürkét, de annak kibontotta összes árnyalatát. Mivel nem a formából építkezik, belülről teremt alakzatokat. Képein az arcok sokasága együvé, valamiféle áramlássá gomolyog. Ez lenne a tömeg, amely egyedi létét élné, ahogy élik a mező fűszálai? A tömeg sorsa nemcsak a természettől, hanem a történelmitől is kiszolgáltatott. Sok arc, sok sors formál tömeget. Minden arc tétova és keresné valóját, keresné útját, keresné idejét és keresné a célt. Zarándok. (K. A. S. Galéria)

JÓZSA