A cím informatív, pontos. Mégis meglepõ, ahogyan "prózaénekelnek" a szereplõk, mit sem törõdve rímekkel, prozódiával, ritmussal. Mint valaha A cherbourgi esernyõkben, itt is dalolva lépnek be, s nem dalra fakadnak, mint a musicalekben szokás. Horgas Péter és Tamás Gábor díszlete imitálja a tanyasi miliõt, szétszórt szalma, trágya, földes talaj, a háttérben szekér. Végig a színen van a héttagú népi zenekar, értsd: fõkötõs néniknek öltözött fiúk zenekara. Darvas Benedek zenéje egyéni hangvételû opera, a nézõtér hangos nevetését önmagában is többször kivívja egy-egy zenei ötletével, slágerek idézésével vagy épp a népies stílus idézõjelbe tételével. Maga az opera originális mû, jól énekelhetõ, igényes zenei anyag. Pintér Béla rendezõ jól ismeri alkalmi társulatának tagjait, tudja, kit mivel lehet terhelni, arcra és hangra íródott az opera, a tánctudás különbözõségére a koreográfia. Utóbbit is feltehetõen maga Pintér Béla állította színre, hûen korábbi elõadásaihoz. Benedek Mari jelmezei egyszerûek, jól viselhetõk, alkalmasak a táncra, egyénenként jellegzetesek. A jelmez része lehetne az erõs - néhol bántóan erõs - smink, a fehérített arcok az elsõ pillanatban megadják az elõadás alaphangját. Komoly arcú parasztemberek bohócosra festve? Avagy sorstragédia következik, de figyelmeztet: ne nagyon vegyük komolyan, itt valami álcázva van, itt valaki álarcban van, itt senki nem az, akinek látszik.
Esküvőre készül a család. Apró gesztusokból úgy tetszik, mintha a boldog vőlegény jobban kötődne mostohatestvéréhez, mint a várandós arához, de talán ez még kevés a tragédiához. Megérkeznek a városias örömszülők, komikus a helyzet, annyira különbözik a két család. Miközben lassan felfejlik mindenki boldogtalanságának oka, az előadás remek írói alapozásának és dramaturgiai felépítésének köszönhetően bugyog-hömpölyög a nevetés a nézőtéren. Pintér Béla szerzőként eddigi legérettebb, legmélyebb darabját írta meg a szabadszállás környékén élő emberek meséi alapján, egy valós tragédia feldolgozásával. Az utolsó percekig nem tudjuk, mire fut ki a cselekmény, lesz-e boldog nász, vagy legalább boldogtalan, az előadás legutolsó jelenetének záró éneke után is bizonytalan a közönség, lesz-e még egy csavar. Nem kizárt, hogy ez is tudatos elem, mint ahogy minden részlet; a magyar valóság bizonyára ilyenebb és furcsább végjátékokat is produkált a Kárpát-medencében. Az előadás egyetlen család múltjáról szól, de az máris két család szerencsétlen összegabalyodásáig vezet. Lehetett volna vicces vége is, mint ama francia és magyar slágernek, amelyben botrány tört ki a családban. Becsülendő a történet fordulatossága, az idősíkok elrendezése és végül, hogy merészel a komédiából a tragédiába fordulni, a nevettetést megrendüléssé változtatni.
A Parasztopera igényes előadása a nagyszerű színészvezetésnek is köszönhető. Pintér Béla maga is könyörtelenül alapos és átgondolt alakítást nyújt. Baranyi Szilvia meghatóan szép és tiszta énekhangja mellett a megtévedt, bűnbeesést provokáló örök Évát játssza, aki felmentést talál önmaga számára a későbbi mindennapokban. Tóth József arcán már azokban a jelenetekben is érzékenyen mutatkozik a mélységes titok és a fájdalom terhe, amikor még nem utaztunk vissza a múltba. A régenvolt bűn és a mától érvényes új titok az örökkévalóságig és még egy napig tartó bűntudatot ró rá, az apára. Tóth József új szerepkörében táncol és énekel, minden idegszálával és intelligenciájával jelen van az előadás minden pillanatában. Enyedi Éva a reménytelenség kifejezője, Nagy-Abonyi Sarolta a reményé. Szalontai Tündét láttuk már a vonagló-kielégületlen párducnőstény alakjában, most egyéni énekhangját és sokszínűségét is megmutatja. Bencze Sándor a megalázott férj, a lenézett férfi, a kifosztott apa és a pap egybegyúrt figuráját énekli-táncolja el, amúgy búsuló magyarosan. Túróczy Szabolcs a részeges állomásfőnök szerepében tökéletesen megfelel a görög sorstragédiákból ismert hírhozó alakjának. Mindenki gyűlöli a hír hozóját, akárcsak Elektra azt, aki Oresztész haláláról értesíti. Deák Tamás a messziről jött idegen hálás és komikus szerepét kapta: egy hús-vér kovboj a magyar pusztán. Az előadás magas színvonalú, remek arányérzékkel megáldott, tehetséges színészek és zenészek csapatmunkája, amit a nézők maximális lelkesedése kísér.
Bácskai Júlia
