Debreceni Csokonai Színház - Horváth Árpád Stúdiószínpad

Keményet vállalt a Csokonai Színház, amikor a darab angol és magyar nyelvû bemutatására egyszerre, szinte azonos szereposztással tett kísérletet. Az angol verzió premierjén történt egy kedves malõr. Maday Gábor (Vladimir) tornamutatvány céljából felcsimpaszkodott a pusztabéli életfára, ám a kiválasztott ág "kérge" távolodni kezdett a törzstõl. Kínálkozott valami rögtönzésféle ekkor, hogy nem csak lombot hajtott reggelre a kiszáradt csonk, de növekedett is valamicskét; vagy: "ej, Gogó, ez a kéreg az éjjel mely igen megacélosodott". A gimnáziumban, a színész nem angolt tanult... Mai szemünkkel figyelve Beckett hagyatékát, a technikai leleplezõdés szimbolikus: a hetvenes években kialakult színházi ac(z)él-csõlátásunk mementója.

Ascher Tamás 1975-ös, kaposvári rendezésére gondolok, amelyet a magyar-rabszurd színjátszás egyik fénypontjaként tart számon az emlékezet. Beckett művének alapja a háború utáni atomsokkos állapot tovább hordozása; a tárgyát veszített rettegés és a tárgyatlan várakozás végletei közötti kedélycsapongás kimutatása. Az esetleges pozíció dramaturgiája érvényesül abban, ahogyan lebegni hagyja benyomásunkat: végítélet előtt, után, vagy alatta került-e elénk hőse, a pusztában tudattal vegetáló anyag. A megváltás mitől vált meg? Az idő befejeződik-e? Ascher a nemzet 56-os szellemi atomsokkja után, a kádári nihil közepette, egy intenzív hiányérzetben nyúlt a darabhoz. Nem abszurd drámát rendezett, hanem megérzékítette a politikai helyzet abszurdumát. Nyomában kirajzolódott a közérzeti színjátszás kemény vonala. A "beolvasó" bátorság - átmenetileg - esztétikai minőséggé magasztosult, és ez a jelenség visszahatott az abszurd drámairodalom értékelésére is. A hetvenes években eszmélkedő rendezőnemzedék tagjai mindmáig úgy érzik: torzóban maradna pályájuk, ha nem találkoznának - egyszer legalább - a Godot-ra várva színrevitelének lehetőségével.

Pinczés István e generációhoz tartozik. A történelem jelen fázisában ugyanakkor parlagi naturalizmusnak tűnnék fel a darab korrajzként való előadása. Pinczés a reményteljesebb utat választja, amikor az eredetihez, az eredethez igyekszik. Az író rejtekező arcát, a valódi Beckettet keresi a figurák mögött. A szerző vallomásából, mely szerint, "a tanult nyelv nagyobb művészi fegyelemre késztet", odáig következtet, hogy magát a francia szöveget sem veszi bizonyosnak; az angol változathoz fordul, abból készíti el a rendezői példányt. Fordítása eredményeképpen egy lírikus drámaíróval találjuk szemben magunkat: rafináltan szerepváltogató, de alanyi fokon szeszélyes költőre bukkanunk - egyszerre -, aki a tudatát csíkokra hasogatva teríti elénk. Az újrafordított dialógusokról kiderül: prozódiájuk zenei alapú, és a konszonanciájukban felsejlik a nihil harmóniája. Szférikus, istenkereső artikulációban látjuk-halljuk a debreceni Godot-t. A bibliai utalások talányos gyöngédsége, a nyegle pátosz kiemelkedik a cselekmény tárgyszerű kontextusából. Az ég sátora komplementere a sivár, elhagyott csatatérnek. Pinczés A Gézagyereket folytatja. Maday Gábor onnan hozza magával a szilárd Godot-hitet; onnan a gyermeki, csökött tudatlanságot. Vranyecz Artúrral (Estragon) egymás kiegészítőiként alkotják a várakozók kettősét. Kamaszos hőbörgés a szenilitással; akrobatika a csoszogással; a megváltás reménye a halálvággyal; esti szakítás a reggeli összeborulással. Egy vívópástra emlékeztető térszalagon játszanak, kétfelé osztva a néző figyelmét. A tekintet követheti a gondolatok ide-oda pattogását, de választhatja az egy térfélre tapadást is. Az alakításnak minden szemszögből teljes élményt kell nyújtania; a teljesség pedig az esetlegességben van: úgy érvényes minden, ahogyan, akinek az éppen látszik. A színészi munka által a követelmény teljesül.

A potenciális Megváltók önkereső unaloműzését szokáshagyóan megjelenített pár zavarja meg. Jámbor József (Pozzo) drabális filozófus, Juhász Árpád (Lucky) bölcs igavonó. Szerepfelfogásuk túlmutat a relativizmus közhelyein. Ismétlődő keresztülgázolásuk a világ nappalokra és éjszakákra tagolt fertályán azt sejteti, hogy küldetésben járnak. Kulcsfigurák. Pozzo ménkű nehéz bőröndjében bizonyára az Utolsó Ítéletet cipeli Lucky. Ki lehetne hirdetni, csak elő kellene találni a Megváltót. Felismerni! Jámbor cipollás-luciferes bukott angyalt mintáz, aki hatalommal bír az esze és ereje dacára szervilis ártány fölött, ám riadt határozottsággal tagadja, hogy ismerné Godot-t. Ha négyen önmagukra, majd egymásra ismernének, megjelenne Godot: bekövetkeznék a békés, boldog világvége.

Ehelyett küldönc érkezik. Jéger Zsombor (Fiú) eminens Pinczés-tanítvány. Mondataiból megtudható: Godot úr veri a birkapásztort. Teszi ezt vagy azért, mert a pásztor nem nevelt Megváltót, vagy azért, mert rosszul nevelte, vagy mert nem ütött rá stigmát. Fogalma sincs, jó gazda-e, de fehér szakálla van, az bizonyos. A rendezőt dicséri a lelemény, hogy az ikerítő dramaturgia küldöncből is kettőt kíván. Debrecenben a Fiú partnere a zene. Turi Gábor szerkesztésében a csüggedések, a kételyek vagy elbizakodások pillanataiban - fanyar ellenpontként - hangzanak fel az intő akkordok: következetes alkalmazásban, a küldöncszeméllyel sohasem összekapcsolhatóan (nem találkozhat az, ami együvé tartozik!). A semmi áramlástanában egyszeri ismétlődés elegendő, hogy belássuk általa a cirkuláló Végtelent. Nem Beckettet rendez, aki e szabályt megszegi. A Godot-ra várva: a minimális dráma. A maximális Shakespeare és Csehov szintézise lenne, aminek a megszületésére ugyanúgy nincs esély, amint Dosztojevszkij sem bírta megírni Aljosa Karamazovról a működő jóság regényét. Pinczés rendezése a végletek közötti, tisztes árnyalatot képviseli: egy megváltási hórukk lírikus pamfletje.

Képlékeny előadás. A napi közönség fogékonysága határozza meg, hogy a bárgyúság üde dallama tölti-e be a színpadot, vagy a vulgáris groteszk tolakodik elő. A lebegő állapot másik oka a darab nyelvében keresendő. A franciáról angolra váltás eszméje helyes, ugyanakkor felveti a kérdést: anyanyelve volt-e az ír szerzőnek az angol? Az istenhiány gerjesztette szorongást nem tetézte-e a kevert (halmozott) identitás? Az önkifejezés rejtvényei nem az anyanyelv kifejletlenségéből erednek-e? Az immanens kételyeken túl külső körülmények is befolyásolják a produkció stabilitását. Tudni lehet: az angol nyelvű előadás létrejötte egy, a Debreceni Egyetem Angol-Amerikai Intézete révén Pinczésnek odanyújtott megélhetési mentőövnek köszönhető. A Csokonai Színház integrálta műsortervébe úgy, hogy a magyar változattal együtt vállalta fel. Váltogatva tartják repertoáron, nehéz próbára téve a színészmemóriát. Az uralkodó szelek nem befelé fújják mostanában az épületbe a prózai értékeket.

Leírható, a fenntartások dacára is: érdemes volt kockáztatni a Beckett-műfajban való megmérettetést. Pinczés lépett egyet a maga istenkereső útján. Maday igazolta, hogy tényleges tehetség, Jámbor József, hogy akár főszerepre is érdemesíthető. Hozott az előadás egy szabad szemmel alig látható revelációt: Juhász Árpád színészetére előbb-utóbb fel fog figyelni valaki. Ha nem Debrecenben, akkor egyebütt. Másfelől nézve viszont az írandó le: Pinczést inkább a kortárs magyar szerzők interpretátoraként fogja a színháztörténet feljegyezni.

Balogh Tibor