Az a közeg, az a tér, amelyben mozgunk, meghatározza egész lényünket. Az olyan koncentrált tér, mint a színpad, még fontosabb.

A programmagazinban nem is szerepel a nevük. A szerzõ, a rendezõ, a szereplõk igen, akik a látványt meghatározzák, nem. Holott rajtuk áll, megvalósulhat-e a sok alkotói elképzelés, alkalmas-e a tér a játszásra, a jelmez a jellem kifejezésére. Segít, vagy ellenkezõleg, hátráltat, értést nehezít. Gazdag az eszköztár még akkor is, ha kevés a pénz, illetve sokszor épp a sok pénz veti vissza az alkotó fantáziát. A nézõ élményét mindenféleképpen az a kép határozza meg, ami a függöny felgördülése illetve a színpad kivilágosodása után eléje tárul. Intellektuálisan és érzelmileg is már az elsõ pillanatban befolyásoltatott. Akkor is így van ez, ha már tudja, hogy melyik színházba és mire ül be. Régebben markánsabb volt a különbség, a meghatározó rendezõk által szinte minden színháznak megvolt a sajátos formanyelve, de azért még ma is, ha fakultabban is, valami érzékelhetõ ebbõl.

Nézzünk példákat. Orosz szerzők művei. Gorkij Nyaralókja a Vígszínházban. Szlávik István tárgyi környezetében reális és lírai tengerparti tér, a többféle szituáció hiteles kerete, érezni a sós ízű szellőt. Szakács Györgyi ruhái egyénítik a szereplőket, segítik érzelmi világuk kifejezését. Gorkij Éjjeli menedékhelye az Új Színházban a hátrafelé mélyített térrel olyan, mintha magához húzna bennünket, nézőket is, nem válik el, nem különül el ezzel a két minőségű tér, s így még intenzívebb a hatás. Ugyancsak az Új Színházban Osztrovszkij Jövedelmező állásához fölöslegesen tágították ekkorára a színpadot (Csanádi Judit-díszlet). Értelmetlenek és nehézkesek az "óriásdossziék", nincs kapcsolat, a színészek és közöttük, nem tudják "belakni" ezt a mérhetetlenséget. A koncepció - az adminisztráció agyonnyom - kellően nem érvényesül. Lehet gátló tényező a hatalmas tér csakúgy, mint az aprócska. De nagyon ügyesen az utóbbit ki is lehet tágítani. A Radnóti Színház Három nővér-előadásának díszlete a parányi színpadon mindig akkorának hat, amekkora cselekményül szolgál. Csehov érzékenysége is kifejeződik benne. (Nagyszerű Kiss Kovács Gergely díszlet- és Tordai Hajnal jelmezterve.) A tér szalon is, a társasági élet színtere és az intimitásé is, a nagyszerű paravánnal pedig hatásos külsőt, egy kertrészletet ad. Lev Tolsztoj-Mark Rozovszkij: Legenda a lóról című művének (Vígszínház) látványtere az istálló. Igazi fagerendákkal, szalmának ható igazi rafiával. Khell Csörsz semmivel sem takarékoskodik. Jánoskúti Márta a szellemes mozgástervekhez alakította a jelmezeket. Költészet és mese a látvány, cselekményt segítő. Az Állatfarm (Katona) Orvell groteszkebb világához igazodik. A sok fémes felület az elidegenedést szolgálja (Khell Zsolt munkája). Ne engedjük közel másodpercekre sem ezt a közeget. Míg Jánoskúti Márta ruhái a valósághoz igazodók, itt minden sokkal nyersebb, közönségesebb. Nagy Fruzsina öltöztette így, hatásosan a színészeket.

Még nehezebb a feladata annak, aki operaházi, különösen balettelőadások díszlet- és jelmeztervének megalkotására vállalkozik. Kevesen tudták, tudják ezt igazán. A gyönyörű Hommage á Dohnányi (balettest Dohnányi emlékére), életre szóló élményt ad. A Változatok gyermekdalra színpadképe (Csikós Attila, jelmezterv Gombár Judit) időtlenül gyönyörű. Mit is tudnak például az egyszerű székek? Milyen gazdag kifejezőrendszer néma eszközei. Ugyanezen az esten láthattuk az ellenpéldát. Egerházi Attila koreográfiáját agyonnyomta az a sok minden, amit a látványtervezők összehordtak. Építettek egy hatalmas, majdnem színpadnyi, ferdén beállított vásznat, túlméretezett, széles kerettel, amin időnként erős lámpák gyúlnak, közönségszembe-világítók. A vásznon nagyon szép filmetűd pereg. Sajnos a tíz táncos liliputinak tűnik. Nem tudtam - bármennyire is igyekeztem - mozgásukat követni, a szemem az erőteljesebb vizuális hatásnak engedelmeskedett. Lehet összevonni műfajokat, valamiféle összművészeti produktumban. De most ez nem sikerült.

Józsa Ágnes