Megy a Fiat. Szabályosan. Belerohan a Mercedes. Szabálytalanul. A színész meghal. Ennyi.

*

Böffen Tóbiás volt Egerben. Élethabzsoló, örökké dörmögő, mégis szeretetet árasztó. Először kinézték. Vendég. Újvidékről. Beleönti az Unicumot a sörbe, úgy issza. Aztán egyre nagyobb köre lett. A büfében az ő asztalánál volt legjobb ülni. S hihetetlenül jó Böffen volt.

*

Megyünk úttalan utakon, Jugoszláviában, valamikor a háború előtt. Solténszky Tibor, a Magyar Rádió dramaturgja a misszióvezetőnk. Az autóban hátul Éry-Kovács András rendező, Kate Angliából, aki magyar-rajongó és egy gyönyörű, kíváncsi ír fiú. Kalandnak véljük ezt az utazást. Elhagyunk egy kis falut, nagy rétre érünk, tele emberekkel. Soltis már jön felénk: "Mit isztok?" Orwell Állatfarmját adják elő a falu népének, kicsinek és nagynak. Mindenki érti, miről van szó. A Tanyaszínház, melyet Soltis alapított, szamár húzta fogattal járja a vidéket, a XX. század nyolcvanas éveiben. A 15-20 éves színészei rajonganak érte. Velük alszunk az ünneplés után a művelődési ház termében, hálózsákokban, a földön. Kate nem találja a vécét. Megmutatjuk. Ilyet még nem látott. Pottyantós. Tetszik neki. Ez is kaland. Reggel (vagy már délben?) hatalmas reggeli, hatalmas beszélgetés. Aztán elválunk. Mi megyünk vissza kis hazánkba. Ők befogják a szamarat, s elindulnak a másik irányba, az újvidéki Dionüszosz vezetésével, akit most éppenséggel Soltis Lajosnak hívnak.

*

Tavaly láttam Pozzónak a veszprémi Godot-ban. Néhány éve ez a város lett az új otthona. Az előző házasság gyermekei már lassan felnőttek, most új szerelem, két kisgyerek, hitelből házépítés, autóvásárlás. Közben Sitkére jár, fiatalokkal foglalkozik megint, imádják. Ő is őket. (Aztán az autóban, a szabályosan közlekedő Fiatban, a sitkei gyerekek közül ketten vele mennek.)

Tavasszal a Merlinben találkozunk. Én késem, neki már indulnia kell Veszprémbe. Nálam hagyja a Márton partjelző próbái alatt fölgyülemlett kajajegyeit: "Majd vacsorázz meg belőle, s gondolj rám!"

*

Gondolok, Lajos, de nem erről volt szó!

*

Megint csak a Merlinben, nem sokkal a halála után, őrá emlékeznek a kollégái, barátai. A hajdani főiskolás osztályából, ahol 72-ben végzett Vámos tanár úr keze alatt, már mások is elmentek: Kalocsay Miklós, Ivánka Csaba... Verebes István, aki néhány hete még vele dolgozott Szolnokon, a Bodnárnéban rendezte Törőcsik Mari partnereként, arról beszél, hogy mennyire nem tudunk egymásról semmit, s csak akkor figyelünk föl, mikor valaki elmegy. Veszélyes sors.

*

Ez is a Merlinben történt. Jordán Tamás volt a partnere Hamvai darabjában, ahol is a szerepük szerint mindig isznak, s beszélgetnek. A Soltis játszotta Miholka azt kéri a Jordán játszotta Márton partjelzőtől, hogy ha meghal, s a temetésére hazajön a lánya, akinek nagyon kicsi keze van, mondja meg neki, hogy ő jó ember volt.

*

Jordán Tamás-Hamvai Kornél akkor este nemcsak emlékezni hívta a barátokat a Merlinbe. Gyűlnek az adományok is a családnak. (És sokan üzennek, akik nem tudnak most eljönni, hogy ők is fognak adni.)

*

Megy a Fiat. Szabályosan. Belerohan a Mercedes. Szabálytalanul. A színész meghal. Ennyi.

Soltis Lajosnak hívták.

LŐKÖS ILDIKÓ