Merlin Színház

Anthony Shaffer darabja nagy sikert aratott valaha filmen. Többször nézve is élveztük a fordulatokat, a színészi alakításokat és végül el is felejtettük a sokadik, végsõ poént. Kétszemélyes darab két férfira hangszerelve, két játékosra, akik a szellemi torna fitneszbajnokai, rivalizálnak a megunt nõért - az idõs író feleségéért -, aki egyben a csábító (a fiatal olasz) szeretõje.

A rivalizálás szinte erotikus párbajjá változik a halálos tréfák kieszelése közben. Keszég László rendező Jordán Tamást és Mácsai Pált hívta játszótársul e két ziccerszerepre, gondolván talán: játszhatunk a játékkal, de menjünk biztosra a sikerben. Valcz Gábor díszlete nagyvonalúan régies, az angol kastély illúzióját tökéletesen hozza, bútorait, kandallóját, kisebb tárgyait nézni is megnyugtató a mai sivár színpadképek után. Szűcs Edit jelmezei találóak és láthatóan már a premierre összenőttek a színészekkel. Jordán Tamás a sikeres krimiírót adja. Agyafúrt gonoszt, aki kéjes a játék élvezetétől. Kezdetben lenézi és megveti a fiatal csábítót, majd lassan elismeri: méltó játszótársat talált. Csakhogy minél erősebb az ellenfél, annál kevésbé engedheti meg magának, hogy bárki hírét vigye a vereségnek, bárki hírt adhasson a legyőzöttségéről. Az író gúnyos és kíméletlen "játékosságánál" csak nevetséges hiúsága nagyobb. Jordán gyerekes örömmel játszik a játékkal, a megalázótól a megalázottig, a férfiasságában sértettig, a gyilkos indulatig. Mácsai kettős szerepében két önálló alakítást produkál. A naiv hősszerelmest, aki átlát a vendéglátó viccein, de megengedi, hogy élvezze saját kis trükkjeit, teheti, hiszen övé a nő, övé a feleség szerelme. Mit neki pénz és vagyon! Habár... Ha ezen múlik, ő is tud játszani, nem gyávul el egy kis betöréstől. Az álnyomozó szenzációs maszkjához (Pokorni Péter munkája) Mácsai kis beszédhibát is kitalál: pöszeségét enyhe füttyszó kíséri a sziszegő mássalhangzók kiejtésekor, s a sörhasú, járáshibás férfi légvétele is nehezített, ki-kihagy pillanatokat az utolsó szótagok előtt. Mégsem esik a hatásvadászat hibájába, mértékletesen, ízléssel adagol - ez az erény mindig is jellemezte színészetét, akár Liliomfi-szerepjátékaiban, akár a Szindbádban, vagy a Mariót manipuláló Varázslóként. Érződik azonban, hogy a jelenléte igazán egyenrangú, erős tehetségű partner mellett boldog. Jordánnal kiegészítik és serkentik egymást, a színmű szerint éppúgy, mint színészként. Jordán valószínűleg bárkivel tud jót s jól játszani, aki őt elfogadja. Itt most kétféle felfogás találkozik, mégis egységes a játékstílus. A Merlin szokásos közönsége talán kicsit komótosnak találja ezt a hagyományos dramaturgiájú színművet. Most nincs semmi alternatív felhang, idegen is lett volna bármi effélét beleerőltetni az előadásba. Ezért aztán várható a "körúti közönség" érkezése, a krimi feltehetően hosszú ideig megtölti majd a Merlin nagytermét. Ez is mesteri fogás manapság.

Bácskai Júlia