Debreceni Csokonai Színház, Horváth Árpád Stúdió

"II. padtárs: Miért vitted oda neki? Örültél volna, hogy nem látta meg!
I. padtárs: Segítettem. Elrontotta szegény a javítást."
(Dolgozatkiosztás - saját lejegyzés)

Debrecenben, a Háy János költõt drámaszerzõvé avató ünnepen, boldogult Vámos László jutott az eszembe. Vitát vezetett, valamikor a nyolcvanas évek elején, Sarkadi Imre Elveszett paradicsomának kecskeméti elõadásáról. Sebõk Zoltán szerepét méltán osztották akkor Tolnai Miklósra. A színész meg is jelent bátran az ankéton, ám hiába várta, hogy dicséretére kerüljön a sor. A Tanár úr elõbb megmártózott, majd bennfeledkezett a Madách-beli õsbemutatók hangulatába. A történelemformáló napok atmoszféráját idézte, amely rásugárzott a darabra, tartalmában mintegy kimélyítve azt. Gagarin ûrrepülését és Sarkadi tragikus zuhanását vetítette egymásra. A rajongást az égre törõ, isteni rangra emelkedett emberért, s a döbbenetet, amikor kiderült: egy emeleti ablak és az utcakõ közötti térben, emberáldozatot mutatott be az imént még legyõzöttnek kihirdetett gravitáció. Talán az áldozati alany hitte el legelébb: Isten az ember!

A Csokonai Színház biztatására íródott szöveget istendrámaként határozza meg Háy János. A színre kerülés konstellációja ez esetben sem nélkülözi a tartalmat mélyítő történelmi hátteret. A New York-i istenkarcolók portoronnyá való átváltozása olyan élmény, amely reális kísértetárnyként vetül az egyébként metsző logikájú díszletre. Az autizmussal élő főhős filozófiai horizontjához tervezett konyha hirtelenjében a kozmikus tűnődés ad hoc barlangjává kerekedik. Vajon a fekete padlókocka van-e a fehéren, vagy a fehér a feketén? Ha szürkévé mosódik össze a kettő, ki mondja meg, melyik a kő és melyik a futószalag? Amikor elromlik valami a Földön, Isten kijavítja-e? A Gézagyerekék konyhájában kavargó, hibbant talányt most frissen járja át egyik örök kételyünk: a konfekción kívüli tudat szocializálhatóságáról, az ős-tudathasadásról, a kollektív tudattalan homogenitásáról gondolkodhatunk. Arról, globalizálható-e egyáltalán felettes énje gyökeréig az emberi nem?
A darab cselekménykristálya redukált, valósághordalék nélküli láncolat. A Gézagyerek egy munkanélküliség sújtotta faluban él az édesanyjával. Állástalan, gondozásra szorul. Klinikai státusa szerint autizmussal élő felnőtt korú (a kifejezés az autista és az autisztikus hivatalos egyvelege). Társadalmi besorolása: a falu bolondja (kataton, melankolikus egyed). Békésen számolgathatná otthon élete alkonyáig a konyhaköveket, ha nem jön A Német. A kőfejtő új tulajdonosának emberre van szüksége, aki figyeli a futószalagot, mert különben nem fizet neki baleset után a biztosító. A Gézagyereket alkalmazza a művezető - a családi sors jobbra fordulásával kecsegtet a változás. A hibbant kőböngészőből A Kőnéző lesz, aki - az apjától rámaradt táskával - munkába indul reggelente, s megállhat a kocsmánál egy málnaszörpre délután. Felelős pozícióba kerül. Toronyból, buszsofőri ülésből egy kapcsolótáblával a kezében kell kőnéznie, s megnyomni a piros gombot, ha Helyzet áll elő. Előállás híján elunja magát. A tétlenség állapotában tudattalanja elköveti a tragikai vétséget: feladatot áhít (= halált akar). A kollégák türelemre intik. Mondják: a Kőnéző Isten, amikor követ néz, s az Isten csak olyankor avatkozik be, ha eljön a Baj. Atyai jóakarója, Lajos bácsi végtére megszánja. Ruhájába burkol és rádobat a futószalagra egy halálra gázolt kutyát, hitetvén, hogy őt érte baleset. A Kőnéző cselekszik, ám sokkba ejti az isteni Pillanat. Hazaküldik pihenni. Estére jobban lesz. Először életében ellenszegül tiltó anyjának; elindul a kocsmába, de ott nem meri átlépni a küszöböt. Az ablakon át megpillantja a halottan vedelő Lajos bácsit. Megszürkül előtte a fekete, megszürkül a fehér. Beáll az autizmussal élő ember skizofréniája. A Gézagyerek a szocializáció mártírja lesz. Pedig megmondta neki Vácon az orvos, hogy mit ne! Például Isten ne legyen!

Autista passió

A Gézagyerek és a Dán királyfi között annyi a sorskülönbség, hogy Shakespeare nem döglött kutyát vet a futószalagra. Ványa bácsiék ügye is sokban emlékeztet Háy anya-fiú diádjának beilleszkedési zavaraira. Ez nem baj. Shakespeare és Csehov alapképletével, a szocializációs konfliktusokból merítő, európai kultúrgyökérzetű drámairodalom valamennyi darabjának egyenlete felírható. A huszadik század utolsó harmadában - külföldi minták nyomán - feltűnt a témakör szűkített szellemi távlatú, magyarországi változata is. Valaki (Bereményi Géza vagy Vinkó József) hiánydramaturgiának nevezte el. A fogalom immár több alkotói nemzedék pályáját, mozgásterét határozza meg. A szerzők olyan kor, olyan világ szülöttei, amelyben az istenülésnek még csak filozófiai esélye sincs, de a virtuális Krisztusok is túlélve tapasztalják meg: nem keresztfa az, amire felfeszülni siettek legott. A kompenzációs ösztön ráébresztette ugyanakkor az írókat: a hiány - a lírában pompásan oldódó állapot.
Háy János szövege is költemény, sőt, több annál: zenemű. Színpadra vezető útját végigtekintve, nem közhely azt mondani: alkotóműhelyben alakult drámává. A dramaturg, a díszlettervező és a rendező együttesen strukturálta a cselekménykristályt, s komponálta színpadra a kristályszemcséket körbefolydogáló szódallamot. Társszerzővé lépett elő a színész is, amennyiben karakterbe illesztette a reá osztott ego-modult. A gondolatnak díszletváz a hordozója. Gyarmathy Ágnes konstrukciója elrendelően fejezi ki a drámai alapviszonylatot. Az elkülönült lélek teret, oltalmazó burkot kap a proszcéniumszerűen kialakított konyhában. Ebbe frontálisan, a fal síkján keresztül tör be, asszimiláló derűvel a külvilág. A három, lezáró falsík multiplex mozi képzetét kelti, amelynek filmvásznain burleszk barlangrajz klipek gyanánt jelenítődnek meg a közönséges tudattal élő polgárok mindennapjai. A tér és a sík találkozása szimbolikus. Küszöbként (tudatküszöb) értelmezendő. Ezen csak keresztülbukni vagy átzuhanni lehet, s odaépítve kizárólag a hős számára lett. Borderline. Az innen és az onnan lét viszonos értelmetlenségének mezsgyéje.

A halmazlét

Az autizmus matematikai dramaturgiája úgy kívánja, hogy a Gézagyerek egy, a részére kijelölt emberi halmaz komplementere legyen. Halmaz és komplementer egyesülésének merő mondattani akadálya van. Az autista logikából hiányzik az ok - célhatározói konstelláció. "Oktalan ember" - mondták eleink. A viszonyító pontok hiánya következtében nem alakul ki az autista tudatban minőségkép, értékkép, értelmi-érzelmi megkülönböztető, rangsoroló válogató tehetség. A steril (vegytiszta) szellemi másság állapotában leledzik, ami a kauzálisan determinált csoport (halmaz) trendje felől nem értelmezhető. A halmazbéliek mégis keresni kénytelenek a "bolond" másság befogadásának útját, hiszen mégiscsak közülük való volna a gyerek, meg az apja is nagyon rendes volt szegény.
Pinczés István rendezése a hős tudatához vezető ösvények kiépítésében, majd lebontásában mutat leleményt. Keleti tapasztalatára támaszkodva, ragaszkodik klipjeiben a téma kánonjához, a tipológiai konvencióhoz és a liturgikus szimbólumokhoz. (A kocsmatöltelék az kocsmatöltelék, a butaliba az butaliba a színpadon is.) Ez a felfogás hasztalannak tartja a szubjektív áthallást, a parabolikát. A darabhoz hozzáadott érték: az előadás átélhetősége, semmi más. Így a színészre rótt teher fokozott. A Halmaz "egyedei" élnek a rendező felkínálta lehetőséggel. Tapasztalatok alapján, figura lesek révén jelenítik meg a Vác környéki világkocsmát, benne a pálinka okát, célját, következményeit. A Gézagyerektől úgy helyezkednek el a szociometriai ábrán, mint ahogy a fa évgyűrűi vonják körbe a görcsöt. Aki legelőbb ismerte meg, kerül a legtávolabb, s aki a legközelebb kerül hozzá, az tudja a legnagyobbat ártani. A volt osztálytársnő (Földeáki Nóra) az "ellenálló" fiúra emlékezik, arra, ahogy az csengetésekkor belefojtotta a tanárba a szót. (Hőskép) Az állástalan szomszéd (Krizsik Alfonz) már tovább lép a megismerésben. Feltűnik neki: a Gézagyerekkel mintha kommunikálnának a kutyák. (Transzcendencia) Herda Pityu (Kóti Árpád) vizelés közben a kövezetre néz, és szemernyi megvilágosodásban lesz része: kő és futószalag - lehet ebben valami. (Filozófia - szinte Polonius) A legközelebb álló, ám a legmesszebb vetődő Banda Lajos (Miske László) az, aki tragikusan téved. Úgy képzeli, megértette a fiút, ami közben - jótéteménye által - skizofréniája okozója lesz. (Tévbölcsesség)
Miske arca az előadásban fényképen is látható. Övé a megboldogult atya portréja, hozzá fohászkodik a Gézagyerek, az ő táskájával a kezében áll, mielőtt munkába indul. Freud itt kényelmesen hátrapöffedne foteljében. A szigorú, de jóságos apa emlékpaneljébe Lajos bácsi költözött. Így személyében a bálvány zuhan a futószalagra, s a gyermeki bűntudat abból fakad, hogy a tudattalanja egykor akarta az apa halálát, s most megismétlődött a vágy a piros gomb képében. Másik vonatkozásban, az apa szigora és terrorja miatt elfojtás lépett fel, torzult a szexuális fejlődés. Anyafüggőség alakult ki, ami majd vagy homoszexualitáshoz, vagy ödipuszi vétséghez vezet. Az anya (Zubor Ágnes) Pinczésnél nem Freud-követő, de nagy igyekezettel beleláthatjuk a fiú kurvától való hazaérkezése jelenetébe: az édesanya féltésen túli aggodalommal (féltékenységgel) fogadta.
A halmazképző etűdök szinte mindegyike szót érdemelne. Kóti és Miske kettőse - akár egy Emigránsok miniatúra. A szomszédok (Krizsik Alfonz, Szántó Valéria) néhány mondatában évek felgyülemlett házassági keserve fokozódik undorrá. Kimunkáltak a stróman szerepek is (Porcsin László, Szoták Andrea, Jámbor József, Bakota Árpád). Közös vonás, hogy kitörölhetetlen nyomot hagy bennük az autista passió. A kétely ragad meg: van-e értelme a célnak? Mert ha nincs, akkor az jár boldogabban, aki cél nélkül ússza meg az életet.

A komplementer

Autistáról nem készült még hiteles pszichográf; a színész dolga kitalálni a figurát, vagy a szerepben megtalálni önmagát. Madai Gáborhoz hozzátapadt A Gézagyerek. Választhatott volna mintákat filmekből, intézetekből. Keresett is, de jó érzékkel válogatta ki azokat a mozdulatokat, amelyeket az egyénisége integrálni képes lehet. Nem aggatta magára a pervazív agyműködési zavarok tünettárát, mértékkel él, racionálisan bánik a szerepben levő dinamikai lehetőségekkel, a hiperventilláció alkalmaival.
Alapos előtanulmányt végzett az igazi Hamlethez. Az idő-rögeszménye már adott, még ha reciprok is. VisszHamleti. A Gézagyerek számára attól zökken ki az Idő, hogy ő helyretolja azt. Ergo, Isten azért teremtette tudattal az embert, hogy általa tűnjék szeletelhetőnek a Végtelen. Ma itt tartunk.

*

A Csokonai Színház nem adja fel az új magyar dráma megszületéséért való harcot. A mostani alkalommal szerencsével járt a műhely. A vezetési interregnum miatt szabad utat kapott a produkció, nem kényszerült a rendező szereposztási alkukra. Örökre így lenne jó...

BALOGH TIBOR