Új Színház

Még le sem ültünk a helyünkre az Új Színházban, még világos van, még nem kezdõdött el A mizantróp elõadása, máris elég pontosan lehet tudni, hogy mit utál majd Alceste. Horgas Péter díszlete ugyanis (függöny híján) leplezetlenül mutatja a mai konzumvilág egy jellegzetes helyszínét. Rideg, kék-zöld fények, csövek, fémvázak, modern építészeti vonalak. Rudolf Péter rendezésében alighanem valamelyik ablaktalan plaza földszintjén játszódik Molière igen kevéssé mulatságos komédiája. Hátul egy tangóharmonikás üldögél. (Elõzõ este talán az Éjjeli menedékhely ment, és ez az ember véletlenül itt ragadt a színen.) Az õ muzsikálása hivatott ellenpontozni azt a dübörgõ techno- (vagy milyen) zenét, amely kitör a játék kezdetén, amikor a szereplõk amolyan divatbemutatós modorban elénk vonaglanak. A két, egymással szembeszálló muzsika annál is jelentõségteljesebb, mert késõbb - a vége felé -, az emigrációba induló Alceste kiborult bõröndjébõl számtalan teleírt kottapapír repdes szerteszét, amibõl arra lehet következtetni, hogy fõhõsünk szoros kapcsolatban állhat a zenével.

De egyelőre még csak az elején tartunk, amikor Alceste - Hirtling István személyében - hangsúlyosan színpadra érkezik. Feketébe öltözött, nett ember, képén a savanyú, gyomorbajra utaló fancsali arckifejezés. Így kezdi Hirtling a történetet és nagyjából így is fejezi be. A két pont között némi izgágaságot és általános undort nyom bele a figurába. Ingerült dühe jeleként több ízben is ököllel betöri a színpad és a nézőtér között magasodó képzeletbeli üvegfalat, amelyet aztán rendre újabb képzeletbeli táblaüveggel pótolnak a - hogy is mondjam csak - láthatatlan üvegszállító-munkások. (Akik maguk azért láthatóak, máskülönben be sem számolhatnék róluk.)

Abból nem sok derül ki, hogy mi is fűzi Hirtlinget Nagy-Kálózy Eszter hűvös és szép Célimčne-jéhez, aki pávatollakból összeállított indián fejéket hord és sűrűn csörög a mobilja. Nagy-Kálózy Célimčne-je szinte gyógypedagógusi jóindulattal foglalkozik folyton fortyogó Alceste-ünkkel, nem veszítve közben szem elől baráti társaságát, melynek tagjait bizonyos nemtörődömséggel szórakoztatja. Ez a közöny pedig hirtelen megszépül, amikor a színésznő - Célimčne-alakításának erős pillanatában - leleplezett intrikusként szó nélkül, rezzenéstelen arccal áll és mered bele tekintetével a nézőtér sötétjébe. (Végre egy méretes szerep a színésznőnek. Tavaly Nagy-Kálózy Eszter és Györgyi Anna egymás elől "orozták" el a feladatokat az Új Színházban, nyilván nem önszántukból persze. Györgyi játszotta el a Nagy-Kálózyhoz jobban passzoló Tóth Hermint a Hermelinben, miközben Nagy-Kálózy küzdött Schwajda Himnuszában a Györgyi színészi alkatához közelebb álló Arankával.)

Nagy-Kálózi Eszter és Tóth Auguszta

Természetesen mindannyiunk számára ismerős figura Schnell Ádám könnyed, simulékony és slágfertig Philinte-je, akárcsak Selmeczi Roland vagy Almási Sándor piperkőce. És ott van még Tóth Auguszta mint rózsaszínben játszó, stilizált Arsinoé. (Mindig lenyűgöz a nevetése. Kacajgyöngyöztetésben Tóth Augusztának nincs párja. Legfeljebb ha Varga Mária versenyezhet vele.)

Rudolf Péter hideg, dühös Mizantróp-verziója a mára reagál, de azért a nézők napi tapasztalatai némely ponton ellentmondanak neki. Van például az a kulcsjelenet, melynek során a maximális őszinteséget pártoló Alceste kíméletlenül kipakol a véleményét firtató Oronte-nak. (Szokott az engem zavarni kicsit, hogy néhány lapoldallal később Alceste, a szókimondóbajnok mennyire elítéli Arsinoét amiatt, hogy a nő elmondja neki a kedvezőtlen igazságot Célimčne-ről.) Az említett szcénában Oronte (Dengyel Iván) valóságos maffiózóként lép elénk, szép szál testőrök kíséretében. S hogy ez a napszemüveges, lófarkas, csillámló inget hordó böszme pasas egy verset - mit verset? önkezével írt szonettet! - akar megtárgyalni Alceste-tel, ez az abszurdum határát súrolja.

Schnell Ádám és Hirtling István

Összességében véve az történt az Új Színházban, hogy A mizantróppal a mi felszínes, kietlen, nehezen szerethető világunkat kívánták érzékeltetni. Sikerült. Született egy felszínes, kietlen, nehezen szerethető előadás.

Stuber Andrea