OLÁH GUSZTÁV (1901-1956) a XX. századi magyar szcenika és színházmûvészet széles látókörû, nagy mûveltségû, meghatározó személyisége. "Szemem pillás függönye fennt / hol van a színpad, kinn-e vagy benn". Tudta, az élményhez a nézõt látványban is segíteni kell. A Bohémélet (1937) és a Diótörõ (1950) ma is az õ díszletei között látható az Operaház színpadán. Elõször a húgának készített babaházat, majd játékszínházat, amelyet egyre tökéletesített. Amikor húsz éves korában az Operaházba került, ezt a remek kisszínpadot vitte oda, azon próbálta ki a díszletek makettjeit. Látni és láttatni. Sokat olvasott és utazott. S mindent, amit látott (a piramisokat, Ravennában a mozaikokat, vagy a téli Szilágyi Erzsébet fasort), rendezéseiben, díszlet- és jelmezterveiben felhasználta. Életmûvének fennmaradt lapjai egy nagy formátumú egyéniség alázatos színházi szolgálatáról vallanak. A gyönyörû rajzok, tanulmányok, útirajzok ritka mûvészi érzékenységrõl vallanak. Az Operaház és az országos Színházi Intézet gazdag dokumentumgyûjteményébõl Bíró Gábor rendezett kiállítást. (Ernst Múzeum)
TADEUSZ KANTOR. Lehetetlen. Valaha e hang-, illetve betűsor jelentése valami olyasmit sugallt, hogy a valóság ellentéte, valami, ami a létezésen, a reálison túli. 2001 őszén már mindenki számára nyilvánvaló, hogy nincs lehetetlen. Ami egyszer, akár csak agyhullámok tevékenységeként, vagy a mikrochipek segítségével virtuálisan (vagy valami adrenalinszint-növelő látványosságnak szánva a mozivásznon) formát öltött - az a hétköznapi élet átélhető valósága lett. Ez a jelen. Évtizedekkel ezelőtt Ionesco bizonyos gondolatokat abszurdnak szánt, amit aztán a történelem megvalósított. Hja, ez a zseni tiszte. Groteszk. Ez pedig az abszurd szituációban az egyetlen, egészséges életösztönből adható felelet. Tadeusz Kantor - az antifestő, a happeningszervező, a konceptualista - merőben új színházi világot teremtett. Ehhez a látványvilághoz kapcsolódik munkásságának az a része - a képzőművészeti -, amelyből most a Ludwig Múzeumban láthatunk. Ez a kiállítás a kortárs Kántort jeleníti, aki (bár teoretikus működése is jelentős) sohasem a szemlélő, hanem még az útkeresésében is, mindig a cselekvő pozícióját vállalta. A Jaroslaw Suchan rendezte kiállítás a mai vizuális kultúra és nyelvezet segítségével teszi még izgalmasabbá a nagyszerű művész alkotásait. (Ludwig Múzeum)
|
HÁROM KARMA, ahogy magukat nevezik - vagyis fe Lugossy, Wahorn András és ef Zámbó István - újból közös bemutatón. Kamaszok ma is. Kopaszodón, ősz fürtökkel is zabolátlanok. "Régi dicsőség" az akkori fiatal képzőművészetet megfrissítő Vajda Lajos Stúdió, s a Bizottság együttes no és a film, a Jégkrémbalett, a "mai" pedig, hogy évtizedek óta ugyanazok. (Budapest Galéria)
Józsa Ágnes
