Nyíregyházi Móricz Zsigmond

Színház Örömök színháza, tíz tételben. Egészséges erotika, à la fin de siècle. Gyönyörkeresés mindhalálig, az élet íze, a vágy tüze, a szenvedély lobogása, a gyors beteljesülés keserû poharai.

Tíz évvel a vígszínházi ősbemutató után a legendás darab titokzatosnak, sokértelműnek és drámaian teltnek mutatkozik, s fittyet hány az időnek. Nyelvi gazdagsága, ereje, frivol sziporkái most is megragadóak: a pesti aszfalt szóvirágaiból szőtt pazar nyelvi szőttes nemcsak hogy nem fakult meg az időben, hanem virulensebbnek és elevenebbnek tűnik, mint valaha. Holott a rendszerváltó tíz év alatt megváltozott bizonyos szavak jelentése, elillant egynémely mitikus fogalom aurája, mások köré új holdudvar kerítődött. Mást jelent ma példának okáért a "fiatal elvtárs", mint egy évtizede - az azóta felnőtt nemzedékeknek mindenképpen. De a figyuzzál kiskatyesz, az aranytöki csillag, a mit verdázol, a kergeti a hajszát, a szitibunkó szómágiája örök, átragyog éveken, évtizedeken. A nyers és drasztikus élet, amely ott habzik-hullámzik a kornisiádákban, erősebbnek és maradandóbbnak bizonyul ideológiáknál, rezsimeknél, rendszerváltásoknál. Nincs is más, csak a nyers és brutális élet a maga egyidejű jelenvalóságában - erről tudósít a mai Körmagyar.

Egy évtizede a szerelmi körtánc apokaliptikus víziójellege és politikai-ideológiai felhangjai tűntek erőteljesebbnek, a ’88-89-es korforduló flittere ott csillámlott Horvai István rendezésében a Vígszínház öblös színpadán. Telihay Péter nyíregyházi színrevitele kiszakítja a drámát rendszerváltásos beágyazottságából, és megmutatja a szerelmi körtánc időtlen, színes, vad, élettől duzzadó és ördögi forgatagát. Kiirt minden ironikusan melodramatikus mozzanatot, intim térben testközelbe hozza és felnagyítja a szerelmi duetteket, előadása átitatódik könnyed erotikával, megmutatva a találkozások frivol játékosságát, szabadosságát, dévaj érzékiségét, tünékeny szomorúságát. Telihay hűségesen követi Kornis drámaírói instrukcióit, amelyek elég pontos forgatókönyvet kínálnak az előadáshoz. Ám a mű szellemiségétől egy percre sem eltávolodva aprólékosan kibontja az egyes jelenetekben rejlő lehetőségeket, s a szituációk alapos kielemzésével és kidolgozásával jótékonyan átemeli a játékot a groteszk tartományába. Ilyen a milliomos és a színésznő jelenete, amelyben a feszes tartású és elfogódott férfi (Egyed Attila) úgy gabalyodik bele a színésznőlakás kellékeibe, vasalódeszkába, polcokba, székekbe, konyhai csetreszekbe, hogy abból valóságos tárgy-balett születik. A fiatalasszony és a fiatal elvtárs jelenetében Szabó Márta sietősen cidrizik, úgy, hogy idegességében hihetetlenül gyorsan ropogtatja el a ropikat, mint egy darálógép.

A gödöllői vendégjátékon a negyedik jelenettől (fiatal elvtárs-fiatalasszony) kezdett szárnyalni az előadás. A nyíregyházi társulat profizmusa jócskán kamatozik a produkcióban; Telihay szerencsés kézzel osztotta ki a szerepeket, s találta meg a játék egységes stílusát. Ez a stílus a kissé elemelt, lebegő realizmusba szatirikus felhangokat vegyít, s a játék erotikus túlfűtöttségét hangsúlyosan nyers naturalizmussal ellenpontozza. Döngenek a becsapott vasajtók, s derekasan döngetik a kukákat a felhevült szeretők a városligeti Pecsa sötétlő hátterében, virgoncul hancúroznak a szerelmi légyottra járók vadító franciaágyakon, míg le nem szakad az ágy. Aztán a feltuningolt szenvedély gyorsan földet ér a sietős aktusok utáni csömörben.

Csillogó, pazar szerepformálások röpítik egyre magasabb régiókba a dinamikus játékot: különösen Varjú Olga színésznőjéé, Szabó Márta fiatalasszonyáé, Horváth Réka édes kislányáé, Honti György írójáé, Egyed Attila milliomosáé - de az egész szereplőgárda igen jó színvonalon teljesít. (A vendégjátékon az átdíszletezések alatt áttetsző függönyt húztak el az orrunk előtt, kissé megtörve a gyors epizódok ritmusát.) Az író-színésznő jelenetben Varjú Olga dörzsölt színésznője úgy játszadozik a csetlő-botló és szerelemittasságában is narcisztikus szerzővel, mint egy ütődött kisiskolással, az író-édes kislány jelenetben Honti György az írólét pompás karikatúráját nyújtja, habzsoló kéjvágy és értelmiségi szent őrület szélsőségei közt pendlizve. Horváth Réka édes kislánya cuppogva nyalókázik, cukrosan-nyálasan bugyborékolja a szavakat, vontatottan affektál, nyafogósan kéretőzik, vonakodva adja a kislányosan selypegő tinédzsert, holott rikító fittness-szerkója rámenős nőcit takar, aki úgy hálózza be az elnehezült, betonfejű mozgalmárt (Tóth Károly), hogy a begerjedt elvtárs megadóan dönti a pihegő leányzót az asztalra. A milliomos színésznő jelenetben Egyed Attila visszafogott eleganciával játssza el, milyen az, ha egy kimért és megfontolt úriembert alantas kalandokba ráncigál holmi színésznőcske. Hagyja magát leteperni, majd idegesen vedlik vissza a hűvös üzletember feszes pózába (holott mindössze annyi történt, hogy a nő gyorsabban akarta ugyanazt, mint a férfi). Varjú Olga színésznője izgatottan (és önleleplezően) mindent akar, méghozzá azonnal, macsó férfi ölelő karjait, milliomosék nagystílű partijait, tengerparti villástul, úszómedencéstül, míg a tétova bizniszmen hódítás közben is a pénz hatalmát szeretné élvezni, holott csak otthonra vágyik gyermetegen, miközben mindketten ki vannak szolgáltatva önnön sürgető vágyaiknak. A darabzáró jelenetben, az utcalány (Horváth Margit) sivár odújában másnaposan dülöngélő megtépázott hazánkfia csúfondárosan szembesül a megtalált szülőfölddel - lekopasztott, véres ruházat és kitakart prostiváll képében. A rendező külső térben láttatja a férfit, a plexifalon túl óbégató alak homályos sziluettje jótékonyan von groteszk fátylat a hazatalálás mámorára.

Telihay rendezése azt tudatosítja, hogy a Körmagyar alakjai életpótlékként habzsolják a kéjt, mindig kielégületlenül, megcsömörülve. Az előadás nemcsak e felfokozott tempójú szerelmi násztánc mohó sietősségét mutatja meg kitűnően, hanem azt is, hogy miként ismétlődnek ugyanazok a gesztusok más-más figuráknál, más-más szituációban: ugyanaz a kitartó és örökös vágy hajszolja egymás karjaiba a különféleképp szituált szereplőket, csak a szenvedély és a szenvedés hőfoka változik.

A sietős aktusok majdnem csupasz, huzatos térben esnek meg, elidegenítően harsogó zenei aláfestéssel, alig egy-két lestrapált ágy, rikítóan ordenáré takaró, paraván tagolja a csillogó padozatú színteret. Papp János olyan gyönyörűségesen olcsó göncöket, gagyi bizsukat aggatott a szereplők némelyikére, mintha csak most érkeztek volna valamely divatos turkálóból. Harsog, pörög és hullámzik az őrült szerelmi forgatag lankadatlanul, mintha sosem akarna megállni, mintha csak kényszeresen űzné valami a benne viháncolókat. A rendszerváltás kábult romvilágából megérkeztünk a diadalittas kapitalizmusba.

Kovács Dezső

 

NKA csak logo egyszines

1