Necuke. Olyan aprócska, hogy ujjainkkal körülölelhetõ, megbúvik markunkban, mindig velünk lehet, mindenhová magunkkal vihetjük, mert elfér az övtáskában, a ridikülben. Lehet csontból és fából faragott, vagy ezüstbõl formált, csak az a fontos, hogy olyan alakot formáljon, aki nekünk erõt és biztatást ad, nem engedi, hogy az idegenben egyedül legyünk. Mindenkinek lehet olyan, ami számára a legfontosabb erõt adót testesíti. Japán találmány. A hagyományos japán kultúrában a XVIII-XIX. században külön iparmûvészeti ággá vált. A néhány centiméteres szépséges tárgyak a mindennapi élet és környezet, a szokások és a hiedelemvilág legkülönbözõbb elemeit jelenítik. A hagyományos öltözködés visszaszorultával a necuke elvesztette jelentõségét, a mûgyûjtõk kedvenc tárgya lett. Pedig mindenkinek szüksége lenne ilyenre, erre az egyedüllétben, magányban, érthetetlenségben erõsítõre. Az a csodálatos, hogy mindenkinek lehet is necukéja. Ha necukét faragtathatnék, az enyém Róza nénit ábrázolná, ráncos arccal, hajlott háttal, öregen, ahogy eszmélésemkor megismerhettem. Õ volt az, aki feltétlenül elfogadott, tetteimhez nem kért magyarázatot. Szeretett. Ma is szükségem lenne rá. (Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Múzeum)

Rodcsenko. Nem divatos. Soha nem is volt. A reménybeli új élet új dimenzióit kívánta megteremteni. "Toporogsz egy tárgy, egy épület vagy ember előtt és azon töprengsz, hogyan is kellene lefényképezned - így, úgy vagy amúgy? ... Így szoktattak bennünket, amikor évezredeken keresztül arra neveltek, hogy a különböző képeken mindent nagymama korabeli [az idézet 1927-ből való] kompozíciók szabályai szerint lássunk. Pedig forradalmasítani kell az embereket, hogy a tárgyakat több nézőpontból és bármilyen megvilágításból látni tudják. [...] A legérdekesebb látószögek korunkban a madártávlat és a békaperspektíva, ezekkel kell dolgoznunk..." (1928). Ő ezekkel dolgozott. Elmozdította a fényképezőgép látószögét, s megteremtette annak a látásmódnak az alapjait (mert az ember szeme tapasztalat közelibb), amellyel évtizedekkel később például Spielberg elkészíthette fantasztikus filmjeit. (56-os Galéria)

A táj három arca. Hogy láthatjuk a svájci Klee, a katalán Miro és a francia Tanguy százegy festményét és grafikai lapját a Kazumasa Katsua által alapított svájci Galerie K. gyűjteményéből, az az EUROART művészeti társulásnak köszönhető. Ennek tagjai magyar ügyvédek, gazdasági szakemberek és múzeumigazgatók, akik arra szövetkeztek, hozzájárulnak ahhoz, hogy hathatósabb, tartalmasabb, átjárhatóbb legyen a kapcsolat a honi és a külföldi kulturális élet között. A művészet nem megörökít valami láthatót, hanem láthatóvá tesz. "Érzem, hogy birtokol engem." Paul Klee itthon nemigen szerepelt még, műveit csak albumokban láthattuk. Mégis jelen volt évtizedek óta. A Bauhaus tanára, a "Der Blaue Reiter" résztvevője, expresszionista, az absztrakt festészet úttörője, a német expresszionizmus előfutára. Életművében ellentétes dolgok egyesültek, a konstruktivitás és a képzelet. Tanguy tájképeinek közös és jellemző sajátossága a "végtelenített perspektíva, az illuzionizmus, az álomszerű tünékeny formák, a mágikus, képzeletbeli tájak. Joan Miro kedvenc motívuma a kör, valamint az organikus és anorganikus formák kontrasztja, s a humor. A foltok, az ikonografikus formák szinte pulzálnak. Nem absztrakt alkotások ezek, hanem határozott üzenetet kifejezők. Ábrázolnak. A jelek, a színek másféle, szokatlan rendje teljes, új világot épít, amely vonzásába kerít.

Klee, Tanguy és Miro itt bemutatott művei olyan tájképeknek tekinthetők, amelyek a külvilág képében a művész belső világát jelenítik meg. Kivételes élmény. (Szépművészeti Múzeum) Emléktöredékek. Eleinktől örökölt arcvonásainkat életünkkel magunk alakítjuk. Vonásainkkal, tekintetünkkel nemcsak korunkat, hangulatunkat, érzelmeinket, de sorsunkat és lelkünket is az emberek elé tárjuk. Arcunk mindent megmutat rólunk. Megmutatna mindig, ha sokszor nem "képet" mutatnánk. Játszunk és áltatunk, s a kép mögött láttatjuk magunkat. Kivételes képesség kell ahhoz, hogy e mögött felleljék az igazi valónkat. Molnár Edit érdemes fotóművész képes az igazság felmutatására. Több mint harminc évig az MTI munkatársaként, fotóriporterként dolgozott. Az volt a dolga, hogy láttatón, információként képezze le az embert és a környezetét. Ő mégsem a rendkívülit, a kép-poént kereste gonoszkodva, hanem az embert az arcban, a tekintetben, tartásban lelket felmutatót. Művészekről, írókról készült portréit a Vigadó Galériában láthattuk.

Képes levelezőlap. Száz év telt el azóta, hogy az Iparművészeti Múzeumban megrendezték az első nemzetközi képeslap-kiállítást. A mostani bemutató anyaga Bedő György gyűjteményéből származik, melyet kiegészítettek még az Arte Galéria, Nyári Tamás, Szántó András és a kiállításnak otthont adó múzeum anyagából. Hogy minden tárgy nemcsak történetét őrzi (Hegel szerint), hanem a jelenét is, arra nap mint nap a legegyszerűbb használati tárgyaink is bizonyítékok. Olyan egyszerűek például, mint a képeslapok. Minden lap korlenyomat. Azzá teszi anyaga, képi világa. Hihetetlenül gazdag világ ez, melyből kétezer valóságtöredéket láthatunk, közöttük olyan remekműveket is, mint Kozma Lajos, Kassák vagy a Kner nyomda művészi levelezőlapjai. (Iparművészeti Múzeum)

Józsa Ágnes