Utolsó vonal - Nõi vonal
Szórakoztató elõadásban ilyen elmélyültet ritkán látni. Mély bölcsességeket ilyen élvezetes elõadásban meg kell nézni. Az Utolsó vonal Nõi vonala úgy kétévente jelentkezik saját produkcióval, közös termékkel. A társulat írta a darabot, az író-rendezõ Nagy Beáta szellemi irányításával. Szellem pedig foghatóan jelen van, a szellemiség sem hiánycikk. Nõk a nõkrõl és arról a mérhetetlenül sok butaságról, amit róluk gondolnak, s amit õk gondolnak magukról néha. Mindez beágyazva e hon történetébe, a magyar sors hullámveréseibe. Felhõfi-Kiss László díszlete egyetlen nagy asztal, hiszen arról ismerszik meg a magyar, hogy eszik-zabál-tömi magát - a lányok száját sárral tömik be, jelezvén: mindent le kell nyelned. Elsõ pillantásra az asztalt vastag szõrmetakaró borítja, alig áll meg rajta a Miska-kancsó meg a borospohár. Késõbb megértjük, ez a vastag fekete, omlós anyag maga az anyaföld, ez borítja a mi asztalunkat. Ebbõl kell táplálkoznunk, itt élnünk, halnunk kell, ebbõl merítünk erõt és levest is, nyeldekelve-fuldokolva bár, de próbáljuk szürcsölni, emészteni, kiköpni, ez van, ezt kell szeretned. Edd meg, amit fõztél. Vendégségben mindent el kell fogadnod, hát még ha itthon vagy! Itthon. Álmok Magyarországról. Hat nõ hatféle szerepben. Van öreg nagyanyó-nagymama-Balogh Margit, aki végül kifakad, mennyire utálja a magyarokat. Bezzeg a Schermann Márta által játszott menyecske, a házitündér köténykében, õ igaz magyar, bár életében itt élt a legrövidebb ideig. Szabó Annie nem más, mint Kukorica Jancsi, a pásztorok királya. Szalontay Tünde a bébidollos, hamvas szûz, az ártatlanság.
Feuer Yvett az ősanya, a magyar Flinstone Irma, Király Anita a szexbomba, a modern idol, a dizőz. Ő énekli az előadás legnagyobb gegjét, Bánk bán áriáját - angolul. Miután hosszú citálásokat hallunk az nagy magyarságról, az dicsőségről, büszke várunkról, belép a dizőz, fellép az anyaföldre, és belekezd a legmagyarabb magyar áriába: "Homeless ki vándorol a sűrű éjen át". Jelen van a Margitsziget minden színpada, a magyar opera, a nagy magyar virtus és a táncdalos mulatozás, nesze nektek.
Végigfutunk a magyarság összes közhelyein, indokoltan egybekötve a magyar asszony, a magyar anya, a magyar nő fogalmának összes közhelyével. Mindarról a vicces képről, amit rólunk táplálnak, s amit a nők önmagukról. A fitneszelvárásoktól a feminizmusig, a "tűrj és nyelj" alárendeltségétől a nagy magyar emancipációig tündökölnek az asszociációk, szabad utat engedve a néző saját asszociációinak, s tesznek mindent idézőjelbe. Összeszokott, tehetséges csapatmunka, fegyelmezett női foci, remek edzőkkel, a férfifanatizmus nélkül. Női boksz, erőteljes karateütés a bunkóságra, a korlátolt önimádatra, a kirekesztő előítéletességre. Okos és érzékeny nők fricskája a bármilyen nemű butaság ellen. Ahogy elnézem őket, lehet azért e hazában, magyar földön addig keresni önmagunkat, míg megleljük. Alighanem az utóbbi évek legjobb alternatív előadását láttam.
Bácskai Júlia
