Ister Kiadó
Böszörményi Péter szenvedélyes kutatója, gyûjtõje az elfeledett színházi holmiknak. Talált már fiók mélyén lapuló kabaréjelenetet, sárguló kottapapíron hajdani népszerû slágert, több évtizede nem játszott bohózatot. Sokan vagyunk a szakmában, akiknek ha valami adat kell, valami különleges csemege vagy valami jó darab egy-egy színészre, hozzá fordulunk. Közismert, milyen kincsek vannak a birtokában.
Úgy látszik, ez neki magának is föltűnt, s talán így jutott eszébe, hogy anyagainak egy részét kötetbe rendezze. Így születhetett meg az Ugye, hogy nem felejtesz el... című gyűjtemény, amely századunk első négy évtizedének dalait, sanzonjait szedte csokorba.
Igazán nem szívderítőek azok az események, amelyek e korszakot meghatározták. Világháborúk, gazdasági válságok, zsidótörvények és így tovább. S az sem mondható, hogy ezek a versek (szövegek?) nem árulják el, mikor születtek, nem szólnak azokról az időkről, nem szólnak azokról a hangulatokról, amelyek benne voltak a levegőben. Mégis mindegyikük derűt, élni akarást áraszt, finom humorral átszőve.
Persze nem akarom misztifikálni ezeket a szövegeket, túl mély irodalmi értéket beléjük látni, de lekicsinyelni sem kell őket, hisz a szerzők közt még Karinthy Frigyes, Heltai Jenő, Szép Ernő, Molnár Ferenc vagy Gábor Andor nevével is találkozhatni. Lehet, hogy nem a magyar líra gyöngyszemei ezek, de a történetek, hangulatok, érzések, amelyeket fölvillantanak, így együtt, mindenképpen egy korszak dokumentumai. Ki ne ismerné a Szomorú vasárnapot (és a körülötte keletkezett hisztériát), Az egyiknek sikerül...-t, az Ott fogsz majd sírnit, és sorolhatnám... Az egyik ilyen, a másik olyan, külön-külön sláger vagy emlék vagy vicc, de együtt olvasva őket nem múzeumi hangulatot árasztanak a mai életérzésünkre is reflektáló ritmusok és rímek.
Jó kézbe venni ezt a kötetet, kellemes a fogása, szépek a betűi, jól áttekinthető a szerkezete. Böszörményi Péter három téma köré csoportosította a dalokat: az elsőben Szerelem és házasság címen a férfi-nő kapcsolatok örökzöld témáját járja körül. A második rész Vannak Budapesten... címmel a nagyvárosi lét nehézségeiről, konfliktusairól és szépségeiről szól. A harmadikban pedig, Részeg a Föld címmel a társadalommal, a politikával viaskodó kisembert hallani.
De hogy ne csak dicsérjünk, bizony némely műnél, főleg a kevésbé ismerteknél, hiányzik a kotta. Ennek valószínűleg terjedelmi oka is van, de ha valakinek nagyon kellenének, javaslom, keresse meg a szerkesztőt, látatlanba mondom, örömmel fog segíteni.
L. I.

