VIP: ezúttal színészek, politikusok, médiaszemélyiségek. Válogatott Idézetek és Pofák - hangzik Darvas Iván kiállításának maga adta címe. Hogy megfigyelõképességét és az ellesett helyzetek, megnyilvánulások mûvészi ábrázolásában való tehetségét Darvas Iván nemcsak színészként, hanem grafikusként is képes kamatoztatni, azt már több évtizede tudjuk. Annak eredménye viszont, hogy az utóbbi idõben a manuális technikákat számítógépes megoldásokkal ötvözi a papírlapokon, kiállítás formájában most látható elõször.

A miskolci színházi múzeum - hivatalos nevén: a Miskolci Galéria Városi Művészeti Múzeum Színháztörténeti és Színészmúzeuma - méltó helyszíne a Mikita Gábor rendezte, nagy érdeklődéssel fogadott rendezvénynek. (A folytatás majd Dunaújvárosban következik, részben a Miskolcon látottakkal azonos, részben újonnan készült képekből.) A színháztörténeti fontosságú épület - amelynek helyén az ország legelső magyar nyelvű állandó kőszínháza állt - az egyetlen vidéki színészmúzeumnak ad otthont. S bár a múzeum állandó tárlata a bőség zavarával (illetve sokkal inkább: a hely szűkösségével) küzd, amikor a nagy múltú teátrum legfontosabb korszakainak bemutatására, a legkiemelkedőbb egyéniségek emlékének ápolására törekszik - mégis jut hely az időszakos kiállításoknak is, amelyek a múzeum törzsanyagát már jól ismerő látogatókat is újra meg újra idevonzzák.

Darvas Iván kiállításának miskolci nézői közül az idősebb korosztály tagjai személyes ismerősükként fogadhatják az alkotót, hiszen a színész az 56-os eseményeket követő börtönbüntetés és többéves szilencium után itt térhetett vissza a színpadra. (A múzeumban látható is néhány kép az előadásaiból, köztük a Horvai István rendezte 1962-es Ványa bácsiból, amelynek Asztrov doktorát néhány évvel később a Vígszínház szintén Horvai rendezte nagy hírű bemutatóján újra eljátszotta, Ruttkai Éva és az ugyancsak Miskolcról odaszerződött Latinovits Zoltán oldalán.)

"A kreativitás titka az, hogy ügyesen titkold a forrásaidat" - idézi Einsteint önironikusan Darvas Iván, majd rögtön le is leplezi a forrásait. Az interneten bolyongva fényképeket keres, és a felvételeken látható hírességektől idézeteket, esetleg róluk szóló mondatokat gyűjt. A fotókat először egy számítógépes program segítségével rajzolja át, ezután pedig manuális technikákkal tovább alakítja a kinyomtatott képet. Az eredmény: hol karakteres portré, hol markáns karikatúra. Végül a mondásokat melléjük írja, és saját gyűjtésű idézetekkel ellenpontozza őket. A "témakörök": politikusok, médiaszemélyiségek, külföldi színészek, magyar színészek.

Nyilván nem véletlen, hogy a legtöbb szeretetet sugárzó portrék a közvetlen kollégákról: a hazai színészekről készültek. Talán a legemlékezetesebb Csákányi László riadt-rácsodálkozó vagy Garas Dezső derűsen elmerengő arca, Koltai Róbert hamiskás, Cserhalmi György nyugodt, mosolygós tekintete, Bessenyei Ferenc széles derűje. És a legszebb idézetreplika: "Élj úgy mindennap, mintha az volna az utolsó az életedben. Aztán egyszer csak igazad lesz" - így Csákányi. "Az élet attól szép, hogy bármi megtörténhet. És attól szar, hogy meg is történik" - felel Darvas Iván Hašeket citálva. A legtalálóbb karikatúrák viszont a politikusokat ábrázolók között akadnak, így Horn Gyula, Kovács László, Kökény Mihály, Kuncze Gábor, Mádl Ferenc, Orbán Viktor képei. Itt olykor az idézetek is úgy szólnak, mintha csak tréfából hangzottak volna el. "Mi nem vagyunk ellenzékben. A nemzet nem lehet ellenzékben" - mondja Orbán Viktor. S Darvas egy dakota közmondással válaszol: "Okos indián leszáll a lováról, ha észreveszi, hogy megdöglött. A buta tovább ösztökéli."

A látogatónak jólesik a maholnap nyolcvan (!) esztendős színész-grafikus kölykös pimaszsága és higgadt bölcsessége. Ritkaság az ilyen jókedvű kiállítás.

DÖMÖTÖR ADRIENNE