Mike Leigh: Abigail bulija - Katona József Színház, Kamra
Az igaz színház meglepetés. Ascher Tamás színháza mindig az. Változatos a darabválasztás és meglepő az is, ahogy elénk tárja. Most is. Mike Leight brit filmrendező darabját, az Abigaile buliját állította színpadra. A szerző színházrendezőként indult, így nem drámát írt, hanem színpadi szöveget. Ugyanakkor a hely, idő és cselekmény hármas egysége a legklasszikusabb értelemben megvalósul. A szereplők egyszerű lelkek, akik nem kívánnak a világ nagy dolgaiba belefolyni, kertvárosi életük kielégítő.
Alig valamit tudhatunk róluk. Még talán legtöbbet Abigaile-ről, aki ugyan nem jelenik meg a színen, csak bulijának zenéje hallik, de neki legalább megismerhetjük az édesanyját, megtudunk valamit az édesapjáról is, az öltözékéről, frizurájáról, ízléséről. Az ő bulija ad alkalmat arra, hogy magukra hagyva a fiatalokat anyja, Suzy is részt vegyen a szomszédjuk szervezte összejövetelen, ismerkedni-beszélgetni az új lakókkal. A házigazda ügyes a pénzszerzésben, a feleség a költésben: Suzy beletörődött, hogy elhagyták, az életét kitölti, hogy gyerekeit kiszolgálhatja. Ők mind negyvenes éveik körül. Az új szomszédék – húszas éveik második felében, a nő ápolónő, a férfi számítógépes adatrögzítő – már azt is példázzák, hogy a kertváros, amely régebben az igényesebb polgári lét közege volt, lecsúszóban.
Öt ember egy nappaliban, egy hétköznap estén. Körülöttük a komfort, amelyért eleik dolgoztak. Az ember elkorcsosult a modern civilizáció körülményei között. „Az ember akkor jut el fejlődésének legmagasabb fokára, ha ki van téve az évszakok viszontagságainak, ha néha alvás nélkül marad, ha éhezik. A megpróbáltatások megkövetelik tőle, hogy használja izmait, hogy harcoljon, hogy szenvedjen, boldog legyen és gyűlöljön. (…) A civilizációval a mindennapi életfeltételek elveszítették változatosságukat, kiküszöbölődött az erőfeszítés és a morális felelősség.” (Alexix Carrel) S kiküszöbölődött a valós kommunikáció – tehetjük hozzá tapasztalataink birtokában. A kommunikáció (az emberlét alfája és ómegája) közlési folyamat, jelzések továbbítása és fogadása. Ontológiai értelemben a szerves létforma már kommunikatív. A XXI. század elejére elértünk egy civilizációs szintet, amelynek kényelme a társadalom és a magánélet válságához vezetett. Az értékvesztett világban az emberek tévelyegnek, egymásban sem találnak kapaszkodót, sőt a legkevésbé a másik emberben. Mike Leight darabja Ascher Tamás rendezésében ezzel szembesít. Ha az a mikrokörnyezet, amely amely körülveszi az embert, válságban van, akkor az egész élet van válságban. Ezt mutatja meg kartávolságny közelségben a Kamra előadása.
Hogy szembesülhetünk és átélhetünk, az a színészeknek köszönhető. Az öt karakter öt színész magával ragadó alakítása. A háziasszony, Rezes Judit Beverlyje figyelmes, gondoskodó mozdulatai és szavai mögött maga a boldogtalanság. Csak önmagára tud figyelni. Akkor is, amikor csábít, akkor is csak ő van, és senki más. Zsong-bong, de nincs hang, nincs súly. Férje – Kocsis Gergely – otthona boldogtalanságából a munkába menekül. Úgy van ott, hogy nincs is benne. Remek. Angie, a fiatal szomszédasszony Jordán Adél megformálásában rácsodálkozik erre a világra, ő ezt szeretné, ezeket a tárgyakat, vágyálma még ez a kertvárosi környezet, ami itt fogadja. Férje, Tony, az adatrögzítő – Ötvös András – szókincse az aha. Megelégszik azzal, amit elvárnak tőle a világból, nem akar mást. A csábításra ember mivoltának csak ösztönrésze mozdul. Ónodi Eszter Suzy, a boldogtalan, megkeseredett – ezt is tudja –, Abigail anyukája. Itt van a teste – de lénye már nincs is sehol. Ez az öt ember beszélget, jön-megy az aprócska térben, minden mozdulatuk, szempillarebbenésük hiteles. Árnyalt, részletgazdag színészi játékuk tele életismerettel.
„Meg kell próbálni megérteni a dolog intellektuális rétegét, azt, ami színházban valójában csak akkor létezik, ha láthatatlan, mert ha látható, akkor meddő, nincs semmi jelentése.” (Grotowski)
A nappalit Khell Zsolt alakította kellően trendire és lélektelenre, Szakács Györgyi öltöztette a szereplőket lelki alkatukat megjelenítő formába.
Józsa Ágnes
