Az eddigi L1 Fesztiválokon elsősorban ti,  L1-esek,  Szabó Réka, Berger Gyula és Te mutattátok meg, hol tartotok. Idén miért volt ez másként?
gobi rita_feher fal_foto_besezoltan
Góbi Rita: Fehér fal fotó: Bese Zoltán

2001-ben Leszták Tibor a Mu-ból megkeresett minket, és felajánlotta, hogy helyet ad egy olyan fesztiválnak, ahol mi, L1-esek jelenünk meg közösen.  Ekkor már helye is volt a társulásnak, az L1 Táncművek. Abban az időben (is) nagyon nehéz volt bemutatni a darabjainkat, ezért azt gondoltuk, hogy a fesztiválra mindenki bemutatóval érkezik, egymást erősítve jelenünk meg. Egy darabig működött ez, aztán már összeegyeztethetetlen volt, hogy mindenki erre az időszakra időzítsen egy bemutatót.  Így az eredetileg 10 napos fesztivál, bemutatókkal és egy előadással, a felére csökkent. Mimi (Michaela Pein) révén  ismertük a hasonló osztrák formációkat, és külföldi útjaink során is találkoztunk alkotókkal, akiket szívesen láttunk a fesztiválon vendégként. A legutóbbi két fesztiválon már fele-fele arányban voltak meghívottak és L1-es előadások. Időközben Hargitay Ákos és Mimi Ausztriába költöztek, Gál Eszter is kilépett a második gyermeke születésekor, majd Mészöly Andi is úgy döntött, hogy négy gyerek mellett már nem tud olyan intenzitással jelen lenni, ami az L1-ben elengedhetetlen. Maradtunk hárman. Nem akarjuk azt hazudni, hogy ugyanazok vagyunk, mint voltunk 2001-ben, vagy 1998-ban. De mindhármunknak nagyon fontos ez a hely, ez köt minket össze. Nem szerettünk volna senkit sem helyettesíteni az eredeti tagok közül, ezért nem is hirdettünk tagtoborzót, inkább egy állandó körforgást szerettünk volna, ezért találtuk ki a rezidens programot. Most például Góbi Rita és Lakat Andrea a rezidensek, illetve külföldiek is jártak már nálunk, akik mind teljes jogú tagként dolgoznak az L1-ben. Mindezek hatására az alapszemléletünk is megváltozott, már nem magunkat mint alkotókat szeretnénk bemutatni a fesztiválon, hanem olyan, általunk értékesnek/érdekesnek tartott előadásokat, amelyeket nem láttak a magyar nézők, vagy olyan hazai társulások munkáit, akik nehezen tudnának egyébként megmutatkozni.

Azért is tartom fontosnak  a fesztiválunkat, mert nem az a gittegyletes" fesztivál, ahol minden évben ugyanazokat az arcokat lehet csak látni. És ez most nem minősítés, mert lehet, hogy jó darabok tényleg, de azt nem tudom elfogadni, hogy minden évben ugyanaz a lista, mindegy hogy XY vagy YX válogat.

 

A kezdeti 10 nap miért zsugorodott négyre?

 

Mivel nem elsősorban bemutatókkal jelentkeztünk, feleslegessé vált a plusz egy előadás, a kulturális környezet igényei is változtak ezen a téren, és persze a támogatások mértéke is változó volt.

 

Úgy gondolom, hogy hármatok közül Berger Gyula és Te még kerestek, Szabó Réka viszont annak ellenére rátalált valamire, hogy két legutóbbi saját rendezése (az Alibi és a Nincs ott semmi - azaz alszanak az álmok) között is messze nagyobb a rés, mint egy sima hangsúlyeltolódás.

 

Az L1 Táncművek azért jött létre, hogy megossza a teret egymás között, próbahelyet biztosítson az L1 tagjainak. Réka mára már egy nagy együttesi munkát végez, neki a próbahely fontos. Sem a magam, sem Berger Gyula esetében nem érzem, hogy keresnénk. Nyitottak vagyunk inkább. Én nem szeretnék sablonokkal dolgozni. Szeretem, hogy nem lehet kiszámítani nálam, mit kap a néző. De egy bizonyos, a magas színvonal meglegyen.  Lehet, hogy Rékáéknál körvonalazódottabb, amit az együttes csinál, nálam pedig ezt hiányolod. De én ezt nem bánom.

 

És Berger Gyula mivel foglalkozik mostanában?

 

A legutóbbi nagy bemutatója - semmit Berger Gyuláról - után most két duettet csinált és nyáron térspecifikus dolgokat. Illetve elindított egy műhelymunkát,  úgy két hónapja dolgoznak, és most kiválasztott néhányat közülük, akikkel egy előadást fog készíteni. Mindig megadja a lehetőséget és a szakmai segítséget mindenkinek, aki nyitott a munkára.

 

Térjünk vissza az idei fesztivál résztvevőire! Kálmán Ferenc?

 

Kálmán Feri még a nagy Berger együttesben dolgozott együtt Berger Gyuszival. Hihetetlenül tüneményes ember. A Tánceániával rendszeresen együtt dolgozik, és aminek hihetetlenül megörültem, idén kapott érdemkeresztet. Végre egy igazán jó táncos és pedagógus!

 

Blaskó Borbála?

 

Ő is személyes kötődés. A Ladies firt című darabomban szerepelt. Amikor hazajött Németországból, a Bozsik Yvette Társulat befogadta, de igazából többre vágyott már akkor is. Valami kortársibb, kreatívabb dolgot szeretett volna csinálni. Éppen abban a periódusában dolgoztunk együtt, amikor már átfelé ment a Csirkéékhez (Horváth Csaba). Végzett a Színművészetin koreográfus szakon. Nekem mindig is nagyon erős volt az ő színpadi jelenléte. Volt benne valami, a  megjelenésében, a gondolkodásmódjában és a mozgásminőségben, olyan típus volt, aki belehal abba, amit csinál. Nem mintha muszáj lenne, de ő mindig ezerrel ott van. Abban az időszakban, amikor dönteni kellett, kik legyenek a fesztiválon, ő épp a Csirkéékkel próbált a Bakelitben. Megkérdeztem, mit szólna, ha a fesztiválon bemutatózna. Nagyon örült, de később voltak problémák. Kifutott az időből, és két nappal a bemutató előtt ült le velem beszélni, hogy akkor most mi legyen. Úgy éreztem,  nem akarom könnyen elengedni, ezért kicsit megszorongattam azzal, hogy márpedig megcsinálja. Azt mutatja meg, ahol épp tart. Annyit megtettem, hogy munkabemutatóként vezettem fel az előadást.  Egyébként nagyon jó visszajelzéseket kapott.

 

Pataky Klári?

 

 

meretezdat_hu_basta-kovagoimre
Pataky Klára: Basta cosi! fotó: Kővágó Nagy Imre

Klárival a Zákány Stúdióba jártunk együtt.  Később a Csabai Attila és általam vezetett KOMPmÁNIÁ-ban is táncolt egy darabban. Koreográfus szakon végzett és önállóan kezdett el dolgozni. Nem az én stílusom, amit csinál. Nem olyan, amire én nézőként beindulok, de azt látom, hogy van egy határozott elképzelése, és szerintem nagyon ügyes abban, hogyan épít karaktereket a táncosokból. Úgy mozgatja őket, hogy mindig gyönyörűek. Ehhez tudás és emberismeret kell. Megkerestem Klárit, mert nem az a lényeg, hogy ugyanolyan típusú előadásokat hozzunk össze, hanem olyanokat, amelyek értéket hordoznak. Örültem volna, ha újat hoznak, de  éppen olyan periódusban voltak, hogy  szerette volna ezt a triót játszani.

 

Néha már-már azt gondolom, hogy a kortárs táncdarabokban a történetmesélés hiánya nemzeti sajátosságunk.

 

Voltam kint a cseh platformon, ott tényleg majdnem mindegyik darab történettel foglalkozott. Náluk, szerintem, nagyon erős a színházi vonal, másrészt sokkal erősebb az együttműködés egyéb művészeti ágakkal. Megnézik egymást, beszélnek, valahogy nagyon jól tudnak kommunikálni.

Az amerikai Tamara ( Tamara Oder) éppen ilyen közegből jött. Egy repertoár együttesben (Zénon) dolgozik, ahol kb. három hét alatt készítenek el egy előadást. Nagyon más, néha porosabb hangulatúnak érzem, amit csinál. Viszont nagyon nyitottak, Tamara most próbálgatja a saját képességeit. Még nem találta meg a saját hangját, ehhez még sok idő kellhet.

 

Dálija darabja nekem rettenetesen hosszú volt.

 

Őneki minden darabja ilyen: sötét van, lassú az építkezés és nagyon sok idő telik el. Amit eredetileg szerettem volna tőle, az egy szóló volt, de nem az ő koreográfiája. Ezt nem tudta hozni. Videót láttam a mostani duettről, mindkét táncosfiú nagyon erős táncos. Szerettük volna őket megmutatni a magyaroknak.

 

granhoj_anne zongora_foto_knagyimre
Granhoj Dans Anne Eisensee fotó: Kővágó Nagy Imre

A legjobbnak nekem a Granhoj Dans darabjában szereplő Anne Eisensee tűnt. Ő ugye nem teljesen amatőr a csellóban sem?

 

Azt mondta, hogy nem az első hangszere, de tud rajta játszani.

 

A három "gyengébb" darab számomra: a cseheké - nem értésében jelentős szerepe lehetett a cseh nyelvnek. De a szlovákok és Bettina Helmrich sem igazán tetszettek.

 

Nekem a szlovákok a legkedvesebbek. Nem bejáratott dolgokat csinálnak. Nagyon képzettek a klasszikus balettől a kortárs technikákig. Hogy mint darab mit ad, azon nekem is gondolkodnom kell, de ahogy ők jelen vannak a színpadon, amilyen játékosak, az nálunk elképzelhetetlen. Mindent odaadnak a színpadon. Hihetetlen kapcsolódásokat mutatnak be, amit csak akkor lehet, ha a képzettséget a maximumra feltolják. Kell egy intelligencia, hogy vissza tudd hozni. Ezt éreztem bennük, és furcsa, hogy neked nem jött ilyesmi le.

A cseheket nem láttam korábban. Így nem is sejtettem, hogy csehül beszélnek. Egy turné kellős közepén jártak. Vér profik. Hajnali hétkor érkeztek meg az előadás napján, beépítettek, megőrjítették a technikusokat, majd este mentek is tovább. Persze, jobb lett volna, ha itt maradnak három napig, és nézik a többieket. Utolsó pillanatban kaptuk meg a szöveget. Nem olyan egyszerű azt feliratozni.  Maradt a kiosztott szöveg, aztán vagy elolvassák a nézők, vagy nem.

 

A felütés nagyon jó volt a palacsintaevős performansszal.

 

Én is nagyon örültem Celine Larrere-nek. Ő két héttel a fesztivál előtt került képbe. Egy francia lány, aki most különböző helyszíneken próbálja ki ezt a performanszt. Tanítványom volt Zágrábban és nagyon kedves a szívemnek! A második napra is meghagytuk ezt a teret, csak akkor már nélküle.

 

Nekem közben végig az járt a fejemben, hogy meg szabad-e érinteni. Hogy  nagyon perverz dolog lenne-e,  megfogni a mozdulatlan nőt, akiről-akiből eszem az ételt. Vagy megetetni.

 

Meg kellett volna próbálni. Ljubljanában a mellét próbálták csupaszítani, a lábáról egyáltalán nem ettek.

 

Hogyan finanszírozzátok a fesztivált?

 

Főleg NKA pályázatokból. De mindig próbálunk további támogatásokat találni, például a Dán Kulturális Intézet gázsival, a Szlovák Intézet szállással segített minket. Cseh kapcsolaton keresztül kerültek be a DOT504-esek. Ez az előadás segítség nélkül elérhetetlen lett volna.

 

Kurtán-furcsán lett vége a fesztiválnak.

 

Technikailag az volt az egész fesztivál legnehezebb napja, ezért már nem mertem aznapra bevállalni valami záró akkordot. Ez tanulság. A jövőben egy családi jellegű fesztivált szeretnék, mint amit a szlovéniai Mladi Levi-n láttam sok évvel ezelőtt. Próbáltak végig jelen lenni és egymást is megnézni, beszélgetni, együtt lenni.

 

Török Ákos

 

Az interjú a Criticai Lapok decemberi számában megjelent íráshoz kapcsolódik.

 

 

NKA csak logo egyszines

1