A Színházi Dramaturgok Céhe Az Évad Legjobb Drámája-díjat 2015-ben Spiró György Helló, dr. Mengele! című művének ítélte. Marton László laudációja a Rózsavölgyi Szalonban hangzott el a díjátadón, Radnóti Zsuzsa ajánlója pedig a Nyílt Fórum Felolvasószínház Lukáts Andor rendezte bemutatójához készült.
Bizony nem könnyű feladat Spiró Györgyöt, barátomat laudálni. Szerencsémre jó néhány darabját rendezhettem, ezért tudok mondani néhány szót arról, hogy miért izgalmas, különleges feladat ezeket a szövegeket megszólaltatni.
Történelmi regényeivel kapcsolatban gyakran megírják, hogy milyen elképesztően ismeri a kort, a körülményeket, a legapróbb részleteket, mindazt, amiről ír. Mindent tud, hatalmas anyagot gyűjt, tanulmányoz, hihetetlen alapossággal. E tényt ismét tapasztalhattam új regénye, a kitűnő Diavolina olvasásakor.
Nos így van ez akkor is, amikor drámát ír. És nem csak a helyszín vagy a körülmények felidézésekor megdöbbentő az alapossága, hanem alakjainak megkomponálásakor is, amikor a személyiség olyan rejtett tájaira jut el, ahová nagyon kevesek.
Két nagy író jut eszembe, csak hogy világossá tegyem, mire gondolok.
Csehov és Ibsen.
A nagy színészeket az különbözteti meg az átlagtól, hogy tökéletesen értik és ábrázolják a szerepek teljességét, de még az idegrendszerük, a teljes fiziológiájuk is azonossá válik a szereppel.
Spiró Gyuri valahogy hasonló érzékenységgel és mélységgel írja meg alakjait, ezzel a színészekre emlékeztető azonosulási képességgel, úgy, hogy minden részlet tényerejű és tűpontos. És igaz. És ami körülveszi, motiválja, determinálja őket, ott is minden hajszálpontos. Ez a beton erősségű fedezet a biztosítéka, hogy ezekben a szerepekben az igazi színészek szárnyalnak.
Néha ez az általa ábrázolt valóság zavarba ejtő, kellemetlen és nyugtalanító.
Például a Kvartettben, ahol az Öregnek, ennek a volt karhatalmistának a kezéhez valószínűleg vér és brutalitás tapad.
És most itt él közöttünk, margóra szorítottan, tele elképesztő szorongással, előítéletekkel, és szűkké vált életterében ki-kitörő agresszivitással. És látjuk, hogyan éli meg mindezt, ami itt történt vagy történik a rendszerváltás óta, itt, ebben a fojtott térbe szorítottan, és hogyan élik meg a többiek is, a felesége, lánya, és az Amerikából hazavágyó és hazatérő látogató is.
És így születik meg a Kvartett, ahol tökéletes polifóniában képviseli mindenki a maga igazát. Négy alak, négyféle igazság.
A Príma környék írói bravúrja, hogy – ott is zenei hasonlatnál maradva – egy oktett szólal meg, a képmutatás, az önzés könyörtelen diagnózisával.
És eközben a dialógusok pengeéles és különleges merészségű humorral szólalnak meg, ahogy a Kvartettben is.
Így élünk, ezek vagyunk mi. Nem változunk.
Ahogy az Elsötétítés könyörtelen világa is tele van fájdalmas aktualitásokkal. És a Kvartett is, ami az Elsötétítéshez hasonlóan több mint egy évtizeddel korábban született. Szándékosan nem változtattunk egyik dráma szövegén sem.
A Kvartett bemutató előtti beszélgetésén a nézők azt hitték, hogy egy most született, új darabot látnak. Megdöbbentően igaznak és aktuálisnak érezték. Ezt mondták.
Mert érvényes. Mert Spiró Gyuri darabjainak, alakjainak igazsága, költészete és különleges humora égetően jelen idejű ma is.
Drága Gyuri, nagy örömmel és szeretettel gratulálok legújabb darabod, a Helló, dr. Mengele elismeréséhez.
Marton László
Spiró György: Helló, dr. Mengele!
(komédia)
Spiró György meghökkentő ötleteivel és azok nagyszerű megírásával bizonyítja drámáról drámára, hogy egyik legjelentősebb és – nem mellékesen – legsikeresebb írónk, drámaírónk.
Ma már modern klasszikussá vált az 1985-ben írt, korszakmeghatározó darabja, a Csirkefej, amely egy macskagyilkosságtól jut el egy embergyilkosságig, s mindeközben drámai erővel mutatja fel egy társadalmi és politikai rendszer morális és szociális összeomlását. Az Ahogy tesszükben (Másik János nagyszerű zenéjével) a rendszerváltó fiatal értelmiség kilátástalan sorsát rajzolta meg. A Prahban arról írt, hogyan és miért égeti el egy házaspár a lottón nyert öttalálatosát. Az Elsötétítés 1941-ben, a harmadik zsidótörvény kihirdetése napján játszódik, és a szemünk előtt omlik össze egy csodálatos szerelmi házasság. A Príma környékben megtudjuk, hogyan „szabaduljon meg” a fiatalabb nemzedék a teherré vált szülőktől. A Koccanásban pedig Budapestet látjuk megbénulva egy giga-koccanás következtében. Spiró azért különleges és nagyszerű drámaíró, mert meghökkentő ötletei sohasem öncélúak, mindegyik mögött igazi emberi, társadalmi, politikai, sőt történelmi mélységek vannak, ezért legtöbb darabját történeti drámaként is értékeljük, méghozzá merészen adagolt sok-sok fekete humorral.
Ezt az imponáló sorozatot gazdagítja legújabb műve, a Helló, dr. Mengele!
Élt egy csodálatos képességű ember, Lénárd Sándor (1910‒1972), aki egy kissé ódivatú szóval polihisztor volt, elképesztően sokoldalú tudással és képességekkel. Fejében volt a teljes európai kultúra, orvos, író, zenész, fordító és nyelvzseni volt egyszerre. Latinra fordította a Micimackót, megnyert egy hatalmas összegű televíziós kvízt, s mindezt Brazíliában, portugál nyelven, mert második világháborús vándorlása és emigrációja során ott kötött ki, majd egy őserdő melletti kis faluban telepedett le. Íróként nagy sikere volt itthon is, a hatvanas években megjelent a Völgy a világ végén című könyve és utána még néhány. S ezt a nem mindennapi, csodás képességű embert ott kint, Brazíliában, azzal a képtelenséggel vádolták meg (s mindezt egy magyar emigráns indította el!), hogy ő Mengele, az auschwitzi haláltábor hírhedt orvosa. És Spiró ezt a pokoli történetet írta meg a sötét komédia nyelvén.
RADNÓTI ZSUZSA
