(részletek) 1948. augusztus 31. Fel kell írni, hogy ez is dokumentum legyen (ha nagyon pózolni akarok, akkor így mondhatnám: az emberség dokumentuma). Sennyei Vera, az ország egyik legnagyobb színésznõje, amikor a színház elõtt pár lépéssel összetalálkoztunk, kezet nyújtott és beszélgettünk. Tette ezt már természetesen máskor is, csak ma jegyzem fel, amikor Kürthy Péter 22 éves, most tavasszal végzett színésszel Uray egyszerûen nem állt szóba!
És legyen itt most talán valami olyasmi, amiről eddig alig volt szó. Samesznak lenni nehéz és rossz, és okvetlen némi öngúny kell az elviseléséhez (illetve elviselhetővé tehetik a színészek és a rendező is). A samesz ugyanis nem más, mint a rendező mellett önként és ingyen tanuló rendezőjelölt, akinek fő tevékenysége, hogy ott ül és figyel, és rendezőnként változik, hogy hol mit csinálhat. Rendezőpéldányt írhat, ügyes-bajos dolgokat intézhet, feketéért és cigarettáért mehet - és sokak szerint nem kell tudomásul venni, hogy létezik. Adalékok. Jób Dánielről. Maklárynak felszól a színpadra:
|
- Mit csináljak, igazgató úr?
- Nem tudom, valami jót, te vagy a színész. Ugyancsak Jóbról. A Liliom 1948. tavaszi főpróbája után felhívatja Bárdy Györgyöt:
- Mi a baj, igazgató úr?
- Rossz!
- Mi, a maszk?
- Nem.
- A ruha?
- Nem.
- A kalap?
- Nem.
- A cipő?
- Nem.
- A nyakkendő?
- Na! Ugyancsak Jób, mikor Kamarás valamit rosszul csinált:
- Kamarás maga engem becsapott, maga azt ígérte, hogy jó színész. 1948. szeptember 3. (...) Földényi és Zách ma a Filmgyárból jöttek, kisminkelve és kosztümben. Zách jegyzőmaszkja, piszkos zsávoly nadrágja, ízléstelen vöröses-sárga, kinőtt vászonkabátja, piszkos kék ingje, fehér szalmakalapja - tökéletesen kifejező volt. Ha minden ilyen a filmben, akkor jó. Ahogy ránéztem, azonnal tudtam, hogy buta és talán gonosz is - a néppel fölényesen bánó, falusi intellektüel: gazdatisztre gondoltam elsősorban.
Ma egyébként próba közben néha el-elmerengtem, és problematikusnak tűnt az egész színház: emberek dolgoznak azon, minél tökéletesebben vegyék át más emberek testét, lelkét. Hiábavalónak és értelmetlennek éreztem. Vannak pillanatok, amikor az ember gondolata magasabbra lendül, mint szabad, és akkor nincs más hátra, mint gyorsan visszahúzódni az emberi megismerés és a kézzelfoghatóság határai mögé, vagy őrülteknek hisszük magunkat és beleszakadunk az élet és az embersors elviselhetetlenségébe. 1948. szeptember 5.A Csillagban1 Lukács György értelmes fejtegetését olvastam az optimista művészetről. Az idevonatkozó tanulság az, hogy igen lényeges a forradalom idején a vita: fogalmi tisztázás. Erre lenne szükség a színházművészet területén is. Erre kellene egy színháztudományi folyóirat. Ezt kellene, ha másutt nem, legalább a Diarium hasábjain megcsinálni. Talán nekem módom lesz ilyet elindítani (...).
1948. december 14. Ma elmaradt a próba, úgyszintén elmaradt az esti előadás is: tegnap előadás után leszakadt a vasfüggöny. Egy munkás (Fazekas Mihály) meg is sérült. Holnap már lesz próba, ha nem a Művészben, akkor valahol másutt. Esti előadás is lesz már, valószínűleg.
Ma este Várkonyi Zoltán Mai angol színház címen 6 órakor előadást tart a British Council-ban. Utána Voit Pál: Angol interiőr, Nádasdy Kálmán: Magyar díszlettervezés címen. (...) 1949. január 17. Vass László barátja Illés Endrének, így természetesen a Független Magyarországban írt kritikája 3 félhasábos dicshimnusz. Ugyanakkor más darabokat igen szigorúan bírál: így van kritikusi hitel? (...)
1949. január 31. Szombaton Várkonyiéknál befejeztem a könyvtárrendezést. A végén Várkonyival beszélgettem és kocsival jöttünk be a színházba. A színházi (sőt) rendezői pálya nehézségeiről beszélt. Úgy kell készülnöm - mondta Várkonyi -, hogy ha nem leszek jó rendező, illetve nem leszek kimagasló rendező, akkor a színházi élet más területén el tudjak helyezkedni: dramaturg, színháztörténész, kritikus, tanár, stb.
Ma Várkonyi vezetésével folytak a próbák. Csodálatos, közelről újra csodálatos, ahogy ez az ember egy pillanat alatt teremt tiszta helyzetet, ahogy két-három mondattal megadja az egész figurát.
Apáthit mélyítette el, Fónaynak azt mondta: "a bohózatot is halálosan komolyan kell játszani". Lorán kétségtelen modorosságát bizonyította be. Záchot a pap ábrázolása felé próbálta jobban elvinni. Murányi Lili egy kis könnyűvérű nőt játszik: érdekes, hogy ebben a tingli-tangli nőben mennyi közvetlen tehetség van. 1949. március 6. (...) Pénteken Szakasits Árpád köztársasági elnöknél írói vitadélután volt. Szakasits sablonos bevezetője után Horváth Márton beszélt elsőnek. "Az írók most lemaradtak az élet mögött." - mondta. "Úgy látszik, a forradalmi átalakulásnak az irama olyan hallatlanul nagy, a változás oly mély, hogy az írók képzelete sem tudja követni."
Ezt csak az mondhatja, akinek végső fokon halvány gőze sincs az irodalomról. Az írók azok, akik a felszínes embernél, a politikusnál is, mélyebben és tisztábban látják az ember és a társadalom életét, a valóságot. Ha ezt ma nem tudja ábrázolni, akkor nem ő maradt el, hanem a változás annyira csupán adminisztratív, felszínes, hogy az író nem érzi ábrázolhatónak, és nem bírja kifejezni. Különösen, mert ha a proletariátus és a parasztság valódi - kaotikus - viszonyát próbálná megírni: nem engednék meg. (...) 1949. április 4. Ma 4 éve, 1945. április 4-én szabadult fel Magyarország teljes egészében.
Tomasztól kaptam egy igen érdekes könyvet: A. Nicoll: Development of the Theatre című színháztörténet. Nagyon érdekesen a színpadot, a formát veszi alapul. Ez sem egész helyes, de szerencsésebb, mintha a drámából vezetné le a színház történetét.
A történeti részben nagyjából ismert dolgokat tárgyal, ezt magam olvasgatom. A modern periódusról, illetve az 1946-os helyzetről írt részt, együtt a Teacherrel.
E rész bevezetőjében a háború után kifejlődött nagyobb színházi igényről, a kommersz darabok hanyatlásairól és a nagy tragédiákhoz való visszatérés igényéről, és ezzel együtt új színpadi formáról és új stílusról beszél. Ezzel kapcsolatban felveti a realizmus kérdését, de kb. úgy, hogy amit ő realizmusnak ír, azt ma mi naturalizmusnak, formális valóságmásolásnak nevezzük. Amit mint a realizmusnál többet emleget, az a mi "realizmus" fogalmunkkal egyezik. (...) 1949. április 23. Tegnap volt a premier. A közönség hideg és szinte elutasító volt; ez természetesen visszahatott a színpadra is. Az előadás alig jött át a rivaldán, a színészekben alig volt intenzitás. Az öltözőkben is hideg, fáradt közöny uralkodott, mint egy bukott darab 20. előadásán.
|
Jelen volt (és láttam): Révai József, Vas Zoltán, Mihályfi Ernő, Bóka László, Molnár Miklós, stb.
A darab egyetlen drámai pillanata és forró perce Darvas Iván kirohanása volt a III. felvonás 2. képe végén. (...) 1949. május 22. (...) A magánszínházak államosítása szinte befejezett tény. Illetékesek az új állami színházak munkatervének kidolgozásával a következőket bízták meg: Barta Zsuzsa, Békés István, Egri István, Fábri Zoltán, Gáspár Margit (operett), Piri Klára (bábsz), Simon Zsuzsa és Várkonyi Zoltán. Persze hogy ki mit kapna, az még csak saccolás. (...)
1949. május 28. (...) Új hírek keringenek a jövő évadról. Várkonyi a Nemzetihez kerül és a Magyar Színház igazgatója lenne. Egri vezetné az Ifjúsági, Fábri az Úttörő Színházat, Békés István a Kabarét, Barta Zsuzsa a Madáchot. Both Béla a filmhez ment, Hegedűs Tibor leszerződött a Nemzetihez. Kíváncsi vagyok, végül is hogyan alakul a helyzet. Várkonyi június 3-án társulati ülésen számol be a helyzetről, és nyilván lezárja az évadot és a Művész Színház történetét. (...)
1949. június 6. Tegnap, Pünkösd-vasárnap kis közönség volt, a színészek ünnepi hangulatban elég fegyelmezetlenül játszottak. Földényi nagyokat ugrott, többek között a II. felvonás 2. képében átugrott egy tízperces, 3 oldalnyi fontos részt: a Canderek összetűzését. A darab 15 perccel előbb ért véget. Ma este ebből még botrány lesz: Földényi fegyelmit kap.
Ötnapi súgásom után azt mondhatom, a precíz színésznek már nem kell súgni. Ahol minden szóra pontosan kidolgozott játék van, ott soha nincs tévedés. Az olyan színész "bakizik", aki bele-beledobja magát a szövegbe és a játékba, s csak nagy vonalakban építi fel a jövőt. Mi az értéke az olyan játéknak, ahol a színész még a szövegre sem tud koncentrálni... (...) 1949. június 29. Ma délután 3 órakor volt Móricz Zsigmond emléktáblájának leleplezése a Móricz-körtéren. Ott volt és beszélt Bóka László, valamint Simon Lajos alpolgármester. Mindkettő nagyon gyatra volt. Ott volt még Szabó Lőrinc, Barabás Tibor, Goda Gábor.
Felháborító közönnyel és odavetett pár szóval intéztek el Zsiga bácsit. Az egész 10 percig tartott. Viszont Medgyessy domborműve jó.
Nem kellett volna, hogy félórás legyen az ünnepség, viszont 10 perc alatt is lehetett volna lényegeset mondani. 1949. október 15. Ma öt éve került uralomra Szálasi Ferenc, ma reggel végezték ki Rajk Lászlót és két társát. Ez persze nem szorosan vett színházi esemény, de szocializmusunk elfajzásának dokumentuma.
Tegnap láttuk a Maclovia című spanyol filmet. Egy indián szerelem története, mely hivatva lett volna a félvad népek merev társadalmi beidegzettségét ábrázolni, és a mexikói "demokrácia" kritikai képét nyújtani. Ehelyett csak a romantikus szerelem giccses viszonylatait ábrázolja. Író és rendező fő hibája: sok a szöveg és ez szinte színházszerűen dialogizált, vontatott jelenetek eredményez. A rendező azonban a szövegmentes részeket is borzalmasan elhúzta a szép felvételek érdekében, melyek valóban gyönyörűek voltak. Különösen a tájképek. De a felvétel a nép sajátos életét már nem tudta jól érzékeltetni. Általában a film sok kérdést vetett fel, de mindegyik mellett felületesen elment. Az összbenyomás végül is nem volt rossz, de jónak sem lehet mondani. Nem tudom se szidni, se dicsérni. Kár, hogy ilyen jó és hálás témát így eltoltak. A színészek általában jók voltak.
Találkoztam Várkonyival, az Ellenségeket ő rendezi. Panaszkodott, hogy sok a dolga. 1949. június 30. Tegnap a Művész Színház végleg bezárta kapuit, a Cander család 60. előadásával. Előadás után a Líra étteremben gyűltünk össze. 1 12-kor kezdett oszladozni a társaság, én ˝ 1-kor jöttem el. Dömsödivel, Hommal, Hommnéval, Palotaival, Bagóval, Tóni bácsival2 ültem egy csoportban.
Hétfőn 10-kor lesz társulati ülés, oda még én is elmegyek. Várkonyinak, Apáthinak külön meg kell köszönjem türelmüket és segítségüket. Külön el akarok búcsúzni Sennyeitől, Szemerétől, Záchtól, a fiataloktól, Deák Lőrinctől, Tóni bácsitól, a műszaki barátaimtól, Képessytől. A Művész Színház született: 1945. április 1-jén, meghalt: 1949. június 29-én.
1949. december 6. Tegnap voltam Várkonyinál: a dolog rendben van. Próbaidőre felvesznek a Nemzetibe samesznak. Szabó Pál új darabja próbáin fogok dolgozni. Mi a címre, ki a rendező? Nem tudom. A próbák a héten kezdődnek.
1949. december 8. Tegnap este Várkonyi bevitt Majorhoz. Ő fogja rendezni a Szabó Pál-darabot. Szívesen lát, mondta, hogy már ismerjük egymást. Ezzel útnak is bocsátottak. A próbák egy héten belül megkezdődnek. Addig figyelnem kell a próba-táblát.
Beszélni nem beszéltek. Nekem magamnak kell majd minden nehézséget leküzdenem. Színházban nem szokás felvilágosításokat adni. A szokásokat, módszereket majd megtanulom a magam kárán.
Máté Lajos
Jegyzetek
1 Csillag: a Magyar Írók Szövetségének folyóirata.
2 A Művész Színház (korábban a Nemzeti Színház) főügyelője: Rab Antal.
