Idõnként jól jön az, ha leszakad a tetõ. Egy mûemléképületben például elõsegítheti rejtett értékek elõbukkanását. A gödöllõi Grassalkovich-kastély egyik szárnyában 1986-ban szakadt le a födém, így "kiûzettek" az "ott állomásozó" szovjet katonák, Dávid Ferenc mûvészettörténész és csapata pedig hozzákezdhetett a romos épület vizsgálatához, megkezdõdhettek a falkutatások. Elõször egy korinthoszi oszlopfõ került elõ, amelynek sehogyan sem akart "vége lenni" - a nyomába eredve, szintrõl szintre haladva jöttek rá a kutatók, hogy eredetileg hatalmas tér lehetett a több szintre tagolt szárny. A levéltári adatok megerõsítették, hogy az egykori barokk kastélyszínház nyomára bukkantak, az elsõ rekonstrukciós tervek helyességét a bécsi levéltárból elõkerült régi tervek bizonyították. A ritkaságszámba menõen gyors színház-rekonstrukció eredményeként pedig ez év nyarától egy színházzal több van az országban.

A most megújult épületszárnyat többször is átépítették. A rendszeresen a kastélyban vendégeskedő Migazzi Kristóf váci püspök, bécsi érsek lakosztályrészéből II. Grassalkovich Antal alakíttatta ki a színházat 1782-85 között. A teátrum működéséről sajnos kevés adat maradt fel. Egy 1785-ös említésből tudjuk, hogy például a Budán és Pesten szereplő német színtársulatok rendszeresen felléptek itt, s hogy a környék nemessége is látogatta a rendszerint nyáron tartott előadásokat. A zenét mindig II. Grassalkovich Antal huszonnégy tagú állandó zenekara szolgáltatta Haydn, Cimarosa, Mozart operáihoz.

A Grassalkovich család 1841. szeptember 29-én kihalt, s ezt követően a kastély többször váltott tulajdonost. Amikor1867-ben Ferenc József és Erzsébet nyári rezidenciája lett, lehangoló állapotban volt az épület, a színházban sem volt már előadás közel fél évszázada: "Hideg, puszta színpad, ránczos színfalakkal, félig lecsüngő függönnyel, színe hagyott páholyokkal" - jellemezte a Vasárnapi Újság korabeli tudósítója a színházat, amelyet meg is szüntettek: visszahelyeztették a födémeket, s helyén ismét vendégszobákat alakítottak ki. Ez az állapot fogadta a művészettörténészeket 1986-ban.

Fotó: Dobos Klára

Hazai példa híján a csehországi Český Krumlov - díszletekkel, kosztümökkel, szövegkönyvekkel együtt - épségben megmaradt barokk kastélyszínházának mintájára újították fel a hajdani teátrumot. A kulisszás rendszerű színpad három részből áll: a színpad elején állnak az úgynevezett prizmák, amelyeknek mindhárom oldalán háromféle díszlet található, mögöttük a kulisszák, a zsinórpadlásról pedig a szuffitákat engedik le a megfelelő díszletekkel - mindez bravúrosan egyszerű és gyors váltásokat tesz lehetővé.

A mai látogató benézhet a kulisszák mögé is: csigalépcsőn juthat fel a különleges zsinórpadlásra, a színpad alatti gépészeti térben pedig igen elegáns a fából készült színpadgépezet, középen hatalmas kormánykerékkel - annak idején 40 ember mozgatott egy ilyen rendszert, amely ma már lehet gépi és kézi mozgatású is.

A régi lovarda szintjén toszkán oszlopsorral díszített folyosórész most a művésztársalgónak ad helyet, innen nyílik a még felújításra váró sörpince, ahol XVIII. századi falfestmények várnak restaurálásra. A lovarda és színházi szárny által közrefogott "L" alakban, a föld alatt a színház kiszolgáló helyiségei számára most alakítottak ki egy modern részt: itt található a díszletraktár, a művészek öltözői, a gépház, klímaberendezés.

A megújult színház ugyanis nemcsak múzeumként született újjá, hanem előadásokat is tartanak benne, s ennek révén európai kuriózumként tarthatjuk számon - kevés ugyanis a működő kastélyszínház. Szinetár Miklós is - aki az előadások színrevitelére vállalkozó Magyar Állami Operaház nevében írt alá szerződést a nyáron - csak egy-két külföldi játszó teátrumról tud (így a svédországi drottningholmi, az olaszországi vicenzai kastélyszínházról). Egyedülálló - külföldi művészetbarátok számára is vonzó - színházi hely született tehát újjá. Nemcsak történetisége, műsora, de hangulata is különlegessé teszi a közel száz nézőt fogadó játszóhelyet: a főúri miliőhöz igazodó nagyszínházi klasszikus stílus egészen sajátosan ötvöződik a kisszínpadok bensőségességével.

Érdemes tehát felfedezni egyik legrégebbi teátrumunkat. Az operisták már megkezdték az ismerkedést: a kastélyszínház augusztus 8-án nyitott Händel Julius Caesar című operájával, az Állami Operaház stúdiósainak előadásával, Kerényi Mihály rendezésében, Oberfrank Géza zenei vezetésével. De láthatott már itt barokk táncjátékot is a nagyérdemű. A már idézett Vasárnapi Újság sorai közül az, amelyik akkor a kastélyra vonatkozott, most a színházra is érvényes: "Ez az elhagyott hely részt kezd venni a haza örömében, felvidámul..."

Mikita Gábor