R. S. 9. Stúdiószínház

Azért jó azt tudni, hogy még a klasszikusok háza táján is van mit kutakodni, érdemes nézni, kézikönyvet-biográfiát lapozgatni, könyvtárban ülni. Ödön von Horváth az elmúlt néhány évadban igazán sokszor tûnt fel, a Kasimir és Karoline például Miskolcon, Kecskeméten, Sepsiszentgyörgyön is eljátszatott, fontos, értékes széljegyzetekként a még mindig kiaknázatlan életmûhöz.

Amire most Lábán Katalinék bukkantak, az egyféle előjáték, hangütés, beskálázás még: gondolatilag és dramaturgiailag tisztább, érleltebb és egyneműbb módon jelenik meg a bornírtság és a fasizálódás szociálpszichológiai szerkezete a későbbiekben. Itt még lehet nevetni, itt még kísért a szalonvígjáték, egy kis Játék a kastélyban avagy a labiche-i kergetőzés. Nyelvileg nem olyan könnyed, nem plasztikusan formált - de a helyzetek az abszurd humor felé viszik a sztorit.

Elhagyott, isten háta mögötti szállodában sofőr, pincér és a borkereskedő által szalajtott adósságbehajtó becketti dialógusából fejlik ki a hotel nyomorú állapotának képe. Semmi sem változik, senki sem kap pénzt: egy remény van, von Stetten bárónő, az egyetlen lakó excentrizmusának és petyhüdt bájai felélénkítésének morálisan aggályos projektje. A végrehajtásban az egykori filmszínész tulajnak, Strassernek kell élen járnia, ő udvarol eredményesen az élemedett bárónőnek. Romlottságában is vonzó férfi, kétségtelen. Bekavar a pocsolyás nihilbe, hogy új vendég érkezik - az egykori lakó, Christine, aki szintén élvezte a tulaj pluszszolgáltatásait, nem eredménytelenül, mint azt kétségbeesett levelei mutatták. Jön a farce: Christine-t le kell rázni, hiszen a jövő a bárónő. Christine értetlen, szenvedő és titokzatosan szűkszavú - mialatt a kapatos férfiak az ő egykori levelein szórakoznak.

A bárónő ütődött arisztokrata bátyja is megérkezik: természetesen neki is pénz kell. A tisztánlátás órája hamar eljön: Christine megmondja, hogy az általa oly gyakran emlegetett mondat: "megsegített engem az Isten" mit is jelent. Hatalmas összegű örökséget egy távoli nagynénitől. Emiatt nem lett öngyilkos, ezért tudta kisbabáját is eltartani, s ezért jönne most átvenni Strasser oldalán a szálló irányítását. Megfordul a helyzet: most már Christine-t akarja valamennyi hím, s a bárónő válik gúny tárgyává. Egy szép gesztusban csak a két nőben van egymás iránt szánalom a szállodafolyosós kergetőzés éjszakáján. Christine egyedül elutazik, a szerencsétlenek hada magára marad.

Éles, kegyetlen, nemegyszer durva, amit látunk. A vígjátéki helyzetek - éppen a figurák realitása következtében - kényelmetlen, zavaros tudatú kisembereket mutatnak. Ha a színészi játék gyakran csak kétdimenziós marad is, a körvonalak akkor is pontosan kirajzoltatnak Soós Tamás, Kassai László és Orosz Róbert triója által, a horváthi kisemberek palettáján. Strasser Balkay Géza nagyon várt színpadi come backje. A legjobb formáját, kiváló Platonovját idézi meg a lecsúszott szállodásban. Megvan benne a mélyen megőrzött tartás. Ő legalább, ellentétben a pénzért riszálók csoportjával, kertelés nélkül megmondja, mennyire szüksége van egykori szeretője pénzére. A másik három vendég, Margitai Ági, Vallai Péter és Igó Éva (utóbbi két művész gyakran visszatérő vendége az R. S. 9.-nek). Margitai Áginak nagyon jól jönne Claire Zachanassian: hangsúlyait már most felrakja. Színes, szánalmas, de bölcs paradicsommadár. Talán csak túl fodros báli ruhája stílusidegen.

Vallai Péter eleganciája megoldja a báró figuráját, számos apró ötlettel színesíti tovább az ütődött arisztokrata archetípusát. Igó Éva illeszkedik legjobban az R. S. 9. játékmódjához, ami röviden: az egyszerűsítettség, egyenes gondolati vonalrajzolás, expresszivitás. Csöndes, értő, a saját áldozatán felülemelkedő karaktert formáz, aki nem drámázik feleslegesen. Tudja, hogy kész, vége. Itt tovább nincs keresnivalója. A "szépkilátásra" ugyanakkor csak neki van valódi lehetősége egy pénzes világban.

Üdítően gondolkodtató, komoly, szép az Ödön von Horváthtal töltött este.

Budai Katalin