Egyszer volt?
Budapesten az angol Macskák
Budapesten az angol Macskák
A világkörüli turnén szereplő londoni CATS előadás ősszel Budapestre is ellátogat: november 17. és 19. között négy alkalommal lesz látható a Syma csarnokban.
Andrew Lloyd Webber musicalje – amely T. S Eliot Macskák könyve című versciklusán alapul – a Brodway és a West End egyik leghosszabb ideje futó és legsikeresebb produkciója, ötvenmillió néző látta világszerte. A turnézó CATS is már több mint háromszáz városban bűvölte el nemcsak a nézőket, hanem sajtóvisszhangok szerint a kritikusokat is. (Magyar változata egyébként, a Madách színházi Macskák szintén a rekorderek között van: harmincnegyedik éve játsszák telt házakkal.)
Az eredeti előadás most először érkezik Budapestre. A macskák és a musicalek rajongóinak különleges alkalom kínálkozik arra, hogy az angol szuperprodukcióban ismét találkozzanak emberi tulajdonságokkal is felruházott, világslágerré lett melódiákat megszólaltató négylábú kedvenceikkel. A vendégjáték meglepetést is tartogat: Webber két új dalt írt a musicalhez, amit a nézők most hallhatnak majd először Budapesten.
A Syma csarnok novemberi előadásaiban a CATS angol szövegét magyar fordításban is követni lehet majd a kivetítőkön.
D. A.
Mindennapos meneteléseink
Az Erőltetett menet a bori táborban született, 1944 októberében. E tény és a tragikus életzárlat ismeretében - ahogy a bori notesz többi darabjánál, itt is - óhatatlanul „hozzáolvassuk" a szöveghez az azt létrehozó történelmi kontextust, és azon belül értelmezzük. Ez már csak azért is természetes, mert Radnóti konkrétan is beleírta a versbe a háborút. Juhász Kataelőadása azonban éppen azt mutatja meg, hogy a háborús alaphelyzettől eltekintve még milyen más, a köznapibb életünkről, mindennapos erőltetett meneteléseinkről szóló olvasatai lehetnek a műnek.
„Járkálj csak, halálraítélt!” – Radnóti helyett
Juhász Kata darab-előzetesében nem ígér sokat, de azt az előadásban maradéktalanul be is tartja. Nem ígéri a Radnóti vers felélesztését, sem mozgásszínházba oltását, és mindezeket nem is teszi meg. Belemar a versbe, majd meggyógyít vele.
Drámára feszülve
KoMa 0.3 tetemekre és bőgőre
Negyedóra
Tiszta táncok lehetőségei
A rovat címe Egyszer volt? Fogják még játszani a Basta cosí!-t?
Egy ideje az a furcsa helyzet áll fenn, hogy kapok most már annyi működési támogatást, ami a játszáshoz kellene, de egyre kevésbé van hol játszani. A darabjaim a bemutatókon kívül csak fesztiválokon szerepeltek az elmúlt években.
A mélység könnyedsége
A klasszicizmus a klasszikust a megmutatás egyszerűségében ragadta meg, egy olyan formai könnyedségben, ami a legmélyebb tartalmakkal áll együtt. Pataky Klára koreográfiája sallangtalan, víztiszta, és ennek ellenére szinte egyetlen percre sem veszíti el lendületes izgalmasságát. Túlérve a bonyodalmasság körein, ez az a fajta egyszerűség, ami általában egyenesen arányos a befektetett alkotói munkával.
A hús lelke
A január 15-16-án előadott TEST-TÉR-KÉP egy négy állomáson keresztül tartó előadássor (helyzetjelentésM) utolsó stációja. Annak a kétszer huszonkét embernek, akik láttuk, ezt nem kell tudnunk. Ahogy azt sem kell tudnunk, hogy amikor és ahogy Ladjánszki Márta hónapról hónapra egyszer bepillantani enged alkotói útkeresésébe az sok minden más mellett, az évenkénti, jó előre nevesítésre és projekt definiálásra kényszerítő hazai pályázati rendszer felé és ellenében tett gesztus is. Egy csakazértis. Az L1 próbatermének Koroknai Zsolt által installált, kicsiny terében meditatív, pszichodelikus zenei atmoszférában gyűlik össze lassan a mai huszonkettő: táncosok, barátok, ismerősök. Ma nekünk mutatja meg a koreográfus-előadó, hová tart, merre keres.
