Uncategorised

<< 2015/07-08. szám >>

E sorok írója nem kedveli a tematikus összeállításokat, nem is törekszik soha ilyesmire, most mégis úgy tűnhet, Shakespeare-szám lett ez a mostani. Pedig csak a véletlenek olykor már-már misztikusnak tetsző összjátéka rendelte egymáshoz a Shakespeare-drámákkal, illetve előadásokkal foglalkozó írásokat – ámbár a III. Richárdnépszerűsége momentán nem tűnik véletlennek, miként az a Radnóti s a Maladype Színház előadását elemző D. Magyari Imre írásából is kitetszik.

Mégis, mintha csak Ariel és Puck keze lenne a dologban. Abban, ahogy például múlt és jelen összecseng ebben a számban, amikor a Budapest Bábszínház Shakespeare-bemutatójáról, A viharról szólva Balogh Géza megidézi az Állami Bábszínház harminc évvel ezelőtti, 1988-as előadását, vagy ahogyan a Soltis Lajos Színház Szentivánéji álom-előadása kapcsán Gabnai Katalin felvázolja az utat, amit majd’ negyven év alatt megtett a társulat a Sitkei Színkör 1980-as megalakulásától az éppen e Szentivánéjivel elnyert idei Paál István-diplomáig, az alternatív, független színházak világának tán legjelentősebb szakmai elismeréséig (ez a fesztivál-győztesek fesztiváljának fődíja).

Nehezen megragadható, mi nem működik igazán, amikor egy jó előadás nem hozza a maga ideális formáját, ahogy az Turbuly Lilla összefoglalója szerint e Szentivánéji álommal is megesett a Kaposvári Gyermek- és Ifjúsági Színházi Biennálén.

De maguk a drámák is számos talányt rejtenek – a Hamletéit firtatja esszéjében Almási Miklós tanár úr, akit lapzártakor tüntetett ki életműdíjjal a Magyar Filozófiai Társaság, amihez ez úton is tisztelettel gratulálunk.

Ibsen Nórájának „titkát” fiatal kortárs amerikai drámaíró próbálta megfejteni, Nóra 2címmel folytatva a családját elhagyó, a XIX. századi erkölcsi normákkal szembeforduló nő történetét. Hogy milyen eredménnyel, azt Urbán Balázs mérlegeli az Orlai Produkció Galgóczy Judit rendezte magyarországi bemutatója alapján.

A férfi-nő kapcsolat egy emberöltővel korábbi állapotáról Jane Austin regénye tudósít; a mű nyomán az angol kortárs színésznő, Joannah Tincey által készített színpadi adaptáció Büszkeség és balítélet két színészrecímmel a kapcsolódási pontokat keresi és találja meg a mához Józsa Ágnes ajánlója szerint a Centrál Színházban.

Regény (ámbár kortárs), a Pulitzer-díjas Middlesexaz alapja az olasz kísérleti színház, a Motus MDLSXcímű előadásának, amely a nemek és társadalmi elvárások mai kérdéskörével foglalkozik.

És mint ez időhullámvasúton eddig is, ismét egy nagy zuhanás az időben: a XIX. század végén, 120 éve született Hegedűs Tibor színész-rendező, színigazgató, megélt minden XX. századi sorsfordulót, történelmi kataklizmát, s még 80 évesen is érdekelték az újszerű, kísérletező színházi megoldások, az „új formák”. 1981-ben, gyémántdiplomáját átvéve a Színművészeti Főiskolán, így köszöntötte az akkor elsőéveseket Csadi Zoltán írása szerint: „az élet rövid, a művészet örök”.

Sebestyén Gézának rövidebb élet adatott, kicsit több „békeidővel”, mint Hegedűs Tibornak, de az ő színházi pályáját sem hagyta érintetlenül a történelem, a politika.

Szűcs Katalin Ágnes

PROLÓGUS

Szűcs Katalin Ágnes

PROSPERO MESTER BÁBSZÍNHÁZA

Shakespeare: A vihar – Budapest Bábszínház

Balogh Géza

KAPOSVÁRI JEGYZETEK

A IX. Kaposvári Assitej Gyermek- és Ifjúsági Színházi Biennáléról

Turbuly Lilla

„HOZOM A HOLDAT!”

Shakespeare: Szentivánéji álom – Soltis Lajos Színház

Gabnai Katalin

EGY INGADOZÓ ÁLLAMRÓL

Shakespeare: III. Richárd – Radnóti Színház, Maladype Színház

MAGYARI IMRE

HAMLET ENIGMÁK

Rejtvények, titkok Shakespeare drámájában

Almási Miklós

FOLYTASSA…?

Lucas Hnath: Nóra 2 – Orlai Produkció

Urbán Balázs

BÜSZKESÉG ÉS BALÍTÉLET KÉT SZÍNÉSZRE

Jane Austen‒Joannah Tincey: Büszkeség és balítélet – Centrál Színház

Józsa Ágnes

HATÁROK NÉLKÜL

Motus: MDLSX – Trafó; Panorama – Róma, Teatro Vascello

Fried Ilona

EGY ELFELEDETT SZÍNHÁZI POLIHISZTOR

Hegedűs Tibor születésének 120. évfordulójára

Csadi Zoltán

DOKUTAZÁS AZ IDŐBEN 2.

„Minden este: Túl a nagy Krivánon” – Budai Nyári Színkör, 1918

Darvay Nagy Adrienne

<<2018. 09-10>>

Shakespeare: Rómeó és Júlia

Nem holmi szőke nyápic fickót látunk, akit előre siratni kell. Egy hősért izgulunk, aki szép és férfias, romantikus és bátor – minden korok nőideálja. Még a férfiaké is, mert a fiúbanda is rajong rómeóért. ő a vezetőjük. Vecsei H. Miklós hite és lelkesedése új tartalommal tölti fel a 400 éves szerelmest. ő a szerelembe szerelmes, bárki boldogan lenne az ő Júliája, ha olyannak látná önmagát a fiú szemében, aki így lángra tudja gyújtani. a szerelem kialaku- lásába könnyen beleéli magát a néző, magával ragadó a lendület. Humorban sem szűkös a rendezés, például rómeó a magasba mászik Júlia erkélyéhez, csimpaszkodik, függeszkedik két ujjal a peremen, mire a kedves megjegyzi: te csak maradj így, jövök vissza!

Mészáros Blanka hangulatváltó kamaszlány, aki lázadását bizonyítandó még cigarettára is gyújt szerelme mellett: már nagy kislány – már nő vagyok! az első jelenetekben a dajkával – a nagyon szeretnivaló módon káromkodó-élce- lődő Szűcs Nellivel – bohóckodnak, szó szerint, piros orral vicceskednek, bizalmas a viszonyuk. olyannyira, hogy Júlia anyja kirekesztve érzi magát, próbál ő is bekerülni a saját lánya kö- rébe. Hegyi Barbara bordó selyemhálóingben és pongyolában látható, szép nő, később derül ki, miért nem boldog. úriasszony, gazdag, neves, de ott az erőszakos capulet apuka: Szabó Győző ismerős-magyaros tálalásában. az álarcosbál után csontrészegre issza magát, később Júliát derékszíjjal akarja a nem kívánt házasságra kényszeríteni. a rendező új színt visz a családértelmezésbe, miért nem lázad Júlia, se az anyja capulet ellen. Szinte látjuk a múltat, a dajkára azért is volt szükség, mert capulet kirakatbábként tartja szép asszonyát, akinek meg kell őriznie melle ruganyosságát. a jó parti, paris grófja Hajdu Steve ábrázolásában belép és máris nagyon magas.

a későbbi tragédia ellenpontja az első felvonás – szinte végig a boldogságról, örömről szól. Verona mediterrán házaiból sugárzik a meleg hangulat, tánc-móka-kacagás. Mondogatják, hogy itt kérem, gyűlölködés folyik két család között, de a két családot alig tudod megkü- lönböztetni. Hegedűs D. Géza rendezéséről hiába vizionálta valaki az aktuálpolitikát, nincsenek pártok és színek, éppen ezzel döb- bent rá minket: olyanok vagytok ti is, mint ők. olyanok ők is, mint ti, akár capuletek, akár Montague-k vagytok. Tombol a fiatalság, a szépség, hogy még erősebb legyen a kontraszt a halállal. Motoroznak, berregnek, énekelnek, kétértelmű pajzán vicceket sorolnak, ennek egyik főkolomposa Benvolio – Józan László megformálásában árasztja az energiát, a tragédia végén a gyásza is telített, mint aki hirtelen megöregedett barátai, rómeó és Mercutio (Hajduk Károly remeklése) halálával. Nem okoz csalódást Tybaltként Orosz Ákos, Montague-néként Igó Éva és a kormányzó szerepében Kamarás Iván.

Juronics Tamás koreográfiája pontos, nincs túllihegve, vívás-tánc-lépésdallam a helyén.Trill Zsolt Lőrinc barátjának naivitása nem elég a titkos terv végrehajtásához, soha nem bocsájtja meg magának, mi pedig a kollaboráns gyávaságot is látjuk a viselkedésében. Majdnem békét szervez, de mégsem. Majdnem győz a gyerekszerelem, de mégsem. És mire belátóak lesznek a felnőttek, addigra mindenki elveszí- tette a legfontosabbat. Értjük, ez bizony itt és most is nekünk és rólunk is szól.

a társaságomban lévő 12 és fél éves szerint „zseniális hogy klasszikus és modern egyszer- re!” – és ki másért kellene bemutatni a rómeó és Júliát? Mészöly Dezső fordítása a fülünkben van, már amennyit értünk belőle, hiszen a 4000 nézőt kiszolgáló hangtechnika nem tökéletes, tíz szóból hármat nem értünk, bármilyen retorikájú színész beszél, a szín bármelyik oldalára állva. a zenével nem járunk így, az előadás sikeréhez és egyedi hangulatához nagy mértékben járul hozzá Márkos Albert zenei vezetése alatt a dzsesszes hatású kísérő- és szóló zene valamint a kórus. utóbbi fehér bohócként Shakespeare-szonetteket énekel, dúdolgat vagy csak fel- és eltűnik mintegy a Sors és a Véletlen szellemeként. Tagjai átlépnek, átfutnak a színeken és a színhelyeken.

Kis Beatrix és Antal Csaba jelmezei közelségbe hozzák a szereplőket és népes baráti körüket. Vannak még gyerekek, van itt kutya, veteránautó – ahogy kell. antal csaba díszlete öt épületet foglal egybe, a mediterrán hangulatú hófehér házakat és a multicégeknél látható körfolyosós, zöldnövényes templomot (asszociálunk a holland Escher egymásba fonódó labirintusházaira). az öt épület egyike-másika kerül előtérbe, nem könnyű számon tartani, hány kétszintes házat látunk. a színészek fel és le sétálnak-rohangál- nak a lépcsőkön, a kórus még horizontálisan is átléphet, mindez esztétikai gyönyört okoz és egyben ritmust ad az előadásnak.

A Szegedi Szabadtéri Színház minden tekintetben jól szervezett háttérmunkát ad, például a belépőjegyek a rEök-palota két remek kiállítására is érvényesek, szuper a jegyszedő stáb, belépéskor mindenki kap egy szétnyitható esőkabátot, hiszen esélyes volt a zuhé. a bemu- tatón pár csepp esővel megúsztuk, a színészek veszélyes terepen futkosnak, magasban, nem hiányzik a csúszós felület, izgulunk értük is. Egyes nézők képesek lennének az esernyőket kinyitni, ők sem Molière-t nem ismerik, sem az alapszabályokat, és nem jutna eszükbe figyelni másokra. Erre reagálnak finoman a szervezők. Jó hangulatú az előadás, klasszikus és modern, ahogy az idézett kislány fogalmazott, kezében a könyvvel: Rómeó és Júlia.

Hogy a szerzőről szót se ejtettem? Nos, ismét idézek: hogy miket tud ez a Sekszpír Viliem!

Bácskai Júlia

PROLÓGUS

Szűcs Katalin Ágnes

EGY DRÁMAPÁLYÁZAT TANULSÁGAI

Győri L. János–Győri Katalin: Menekülők – Csokonai Nemzeti Színház, Debrecen

Balogh Géza

ANGYALSZÁRNYAK, VIGYORGÓ SZERZŐ…

Négy előadás a POSZT-on

Urbán Balázs

A HARMINCADIK

Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválja, 2018