Jean Vilar a középkori pápai palota megkopott maradványain mutatta be Shakespeare addig Franciaországban soha nem játszott II. Richárdját, a főszerepben ő maga lépett a közönség elé – ez volt 1947-ben az általa akkor alapított Avignoni Színházi Napok központi előadása. Nem érhette meg, hogy a mű az idei, 64. Színházi Fesztiválon ismét a Pápai Palota lenyűgözően szép, immár helyreállított díszudvarán kerüljön megrendezésre.

Vilar, a második világháborút követő nagy értelmiségi nemzedék legendás alakja programjával, a „théâtre populaire” (kb. népszínház) gondolatával, mint ismeretes, nagy színészeket, művészeket, írókat állított maga mellé: Gérard Philipe, Maurice Béjart, Peter Brook és számos más nagy művész jött el Avignonba – az Egyesült Államokban üldözött Living Theater éppen a legforróbb időkben, 1968-ban érkezett ide. Az ismert francia dal romjaiban is varázslatos avignoni hídja sok válságnak is tanúja volt, az Avignoni Fesztivál azonban mára a világ megkerülhetetlen színházi találkozójává vált. Méreteiről annyit, hogy idén mintegy 50 előadást mutattak be, részben saját, részben meghívott produkciókat (nagy számban frankofón területről, illetve elsősorban német, svájci, Benelux államoki színházakat). A fesztivál jelenlegi vezetői Hortense Archambault és Vincent Baudriller. Munkájuk segítésére minden évben meghívnak művészt is a fesztivál rendezésébe: így volt tanácsadójuk 2006-ban például Josef Nadj, ebben az évben Christoph Marthaler és Olivier Cadiot, 2011-ben pedig Boris Charmatz táncos-koreográfus lesz az.

 

Óriási számok: 21 nap alatt az 50 produkció 20 különböző helyszínen játszódott (középkori kolostortól kezdve gimnáziumig), mintegy 250 előadásban. 21 művészt, illetve társulatot hívtak meg első alkalommal a Fesztiválra, köztük volt Jean-Baptiste Sastre, François Orsoni, Pierre Rigal, Zimmermann & de Perrot, Julie Andrée T., Christophe Feutrier, Frank Van Laecke,

Anouk van Dijk és Andreas Kriegenburg. Másokat már korábbról is ismerhetett a közönség, mint Josef Nadjot és Szelevényi Ákost, Guy Cassiers-t, Anne Teresa De Keersmaekert, Gisèle Vienne-t, Philippe Quesne-t, Massimo Furlant, Christophe Huysmant, Bartabast, Faustin Linyekulát és Stanislas Nordeyt.

Az előadások nézettsége immár öt éve meghaladja a 90%-ot. Idén 116 000 jegyet adtak el, a látogatottság elérte a 95%-ot. A szervezők fontosnak tartották megjegyezni internetes odaluk látogatottságát is: júliusban több mint kétszázezren látogatták meg honlapjukat. A fesztivál céljai között ma is kiemelten fontos – akárcsak Jean Vilar programjában –szólni a fiatalokhoz is: ennek jegyében mintegy 800 gimnazista érkezését is megszervezték a fesztiválra. (Megjegyzem, éppen a II. Richárd előadásán ült előttünk egy gimnáziumi csoport: ketten közülük sms-eztek az előadás alatt, majd váratlanul felálltak és kimentek. Úgy tűnik, nem is olyan egyszerű a fiatalokat bekapcsolni…) A fesztivál sikere mellett a szervezők sajtónyilatkozatukban fontosnak tartották hangsúlyozni azt is, hogy mindezt a színházra nehezedő egyre súlyosabb gazdasági gondok közepette érték el.

A színházi fesztivállal párhuzamosan futó Avignon Off a világ legnagyobb élő színházi találkozójaként hirdeti magát. 1966-ban alapították, és több mint 850 társulat tartott mintegy 1100 előadást, amelyekben 6000 körül van a színészek, technikai személyzet létszáma.

A városszerkezetében is középkorias Avignon békésen tűri a színházlátogatók özönét, nyilván komoly gazdasági hasznot is jelent számára: főleg francia közönség érkezik – különböző korú emberek, akik rendkívül kulturáltan viselik a tömeget, zsúfoltságot. Ugyanakkor a szervezők is szemlátomást tisztelik a közönséget: mindenütt sok és színvonalas ismeretterjesztő anyagot kínálnak, az előadások előtt ingyenes tájékoztató anyagot osztanak szét, számos közönség-találkozót, színházon kívüli programot is tartanak, és nem utolsósorban igen jól szervezetten működtetik az előadásokat is: apróság, de a kezdés előtt némelykor már fél órával is beengednek a nézőtérre, ami például a nagy hőség elől menedéket is jelenthet. (Nem aszalják a nézőket, ahogy igen gyakran itthon, amikor kis helyen összezsúfolva kell hosszasan várakozni az előadás megkezdésére.)

 

Így látszik megvalósulni Jean Vilar „népszínház” programja. A Vilar iránti tisztelet a városházával gyakorlatilag szemben lévő, róla elnevezett ház tevékenységéből is világos: rendszeres kiállításokat rendeznek, jelentős könyvtárral, dokumentumtárral, videotárral rendelkeznek. Jóllehet ez a szolgáltatás a fesztivál idején szünetelt (ekkor ugyanis a sajtóanyagok összeállítása kötötte le a múzeum munkatársainak idejét), kérésemre, hogy néhány különleges videoanyagot megnézhessek, nemcsak engedélyt kaptam erre, de az ott dolgozók igen nagy kedvességgel és figyelemmel segítettek.

Tudósításom címére visszatérve: a műfajok, előadásmódok, kifejezésmódok elképesztő gazdagsága, s elsősorban is a színházat övező kitüntetett érdeklődés arra utal, hogy a színház, a kultúra ma is fontos lehet. Klasszikusok és modernek (Shakespeare-től Ionescóig, az off színházakban a sok kabaréjellegű előadás, a klasszikusok mellett Heiner Müller, Sarah Kane és más kortárs szerzők), narratív színház, performance, próza és tánc találkozása – mindez együtt van a fesztiválon, s olykor a színész, a rendező és a drámaíró eggyé válása is megfigyelhető. A fesztivál vezetői kiemelik, hogy törekvéseikben az új formák keresésének igénye vezette őket, különös tekintettel a tér és az idő összefüggéseinek kutatására, azaz például az építészeti szerkezeteknek, tereknek az előadásba való beemelése foglalkoztatta őket. Kitüntetett szerepet kapott a ritmus, mely hol a lassú kontemplációt segítette, hol éppen ellenkezőleg a gyorsaságot, a sebességet érzékeltette. Az emlékezet, a csend színházi rítus részeként ugyancsak középpontba került.

Az előadások jellemzője a sokszínűség, akár kollektív munkában készült szövegekre, akár írók alkotásaira épülnek, s nem ritka, hogy különböző nemzetiségű színészek az előadók, az előadások létrehozói. Nincs kizárólagos elmélet, kizárólagos játékmód vagy műfaj, éppen ellenkezőleg, minden van. Beszámolóm természetesen nem lehet teljes, hiszen a háromhetes fesztiválnak mintegy ötödét tudtam követni, bár talán a legjelentősebbeknek tartottprózai előadások nagy részét láttam. Természetesen sok egyéb műfaj is jelen volt a prózai színházon kívül is, így a táncelőadások között Josef Nadj A madarak című előadása is, melyet Szelevényi Ákossal közösen adott elő.

Nagyon érdekes volt a Pápai Palota díszudvarán tartott két előadás. Az erre a helyszínre készült Papperlapapp ihletője a pápaság és Európa története volt, s a már említett II. Richárd, melyben az Avignoni Színházi Fesztivál történetének emblematikus darabja született újjá – a klasszikus művet ez alkalomra újra is fordították. A rekkenő hőség s a késői sötétedés miatt az előadások este 10-kor kezdődtek, hogy a varázslatos palota – a vaskos gótikus erőd-kastély kellőképpen érvényesülhessen mint helyszín. Mindkét előadást élőben közvetítette a televízió is.

A PapperlapappChristoph Marthaler, Malte Ubenauf, Olivier Cadiot szövege alapján, a svájci Christoph Marthaler rendezésében, s a német Anna Viebrock díszletével készült.A meglehetősen vegyes szövegalapú, laza szerkezetű előadásban utalnak többek között Kierkegaard, Dario Fo és még sok más szerző műveire.A zene s a látvány is igen sokrétű utalásrendszerrel: Palestrinától, Bachtól és Haydntól kezdve Mozarton, Verdin, Wagneren, Liszten keresztül a zenetörténet néhány legnagyobbjának műveire rímelnek – néhol groteszk módon – a zenei részletek. Az előadás érzések és hangulatok zenés-szöveges megjelenítésével a világ teremtéséreutal a lényegében a pápaság és Európa történetéből vett részletekkel s a pápai díszudvar formátumos kihasználásával. A középkortól a máig igen különböző, emblematikusnak is tekinthető tárgyakat vonultat fel, bővelkedik a váratlan, groteszk pillanatokban: az első jelenet nyugodt, ünnepélyes templomrészlete például a gyóntatófülkében elkezdett köszörülés hangjával és szikracsóvájával elevenedik meg, s a színpadon hol süllyedő, hol emelkedő sírokra heverednek le a szereplők. Az előadást játékos irónia jellemzi, a kiválóan éneklő színészek híven közvetítik a virtuóz zenei hatásokat. A II. Richárd Jean-Baptiste Sastre rendezésében a kissé lezser, de hatalmába belebukó uralkodó tragédiája. A rendezés a király mint a hatalom képviselője, illetve a király mint egyén problematikájára épült és kiválóan használta egyszerű színpadképében is a Shakespeare-korra rímelő történelmi környezetet,a Pápai Díszudvar homályát, illetve időnként a fényeit. Érdekes volt, talán leginkább a narratív színházzal való összehasonlítás kedvéért a deklaráltan önéletrajzi ihletésű My Secret Garden (Az én titkos kertem) című előadás. A franciaStanislas Nordey és a német Falk Richter rendezése Falk Richter szövege alapján készült, aki saját sorsát is alapul véve a magántörténetet, a mikrotörténetet társadalmi közegbe helyezte, az antifasizmushoz kötötte.A Nordey játszotta tréningruhás „dühös” negyvenes, külsejében az alsó középosztályhoz tartozó főhős mellett igen sok húron játszik a női szereplő, és az egyszerű díszlet is fontos szerepet kap: a színpad hátterét képező fémfal egyszer csak doboz-sorrá válik, melynek elemeire bontásával mintegy a főhős életének a tárgyi dokumentumait szedik szét a szereplők.

 

A Délire à deux(Őrület kettesben) a kevésbé ismert Ionesco-darabok közé tartozik – olyannyira, hogy nem is találtam meg a könyvesboltban Párizsban. 1962-ben írta a szerző. A Théâtre Vidi-Lausanne két kitűnő színészének munkáját Pascal Rosset rendezte, Christophe Feutrier állította színre. Feutrier szerint a Délire à deux az egyik legkitűnőbb Ionesco-darab, mely magán hordozza Ionesco egész oeuvre-jének jellemzőit. Két remek komikusadta elő egynégyzetre redukált térben. Az ironikus távolságtartásta szövegkezelés is aláhúzta: a szerzői utasításokat, a más szereplőkre vonatkozó utalásokat is elmondták, tovább erősítve az abszurd hatást. Szórakoztató, ugyanakkor elgondolkodtató, nagyon jó színház volt.

A másik nagy élmény a müncheni Kammerspiele előadásában a Kafka Aper címűírásaalapján készült előadás, Andreas Kriegenburg rendezése volt. A félelmetes világot valamelyest eltartva sok humorral, iróniával idézték meg, már csak a remek színpadképnek köszönhetően is: a vízszintes és a függőleges közötti szögben dőlőoválisforgószínpad hol K szobája, a tárgyalóterem vagy a hivatal volt, hol egyszerre mindegyik. Ez a megoldás különös mozgást igényelt a színészektől. Az előadás másik különössége, hogya rendezés megsokszorozta az alakokat: a férfiak és a nőkkissé a chaplini burleszkre emlékeztető múlt század eleji bábfigurákként, bajuszos „polgárok”-ként népesítették be a színpadot, hasonló maszkjaik által egymásba alakulva, szerepeiket váltogatva. A Trust, mint az angol cím is utal rá, a bizalomról szólt; a zenés-táncos-énekes előadás, talán nem is egészen újszerű módon közvetített üzenetet a mai társadalomról, elsősorban a színpadi nyelvben kívánt újítást hozni. Falk Richter a holland táncos-koreográfus Anouk van Dijkkel tervezte meg az előadást, a táncosok a berlini Schaubühne tagjai, a zeneszerző Malte Beckenbach.Anouk Van Dijk maga is szerepelt az érdekes, színes előadásban. A szereplőgárdának magyar származású tagja is van, Cseri Péter táncos.

A Pour en finir avec Bérénice (Hogy befejezzük Bérénice-szel) Racine tragédiájának modern, nem véres változata, a palesztin királynő és Titus császár szerelmének új összefüggésbe helyezése. Faustin Linyekula kongói rendező a másság, az idegenség problémáját a Racine-tragédiára rezonálva egyesíti a Kongói Demokratikus Köztársaság történetével. Azidentitás kettőssége azoknak az embereknek a posztkoloniális kultúrájával függ össze, akik a franciát nem anyanyelvként, hanem a gyarmatosítás örökségeként kapták. Kérdés, hogyan élik meg, hogyan formálják meg a racine-i tragédiát. A rendező 2006-ban városában, Kisanganiban stúdiót hozott létre. A Kabako Stúdió az előadás egyik létrehozója, ahová mindenfajta művészeti ág képviselői elmehettek, s dolgozhattak. Két évvel ezelőtt a Comédie-Française-ben közreműködött Racine Bérénice című tragédiájának színrevitelében. Ennek kapcsán jutott el e műve gondolatához: a racine-i alexandrinusok és a kongói ndombolo zenei nyelv ötvözéséhez, melyben a híres kongói zenész, Flamme Kapaya segítette. A racine-i vers és a hol énekelt, hol skandált, hol pedig táncolt, a kongói történelmet és hétköznapokat leképező rigmusok szerencsésen megférnek egymással, ahogy a klasszikus francia nyelv is a nem anyanyelvként beszélt mai franciával.

A Philippe Quesne jegyezte koprodukció, a Big Bang, vagyis a „nagy bumm”címében egyrészt az ősrobbanásra utal, másrészt mindenféle robbanásra. (Így az előadásban előkerül például a Challenger űrrepülőgép felrobbanása is.) A színház és a képzőművészet határán talán nem isszínházi előadás, inkább installációk sora jött létre, utalással mind az emberiség történelmére, mind a jelenre – rendkívül érdekes, erőteljes képek, különös tárgyak, alakok, színek, formák. A Challenger gumicsónakok képében jelent meg több jelenetben is. Az előadás nem csupán címében, de számos mozzanatában is a többértelműségre épült, az egymásnak akár ellentmondó jelentésekre.

A fesztivál sokak szerint talán legérdekesebb prózai előadásátsajnos nem láttam. A 2005-ös bécsi Schutz vor der Zukunft (Védekezés a jövőtől)először jutott el Franciaországba. A rendező, Christoph Marthaler felfedezte, hogy az OttoWagner tervezte szecessziós Steinhof, Bécs egykori elmegyógyintézete 1940 és 1945 között kísérleti központként működött, ahol a német „egészséges faj” elméletének jegyében elmebetegnek tartott gyerekeket és felnőtteket gyilkoltak meg. Marthaler ebből a történelmi tényből kiindulva alkotta meg az egykori kórházban előadását, amelyet most kirobbanó sikerrel mutattak be Avignonban.

Tanulmányaim során Petrarcánál találkoztam Avignonnal – ő nem valami szívderítően szólt a pápai udvar légköréről: ”Avignon, minden förtelem gyűlhelye” – írta egyik levelében. A mai színházi néző ezzel szemben a lenyűgöző gótikus erőd-palota maradványát látja, mely mintegy a színházi fesztivál jelképe, egy kultúrváros emblematikus központja. Bár nem volt olyan revelatív élményem, mint amilyen a tavalyelőtti Bécsi Fesztiválon látott Théâtre du Soleil-előadás, a Les Éphémères volt, melyről e lap hasábjain írtam is, de a fesztivál hangulata mindenképpen magával ragadó, az előadások mindegyike igen érdekes és színvonalas volt,s a Fesztivál azt a hitet sugározta, hogya kultúrának, a színháznak mégis csak fontos helye van a XXI. század társadalmában. Bár több juthatna el Avignonból Budapestre is!

FRIED ILONA

Nem tudom, hány év kellett hozzá, hogy kialakuljon a berlini színházi fesztivál, a Theatertreffen mai rendszere, de annyi biztos, hogy jól ki van találva (és jól van kitalálva). A know-how szabad – vagyis bárhol alkalmazható, ahol hasonló feltételeket lehet teremteni, és feltételeken itt és most ne az országos körülményeket, pusztán a konkrét helyzet tulajdonságait értsük.

A Theatertreffen nem önmagában áll, nincsen neki saját apparátusa, szervezői és lebonyolítói – a rendezvény csak az egyik a Berliner Festspiele egész évre kiterjedő működésének sorozatában. Ez a fesztiválközpont – amely karakterében egyesíti a mi Budapesti Fesztiválközpont Nonprofit Kht.-nk és a Hungarofest Nonprofit Kht.-nk tevékenységét, valamint az összes többi, általában egy rendezvénysorozatra „szakosodott” formáció működését – minden művészeti ágban rangos eseményeket szervez, immár rutinosan, hiszen szakembergárdája évek óta stabil. Van neki központja Berlin kellős közepén, ahol nemcsak a hivatal, hanem a Fesztiválszínház is működik (természetesen társulat nélkül, hiszen a műszaki személyzet befogadott produkciókat szolgál ki, amelyek nem saját szervezésben, hanem a fesztivál részeként kerülnek ide). Két terméből az egyik (az oldalszínpadról nyíló egykori próbaterem) építészetileg rugalmas kialakítású és méretű, vagyis bármilyen előadásnak helyet tud adni.

 

A Berliner Festspiele központi állami támogatásból működik; apparátusa szervezi a Theatertreffen mellett például a Spielzeit’europa nevű, egész évre kiterjedő vendégjáték-sorozatot, melynek keretében (elszórva, a legkülönbözőbb időpontokban) idén például Krzysztof Warlikowski egyik rendezése, A vágy villamosának adaptációja érkezik Berlinbe, amely – és ez sem tanulságok nélküli – a párizsi Odéon, a varsói Nowy Teatr, a luxemburgi Nagyszínház, a hágai színház, a holland fesztivál, a genfi Comédie és a berlini fesztivál koprodukciójában készült; jön majd a moszkvai Bolsoj egyik új balettje, aztán a Peter Stein Anyegint olvas című produkció; Sasha Waltz egy filmje és egy előadása, és számos más program.

És van a MusikfestBerlin, amelyet a berlini Filharmonikusokkal együttműködve szerveznek szeptember elején, a koncertszezon nyitányaként, a világból összeválogatott 37 szólistával, 27 kórussal és zenekarral, természetesen a város számos, zenélésre alkalmas pontján, idén az egyik művészi apropó Pierre Boulez 85. születésnapja; a programban egyebek mellett a mi Keller Quartetünk szerepel majd.

2005 óta rendezik meg minden évben, ugyancsak szeptemberben a Nemzetközi Irodalmi Fesztivált is – idén Kelet-Európa áll a fókuszban. A résztvevőket hattagú zsűri válogatja – egy francia, egy ausztrál, egy kanadai, egy indiai, egy afgán és egy bolgár. Idén is akad a meghívott szerzők közt néhány magyar, többek közt Krasznahorkai László és Kiss Noémi.

A fesztiválok sorában ott van még a novemberi JazzFest Berlin, és több, kifejezetten a fiatal résztvevőket favorizáló rendezvény; van színházi találkozójuk, muzsikustalálkozójuk és irodalmi rendezvényük is. És van még jó néhány képzőművészeti esemény, amelyeket ugyancsak ez a hivatal koordinál (a Martin-Gropius-Bauval közösen); valamint előadássorozatok, felolvasások, különféle tudományos szakmák találkozói.

A színházi találkozó

A berlini Theatertreffenre kritikusok válogatnak, szám szerint heten. A találkozó vonzáskörzete a „német nyelvű színház” – s ez a kifejezés már csak azért is idézőjelbe kívánkozik, mert nem mindig igaz; inkább a német nyelvterületen létrejött színházi produkciókról van szó, vagyis Németországon kívül Ausztriáról és Svájcról is. A hét tagot három évre választják, és a mandátumuk nem egyszerre jár le. Ennek jelentőségét viszonylag könnyű belátni: a tevékenység szakmai rutinja így sokkal könnyebben válik folyamatossá. Fontos szempont, hogy a kiválasztott kritikus „látható” legyen, vagyis olyan, a szakmáját folyamatosan és a közönség által is érzékelhetően gyakorló személy, aki a válogatás időtartama alatt is írja a kritikáit. (Idáig sikerült megállnom, hogy ne utaljak közvetlenül a mi POSZT-unkra, amelynek válogatói közé idén bekerült egy darab kritikus is [a három tagúra növelt testületbe], aki a válogatás időtartama alatt nem ír kritikákat, vagyis felfüggeszti azt a munkát, amelynek alapján a válogatók közé került.) Természetesen nem jöhet szóba olyan kritikus, aki bármilyen egyéb intézményes viszonyban is van színházzal vagy színházi tevékenységgel (például a televízióban színházi műsorokat szerkeszt, vagy vezet), de akad olyan a válogatók közt, aki riporterként készít portréműsorokat a német állami televízióban, mert, mondják, ezt a tevékenységét is kritikusi működése körében végzi.

A Theatertreffennek saját igazgatója van, ő a fesztiválközpont alkalmazottja, és ő kéri föl a válogatókat, néhány – széleskörűen egyeztetett – szempont alapján. Ezek egyike a már említett „láthatóság”, másika az, hogy a zsűriben minden korosztály (következésképp lehetőleg minden ízlés) képviselve legyen; és szempont az is, hogy a különböző kritikai műhelyek (Németországban ezek inkább eltérnek egymástól, mint itthon) képviselve legyenek. A lefedett terület és az előadások nagy száma magyarázza, hogy nem minden kritikus lát mindent – az egyeztetést a zsűri mellé rendelt kétfős apparátus végzi –, de a láthatásra érdemes előadások megnézése után alapos egyeztetés kezdődik. Vagyis: minden kritikus kiválasztja az általa látott előadásokból azokat, amelyeket véleménye szerint a többieknek is látni kell, mert esélyesek a legjobb tízbe való bekerülésre. (Ja: a Theatertreffenen tíz előadás szerepel, minden egyéb – műfaji, méret – megkötés nélkül.) Az így kialakult, a tapasztalatok szerint nagyjából negyvenes lista szereplőit aztán a többiek is megnézik (és a szerencsés színházak készségesen közreműködnek a feltételek biztosításában, vagyis egy mindenkinek alkalmas időpontban például műsorra tűzik az adott előadást). A végső mezőny hosszas vita után, egyszerű szavazattöbbséggel alakul ki.

A válogatók költségtérítésért és minimális (a nálunk most honosnál sokkal, de sokkal kevesebb) gázsiért válogatnak, hiszen amúgy is előadásokat néznének, ez lévén a munkájuk. A szervezésben, vagyis az utaztatásban segítségükre van az apparátus, bár többségük ezt is megoldja.

Vannak viták, akárcsak nálunk – csak épp a módszer, a vita köre és a tartalom más. A színházi szakmának ugyanis esze ágában sincs megkérdőjelezni a válogatás szisztémáját, sem azt, hogy kik válogatnak, sem azt, hogy miért ők. A fesztivál kapcsán senki nem gondolkodik el a kritikusok és a színház viszonyáról.

A válogatás: döntés. Mármint a legjobbak eldöntése. Ezért aztán nincsen sem zsűri, sem díj – a díj az, hogy az előadás szerepelhet a Theatertreffenen. Igaz, ehhez kellett az az előzetes döntés, mely szerint a berlini Theatertreffen a német nyelvterületen az adott évben született előadások közül a legjobbakat vonultatja fel – és mutatja meg a szakmán kívül a közönségnek is. (Ez így nem teljesen igaz: van néhány díj, amelyet különféle szervezetek, egyesületek adnak a fesztivál előadásai szereplőinek, például a 3Sat vagy a Tagesspiegel, ezek azonban hangsúlyozottan nem a fesztivál díjai.)

Közönség: a Theatertreffen fontos szereplője. A fővárosi közönség kultúrafogyasztó részének „táncrendjébe” beépült ez a találkozó; a jegyekért olykor nagy a tumultus, és teljesen természetes látvány az előadások előtt „Eine Karte, bitte”, vagy „2 Karten” felirattal kis papírlapot mutogató reménybeli néző jegyvadászata. A Theatertreffen tizenhét napig tart, mindegyik előadás többször szerepel, olykor párhuzamosan egy másikkal – ezért aztán a társulatok tagjai is meg tudnak nézni egy-két másik előadást is.

Berlinben is van „off-program”, csak nem így hívják. A leghangsúlyosabb közülük a Stückemarkt – ez a mi Nyílt fórumunkhoz hasonlít leginkább: darabok vására, olykor felolvasószínház keretében, és nagyszámú érdeklődővel. Van azután a Nemzetközi fórum – ennek keretében színházi emberek találkoznak és beszélgetnek szakmájuk fontos kérdéseiről; és két éve létezik a Theatertreffen-blog, ez a folyamatos fesztiválnapló, amely kevésbé az időjárásról (idén borzalmas volt) és az érzetekről, mint az előadásokról és a fesztivál eseményeiről szól. A fesztiválszínház előcsarnokába kihelyezett két komputer a szerkesztőség, melynek tagjai olykor mikrofont és kamerát is ragadnak.

A fesztivál szívesen látja a (külföldi) vendégeket: szállásról, utazásról mindenki maga gondoskodik, de jegyet, sajtóanyagot természetesen minden akkreditált vendég kap.

És van egy másféle off-program is, amely nem hivatalos ugyan, ám annál vonzóbb: a Theatertreffen idejére minden berlini színház amolyan miniévadot szervez, kihasználva a fesztivál játékrendje adta üres napokban rejlő lehetőséget. Így láthattam én például a Deutsches Theater két remek előadását: a Thalheimer rendezte Vadkacsát, és a Nicolas Stemann rendezte Brecht-darabot, A vágóhidak Szent Johannáját. Mások Ostermeier Schaubühnéjét választották, megint mások a Berliner Ensemble-t.

Az előadások

Igyekszem ellenállni a kísértésnek, hogy az idei Theatertreffen programját összevessem a hazai POSZT felhozatalával. Globális megjegyzésként annyit azért előrebocsátok, hogy vagy Németországban dühöng erősebben a gazdasági világválság az ő összes hatásával, vagy a német színház fokozottabban érzékeny arra a világra, amelyben létezik.

 

A tíz előadásból kilenc – modern dráma vagy klasszikus, mindegy – közvetlenül reflektál a jelenre; mutatja, hogyan működik a kapitalizmus válság idején, illetve hogyan hat a válság a gazdaságin túl az emberi kapcsolatokra. A Kasimir és Karoline (Schauspiel Köln, rendezte Johan Simons és Paul Koek), a Mi lesz veled, emberke? (Münchner Kammerspiele, rendezte Luk Perceval), Azóra, amikor semmit nem tudtunk egymásról (Schauspielhaus Graz, rendezte Bodó Viktor) ismertebb darabnak számítanak; a Marthaler rendezte „projekt” (Riesenbutzbach. Eine Dauerkolonie, Wiener Festwochen) vadonatúj, mint minden produkciója; a Diebe (Tolvaj) Dea Loher új darabja (Deutsches Theater, Berlin), a Die Schmutzigen, die Hässlichen und die Gemeinen ugyancsak a Schauspiel Köln előadása, Ettore Scola Csúfak, piszkosak és gonoszak című filmjének sajátos adaptációja Karin Beier rendezésében, a Liebe und Geld (Szerelem és pénz) a hamburgi Thalia Theaterben bemutatott Dennis Kelly-darab, Stephan Kimmig rendezésében, a Die goldene Drache (Az aranysárkány) Roland Schimmelpfennig darabja, és ő is rendezte a bécsi Burgtheaterben, míg az „üzleti komédia” alcímmel ellátott Elfriede Jelinek-darabot (Die Kontrakte des Kaufmanns) ugyancsak a hamburgi Thalia mutatta be, Nicolas Stemann rendezésében. (A tizedik előadás ugyancsak a bécsi Burgtheaterből érkezett: Life and Times – Episode 1 címmel a Nature Theater of Oklahoma mutatta be.)

Ha egy másik szemszögből nézzük a számokat: a tíz legjobb közé két produkció érkezett a kölni színházból, a hamburgiból és a bécsi Burgtheaterből. A fővárosból összesen egy; Ausztriából három. A tízből öt előadás rendezője nem német; úgy tűnik, a színházak nem féltik magukat és nemzeti karakterüket a globalizációtól, hiszen valósággal versenyt futnak egy-egy nemzetközi hírű külföldi művészért, és igazi győztesnek az számít, akinek sikerül „lehalászni” valakit művészeti vezetőnek vagy igazgatónak.

*

Hans Fallada Mi lesz veled, emberke? című műve maga a megtestesült válságdarab. Mármint a gazdaságié: hatásmechanizmusa lassan és módszeresen, valamint ellenállhatatlanul zabálja föl a kisember egzisztenciáját, biztonságát, létének alapjait, míg legvégül a legfontosabbra, a méltóságára tör. Legalábbis Luk Perceval olvasatában, aki már Anette Kurz díszletével, a hatalmas üres színpadra helyezett, szárnyasoltárra emlékeztető oszlopszerű építménnyel is ezt a lopakodó eluralkodást hangsúlyozza. Az építmény egyébként egy bonyolult hangszer-kombináció, húros és ütős hangszerek együttese, amely a dramaturgiailag kiemelt pontokon baljósan, erőszakosan vagy líraian szólal meg.

 

A Münchner Kammerspiele előadása voltaképpen felidézi a mű keletkezésének esztétikai atmoszféráját: az „új tárgyiasság” jegyében maga is szikár, mármint ami a külsőségeket illeti. Mert a „belsőségek”, az érzelmek, a színészi játék széles spektruma tekintetében egyszerre extenzív és intenzív: a hatalmas kietlen térben a lefelé tartó gazdasági spirállal egy másik, fölfelé mozgó spirál feszül szembe, a két ember összetartozása, a két színész telített alakításában. Paul Herwig és Anette Paulmann Johannes és Emma „Bárányka” szerepében úgy játszik, mintha nem a jobbára üres, már-már kongó színpad venné körül őket, hanem mindenkor az a helyszín – lakás, utca, tópart –, ahol éppen vannak. Mégsem a realista, pszichologizáló eszköztár használata jellemzi játékukat, hanem egy másfajta stilizáció, melynek feszültsége éppen a hangnem, a mozgás, a mimika – és a túlságosan tágas, fenyegető üresség összjátékából fakad. Csodás sokszínűség, életerő és játékosság jellemzi mind figurájukat, mind színészetüket; és ez már Luk Perceval finom és gazdag érzelmessége. Miközben Johannes bejárja a maga útját a mélynek legmélyéig, és mind racionálisan, mind kétségbeesésében eljut az öngyilkosság gondolatáig, a szinte gyereklány, hebrencs Emmából súlyos és komoly felnőtt, sőt, családfenntartó lesz. Ekkor együttlétük, összetartozásuk is új dimenziót kap: az emberi méltóság, az önbecsülés megőrzéséért folytatott közös küzdelem emeli meg. És feltámad körülöttük – bennük is, bennünk is – az, amire ilyen időkben és minden időkben elengedhetetlen szüksége van az emberiségnek: az együttérzés, a szolidaritás, az empátia. Egyfajta időtlenségbe merített mementó lett Perceval rendezése, megrendítő, mert öröknek tűnő időszerűséggel. Adunk a koldusnak egy eurót a sarkon színház után.

*

Peter Handke forgatókönyvdrámáját, amelyben egyetlen szó sem hangzik el, a grazi Schauspielhausban rendezte meg Bodó Viktor – és aki emlékszik még a Katona József Színházban kilenc évvel ezelőtt bemutatott Máté Gábor-rendezésre, az aligha hiszi el, hogy ugyanabból az alapanyagból dolgoztak. A Katona előadása – a maga lírai, elgondolkodtató és szüntelenül meggondolkodtató, utalásokban gazdag, végeredményben példázattá, esszenciává sűrűsödő karakterével – egy más kort és más világot jelenített meg azon a bizonyos tetszőleges köztéren, ahol egymás útjait keresztezve jártak-keltek az emberek, nagyjából a világmindenség, előre és hátra az időben. Bodó Viktor előadása radikális, süvítő, jelen idejű, erőteljes és drámai; valósággal áttör a nyelven és ordít. Az alapötlet Handkéé – tetszőleges emberek kerülnek egymás mellé tetszőleges térben (aztán egy-egy ponton még ez is fölborul, és kiderül: egyeseknek közük van egymáshoz) –, egyébként minden Bodóé: a figurák, a mozgásban megelevenedő sorsuk, a tovatűnt líra helyébe nyomuló drámaiságuk.

A kezdetben üresnek tűnő tér közepén egy padon hajléktalannak látszó férfi alszik, körülötte lassan „ébred” a tér, emberek sietnek át rajta: turista, egy fess üzletasszony lila ruhában, táskával, egy másik esernyővel, egy harmadik bőrönddel, aztán férfiak is, táskával, munkaruhában, aztán párok – ilyen-olyan-amolyan nézetben, mert kamera mozdul utánuk, az operatőr köztük járkál, de mégis kívül rajtuk, őt ugyanis csak élőben látjuk, míg a többieket filmvásznon is. Ez a furcsa kapocs, a színházi és filmes fogalmazásmód egyidejű, a szó szoros értelmében egymásra vetített megjelenése egy másik dimenzióban is mozgásban tartja a játékot: a kamera ugyanis nemcsak kiemel, vág és közelít, hanem részévé is válik a kavalkádnak, vagyis maga is szereplő.

Általa vesszük észre, hogy a színpad két oldalán kis fülkék sorakoznak, amelyek mindegyike egy-egy egyéni életteret – konyhát, kiállítótermet, presszót, kórtermet – ábrázol; a fülkék időnként befordulnak a játék terébe, máskor a játék költözik beléjük (ilyenkor fokozottan vagyunk a kamera tekintetére utalva). Ezek a terek ugyancsak találkozási pontok, akár a kezdeti köztér, csak éppen ide már válogatva, vagyis a kialakuló történetek szerint lépnek be a megfelelő szereplők. Az előadás elején rózsacsokrot vivő asszony belép a kórterembe, de későn érkezett haldokló anyjához, már csak az üres ágyat találja – ilyen és ehhez hasonló minidrámák sorjáznak egymás után és fonódnak össze. A színpad közepén ügyködő munkás egy csatornában dolgozik éppen, miközben a felesége a legkülönbözőbb férfiakra veti rá magát: a teremőrre a múzeumban, valamint egy üzletemberre; az elegáns üzletasszony táskájában kokain és pénz lapul, hiszen dealer, aki többek közt egy vad motoros fickót „táplál”, aki aztán a motorjával balesetet okoz, éppen azt a férfit üti el, akit a munkás felesége elcsábított…

 

A kamera fokozatosan átalakítja a teret: a kis fülkék immár stúdiók, ahol felvétel zajlik, vagyis senki nem az, akinek gondolnánk, csak eljátssza – vagy mégsem. A megjátszott forgatás kedvéért egy-egy jelenethez igazi asszisztencia szükséges, létrával, esőt imitáló locsolókannával, lassítással, ismétléssel. Christian Schütz operatőr (korábban maga a rendező, Bodó Viktor tartotta a kamerát) ördögi ügyességgel követi és generálja a történéseket – mi meg csak kapkodjuk a fejünket.

Kortárs drámák fonják össze a szereplőket, akik ezt a bizonyos, abszolúte tetszőlegesen kivágott órát valóban úgy élik meg, hogy bár találkoznak, ütköznek és elmennek egymás mellett, semmit nem tudnak egymásról. Mi meg, mintha egy elegáns, pontos hatásokkal operáló zeneművet élnénk végig, megszerezni vélünk egy tudást róluk, amely a befejezés pillanatában rögvest szertefoszlik. Kezdhetjük elölről.

Nagy siker volt, standing ovation.

*

Aki látott már valaha egyetlen Cristoph Marthaler–Anna Viebrock-produkciót, az először is szerencsésnek tudhatja magát, másodszor is óvatosan bánik az előadásaik verbalizálásával. Hiszen ha valami, akkor a szöveg az, ami itt teljesen mellékes (van azért, és természetesen angolra is fordul a kivetítőn, de dialógus már ritkán fordul elő, többnyire egyszavas közlések, vagy csak úgy a levegőbe eresztett mondatok hangzanak el) – fontos viszont minden más.

Például a tér – Anna Viebrockot mégsem merném egyszerűen díszlettervezőnek mondani, és nem azért, mert nincsen díszlet, hiszen mindig van. Hanem mert ő elsősorban a térben „utazik”, és nem kitalálja vagy fölépíti azt, hanem megkomponálja: reálisnak látszó egységeket helyez egymás mellé, amelyek éppen ettől az egymás mellettiségtől elszakadnak a realitástól, és egy merőben teátrális teret alkotnak.

Ezúttal a reális sík egy fermentáló üzem csarnoka (ezt onnan tudjuk, hogy a terem falára van írva); elhagyott csarnok, legalábbis ami a fermentálást illeti, s most leginkább bútorraktárnak látszik. Lehasznált, valaha szép vagy ronda, divatos vagy „örök” darabok: ágy, fotel, vitrin, dohányzóasztal, szék, szekrény. Rajtuk árcédula.

Az előadás elején bejön néhány nő (Sarah Sitteck ugyancsak gondosan komponált, a hetvenes-nyolcvanas évekből származó, „megtartott”, de kissé kopott, vagy épp nagyon is feltűnő ruháiban, amelyek rendszerint az úgynevezett középosztály jellemző ruhatárából valók), és letelepszik a saját bútorára. A teremben van egy recepciós pultszerű darab is, mögötte olykor feltűnik egy férfi, amolyan főnökféleség, aki néha egy széfet próbál kinyitni, de nem sikerül. Amúgy is üres.

Énekelnek. Marthaler zenés színházat csinál, színészei perfekt énekesek; egymásnak adják a dallamot, olykor kórus szól, máskor a háttérből szimfonikus zene. A háttérben egyébként egy kis iroda látható, benne a főnök, aki immár nem a fermentáló üzemet, hanem ezt az egész lepusztult, válságba süppedt, reménytelen falut igazgatja: Riesenbutzbach története végére ért, már csak romjait őrzi romos népe. A főnök meg a zene ura, aki Bachot, Beethovent, Schubertet zúdít a bútoroknál kuporgó, heverő, álldogáló asszonyokra, akik közül egyik-másik be-belopakodik a főnöki szobába, hátha a közelség némi emelkedést, de legalább emelkedettséget hoz magával. A nagydarab pasas előbb ingre, majd félpucérra vetkőzik; fensőbbsége látszólagos, hiszen hamarosan őt is felzabálja a végromlás.

A szomorú, dekadens atmoszférát a térben szélről néhány garázs szegélyezi, amelyekben viszont fékevesztett tombolás zajlik: a Stayin’ Alive üvölt magnóról, a férfiak söröznek, mulatnak, de leginkább fordulnának ki magukból, fiatalok is vannak, reménytelenek, csicsásak, nyomorultak.

Az előadás csúcspontja egy rögtönzött divatbemutató, amelyet a bútoraiktól megválni kénytelen, de megválni mégsem tudó asszonyok tartanak: a terem közepén, mint valami kifutón mennek végig kopott ruháikban. Akad, aki fölvetett fejjel, hivatásos manökeneket imitálva riszál, a másik lehajtott fejjel szinte fut, a harmadik elmélázva vonszolja magát: kit hogyan tört le és meg a javak elvesztése. Amikor a színpad elejére érnek, egy pillanatig farkasszemet néznek velünk – és ez nagyon kellemetlen pillanat. Aztán a férfiak is közéjük állnak, hozzák ők is a tréningnadrágjukat, passzol az asszonyok otthonkájához, kiült szoknyájához, feszülő műanyag blúzához. Némi sörhas, némi atléta. Olyan rémes, hogy merő röhögés az egész, mármint a nézőtér, mert a játszóknak persze a szeme se rebben.

Marthalernek és Viebrocknak súlyos mondandója van erről a legújabb kori válságról: az embert zabálja föl.

*

A Schauspiel Köln előadását a színház nemrég kinevezett igazgatója, Karin Beier rendezte; Csúnyák, piszkosak és rosszak a címe, s ez nem véletlenül rímel Ettore Scola hetvenes években készült filmjére, a Csúfak, piszkosak és gonoszak címűre. Életkép – s milyen érdekes: szövege ennek az előadásnak sincsen.

Illetve van, csak nem halljuk. A tribünszerű nézőtér előtt egy lakókonténer áll, a felénk eső oldala az ajtót leszámítva csupa üveg, ezen keresztül nézzük, ami bent zajlik. A konténer alighanem egy város szélén áll, lepusztult környezetet, szemetes, törmelékes, sivár síkságot sejtünk a színpadra.

Odabent pedig egy család és a hozzájuk csapódott néhány kétes alak él, hat nő és hét férfi. Fiatalok, középkorúak és idősek, egyformán lepukkantak, amit viszont ki-ki karakterének megfelelően tűr vagy visel. Az ifjabbak még reménykednek, a középkorúak igyekeznek uralni kietlen életüket, az idősebbek tűrnek. Szokványos, hétköznapi, ha tetszik, tetszőleges estébe nyerünk bepillantást: vacsora készül, csak a „ház urának” persze. Valaki a mosogatónál áll, egy másik parókát fésül, egy öregember tolókocsiban bambul maga elé, egy fiatal lány eteti éppen, néhányan tévét néznek, egy lány zenét hallgat, egy fiú a vécén ül és olvas.

Aztán történet kerekedik: a tág család feje, nagydarab, agresszív tartású férfi a konténer aljáról pénzköteget vesz elő, s bár a többiek látják, nem ad nekik belőle. Arra való, hogy mutassa, ki itt a főnök – és ebből a többiek sem csinálnak ügyet, ki-ki gyorsan visszatér korábbi tevékenységéhez. A családfő és felesége a veszekedéshez és verekedéshez, a fiatalok némi összebújáshoz, mígnem a férfi unottan magához inti az egyik lányt, aki ugyancsak unottan ereszkedik négykézlábra, hogy a családfő a kedvét töltse rajta, a lány szájában egy pillanatra sem áll meg a rágógumi. Aztán megint minden folytatódik, az erőszak fokozódik, a férfi megsebzi a feleségét, aki rendőrért rohan. A rendőr tessék-lássék kiszáll, a férfi lenyúlja a pisztolyát – és később lövöldözés is lesz, a férfit elviszik, a főnök nélkül maradt kis közösség élete pedig felbolydul.

A pénzt keresik, de nem találják – néha egyszerre merevednek mozdulatlanná és néznek szembe velünk: színházi kimerevítés ez, pillanatnyi kilépés a történetből. A családfő visszatér, de új partnert hoz magával, a közönség soraiból emeli magához a beépített szereplőt. Pénzt oszt a többieknek, hogy elmenjenek, és ő egy nyálas-érzelgős jelenet közepette elcsábíthassa a nőt, aki máris beilleszkedett új közegébe és szerepébe. A többiek visszaszivárognak, kis ajándékokkal, ünnepségre, befogadásra készülve – csak mi látjuk, hogy a feleség patkánymérget kever a férfi ételébe, aki ettől rosszul lesz, de nem hal meg, csak egy sebtiben előkerített tolókocsiba kényszerül. És attól kezdve ott ül bambán, tehetetlenül. Az asszony meg új férfit kerít, elébe teszi a nagy rakás pénzt, az zsebre vágja – és megtörtént a főnökváltás, minden megy tovább.

Kidolgozott karakterek, sorsukat hordozó figurák a színpadon, megannyi perfekt alakítás. Vonzás, taszítás, a kitaszítottság kitermelte összetartozás, kényszerű, egyszersmind önként is vállalt közösség, a kegyetlenség közepette mégis némi figyelem és érzelem a többi iránt – ismerős az egész, nagyon.

A 2010-es berlini Theatertreffen arról szólt, amiben élünk. Itt, Magyarországon.

CSÁKI JUDIT

A SZINTETIKUS SZÍNÉSZ SZÍNHÁZA

125 éve született Alekszandr Tairov

BALOGH GÉZA

 

KÁLLAI

MOLNÁR GÁL PÉTER

 

LA MAMA – OFF-BROADWAY

Új korszak kezdete?

WALLENSTEIN V. RÓBERT – NEW YORK

 

KÉNYES KÉRDÉSEK HÁROM SZÍNPADON

FÖLDES ANNA

 

NINCS IZGALMASABB AZ ESENDŐSÉGNÉL

Beszélgetés Thuróczy Szabolccsal

AZ INTERJÚT KÉSZÍTETTE: KŐVÁRI ORSOLYA

 

A ROMA, A ZSIDÓ ÉS A NÁCI

Pintér Béla: Szutyok – Pintér Béla és Társulata, Szkéné Színház

MARIK NOÉMI

 

HELYBEN VAGYUNK

Elfriede Jelinek: Kézimunka – Trafó

JÁSZAY TAMÁS

 

HASONLAT CSUPÁN

Daniel Vernet: Berlin regénye – General Press

MARTON GÁBOR

 

NOSZTALGIA

Kiállítás az NDK-ban forgalmazott magyar filmek plakátjaiból

JÓZSA ÁGNES

KIS DOLGOKRÓL, NAGYSZERŰEN

Mándy Iván: Hangjátékok – Palatinus Kiadó

DARVASI FERENC

 

GABNAI KATALIN: A JÓ ÉLET

SZÍNPADI LEGENDA

 

ÖNPUSZTASÁG

Szodoma után – Ágens Társulat

TARJÁN TAMÁS

 

ANGOL SZÉPSÉG

Nic Green: Trilogy – Barbican BITE, London

TRENCSÉNYI KATALIN

 

KARAFIÁTH ORSOLYA–SZABÓ BORBÁLA: HÉT KICSI DÍVA

ABSZURD KOMÉDIA

Karafiáth Orsolya A Maffia-klub című regénye alapján írta Szabó Borbála

Szereplők:

ÁGI

ÁGOTA

EMESE

ÉVA

GABI

JUDIT KATA

MAGDI

METTA

LAJOS (GYULA, BETEG, ALBÉRLŐ, LAJÓ)

A férfi szerepeket ugyanaz a színész játssza.

1. jelenet

Ágota lakása: dobozok mindenütt. Ágota a földön kuporog, papírok közt keresgél, rendszerez.

Egy költöztetőmunkás közben ki-be jár, újabb dobozokat hoz.

MUNKÁSVas megyei tájszólásban Aztán el is tetszik olvasni ezt a sok papírt?

ÁGOTAKönyvet.

MUNKÁSJa. kimegy; egy perc múlva visszajön, újabb ládával

És hova lesznek téve?

ÁGOTAPolcra.

MUNKÁSNa, az szép. ki, be

Csengő. Gabi érkezik banános toalettben.

GABIa nyakába ugrik Ágó!! Mikor láttalak utoljára? Mi lett a Lorenzóval, Padovával?

ÁGOTANe kérdezd. Hat évet lenyelt az életemből az a rohadék.

GABIHű, basszus! De sajnálom!

ÁGOTASzóval vége, hazaköltöztem, új élet. Hoztad a cuccot?

GABIItt van. De mit üvöltöztél, hogy olyan sürgős? Halálra rémülök, rohanok, mint egy őrült!

ÁGOTADe azért arra volt időd, hogy banánnak öltözz.

GABITetszik? Kár, hogy nyár van, mert van egy kabátom is banánmintás.

MUNKÁSKezit csókolom!

GABIJó napot. Ágotához Mit csinál ez itt?

ÁGOTASzerinted?

GABINem tudom. Esetleg ő Lorenzó?

ÁGOTAHaha.

GABIEz a sok doboz… Mi van bennük?

ÁGOTAFőleg könyvek, régi levelek. Nem tudom, miért nem vágtam ki az egészet. Már olyan vagyok, komolyan, mint az anyám. Pedig nem akarok olyan lenni, elviselhetetlen egy anyám van. Ha krimit írnék róla, a címe biztos A pokoli anya lenne. – Leülsz?

GABIHova? A földre nem fogok, mert elreped ez a kis banánszoknyám.

ÁGOTANem tudom, mi a francnak öltöztél ki ennyire.

GABIAz ember legyen igényes.

MUNKÁSSzabad lesz?... Gabi alá tol egy dobozt Ha már bútorai nincsenek a hölgynek.

GABIJaj, de kedves! Hogy hívják?

ÁGOTAMaradj már.

MUNKÁSGyula.

GABIKöszönöm, Gyula. Én Gabriella vagyok. Ágotához Tényleg nincsenek bútoraid?

ÁGOTANincsenek. Még.

MUNKÁSkivesz egy könyvet az egyik dobozból, a Bosch-albumot Nono, nehogy pénzt tessék rá költeni! Eztet nyugodt lélekkel lehetne asztalnak használni.

GABIGyula, nem eztet, hanem ezt!

ÁGOTAfélrevonja Gabit Érdekel, hogy mit akartam mondani?

GABIPersze.

ÁGOTAFigyelj. Lajosról van szó.

GABIGondoltam.

ÁGOTAMiből?

GABIHát hogy különben nem kellett volna elhoznom az összes régi, nekem írt levelét meg telefonálgatnom utána.

ÁGOTAEz az, ezt már szeretem. Vág az eszed! És ez azért jó, mert: nyomozni fogunk! Tudnod kell, hogy Lajos meghalt.

GABINem mondod! A mi Lajosunk?!

ÁGOTAIgen.

GABIfelvihog Anyukád büszke lenne rád! Te is felfedeztél egy bűnügyet. Emlékszel? Mindig azt állította, hogy ő már az arcberendezésükről felismeri a gyilkosokat. Télen, ha havas volt a kert, az őt a sztrichninre emlékeztette és mindennap meg kellett ennünk két almát, mert a magjában állítólag arzén van vagy cián, és így immunitást szerzünk, ha esetleg meg akarnak mérgezni…

ÁGOTAAzt hiszem, megkérek valaki mást, hogy segítsen a nyomozásban.

GABINem, nem, én segítek! De azt nem hiszem, hogy Lajos meghalt volna. Az olyan valószínűtlen.

ÁGOTAGabikám, a halál mindig valószínűtlen. De olvastad Lajos köríméljeit, amiket a főiskola óta küldözgetett?

GYULAváratlanul felkiált Hú, azannyát! Itt egy ember pénzt szarik!

GABIA Bosch-albumodat nézi.

ÁGOTAGyulához Nem akar hazamenni? Reggel már elszámoltunk, viszlát.

GYULAMegyek, megyek. lapoz

GABISzóval?

ÁGOTARendszereztem mindent. Az első néhány levelet nyilvánvalóan Lajos írta Salgótarjánból, ez az ő stílusa, az ő humora. Csak ízelítőül, figyelj: „Eközben pedig minden időmet lekötötte az anyaggyűjtés. Kocsmákban, autóbusz- és vasútállomásokon. Megismertem rengeteg hibátlan fickót…”

GABIHibátlan, ez igaz, ez ő! Elkezdjek jegyzetelni?

ÁGOTAJó lenne. Írd föl azokat a szavakat, amik egyértelműen rá vallanak!

GABIOké. Mehet!

ÁGOTATehát. „Boros Sanyi bácsival kezdem, ő a legjobb arc…”

GABIjegyzetel Arc!

ÁGOTA„...ő a legjobb arc, profi módon fűzi a mondatokat. Kedvence a ’bennem’ szó, azóta az én kedvencem is. ’nekem bennem kell egy sör’, ’nekem bennem hugyoznom kell’. Teszi ezt olyan természetességgel, hogy az emberben meghűl a vér. Ahová nem megy a ’bennem’, oda is benyomja. Sőt, csak oda. ’Meg kell mondanom, ritka gyöngyszemre akadtam a személyében bennem.’ Satöbbi, satöbbi. És a búcsúzás: ’szevasztok, csángó brékesek, szevasztok, székely deszkások – vajdasági falfirkászokról nem is beszélve.” Szóval eddig oké. Ez Lajos.

GABIszolgaian jegyzetel Lajos.

ÁGOTAÍrt még jó néhány ugyanilyet, a saját hangján. Aztán kezdett változni. De az utolsó ímél a csúcs. Most azt írjad, hogy mi nem illik a képbe: „Csá, csumi! Itt elég oké a dolog – öcsém, gondoltad-e öt éve, hogy ide kerülök? Mármint Skóciába, ahol vagyok. Napfény, ilyesmi, jó nők – tényleg tök oké. És tudjátok, mi lett belőlem? Szerintem azt se tudjátok, mit jelent. De a jegybank elnöke!! Hehehehe! De tök komolyan.”

GABIhitetlenkedve Hehehehe??

ÁGOTABizony. És a vége: „Ha majd kedvetek lesz meg ilyenek, jöjjetek ki hozzánk egyszer! Feleségem, Nancy vár titeket! Három kisgyermekem úgyszintén. Egy kis nyaralás, ilyenek. Csocsi: Lali”

GABIJézusom!

ÁGOTAJegyzeteltél?

GABIPersze. Van egy pár: „csá”, „csumi”, „öcsém”, „napfény”, „jó nők”, „tök”, „jegybank”, „hehehe”, „Nancy”, „titeket”, „kisgyermekem”, „úgyszintén”, „meg ilyenek” – kétszer is –, „csocsi”, de ami a legdurvább: „Lali”! Ez lehetetlen!

ÁGOTANa ugye. Ez nem Lajos.

GABIírjaNem Lajos. – Várj, közben erről eszembe jut egy saját versem, a legelső kötetemből. Ebből kiderül, mennyire a szavak embere volt még akkor: „jaj lajos”, ez a címe, és a vége: „jaj lajos / tavasz van / de most is csak szavak / forognak DNS-alakban / szédítő ringlispileden.” Jó kis vers.

ÁGOTAÉs nagyon illik ide, köszi. Ez is csak azt bizonyítja, hogy Lajos ennyire nem változhatott meg! Közben egyszer elvileg Prágában volt ösztöndíjas, de ezt már tudod... Különben az már eleve nem gyanús, hogy Lajos, ez a lúzer bölcsész – külföldre utazgat? Utánanézett ennek, Hésztingsz kapitány?

GABIIgen. Megszereztem a többi ösztöndíjas kutató nevét, és az egyetlen magyart Máténak hívták, de ő már azóta hazajött.

ÁGOTASzép munka. Szóval Lajos onnantól már hazudott!

GABINem meghalt?

ÁGOTAAkkor még talán nem. Aztán valaki megölte és ügyetlen állevelet írt a nevében, jó messziről, hogy eszünkbe se jusson keresni.

GABINa de ki?

ÁGOTAGondolkozz! Kinek állhatott érdekében mindez?

GABIMagdának!

ÁGOTAJaj, ne fárassz már! Mért pont neki?

GABIMert őt mindig is utáltam.

ÁGOTAFigyelj ide! A maffiások közül bárki – érted?, bárki! – megölhette Lajost!

GABITe is?

ÁGOTAElvileg igen, persze. De akkor nem állna érdekemben, hogy előhozzam ezt az elfelejtett ügyet.

GABIAz igaz. Én se öltem meg. Akkor bízzunk egymásban! Van tehát hét mínusz kettő: összesen öt gyanúsítottunk.

ÁGOTASzerintem is.

GYULAröhög Hát ennek ha a hülyeség fájna!

GABIMég mindig itt ül ez a hordár?

GYULAAszondja: „Miért vagyok én olyan okos?” Jó, nem? „Miért írok én olyan jó könyveket?” – És ez eddig a tartalomjegyzék!!

GABIKedves Gyula, csak akkor maradhat olvasni, ha csöndben van!

ÁGOTASzerintem inkább menjen haza.

GYULASegítek beszerelni a mosógépet!

ÁGOTANincs mosógépem.

GABINa mindegy, szerintem amúgy amit mondasz, az nem elég bizonyíték. Lehet, hogy csak elbunkósodott, azért ír így.

ÁGOTAVan még valami, amit nem mondtam. Ha megnézed ezt a primitív szöveget, és összeolvasol minden ötödik betűt...

GABIsilabizál M...e...k...

ÁGOTAItt ugrik egyet: a harmadik betűt vedd, a g-t. Különben szabályosan megy.

GABIM...e...g...d...ö...g...l...ö...

ÁGOTAA végén én is elvesztettem a fonalat. Úgy tűnik, most az ötödik után a hatodikat veszi: nem volt türelme tovább számolgatni. „Megdöglöt.” Hát nem cinikus?

GABINa, ez Lajosra vall! Megdöglött, egy tével!

ÁGOTAPedig pont, hogy nem ő írta, te hülye!

GABIJa, igen. De akkor ki?

ÁGOTAEzt kell kiderítenünk! Most már elhiszed, amit mondok?

GABIEz iszonyú durva. Most már biztos, hogy kinyírták a Lajost.

ÁGOTAPontosan! Nézd csak meg ezt a fényképet. Együtt a maffiások.

GABIMuta! nézegeti Hú, azok a régi péntekek, a Maffia-klubbal! Ez tartotta össze az egész hetet. Furcsa néhány év volt. Valahogy csak egymásnak voltunk. Gondolj bele, még most is, ezeknek a Lajos-féle körleveleknek is mi heten vagyunk a címzettjei! Elég nagy bukta a tettes részéről. Most, hogy így mondod, hogy Lajost kinyírták – kicsit kiráz a hideg, ha erre a borzalmas gyilkososdira, erre a beteg maffiázásra gondolok...

ÁGOTAHa belegondolok, te tehetsz mindenről, Gabikám. Te hoztad Lajost a társaságba!

GABIJa, hát végül is igen. De mi még nagyon fiatalok voltunk akkor, én gimis, ő meg akkor kezdte a bölcsészkart. Basszus, tizenöt éve! Most, hogy előkerestetted velem a leveleit, olyan tök megható volt olvasni! Bőgtem is, pedig attól lefolyik a szemfestékem. (Hiába reklámozzák, hogy vízálló, pedig kurvára nem!) Na, de szóval aztán én otthagytam őt azért a genyó Andrásért, tudod. Mekkora hülye voltam! Azt hiszem, hogy engem azóta se szeretett senki úgy, mint Lajos. És már nem is fog...

ÁGOTANe pityeregjen, Hésztingsz! Folytassa!

GABIJól van, na. Folytatom. Három évvel a szakítás után egyszer összefutottunk a Blahán. Ott állt a téren, a galambok között, azzal a buta kis tartásával. Gondolhatod, hogy a hónom alá csaptam és elhoztam maffiázni!

ÁGOTADe arra nem számíthattál, hogy mindenki bele fog esni.

GABIHát arra nem. Főleg hogy még te is.

ÁGOTAEzt hagyjuk.Inkább olvasd a leveleket.

GABINa jó, de csak a nyomozás érdekében. Ezt hallgasd, ez annyira cuki! „Kedves kicsi Gabcsi! Ne haragudj, hogy nem vártam meg a három órát. Remélem, távozásom zajtalan volt, vagy legalábbis halkan zajlott. Ehhez a levélhez mellékelek – benne van a betűkben – egy adag ’Egyesült Antianyagot’, kizárólag fejfájás, hányinger, rosszullét, depresszió,légzési nehézségek, földieper-mérgezés, keringés megszűnése, kettős látás, ízületi fájdalmak, kényszeres citrompótlótabletta-fogyasztás, valamint zavartság, egyensúlyzavar, gyötrő hallucinációk (valaki kekszet ropogtat, a szomszéd lakó a plafonra újabb polcokat szerel), álmatlanság, idült somolygás tünetek hatékony kezelésére.” Satöbbi.

GYULANem tudom, ez nekem nagyon furcsa gondolat, hogy a külső a belső és a belső a külső. Eztet tetszik szeretni olvasni?

ÁGOTATeszi le azonnal?

GABIFigyelj, és egy másik, ez egyszerűen gyönyörű: „Gabcs! Mikor lesz már hétvége? Már holnap. Már! Konyha, egyedül. Szorongatom a bögrémet (tudod, a kutyásat, amiből te szoktál inni). A gőz kicsapódik az arcomon. Elképzelem az ujjaidat, ahogy ráfonódnak erre a félgömbre, cseppecskék (három, négy, negyven) gördülnek az orrod mellett, sírni tudnék. Ugye jégkocka-hálóing van rajtad, ha nem velem alszol? Holnap már vonaton, feléd. Ülök majd az ablak mellett, pára, észreveszem, ahogy egy fácán fázósan magasabb ágra ugrik,onnan meg a csillagokra, és szárnyát igazgatva bizalmatlanul méreget. Meg fogok érkezni.” – Hát látod, ez volt Lajos! Istenem, és most meghalt...

ÁGOTAkönnyeivel küzd Milyen rég hallottam a hangját. El is felejtettem.

GABIImádott engem. De tudod, ki volt azért az igazi nagy szerelme?

EGYÜTTEmese.

GABIsóhajt És már ő sincs többé. Mint Rómeó és Júlia!

ÁGOTA Na jó, most munkára fel! „A múlt bűnének árnya messzire nyúlik” – ez az Öt kismalac tételmondata. Úgy fogunk dolgozni, mint Poáró.

GABIAz hogy is lesz?

ÁGOTAHagyjuk, hogy az emberek beszéljenek.

GABISzuper! Emlékezni mindenki tud. De van egy gyanúm: most majd nem biztos, hogy akar...

GYULAkezében a Bibliával, zavartan lép a jelentőségteljes csöndbe Bocsánat, már mennék is, csak még hogy... eztet kölcsönvihetem?

ÁGOTA, GABIegyszerre EZT!

(1. közjáték)

Ágota és Gabi az utcán. Gabi új toalettben, fogsoros fülbevalóval, nyaklánccal.

ÁGOTALegyen Metta az első. Bár neki nem sok köze volt Lajoshoz, azért hátha van valami használható infója.

GABIJó ötlet!

ÁGOTAFelszerelés megvan? Jegyzetfüzet, toll?

GABIKészen állok, möszjő Poáró!

ÁGOTAGabikám, de ugye nem adtad le a drótot a húgodnak? Jó lenne, ha meglepetésként érné, hogy jövünk, hátha ez a pszichológiai hatás előhoz belőle valami váratlant.

GABIHú, de profi vagy! Anyukádtól tanultad?

ÁGOTANaná. Szóval nem köptél?

GABIHagyjál már, a nyomozás nekem szent dolog! Gőze sincs róla, hogy egyáltalán Magyarországon vagy.

2. jelenet

Metta rendelője. A falakon berohadt fogsorokról, illetve egészséges mosolyokról készült fotók. Metta színes harisnyában, szuperminiben fogadja őket. A fogorvosi székben egy beteg ül.

METTAHelló. Már vártalak titeket. Gabi mondja, hogy a Lajos után szaglászol. Én évek óta nem hallottam róla, de őszintén szólva nem is nagyon érdekel.

ÁGOTAEnnyit a diszkréciódról! Hülye vagyok, hogy megbíztam benned.

GABIJól van, na, végül is a húgom! Viszont a legdurvábbat, hogy Lorenzo kicseszett veled és még vert is, azt esküszöm – pedig tök nehezemre esett – nem mondtam el!

METTAMit hallok, megszívatott az olasz pasi? Hát veled is megtörtént.

ÁGOTASzia, Mettuskám! Egyenes vagy és célratörő, mint régen. Beszélhetünk?

METTAHát, ha nagyon muszáj. De nem zavar, ha dolgozom közben? Éppen tömök.

ÁGOTAOké, persze. Bár elég titkos ez az ügy.

BETEGNe zavartassák magukat. Egyik fülemen be, másikon ki!

METTABeteszem neki a nyálelszívót, hogy ne dumáljon.

BETEGEv najon kedvef, kifaffony! De avélt hemélhetem, hogy kéf lefek időhe?

METTARemélni mindig szabad.

GABIIgen, a remény hal meg utoljára!

METTASzóval?

ÁGOTAPróbálom összerakni, ki mennyit tud Lajosról, ki mikor veszítette szem elől. Tudom, hogy te nem voltál vele valami nagy kapcsolatban...

METTANem. Legalábbis hivatalosan. Éppen csak közel négy évig voltam a szeretője.

Döbbent csönd.

BETEGHoppá, hoppá!

GABIMi van??

ÁGOTADe mikor?

METTAHát még bőven a Klub alatt. Ott kezdődött az egész.

GABINem mondod! De akkor... még velem járt, te büdös kis ribanc!! Ezt megcsináltad velem – velem, aki mindent, a legféltettebb titkaimat is mindig megosztottam veled...?

METTAMert egy pletykafészek vagy, te hülye. De különben – igazad van. Furcsa, hogy ez most csak hirtelen... Azt hittem, már sose derül ki. Hogy meg lehet úszni a dolgokat, ahogy Lajos mondta. De nem bánom, hogy így lett.

GABIÉvekig átvertetek? Lajos nem is szeretett engem??

ÁGOTAJegyzeteled, amit beszéltek? Később fontos lehet.

GABIföldhöz vágja a füzetet Nem jegyzetelek! Dögöljetek meg!

ÁGOTAPróbálj higgadt maradni, Gabi! Tudtad, hogy rázós dolgok is napvilágra kerülhetnek.

GABIRázós dolgok? Hogy a húgom egy büdös kurva!

METTAEz nem igaz, a Lajos nagyon szeretett téged. Na persze Emese után, mert azt hiszem, hogy ő volt neki az igazi. Én nem a te idődben voltam vele, hanem később, mikor az Ágotával és a Judit Katával, aztán az Ágival járt.

ÁGOTATessék?

GABIsírva megöleli Jaj, de jó, Metti!! Már úgy megijedtem!

BETEGfelordít, mert Gabi meglökte Mettát, Metta pedig félrefúrt

GABIJó, akkor oké, írok tovább. ír „Információk Mettától: úgy tűnik, sajnos Ágota és Judit Kata háta mögött Lajos szeretője volt...”

ÁGOTABaszd meg, Metta. Úgy tudtam, csak Judit Katával kellett versenyeznem, erre kiderül, hogy te is ott kavartál a háttérben!

METTAMiért, te szeretted a Lajost? Azt hittem, csak szórakozásból jártál vele, később meg hogy idegesítsd a Judit Katát, mert amúgy is utáltátok egymást.

ÁGOTAHalálosan szerelmes voltam belé.

METTABocs, ezt nem tudtam.

GABINem mondod! Csodálkozom, Ágó. Annyi pasid volt, mint a szemét. És még csak nem is gyűjtötted szelektíven, hahhaha.

BETEGHahaha!

METTAPedig őszintén szólva miattad nem aggódtam. Inkább a szerencsétlen Judit Kata miatt..., hogy vette volna vajon, ha kiderül? De akkor ez nem érdekelt. Tök hülye voltam, bármit megtettem volna érte. – a beteghez – Ez kész. Gabi, keversz nekem egy tömést? A Kati ma szabadnapos.

GABIJa, persze. Hogy is kell? Ebből veszek egy kicsit, úgy... és ezzel összekeverem? Vagy ezzel?

METTAMindegy.

BETEGMagának!

METTANyugodjon meg, jó kezekben van. Na, szóval, azt tudod, Gabi, hogy rajtad keresztül ismertem meg a Lajost. Akkor te harmadik gimis voltál, én meg hetedikes. Lajos meg akkor kezdte az egyetemet. Még gyerek voltam, de már akkor... Tudtam, melyik nap jön, hogy mikor alszik nálad. Néha egész éjjel forgolódtam az ágyamban, úgy izgultam, hogy a reggelinél láthatom. Ráadásul alsógatyában! mosolyog Ő volt az első szerelmem.

GABITe jó isten, és én ezt hogyhogy nem vettem észre? ír „Hetedikes korától Lajos. Alsógatyában, reggelinél. Első szerelem.” És miért nem mondtad el? Dobtam volna a kedvedért!

METTABiztos?

GABISimán. Tudod, hogy nekem nem számított olyan sokat. Csak örültem, hogy van pasim.

METTAÖblíthet.

BETEGköp Na, ahhoz képest elég dühös lett, amikor kiderült, hogy a húga csalta Lajossal! És Judit Kata, illetve Ági tudják, mi zajlott a hátuk mögött? Talán ideje lenne felvilágosítani őket is.

ÁGOTAEz hihetetlen! Magának mi köze hozzá?

GABINagyon képben van.

BETEGNézzék, nem csoda, mikor a fejem fölött beszélik meg az életüket! De hát ilyenek a nők. A nyilvános vécében is képesek életre szóló barátságokat kötni és elmesélni a gyerekkoruktól mindent. Azért áll mindig akkora sor a női mosdó előtt. Észrevették? Mindenhol, színházban, strandon: kígyózó sorok, és csak a nőknél! Mert hát jár nekik – már bocsánat – a pofájuk egyfolytában!

GABITedd vissza neki a nyálszívót.

BETEGJobb, ha tudják, hölgyeim, hogy egy férfi szemében nincs visszataszítóbb, mint mikor nők civakodnak érte! Ez a Lajos hamar le fog lépni, én mondom, ha így folytatják, és talál magának egy normális nőt.

GABIJaj, a kis bölcs!

ÁGOTALajos rég halott, ha tudni akarja.

BETEGRészvétem. Folytatná a kezelést?

METTAKomolyan? A Lajos meghalt? felnevet

ÁGOTANeked ez vicces?

METTAAz. Mert nem hiszem el. De folytatom a történetemet.

BETEGA viszontlátásra, hölgyeim! indulna

METTAEgy hatalmas lyuk tátong a szájában, ember! Így nem mehet el. Mindjárt kész vagyunk.

BETEGAz ilyen helyeken kap az ember AIDS-et meg májgyulladást.

GABIKér vérátömlesztést? Vááá! ijesztően közeledik egy hatalmas fecskendővel

METTAFogd már be.

BETEGŐrültekháza!

METTAGabi, ne molesztáld a páciensemet. Kérem, uram, nyugodjon meg, minden a legjobb úton halad. Szóval. Akkor kezdődött el a dolog, mikor te újra összeszedted a Lajost és lehoztad a Klubba. Emlékszel? Akkor már három éve nem láttuk. Jót tett neki az idő, hihetetlenül csinos volt, nem tűnt már olyan elbaszott bölcsésznek, mint régen. Aznap valahogy nem akart elkezdődni a játék, a csajok ellenálltak, hogy „ide nem jöhet férfi, ez női klub”. Ügyesen alakoskodott.

(FILM)

Lajost látjuk, ahogy zavartan üldögél, pislog. Körben bizalmatlan tekintetű lányok, Metta, Judit Kata, Ági, Éva, Emese.

LAJOSNa, ha nem akarjátok, én elmegyek. De tényleg. Nem tudtam, hogy ez szigorúan női buli.

GABIJaj, csajok, nem hiszem el, hogy ilyen hülyék legyetek!

GABIEz én vagyok? Basszus, de jól néztem ki!

ÉVAMi a francnak engedjünk ide férfit? A múltkor se jött be a dolog. Szerintem húzzon el. Nem, Ági?

ÁGIJa, szerintem is.

JUDIT KATAkedvesen magyaráz Lajosnak Ne haragudj! Nem a te hibád, nem tudhattad – de hát ez a helyzet!

LAJOSOké, oké, értem. Megyek.

GABINe csináljátok már! A maffia akkor jó, ha többen játsszák! Mitől féltek?

ÁGINem félünk semmitől, csak ez így igazságtalan! Amikor én hoztam le a csávómat, a Gegét, rögtön fújt rá mindenki, aztán csá, ki volt dobva. Nem tudom, most mit szarozunk.

LAJOSBocs, hogy közbeszólok – csak egy ötlet. Mi lenne, ha örökös játékvezető lennék? Az úgyis mindenki utál lenni, azért gondoltam. Benne is lennék a játékban, meg nem is.

GABIEz rohadt jó ötlet, Lajos! Na, lányok?

Kis csönd.

ÉVAhatározottan Nem.

Bependerül Magda.

MAGDAmeglátja Lajost, felvisít és a nyakába ugrik Hát ez nem igaz, Laliiiiííí!!

ÁGOTA és GABIegyszerre Lali???

ÁGOTALalit mondtál, Metta?

METTAIgen. Magda mindig így nevezte. Kiderült ugyanis, hogy gyerekkori barátok. Magda tőle – vagy inkább a Lajos apjától – remélte, hogy belendíti azírói karrierjét. Aztán ezt persze bebukta, mint tudjuk. Mindenesetre akkor örült a találkozásnak. Indítványozta, hogy nevezzük ki tiszteletbeli nőnek a Lajost és hadd legyen játékvezető. Az első két estét tényleg ő vezette, de aztán lassan feloldódott a társaságban, neki voltak a legjobb bemondásai – nemsokára teljes értékű tag lett. Veled kezdett járni, aztán csak bonyolódott a helyzet. Az az idióta Judit Kata is bekerült a képbe, egyikőtöket csalta a másikkal. Ezt én akkor persze nem tudtam, eszembe se jutott, hogy bármi lehetne vele, annyira tiszteletben tartottam, hogy veled jár. Te voltál a nővérem barátnője, a jó nő, aki mindenkit föl tud szedni. Természetes volt mindenki számára, hogy te kaparintottad meg. Gabi meg készségesen átpasszolta neked.

GABIJa. Mindig is önzetlen voltam. De aztán mondjuk egy kicsit megbántam. Úgy szeretett engem az a fiú! – Figyelj, kicsit megszáradt ez a szar! A tömőanyag .Keverjek másikat?

METTAHa akarsz.

BETEGPersze, végül is mindegy! Ha akar, kever, ha nem, nem. Ne erőltessük a gyereket. Bár lehet, hogy jobban járok így.

GABIKibírhatatlan ez a pasi.

METTASzóval aztán egyszer, hazafelé mentünk a maffiáról, éjjel. Zuhogni kezdett az eső. Beültünk egy kávézóba. Olyan zavarban voltunk, hogy csak ültünk ott, vizesen, és mindenhova néztünk, csak egymásra nem. Úristen, de kis hülye naiv voltam!

(FILM)

A kávézóban.

LAJOSTudod, miért nehéz most megszólalni?

METTAMiért?

LAJOSMert egy kicsit úgy érzem, mintha a kislányommal ülnék itt. Legszívesebben elmagyaráznám neked a dolgokat! Hogy hogyan pörkölik a kávét, aztán hogy darálják meg. Hogy hogy működik az elektromosság, meg ilyeneket.

GABIjegyzetel „meg ilyenek”!!

LAJOSTudod, hogy készül például a török kávé?

METTAVan valami sejtésem.

LAJOSA pörkölt szemeket először is többször átdarálják, míg megfelelő finomságú nem lesz, aztán hosszú nyelű sárgaréz edényben cukorral együtt főzik. Minden csésze vízhez egy teáskanál őrölt kávét adnak és kanállal kavargatva felfőzik. Mielőtt a kávé kiforrna, leveszik a tűzről, majd még egyszer felforralják és csészékbe öntik. A tetejére egy-egy csepp hideg vizet tesznek, így a zacc gyorsabban leülepszik. Ez a török kávé.

METTATök érdekes.

LAJOSEmlékszel? Régen a szüleitek gyakran ránk bíztak téged.

METTAAha. Egyszer még a Vidám Parkba is elvittetek.De végül is csak én mertem felülni a dolgokra, mert a Gabi hisztizni kezdett, hogy hányingere van. Egyedül hullámvasutaztam, ti meg lentről integettetek. Persze ilyen erővel egyedül is elmehettem volna.

LAJOSRég volt. Hol van most az a régi kislány?

METTAzavarban Hát igen.

LAJOSMost csak ülök itt, és nézem, hogy ki vagy te?

METTADe...

Lajos megcsókolja Mettát.

LAJOSDe?

METTAMindegy.

METTAÉs megcsókolt. Kávéízűen, először. sír Azóta hívott Mindegy kisasszonykának.

ÁGOTAHú, azért ez a „hová tűnt a régi kislány” elég szar szöveg!

GABIHagyjad már, sír szegény.

METTASemmi baj. Tudtam, hogy nem kéne róla beszélni.

GABIDe, sajnos, fel kell tépnünk a régi sebeket, Metta! A nyomozás érdeke ezt kívánja, tudod. Mi van a hapsival, hogy nem dumál?

ÁGOTABüszke voltál magadra, hogy mindenkit átvertél?

METTAAzt hiszitek, élveztem a szerető szerepkört? Állandóan lelkiismeret-furdalásom volt miattatok. És mégsem bírtuk abbahagyni. A titkaink és hazugságaink olyan szinten nőttek ránk, hogy már egy percünk se volt tiszta és zavartalan. A reménytelenségen át a tehetetlen dühig mindent átéltem rá várva a mi közös kis „fészkünkben”. Szánalmas szakítási kísérleteink nem jártak sikerrel. Végül mégis én voltam erős.

ÁGOTAJa, négy évig gyűjtötted az erőt.

METTAAzt mondtam neki egy szeretkezés után: „Többé ne aludj itt!”

(FILM)

METTAA kulcsomat is add vissza!

LAJOSmegpróbálja megfogni a kezét, megölelni, de Metta nem engedi Érzem, hogy megerősödtél... De a kulcsot nem adom vissza.

METTAAzóta se adta ide a rohadék.

GABINyugi, most már nem használja többé.

METTANem akarlak látni többet.

LAJOSEzt viszont én nem akarom, Mindegy kisasszonyka.

METTANem érdekel, hogy mit akarsz! Csak így tudok meggyógyulni. A hétvégén naplót írtam, gondolkodtam, és egy csomó mindenre rádöbbentem. Hogy mekkora gennyláda voltál velem mindig!

LAJOSPéldául mikor?

METTAAz a rengeteg iszonyatos beszélgetés... Majd a végén áthívsz „filmet nézni”!

LAJOSAz tényleg hiba volt. De beteg voltam és elesett. Tudnod kell, hogy sosem voltam érzelem nélkül...

METTAJaj, de szépen mondtad! De azt ki nem bírtad ejteni aszádon soha, hogy szeretsz! Mert nem szeretsz.

LAJOSÉn nem bánok semmit.

METTAÉn viszont bánom, az egészet! Hogy át kellett vernem mindenkit, a nővéremet, a barátnőimet, mindenkit – temiattad!!!

GABIMondom, én nem haragszom ám, abszolút!

LAJOSKisasszonyka, régóta beszélünk. Egyezzünk meg abban, hogy felhívsz, amikor gondolod.

METTAPersze, csak...

LAJOSMit akartál mondani?

METTAMindegy. Menj csak vissza a barátnődhöz, ahhoz a halszerű teremtményhez, aki olyan szépen gondoskodik rólad és mindent megbocsát!

ÁGOTAJudit Kata??

LAJOSAzt tudod, hogy soha nem fogsz elszakadni tőlem?

METTADögölj meg.

METTATe félrecsúszott, kétszínű, hazug, tisztességtelen, önző és a leggyávább ember a világon – akibe végtelenül szerelmes voltam. Maradjunk is ennyiben.

ÁGOTARendben van. Azt hiszem, mindent megtudtunk. Szia, Metta. Majd írásban értesítünk az eredményről! Jöjjön, Hésztingsz! kimasírozik

METTAFura csaj.

GABIJa, hát igen. De jól nyomoz. Túl jól is, úgyhogy.... Metta, ugye azt a dolgot, ami engem illet, tudod... Tilos elmondanod neki, jó?

METTAMég mindig magadat vádolod miatta?

GABINem vádolom. De ő vádolna, tudod milyen. Nem akarok belekeveredni. Pont elég, hogy lehet, hogy miattam halt meg... majdnem sír

METTANe bőgj. Ronda leszel.

GABIDe akkor oké, amit mondtam? Egy szót se Ágónak!

METTAOké.

GABImegböki a Beteget Mi van, hogyhogy most nem dumál?

METTAElaltattam. Így könnyebb lesz kezelni.

GABINa, az jó. Hát akkor: puszpusz! Jó munkát!

METTACsaó!

(2. közjáték)

Ágota türelmetlenül álldogál. Rohanva megérkezik Gabi szürke öltönyben, nyakkendőben, a fején hatalmas, vörös parókával.

GABIAnyám, de lepra hely! Csupa sár minden meg rohadmány.

ÁGOTAHuszonhét perce várlak.

GABIJól van már, csak álcáznom kellett magamat, nehogy az a segg Magda észrevegyen, mikor kinéz az ablakon! Ma nagyon semmitmondóan öltözködtem: mint egy kishivatalnok.

ÁGOTAAki nagy vörös parókában jár hivatalba?

GABIJa, ez csak azért, mert egy pakolást tettem pont a hajamra, amit egész nap fönt kell hagyni, kell neki a dunszt. Bevallom, ezért is késtem. Ma volt a tejes-mézes kényeztetés napja. Kleopátra állítólag szamártejben fürdött – nekem elég a tehéntej...hirtelen rémült arcot vág Jaj, Ágó, most jut eszembe, kaptunk egy névtelen levelet!

ÁGOTAMi van? olvassa „Haggyátok (két gyével!) békében nyugodni a hallottakat (két ellel!)!”

GABIBeszartam, mikor megláttam.

ÁGOTAKinek volt a társaságból ilyen pocsék helyesírása?

GABIMagdának.

ÁGOTAMost az egyszer beletrafáltál. Pont Magdának, aki világéletében író akart lenni...

GABIÉs látod, újságpapírból vágta ki a betűket, mint a krimikben!

ÁGOTALátom. Elég nagy állatság az illetőtől.

GABIMiért? Ha kinyomtatja otthon, az kiderül, nem?

ÁGOTAHát akkor vigye egy copy generalba, akkor még a rendőrség is tehetetlen. – Viszont Magda nem tudhatta, hogy nyomozunk!

GABIHát nem tudom. Mondjuk én körbeküldtem a maffiás levlistára ezt a dolgot, mármint hogy keressük Lajos gyilkosát, meg minden... De azt nem árultam el, hogy szerintünk meghalt!

ÁGOTABasszus, Gabi, kész szakmai öngyilkosság veled dolgozni! Akkor tehát akárki lehet ez is. De legvalószínűbben ugyanaz a személy, aki eltette láb alól Lajost.

GABINem biztos.

ÁGOTA Maga ne következtessen, csak helyeseljen, Hésztingsz! Én most bemegyek Magdához. Bevezettem a pulcsimba head set-et, állandó telefonkapcsolatban leszünk. Te hallgatod a beszélgetést és jegyzetelsz, érted? Én nem vihetek be papírt, Magda nagyon gyanakvó. Csak vigyázz, ne kerülj a látóterébe ezzel a ronda hajaddal!

GABIOké, elbújtam!

3. jelenet

Ágota csönget, Magda jön.

MAGDAmég mielőtt kinyitná az ajtót Görény, helyedre! nyitja az ajtót

ÁGOTAGörény?

MAGDAA kutyám. Ágota nyakába borul De örülök, hogy jöttél! Tudod, milyen szar itt kint a picsában...? hosszan sír

ÁGOTAMi lett a kertetekkel? A medence... megminden...

MAGDALátnád a pincét! Elöntötte a gané.

ÁGOTAEz furcsa. Pont nálad?

MAGDASokat változtam, Gotti. Gyere, ülj le.

ÁGOTAkinéz az ablakon Úristen, Laci megőrült? Rózsaszínre festette a kerti lakot?

MAGDATe nem is tudod? Elváltunk. Dühömben festettem rózsaszínre, mikor elment. Aztán most meg kiadtam egy seggfej albérlőnek. De már megbántam.

ÁGOTANem mondod, hogy elváltatok? Ti, az álompár? A fősulin midenki titeket irigyelt, szépek voltatok, tehetségesek...

MAGDAJa, csak aztán Lacinak bejött, ami nekem nem. Befutott a rohadék, havonta bemutatják egy új darabját. Pedig én tehetségesebb voltam nála, és ő ezt nagyon jól tudta. Csak nem volt képes feldolgozni. Ezért aztán alkalmazkodott, idomult az elvárásokhoz. Használta azokat a halva született irodalmi kliséket, tudod, amik mostanában bejönnek. Ilyet én – vagy akár te, vagy akárki – bármikor összedob. Csak minek? Az az idióta Gabi is: ilyen ma egy befutott költőnő! Idétlenkedik egy sort kócsagtollas kalapban meg szőrmebundában, lefekszik, akivel kell, aztán ő a költőnő. Pedig ma úgy kéne az eredetiség az irodalomnak, mint egy korty víz, de ha valaki eredeti, azt meg nem viselik el. A huszonkettes csapdája! Ha ez így megy tovább, az irodalom érdektelen impotens faszkalapok szellemi maszturbálása marad. Iszol unikumot?

ÁGOTANem, kösz. Délelőtt nem szoktam.

MAGDANe haragudj, akartam főzni ebédet, csak valahogy elbasztam. De van csipsz meg csoki.

ÁGOTANem vagyok túl éhes. Na de végül is miért mentetek szét?

MAGDANa, szóval ez a dolog aztán hamar kinyírta a kapcsolatunkat. Laci nem akarta hallani az igazságot, hogy megalkuvó lett, hűtlen a régi közös elveinkhez. Örült, hogy benne van a sodorban, szívesen benyalt annak, aki neki benyalt, és cserébe mindenki elhitte magáról, hogy zseniális író. Tavaly télen elköltözött, összejött egy pina színésznővel, aki rajong a felszínes darabjaiért és nem tesz fel kínos kérdéseket. Hát ennyi.

Kopognak.

MAGDAkikiabál Mi van?

ALBÉRLŐ hangja Nyomjál már ide egy dugóhúzót!

MAGDAHúzzál már a vérbe!

ÁGOTAKi ez?

MAGDAAz albérlőm.

ALBÉRLŐDe komolyan! Nem tudom kinyitni a bort!

MAGDAÖrülj neki, öreg! Addig jó, amíg nem vagy beállva!

ALBÉRLŐBaszd meg!

ÁGOTA amíg Magda nem figyel, jelentést tesz a head seten A föld tele van papírfecnivel. Újságpapír szétvagdosva mindenhol...

MAGDAJa, csak állást keresek. Kivágtam, ami érdekes lehet: „Várunk dinamikusan fejlődő fiatal csapatunkba... Háromcsillagos hotel fiatal lányt keres reggeliztetéshez... Kisfiam mellé leinformálható bébiszittert keresek...” Gondolhatod, hamar berágtam és miszlikekre téptem azt a szart. Nem élet ez így, Gotti! iszik, zokog Mit csinál az az állat?

ÁGOTAnéz ki Visszabújt a házikójába.

MAGDAHálistennek. Talán ma nem szív be.

ÁGOTATe is elég sokat iszol, nem?

MAGDALátszik rajtam? Hát ja, kicsit le vagyok pukkanva. De csodálod? iszik Viszont írtam egy kurva jó regényt.

ÁGOTAMiről?

MAGDANe röhögj, de egy fejlődésregény.

ÁGOTAMiért, az tök jó!

MAGDAJa, szerintem is. Csak most épp nem trendi. Tudod, mindig Goethe volt a kedvencem. Hát valami olyasmi.

ÁGOTAMeister Magda tanulóévei?

MAGDAHülyéskedsz, de tényleg az. Egy nő íróvá érésének története. Rengeteg mindenen keresztülmegy, kiforr benne a tehetség, mint a jó bor: ami a végén nem kell senkinek. Se a nő maga, se a tehetsége. Tragikus, mi? De hát ez az élet. Kurvára ez.

ÁGOTATe, bocs, de az ott kint nem a Lajos kocsija?

MAGDAMelyik?

ÁGOTAMiért, hány kocsi van a kertben?

MAGDAJa, az? De, a Lalikáé, eszem a pofáját. Egyszer még régen Laci megvette tőle, hogy jó lesz alkatrésznek. Aztán ezt is itt hagyta. Gotti, nem geciség ez? Hogy lelép, mert irigy rám? Ahelyett, hogy szembenézne a ténnyel, hogy jobb vagyok, és támogatna, mint Szabó Magdát Szobotka Tibor! Az bezzeg nem volt ekkora gyík! felzokog Hódolat Szobotkának!

ÁGOTAÉs mért van betörve az üvege?

MAGDAszipogva Fasz tudja. Biztos az albérlőm szórakozott. kikiabál az ablakon Figyelj ide, öcsi, húzzad meg magadat, oké?!

ALBÉRLŐAdjál dugóhúzót!

MAGDALófaszt kapsz! kidob valamit

ÁGOTAMagda, ne rúgjál be, légy szíves! Beszélni szeretnék veled valami fontos dologról. Gabi körbeküldött egy ímélt a maffiásoknak Lajosról.

MAGDAEgy ideje már nincs internetem, nem tudom fizetni. De tavaly valamikor még kaptam tőle egy hülye szöveget, boldognak tűnt a kis szarházi. Skóciában vagy Tokióban él, vagy mittudomén, öt gyereke van.

ÁGOTASzóval nem kaptad meg Gabi levelét?

MAGDAMiért, mi volt benne?

ÁGOTASemmi különös. Csak érdekelte, hogy mi van Lajossal.

MAGDAHát én meg leszarom. Volt idő, hogy legszívesebben kinyírtam volna, most már csak leszarom. Állandóan ködösített, hogy így ír majd az apjának, meg úgy dumál vele. Aztán csak kefélt titeket sorba.

ÁGOTAMegint sarkítasz, szokásod szerint.

MAGDATudod, ez olyan művészdolog. Esszenciális gondolkodás. Különben Lalival mi együtt nőttünk föl, tudtad? A nagyszüleinek itt van nyaralója, Gödön. A vonatnál a másik irányba, egy olyan baszomnagy székelykapus ház. Ő volt különben az első olvasóm. Volt egy mesém egy kérészről, aki összvissz egy óráig él, de egész életében azon agyal, hogy hogy lehetne kitörni abból a nyomorult kis hatvan percből. Egy perc volt egy fejezet. Rohadt hosszú lett, de azon Lali még sírt is.

ÁGOTAMagda! Van egy olyan gyanúnk, hogy Lajos meghalt.

MAGDAMi van?

ÁGOTAMegölték. És azt a levelet, amit kaptál, valaki hamisította.

MAGDALalit? Megölték? A legjobb barátomat? A gyerekkori legjobb barátomat, akivel...? – kinéz az ablakon Na, ez meg mi? Ez a kis pöcs most egy vörös parókás, öltönyös csajjal pusmog a kertben. Na mindegy, addig se engem baszogat. Szóval bőgött rajta és akkor ígérte meg, hogy megmutatja az apjának, és ő majd leközli. Erre beküldtem, de csak azt az idióta választ kaptam, azt is fél év múlva, érted? –, hogy „Kedves kisasszony, maga olyan távol van az irodalomtól, mint Makó Jeruzsálemtől.” Ez szerinted mit jelent? Ír ilyet valaki, ha simán nem tetszik neki egy novella? Hát szerintem nem. Ez indulatból volt. Mert nem bírják az emberek, ha valaki más, mint a többi. Nem hiszed el, milyen kétségbeesett voltam! Pont a múlt héten bebasztam egy kicsit és egy költőnőt, Karafiáth Orsolyát – tudod melyik! –a felolvasóestje után bezártam a sloziba. Mondtam, hogy csak akkor engedem ki, ha végighallgatja és segít közölni az egyik novellámat. Szerintem tök poén volt, de a csaj beparázott, hogy klausztrofóbiás, rendőrség jött, minden...

ÁGOTAÚristen, Magda! Nem vagy normális!

Egy dugóhúzó repül be az ablakon.

MAGDAüvölt Anyád!

ALBÉRLŐvészjóslóan megjelenik az ajtóban Megtaláltam.

MAGDANa és? Akkor nyisd ki a bort és húzzál el.

ALBÉRLŐMost félsz, igaz, így szemtől szembe? De akkor bezzeg nem féltél, mikor agyba-főbe verted azt a szerencsétlen srácot?

ÁGOTAMelyik srácot?

GABIjelentőségteljesen betoppan Lajost.

ALBÉRLŐAkié a kocsi volt! Láttalak! Ez a csaj mindent elmondott, hogy egy vadállat vagy! Egy gyilkos!

MAGDAA faszt! Ez egy hülye liba, te meg részeg vagy!

ALBÉRLŐIgen? Igen? nekimegy Magdának

A két részeg dulakodik, egyre lassabbak a mozdulatok, mindketten lerogynak a földre és ott is maradnak.

GABItettre készen Meghaltak?

ÁGOTATe akkora barom vagy! Majdnem elrontottál mindent!

GABIDe miért? Én nem kérdezhetek ki senkit? Untam magam ott kint a sárban, és elkezdtem nyomozni, na. És ki is derítettem valamit.

ÁGOTADe ez azért nagyon durva. Magda megverte Lajost?

GABIAz albérlő azt mondja. Ütötte-vágta, összetörte a kocsiját. De hogy mi lett a vége, azt nem várta meg. Mondom, nem normális a csaj.

ÁGOTAHát nem. Hallottad, hogy írt egy fejlődésregényt saját magáról?

GABIJa. Meg bezárt egy költőcsajt a vécébe! És ez szerinte tök poén.

ÁGOTAMagda olyan, ha viccel, mint mikor a hiéna pacsit ad.

GABIOlvassunk bele a regénybe! Hátha kiderül, hogy nyírta ki szegény jó Lajost!

ÁGOTANem lesz ideges tőle?

GABISzerintem örül, ha valaki elolvassa.

Előveszi a regényt, olvassák.

(FILM)

NARRÁTORMargitnak zugot a feje ettöl a társaságtól! Mit képzelnek ezek magukról ezek komolyan elhiszik hogy, ez itt irodalom?? Perverz költöcskék és asexualis nyefergö hangon félredöntöt fejjel versetolvasó kőltőnők...

GABIÚristen, nem lehet érteni, olyan szar a helyesírása!

ÁGOTANyugi. Nyomozók vagyunk, megfejtjük.

NARRÁTOR...váltogaták egymást az egyetemi ujság szánalmas felolvasó estyén. Margit tükönült.

GABIMit csinált??

ÁGOTAFigyelj, ma már elég sok van a rovásodon. Ha nem akarod olvasni, akkor csinálj valami mást, különben meg fogd be.

NARRÁTOR...Hirtelen érezte ki kell rohania a szabadlevegőre ki a lepusztult bérház gangjára. Elövett egy cigaretát rágyujtot és belelapozot Tolstoj, Naplójába amit hetekóta hordott magánál, mint kutya a legfinomabb csontott. Elmerült az olvasásba...

MARGIT szemüvegesen, elszántan néz a kamerába Úgy érzem mindenkit utálok és engemis mindenki utál. Csak Péter viselel, úgyahogy.

ÁGOTAAha, ez lesz Laci.

GABITe se dumálj bele, ha nekem tilos!

ÁGOTAKuss.

GABIGratulálok, hogy átvetted Magda és albérlőjének beszédstílusát!

MARGITMilyen szorgalmassan okossan vagy legalábis követ-kezetessen gondolkodik! Eddig azt, hittem szigorú gondolkodó vagyok én is de szósincs róla! Ha valami eszembejut rögtön büszke leszek magamra megveregetem a válamat és máris leálok. Mind egy hegymászó aki, minden kissebb kődarab tetején megpihen megtörölgeti a homlokát és megálapítya: milyen sokat mászot...

ÁGOTASatöbbi, satöbbi... ezután jön tíz oldalnyi elmélkedés önmagáról.

GABILapozzunk!

ÁGOTAHoppá, itt van!! Figyeld!

NARRÁTOR ...Ebben a pilanatban ép a társoság egyik Üdvöskéje (akinek édesapja „véletlenül” a legnépszerübb irodalmi folyó íratnak, a Bozótnak főszerkesztöje!) Forrai Lui, olvastafel költeményét.

LUI„Kiráztam a gyíkot.

Szétáradt az alhasi agyvelő.

Már nem kívánlak, Helga. 

Eső penészedik az ablaküvegen,

dohosodik a magány.

Kit idézzek?

Kirázom a gyíkot.

Minden mozdulat szaggatott.

Néma a kert is.

Aztán a kéj, neszek.

Tobzódó, kéjes hangok:

bagzó macskákon röhögök.

Kiráznám a gyíkot,

de nincs kire.

Szemben csak falak,

kamaszkori poszterek magánya.

Isten hozott Samantha Fox!”

NARRÁTORMargit nem álta meg hogy odane menjen Luihoz.

MARGITLui ez iszonyatos volt ne haraguddj!

LUINem baj az: tudod, kis petőfi nem vagyok verset írni nem tudok! Ez van. Nem is ez az élet célom.

MARGITBeszéltél apádal?

LUIBeszéltem. Margit az az igasság hogy, nagyon nem tetszet neki a novelád. Sajnos. Nem tudtam meggyözni.

MARGIT hoszú halgatás után leveszi Lui orráról a szemüvegét Az a baj hogy nem is akartad Luikám. Szerinted is szar amit csinálok, csak te nem mered megmondani igaz?

LUIAddvissza a szemüveget Margit!

NARRÁTORMargit féktelen tehetetlen dühében fogta és a két mutatóújával betörte Lajos szeművegének mindkét lencséjét majd ledobta a gangról.

LUIEz mit jelent? Megakarsz ölni?

MARGITLehet.

NARRÁTORKacsintot Margit. Soha többé nem találkoztak.

GABINa basszus. Hát ez nem sok.

ÁGOTABiztos benne, Hésztingsz? Nem tűnik fel valamilyen különös párhuzam az albérlő vallomása és a regénybeli erőszak között?

GABIÜveg? Autóablak, szemüveg... hogy Magda minden üveget betör?

ÁGOTAPontosan. Vagy talán ez az egész szemüveg-dolog csak szimbolikus: Magdának szüksége volt arra, hogy valamilyen formában meggyónja a feltételezett gyilkosságot – hát leírta a regényébe. De arra már nem volt bátorsága, hogy pont úgy írja le, ahogy történt, érted?

GABIJa, akkor kész, igazam volt. Már csak a hullát kell megkeresni ebben az undorító kertben! indulna is

ÁGOTAÁllj! A maga dolga az, hogy adja a tampont – az enyém, hogy elvégezzem a műtétet!

GABIAdjak?

ÁGOTAA Gyilkosság Mezopotámiábant idéztem. Nyugodj le. A hullát különben se a kertben keressük.

GABIHanem hol?

ÁGOTAA szavak közt.

GABIHú. Most mit idéztél?

ÁGOTASemmit. Ezt én találtam ki.

GABISzinte félek tőled, komolyan!

ÁGOTAGabi!

GABIMi van?

ÁGOTASemmi, csak egy csuklyás alak suhant el itt az ablak alatt.

GABIJézusom!!! Mi is az a csuklya??

ÁGOTAKapucni. Ott szalad, nézd! Vajon mit akarhatott itt?

GABIsikoltozva Úristen, Magda bérelte fel, hogy ha ő véletlenül berúg, legyen, aki eltesz minket láb alól!!!

ÁGOTAMaradj már!

GABIreszketve Ágó, most már nemcsak rólad szól ez a dolog, veszélybe sodrod az én fiatal életemet is! Adjuk át az ügyet a rendőrségnek.

ÁGOTANe izgulj! Biztos csak Magda valamelyik lepra szomszédja. Induljunk, ébredezik ez a két szerencsétlen. Irány Éva turkálója! Megszervezted a nagyjelenetet?

GABIPersze! Minden tűpontos lesz! Ha addig hidegre nem tesz minket a kapucnis gyilkos...

ÁGOTAAhhoz korábban kell felkelnie. – Na, Görénykém, tünés!

Távoznak.

4. jelenet

Éva turkálója. Gabi és Ágota cselből turkálnak a ruhák között. Háttal állnak, hogy Éva ne ismerje fel őket.

GABIelváltoztatott hangon Ezt felpróbálom!

ÉVATessék csak. hátramegy

ÁGOTAMiért vagy ilyen hülye?? Tuti, hogy felismert.

GABIHát szerintem meg pont, hogy nem! Akkor szólt volna.

ÁGOTAMikorra szervezted Ágit?

GABIMostanra.

ÁGOTADe nem látott át a szitán, ugye?

GABIElőször mondjuk tökre csodálkozott, hogy miért egy turiban találkozunk ennyi év után, mire én azt mondtam, hogy eszembe jutott a kisfia, mert itt egy kiló gyermekpizsama kétszáz forint. Na, ez hatott.

ÁGOTAGratulálok, Hésztingsz! Ügyes húzás volt. Már csak azt kell kiderítenünk, ki a gyerek apja.

GABINézz rá.

ÁGOTAKuss!

Ági a kis Lajoskával belép.

ÁGIGabikám, szevasz! Ágota! Ezer éve! – a gyereknek Hé, te, köszönjél gyorsan! Ők a mama régi barátnői.

LAJÓCsá.

GABIHeló. Én Gabi néni vagyok! Hát téged hogy hívnak?

LAJÓLajos.

GABI súgva Na? fölírja

ÁGOTAÁgikám, de csinos vagy! Mikor legutóbb láttalak, még tüsi hajad volt, hatalmas segged és terepszínű katonai ruhában jártál. Most meg ez a fidres-fodros szoknya...

ÁGIJa, az még az Éva alatt volt. Életem legdurvább szakasza. Komolyan mondom, csajok, el se hiszem, hogy ez én voltam, hogy így megalázhattam magam...

ÁGOTAMiközben Éva végig Emesébe volt szerelmes!

ÁGIHát ja. Na de mindegy. Elmúlt.

LAJÓMami, amíg rohadt hosszan dumáltok, ideadod az iPhone-odat?

ÁGINem, Lajókám, nem maradunk sokáig. Csak pizsamát nézni jöttünk.

GABIEmese viszont Lajosba volt belezúgva! Ez volt a gikszer.

ÁGIHát igen. Furcsa az élet. Éva meg én... több mint két évet töltöttem vele. És tudjátok, hogy beszélt velem? Ahogy a kutyájával se beszél senki.

GABIsúgva Hát ezt nem kellett sokáig vallatni!

Kezdődne a FILM:

Éva és Ági közös albérlete, Éva tévét néz...

LAJÓközbekiabál Mami, csak egy játékot!! Amíg nőkkel beszélsz, az mindig ezer óra!

ÁGINa jól van, üljél le oda – látod? – a sarokba. De csak olyat játszol, amiben nincs agresszió, oké? átadja az iPhone-t Tetriszt.

LAJÓJaj, ne, az dögunalmas! Tankosat akarok!

ÁGISzó se lehet róla. Tetrisz vagy amőba, vagy oda se adom!

LAJÓa földhöz vágja magát, üvölt Nem, nem, nem, nem, nem, szar tetrisz, legszarabb, legszarabb, legszarabb!!!

GABIAranyos kiscsávó.

ÁGImosolyogva Imádom! Nélküle nem lennék... hát igen, boldog. Azt hiszem az vagyok. Megnézitek a képeket?...fényképeket vesz elő

GABIsuttogva Írjam, hogy képeket vesz elő, mikor a gyerek itt van élőben?

ÁGOTANem kell.

Ágotáék kötelességszerűen nézegetik a fényképeket.

ÁGIközben az üvöltő Lajóhoz váratlan hangerővel Fogjad már be, basszus, nem látod, hogy a felnőttek beszélnek??!!

LAJÓAkkor engedd meg a tankosat!!!

ÁGIidegesen kikapja a kezéből, beállítja Tessék, játsszál! Ettől fogsz elhülyülni, mint a többi idióta osztálytársad!

LAJÓelégedetten félreül, játszik

ÁGIEszméletlen, mennyi agresszió leselkedik egy mai gyerekre! És nem tudod kivédeni. Na de mindegy.

ÁGOTAÉváról és Lajosról akartál mesélni.

ÁGIHagyjuk. Biztos feltartalak titeket. Majd egyszer mesélek.

GABINe csináld már, most hogy végre befogta a kissrác! Mondjad már!

ÁGINa szóval az volt, hogy például állandóan a tévét bámulta. Ezerszer látta már ugyanazt a szar filmet, de csak nézte. Hogy engem megalázzon vele.

FILM

ÁGIMost az a rész jön, amikor összejönnek a pasival, de minek.

ÉVAHát ilyen nincs! visszatekeri a videót

ÁGIHé, nem lehetne, hogy egy pillanatig rám is figyelj?

ÉVAUgyan, mire kéne figyelnem? A primitívségeidre?

ÁGIDögölj meg.

ÉVADögölj meg te.

ÁGIKapcsold már ki! Vagy nem zavar az se, hogy ma van a szülinapom? Tényleg csak ezt kapom tőled?!

ÉVANem kértem, hogy ide gyere.

ÁGIsírni kezd Szeretlek.

ÉVAÉn is szeretlek.

ÁGINem, te nem szeretsz.

ÉVADe szeretlek, csak már nem vagyok szerelmes beléd. Magam sem értem, miért. Elmúlt. Egyébként boldog szülinapot. Jobb lenne, ha hazamennél.

ÁGIzokogva Nem!! Itt akarok maradni, éljünk együtt! nagyon szeretlek!

ÉVANem fogunk együtt élni.

ÁGICsináljak neked virslit?

LAJÓEz beszart! Nem jutok át a második szintre, pedig már kinyírtam mindenkit!! Mami, segíts!! fájdalmasansír

ÁGI szeretettel megöleli Ne sírjál, csillagom! Kezdj egy újat és ne búsulj, csak sikerül megint széttrancsírozni őket! Mami bekapcsolja újra, jó lesz?

LAJÓhüppögve Okesz.

ÁGIÉdes kicsikém... hosszan ölelik egymást

GABISzóval a virsli.

ÁGIIgen.

FILM

ÉVANem fogok veled vacsorázni. Te amúgy is utálod a virslit.

ÁGINem baj, majd megszokom. Minden nap jól bevirslizhetnénk együtt, na?

ÉVAÉrtsd meg, hogy hiába. Két hónapja még jólesett volna. Most már nem kell.

ÁGIImádom a virslit!

ÉVAUtálod! Parasztkajának tartod!

ÁGIValahogy megszerettem! kirohan a konyhába, behozza a virslit és tömni kezdi magába – öklendezik Szeretlek...

ÉVAvégre elmosolyodik; engedékenyebben Jól van, gyere ide!

ÁGIAztán szerelmeskedtünk. De fél órával utána már megint alázott.

ÉVAArra gyanakszom, hogy nem vagy okos. Hogy hülye vagy, mint a seggem szüretkor! röhög

ÁGIDe igenis okos vagyok!

ÉVAOkos? Röhögnöm kell! Azt hiszed, tán te fingtad avilágot? Mert van két diplomád? Segget törölni! Nekem nincs egy se, és mégis többre vittem! Az fáj neked, hogy ötször annyit keresek, mint te?

ÁGIDehogy fáj, örülök neki.

ÉVAA faszt. Annak örülsz, hogy meghívlak erre-arra. Az bezzeg eszedbe se jutott például, hogy amikor a múltkor két hétig nálam döglöttél, beszállj a rezsibe!

ÁGIIgazságtalan vagy, mert amikor te laktál nálam...

ÉVAAz más! Akkor te hívtál, én viszont nem akartam, hogy nálam legyél. Gyártani a mocskot! Mindenhol a rohadt vörös hajszálaid virítanak.

ÁGIelsírja magát De hát régebben imádtad a hajamat! Azt mondtad, megbabonáz!

ÉVANem lehetne csatornát váltani?

ÁGIDe. Azt viszont tudnod kell, hogy egyáltalán nem irigylem a fizetésed. Jól elvagyok a sajátommal. Ráadásul a munkámat is szeretem.

ÉVAEzzel azt akarod mondani, hogy én nem szeretem az enyémet?! Hogy csak a pénz érdekel?

ÁGIÉs így tovább. Hihetetlen volt! Ott kötött belém, ahol tudott. És én mégis imádtam, egyre jobban.

GABIDe tök jó, hogy erről már ilyen nyíltan tudsz beszélni!

ÁGOTAIgen. Egy turkáló közepén, mindenki füle hallatára.

ÁGIHát igen, meggyógyultam. Sok év kellett hozzá. És szakmai segítség is, jártam egy tök jó pszichiáterhez.

LAJÓMami, meddig pampogtok még? Rohadt éhes vagyok.

ÁGIMindjárt, csillagom. Beülünk valahova, és teletömjük a bendőnket, jó lesz?

ÁGOTAÁgi, őszintén: véletlen, hogy épp a Lajos nevet választottad neki?

GABIVagy esetleg így akartál emléket állítani valakinek, aki már nincs az élők so...

ÁGOTAHésztingsz!

GABIsúgva „Egy másik arcban ismét felfedeztem a halott ember vonásait.” – Poáró karácsonya.

ÁGOTANa jó. Ági, a gyerek Lajostól van, igaz?

GABIJaj, Ágó, olyan tahó vagy! Poáró ennél sokkal tapintatosabb. Figyelj. Ágihoz Ági, akarsz arról is beszélni egy kicsit, hogy kitől van a gyerek? Nekünk nyugodtan elmondhatod, mindannyian tudjuk, milyen volt Lajos.

ÁGIPersze, hogy Lajostól.

GABIfelcsattan Szóval te is együtt voltál vele, hülye kurva?! Mindenki átver mindenkit, mi??

ÁGOTAGabi, nyugodj meg! Azt mondtad, nem volt olyan fontos neked. Mettának simán átengedted volna!

GABIAz más. A húgomnak igen. De neki... Komolyan, én csak poénból kérdeztem, erre kiderül, hogy tényleg vele is lefeküdt!

ÁGINe haragudj, nem tudtam, hogy ez így kiborít. Rövid szerelem volt a miénk. Én szerettem volna gyereket, meg akartam szabadulni mindentől, az addigi életemtől, érted. És Lajos meg, szóval szívesen vállalta, hogy a gyerekem apja lesz.

ÁGOTAÉs megtermékenyített?

ÁGILátod.

GABISőt. Mondok valamit. Már azóta meg is halt!

ÁGITessék??

GABIMit csodálkozol? Kihasználták a nők szegényt, kizsigerelték. Belehalt!

ÁGIHonnan veszed ezt?! Mi történt?

ÁGOTAEzért jöttünk, Ági.

ÁGIÚristen...!

Éva betoppan.

ÉVANa mi van itt, traccsparti? Nem azért fűtöm a helyiséget, hogy itt egyesek kaszinózzanak. Aki nem vásárol, annak irány haza!

GABIIsmerős hang...

ÁGIföldbe gyökerezett lábbal Éva!

ÉVAzavarban Mi van?

ÁGIEz a te boltod...?

ÉVAJa.

ÁGIÚristen, mióta nem láttalak...! Hogy vagy?

ÉVAKösz, jól. Veszel valamit?

LAJÓNem vesz! Húzunk kajálni.

ÁGIÉva, ne haragudj, de hogy beszélhetsz így velem? Vegyél már emberszámba, csak ennyit kérek!

ÉVASzállj már le rólam. Te vásárló vagy, én a tulaj. Mit kéne mondanom? Add a cuccot, lemérem, kifizeted, szevasz.

ÁGIÚristen, neked nincs szíved! Úgyhogy az sem igaz, hogy valaha szerelmes voltál belém, ugye?

ÁGOTAAber Mädchen! Nicht vor dem Kind!

ÉVAHogyne lettem volna szerelmes beléd! Egész konkrétan három éven keresztül. Tudod te azt jól.

ÁGIAkkor mondd meg, mért beszélsz úgy velem, mint egy darab szarral? Egy köpedelemmel? Nem lehetne kulturáltan, ember módjára kommunikálni, basszad meg??

GABIdiszkréten félrehúzza Lajoskát Na komm schon, kleiner Junge! Du brauchst diese lesbische Szene nicht hören...

LAJÓIch bin in einem deutschen Kindergarten gegangen.

ÁGOTANa, ezt beszívtuk.

GABIInEINEN Kindergarten, kicsikém! In einen! – Na komm, spielen wir Tetris!

ÉVAAzt is tudod, hányszor utasítottál vissza! Mintha nem is ember lennék! Mintha egy förtelmes pondró kérné, hogy szeresd egy picit!

ÁGIAkkor még minden más volt...

ÉVANa és mi változott?

ÁGIHogy én is beléd szerettem! A szívedbe, a szeretetedbe...

ÉVAgonoszul röhög Na ne bassz már! Legyünk már őszinték: soha senkivel nem volt rajtam kívül orgazmusod, erről van szó! – És különben meg hogy nézel ki? Mint egy vénkisasszony, ebben az idióta szoknyában!

ÁGIEzt még anyu hozta nekem Brüsszelből, és mindenki azt mondja, hogy csinos!

ÉVAHaha, csak nem akarnak megbántani. Tessék, itt egy gatya, vedd föl. A cég ajándéka.

GABIJack Bauer hord ilyeneket a Huszonnégyben. Csini leszel benne!

ÁGISzerintem nincs baj az öltözködésemmel. És nem te fogod megmondani, mit hordjak. Képzeld el, hogy önálló lettem, kezembe vettem az életemet!

ÉVAElképesztőnek tartom, mennyire nincs ízlésed! Én legalább tisztában vagyok a korlátaimmal. Tudom, hogy nagydarab vagyok. Hogy kövér. Azzal is tisztában vagyok, hogy zsírfejnek tartottál mindig, amíg együtt voltunk, egy hízónak, egy mangalicának.

ÁGIDe nem!

ÉVADehogynem. Csak nem merted kimondani, mert még ahhoz is gyáva voltál. De magadban végig azt gondoltad: milyen testes ez a zacskóarcú, mi? De megnyugodhatsz, van ám, akinek így is tetszettem!

ÁGINekem is, nekem is tetszettél!

ÉVAAha, kibújt a szög a zsákból! Ezzel beismerted, hogy tényleg disznónak tartottál! Gratulálok! Nyugodtan ismételd el, milyen hányingerkeltő hájzsáknak neveztél magadban! Mondd ki és ismételgesd kedvedre! Na, most elvált a szar a májtól! És én erre áldoztam a fizetésem!

ÁGIsír Éva, ne csináld ezt...

ÁGOTAGabi!

GABInémetül Ja?

ÁGOTAMegint itt van.

GABIKi?

ÁGOTAA csuklyás alak. Ott turkál.

GABIA nyavalyás! Kapjuk el!

ÁGOTAUgorj!

GABINa majd persze! Ugorj te, én a kicsivel foglalkozom.

LAJÓTetris ist Scheiße!!!!

GABIAlles in Ordnung, meine Süße!

ÁGOTAA piszkos munkát én végezzem, mi? Te meg majd jegyzetelsz!

Miközben vitatkoznak, a csuklyás elszelel.

GABIMost meglógott, te agyatlan!

ÁGOTANormális vagy? Nem hívhatod agyatlannak Poárót!

GABIBocsi.

ÁGImár sírva Nem, nem volt. De az már csak ajándék...

ÉVALegalább engem ne hülyíts! Ezen múlt minden.

ÁGIüvöltve zokog Soha nem is szerettél, te szemétláda!

ÉVAKicsit túlpörögtél, nem?

ÁGITudom, hogy szerettél! Különben nem akartad volna megölni Lajost, amikor...

ÉVAFogd be!

ÁGOTAMegölni Lajost!?

ÁGISemmi. Bocs. Csak dühömben mondtam.

GABIHiszi a piszi. Fölírtam!

ÁGIDe ha nem szerettél, akkor miért aláztál meg annyiszor...?

ÁGOTANa, szerintem húzzunk innen. Többet nem fogunk megtudni.

GABIMenjünk. Csak ezt még kifizetem.

ÁGOTAGyere már!

Miközben kirángatja Gabit, Ági és Éva tovább veszekednek.

(3. közjáték)

ÁGOTAmegráncigálja Gabit Mi volt ez a hiszti, te szerencsétlen? Hogy imádtad Lajost?

GABIHirtelen úgy éreztem!! Hagyjál már!

ÁGOTASzeretni – rettenetes!

GABINemezis?

ÁGOTAGratulálok, Hésztingsz! Megértük, hogy felismered az idézeteket! De tudod, mi ütött szöget a fejembe?

GABINem.

ÁGOTAHogy hogy jött össze Lajos Ágival? Ha ismertem két, egymásnak közömbös embert, azok ők ketten voltak.

GABINa meg Lajos és Emese. Legalábbis sokáig úgy tűnt. Aztán ők lettek a nagy páros.

ÁGOTAAzért az más volt. De Ági meg Lajos! Két külön világ. Erre meg azt mondja: „Rövid szerelem volt a miénk.”, meg hogy „Vállalta, hogy a gyerek apja lesz”. Nem éppen a szenvedélytől csatakos szavak. Leírtad őket?

GABINem azt mondta: „Megtermékenyített.”?

ÁGOTAAzt te mondtad.

GABIJa, igen. Akkor átjavítom. – De figyelj, Möszjő Poáró, gyere, ülj le egy kicsit! Valamit meg kell beszélnünk.

ÁGOTAMi van? Terhes vagy Lajostól?

GABIHahaha. Szóval az a helyzet, hogy – Magda sajnos megint írt egy névtelen levelet.

ÁGOTANa ne! És miért nem mondtad?

GABIMost mondom. A nagyjelenet előtt nem akartalak összezavarni. De ez már igazi fenyegetés! Plusz még hozzá a csuklyás, aki eddig követett minket, vagyis akkor mégse a Magda egyik proletár szomszédja volt... Szerintem komolyan át kell gondolnunk, folytassuk-e a nyomozást!

ÁGOTAolvassa a levelet „Ne feszegesétek a kopórsok fedelét!”

GABIVeszélyesen hangzik, mi?

ÁGOTATudod, mi a furcsa? Hogy most nem újságpapírbetűkből van kirakva. Ez sima nyomtatás!

GABIJa, Magda fejlődik, bevitte a copy generalba. Szóval, abbahagyjuk? Másra se vágyom, csak hogy élhessük tovább a kis unalmas életünket.

ÁGOTATe kiszállhatsz, ha akarsz. De én nem adom fel!

GABIOké, mindegy, akkor én se. Csak bedobtam az ötletet.

Ekkor egy kitömött macska zuhan rájuk. Épp hogy félre tudnak ugrani, a cica a földön koppan. Ágota eszelős sikoltozásba kezd.

GABIMi a fasz ez??

ÁGOTACirmoska!!

GABIAz Emese cicája? Hát az nem megdöglött?

ÁGOTAreszketve Nem. Cirmoska örökké él!

GABIEz gyilkossági kísérlet!! Szerintem az a paraszt Éva volt! Ezt föl is írom. Láttam a boltban a dögöt, mondtam is magamban: de morbid egy hülye kurva ez az Éva, kitömött macskát tart a turkálójában! Vajon ezt is kilóra méri vagy darabonként, azon röhögtem... Mi van veled, Ágó?

ÁGOTASemmi. Semmi. Menjünk most haza. Gondolkodnom kell.

GABIFura egy csaj vagy. Azon bezzeg nem mentél haza gondolkozni, hogy Magda levelekkel basztat minket, meg hogy egy kapucnis bérgyilkos üldöz. De hogy a Cirmoska ránk esett, az bezzeg betesz...

(DAL)

ÁGOTAFigyelj, nem tűnt fel neked valami furcsa?

GABINem.

ÁGOTAHogy ez a nő már nem először van itt? Hogy minden nyomozási helyszínünkön ott ólálkodik?

GABIJa, de, az igen. Csak azt hittem, hogy nem számít.

ÁGOTAMinden számít. Minden.

GABIEz hülyeség. Akkor mostantól a jegyszedő néniket is vegyük észre, meg a nézőket, meg a büféscsajt? Á, szerintem ez tévútra viszi a nyomozást. Én semmiképpen nem szeretnék összetűzésbe keveredni az énekessel, megmondom őszintén. Nagynak és erősnek látszik, és ráadásul azon kevesek közé tartozik, akik speciel nem feküdtek le Lajossal, úgyhogy igazából nincs is okom...

Közben Ágota vérszomjasan megközelíti Evelynt, az énekesnőt. Ráugrik.

ÁGOTAMit akarsz tőlünk? Ki vagy te??

GABINa mindegy, segítek! ő is ráugrik Ki vagy te????

Evelyn könnyedén falhoz teremti a kis termetű nyomozókat és távozik. A lányok fájdalmasan nyögnek. Ágota hisztérikusan zokog.

GABINekem nem is volt gyanús.

5. jelenet

Judit Katánál a kórházban. Egyelőre senki sincs a színen, csak egy bekötözött fejű, alvó beteg. A tévé megy.

(FILM)

Tévéműsor, sztárhírek.

DÉTÁR ENIKŐKarafiáth Orsolyát a mellékhelyiségbe zárta egyik rajongója! – Egy felolvasóest után történt a különös malőr. A harminc körüli, felbőszült hölgy először csak azt bizonygatta a celeb-írónőnek, hogy muszáj meghallgatnia egy novelláját, amikor azonban Orsolya erre nem volt hajlandó, kedvencét egyszerűen a vécébe zárta. A Hal a tortán sztárjának nem maradt más választása, mint hogy végighallgassa a kéretlen felolvasást.

Vágás. Interjú.

Judit Kata és Gabi lépnek be. Judit Kata kikapcsolja a tévét.

JUDIT KATA gyengéden megsimogatja a beteg fejét Szegény, ennek meg elfertőződött az egész feje...

GABIHihetetlen vagy, Kata, hogy így bírod ezt! Én mindjárt elhányom magam, pedig még csak két kórtermet láttam. Különben te nem a pénzügyire jártál?

KATADe, először. Aztán rájöttem, milyen üres dolog, kit érdekel a pénz? Mást akartam, segíteni, törődni az emberekkel. Aztán persze kiderült, mi is ez. Ami a legnehezebb, a lelki nyomor. Amikor nem tudok segíteni...

GABINem furcsa hozzájuk érni? Olyan plöttyedtek, nem?

KATAEleinte furcsa volt, igen, hogy nem kemény az izomzatuk, sőt, a bőrük is puhább. De akkor még voltak illúzióim, és az átsegített. Inkább a szagok tudnak megrázóak lenni néha. Tudod, ha valaki ott fekszik műtét után, hiába fürdetik, nem lesz teljesen tiszta. Különös bűzök keletkeznek az emberi testben, akkor is, ha fiatal. Gyomor kell hozzá. Amikor először megéreztem ezt a szagot, egész nap nem tudtam enni, teljesen belém itta magát, még a bőrömből is párolgott, tudod. Legszívesebben páncélt vettem volna, ami megvéd a külvilágtól.

GABI...lágtól...

KATATe mit csinálsz?

GABIJegyzetelek, nem baj? Olyan jókat mondasz.

KATAAztán egyszer csak ott látom az És-ben a saját sztorimat, mint tíz éve?

GABIJa. Hát igen, egy kis tolvaj szarka vagyok. Zavar?

KATAIgazából nem. Tudod, hogy én szeretek adni!

GABIHát te aztán igen.

KATAEmese is nálunk feküdt, talán tudod, miután...

GABISzétnyiszálta az ereit.

KATABele is szeretett az egyik orvos, a Karcsi. Aki olyan sokáig küzdött az életéért. Én is megszerettem különben. Meghatott, amikor utoljára, pedig már alig élt, megpróbálta rendbehozni magát. Tőlem kért fésűt. Nagyon várt valakit.

GABILajos?

A bekötött fejű beteg fájdalmasan felnyög.

KATASzegénykém, jobb volt neki, amíg aludt! –Úgyhogy hát ez van. De azért történnek ám megható, szép dolgok is. Azokért érdemes csinálni. Egyszer volt egy tök leépült néni, katéteres, alig volt már magánál. Két kórteremmel arrébb meg volt egy bácsi, szintén bepisilőske, szeniliske meg minden. Egyszer eltűnt. Kerestük órák hosszat, aztán megtaláltuk ennek a néninek az ágya mellett: épp banánt etetett vele. Azt hitte, a néni a felesége, a néni meg azt, hogy a bácsi a fia. És olyan boldogok voltak.

GABIEz tök jó! Lehet, hogy ilyenek vagyunk mi is, egészségesek, nem? Hogy csak azt hisszük a másikról, hogy ez vagy az nekünk, és boldogok vagyunk.

KATAIgen. Egy ideig. Amíg ki nem derül az igazság.

GABIMost Ágóra gondolsz?

KATAEz fura. Tényleg rá gondoltam. Honnan tudtad?

GABIsúgva Mondjak egy nagy titkot?

KATARám tartozik?

GABIÉn olyan őszinte fajta vagyok, tudod, nehéz nekem hazudni meg megjátszani magam. Szóval az az igazság, hogy az Ágota itt sunyít a kapuban. Nem mer bejönni.

KATAKomolyan mondod?

GABITök komolyan.

KATAAzt hiszi, hogy haragszom rá.

GABIPedig nem?

KATANem tudom, Gabi. Én nagyon nehezen bocsátok meg. Lehet, hogy azért, mert olyan tisztán emlékszem mindenre.

GABIAz szívás. Én meg rögtön mindent elfelejtek. Tulajdonképpen nincsenek is emlékeim.

KATAPersze, azért beszélsz összevissza. Egyszerűen elfelejted, hogy miről mi a véleményed.

GABIEz túlzás!

KATADe én más vagyok. Örökre belém égett, hogy a legjobb barátnőm, akiben bíztam, akit szerettem: elárult egy férfiért.

GABILajos!

A beteg megint felnyög.

KATAAmikor közös albérletbe költöztünk Ágóval, akkor már tapintani lehetett a feszültséget. Ő akkoriban szakított Lajossal, én meg épp jártam vele. Tombolt a szerelem. Ágota nem bírta elviselni, hogy boldog vagyok. Folyamatosan ordítozott velem. Emlékszem, egyszer azt mondta egy veszekedés közben: „Tudod, Kata, ilyenkor tényleg durva, parasztos az arcod. De hát megértem. Azt szeretnéd, ha eltakarodnék innen és Lajossal lakhatnál...”

BETEGnyöszörög

KATASátánian gonosz tudott lenni, ha akart.

GABIrémülten suttogva Szerinted gyilkolni is képes lenne?

KATAGyilkolni? Azt nem hiszem. Miért?

GABILajost meggyilkolták.

BETEGfurcsa hörgést hallat

KATALajos... meghalt?

BETEGújra hörög

KATAÚristen. Különben éreztem, valahogy... Tudtam előre. Senki nem sebezhet megennyi embert büntetlenül. sír Egyszer festett rólam egy képet.

GABIír Tudta előre... gyorsan telefonál, suttogva Ágó, figyelj már... Hallgasd, most beszél Lajosról! Szarul lehet hallani, mert sír! ügyetlenül odacsempészi a telefont Kata közelébe

KATAGyönyörű volt! Minden ott volt azon a képen, a szememben tükröződött: az öleléseink, a táskarádió, a szakállas néni a szomszédból, a téglagyár... Minden, a szerelmem iránta. Aztán elhagyott. Nem volt szerelmes belém, el kellett fogadnom. Majdnem belehaltam. Aztán, amikor megerősödtem, és azt hittem, már nem árthat nekem – akkor eljátszottunk egy második felvonást is...

GABIMikor?

KATAMikor Emesével járt. Közben pedig nálam lakott.

GABIBasszus.

(FILM)

Hajnal a Szigeten. Lajos és Kata a sörsátorban beszélgetnek.

LAJOSNe haragudj, de teljesen szét vagyok esve. Amióta nem találkoztunk... De tényleg, az őrület határán. Nem alszom, nem eszem. Senkim és semmim nincs. És fáradt vagyok. Nagyon. Kata karjára hajtja a fejét

KATAÉn soha nem szűntem meg szeretni téged, Lajos.

BETEGhörögzörög

LAJOSJaj, Kata. Én ezt nem tudom neked viszonozni. Ne haragudj rám.

KATAMost már tudom, hogy akkor kellett volna szépen hazamennem.

GABIDe te megint megmentetted, mi?

KATALajos. Én most jól vagyok. Nem kell, hogy szeress. Csak hagyd, hogy segítsek! Most te vagy beteg. Csinálok neked rántottát meg kávét. Aludhatsz is nálam, ha akarsz.

LAJOSNem kellene ebbe belemenni. Már mondtam. Nem tudok neked adni semmit.

KATAMegértettem elsőre is. Ezért mondom: fogadd el, amit én adok. Kimerült vagy. Szükséged van szeretetre, törődésre. Rám van szükséged.

LAJOSDe ez nem tisztességes veled szemben!

GABIJaj, hogy oda ne rohanjak! Erre te?

KATAGondolhatod. Könnyekig meghatódtam.

KATAAkkor nem lenne tisztességes, ha nem lettél volna őszinte. Nekem nem ártasz, hidd el! Van mit adnom. Nem rabolsz ki. Gyere!

LAJOSKata. érzelmesen megcsókolja

KATAEgy évig volt nálam. Kiszívta minden erőmet.

GABIÍrhatom, hogy kifacsart, mint egy citromot? írja

KATANyugodtan. Aztán megint elhagyott. És én megint belehaltam. Most már tényleg.

GABIVárjál, Kata! De hogy lehet, hogy Emese nem jött rá, hogy Lajos nálad lakik?

KATARájött, csak nem zavarta. Ő nem akarta birtokolni Lajost. Ezért is szerette őt annyira.

GABIÉs te nem voltál féltékeny?

KATANem is tudom. Olyan nagy szerelem volt az övék, mint egy természeti csapás, tudod. Nem volt mit tenni.

GABIJa. Pedig rondább teremtést, mint Emese csak újságban látni.

KATAAztán Lajos eltűnt, senki se tudta, hol van. Azt hiszem, Emesének se mondta meg. De akkor már engem se érdekelt.

GABIEmesét még igen, mert utána lett öngyilkos. nagyravaszul Bocs, de lepottyant valahogy a telefonom... felveszi, belesuttog Hallod ezt?

KATAÉs nem is csak abba, hogy elment, hogy kihasznált... Hanem hogy akkor jött össze megint Ágotával. De előttem titkolták. Játszották a hülyét. Elmondhatatlanul fájt ez az árulás, mindkettőjüktől. Azóta én... nem is tudom. Nem az vagyok, aki voltam.

A beteg már hányja-veti magát.

GABIAz még csak hagyján különben, hogy Ágotával. De Mettával is keféltek. Most képzeld el! Summa summárum, egy hülye kurva a húgom, és ez most a napokban derült ki!

KATAAzt hiszem, ez már semmin nem változtat.

Nyílik az ajtó. Ágota lép be, valakit a nyakánál fogva vezet. A csuklyást.

KATAÁgó!

GABIA bérgyilkos!

ÁGOTASziasztok. Gondoltam, itt bontom ki.

Lerántja a kapucnit.

KATAMetta?

A beteg váratlanul felül, a kötés alól kivillanó szempár halálos rémületet tükröz. Sikít, hörög, amennyire akusztikai lehetőségei engedik. Végül leesik az ágyról.

GABI„Ez a nő egyszerűen megszokta, hogy valahányszor megjelenik, mindenkit lenyűgöz.” Nyaraló gyilkosok.

KATANa, adok ennek a szerencsétlennek valamit.

METTAMi baja van?

KATAEgy fogorvos elszúrta szegényt. Vérmérgezést kapott, ami átterjedt az egész...

A beteg nem hagyja végigmondani, tombol.

BETEGMettára mutogat Ő... ő...

ÁGOTAMit keresel te itt?

METTASemmit. A nagymamát jöttem látogatni.

GABIIdióta. A nagyi rég halott.

METTASzerintem jobb, ha te most kussolsz, nem?

GABIMondjuk ez igaz.

METTAJó, elismerem, követtelek titeket. Nagyon érdekelt a nyomozás.

ÁGOTAAkkor az előző két alkalommal is te voltál, ugye?

METTADehogyis.

ÁGOTAAkkor azt mivel magyarázod, hogy ugyanilyen kapucniban volt az illető Magda kertjében is és Éva turkálójában?

GABIHát igen!

METTAKuss. Na jó, én voltam. Mondom, érdekelt a nyomozás. – a beteghez Mi van már?

GABITetszel neki.

BETEGŐ, ő, ő, ő! Ő... volt! A fohog... fogor...!! A Lajosos!!! ráng

METTAJó napot! Ismerjük egymást?

ÁGOTAÚristen. Ez az a hapi, Metta! Akit kezeltél a múltkor!

METTATényleg! Hogy van a foga?

KATATe vagy az orvosa? Gratulálok. Jól elszúrtad, vérmérgezéssel hozták be.

BETEGteljesen magán kívül ...Lajos... Gabiágota.... halszerű teremtmény... összejött ... Judit Kata háta... mögött a jegybankban.... éppencsakközelnégyévig.... mindegy.... kis... asszony....ka. elhallgat

KATAÚristen! Feri! Gyertek be! Ebből megint intenzív lesz!!

Nagy felfordulás. A következő párbeszéd alatt az orvosok küzdenek a beteg életéért.

ÁGOTAJudit Kata!

KATATessék.

ÁGOTAHallottam, amit mondtál rólam. Hogy elárultalak. Igazad van.

KATAJó, hogy ezt mondod.

ÁGOTAMeg tudsz nekem... bocsátani?

GABIsúgva Ezt még senkitől se kérdezte soha!

KATAAzt hiszem, igen. Most már.

ÁGOTAKöszönöm.

Ágota és Kata átölelik egymást. A beteget az orvosok közvetlen szívmasszázsban részesítik. Fröcsög a vér.

METTANekem is bocsássatok meg, lányok! Annyira fáj, hogy... mindenkit... zokog, ráomlik az ölelkezőkre

GABIJaj, de cukik vagytok!! sír, ölelkezik

Közben a beteget újraélesztik, majd kiviszik. (Vajon életben maradt?)

(4. közjáték)

Ágota és Gabi.

GABIHát ez már kellett a lelkemnek, ez a kis bőgés! Bár túl sokat megint nem tudtunk meg.

ÁGOTAMindent tudunk.

GABIHogyhogy?

ÁGOTAGabikám, a kirakós darabkái a kezünkben vannak. Már csak össze kell állítani belőle a képet. Add ide a füzeted!

GABITessék, itt a púzlisdoboz. Rakd ki te!

ÁGOTAPúzli?

GABIMi így hívtuk gyerekkorunkban. Pázl-nak csak a sznobok mondták, akik síelni jártak és a dollárboltban vásároltak.

ÁGOTAMint például mi.

GABIArról te mondjuk nem tehetsz.

ÁGOTAMost már csak egy alkalom kell, egy helyzet, ami elég váratlan ahhoz, hogy előhozza mindenkiből az igazságot...

GABIvisszaveszi a füzetét „Hagyjuk, hogy az emberek beszéljenek.” Ezt te mondtad, még az elején.

ÁGOTAFölírtad? Szuper. Na és: gondolkozz! Mi lenne erre a legalkalmasabb? Egy posztumusz...

GABIMi?

ÁGOTASzerinted?

GABIGyászmise?

ÁGOTAMaffiaparti!

GABIBasszus, ez jó! Megírom a körímélt!

ÁGOTACsak óvatosan, semmi felesleges információ! Azt hiszem, a gyilkos most ravaszabb, mint gondolnánk...

6. jelenet

Metta lakása. Ágota és Gabi a nagy maffiapartira készülnek.

ÁGOTAMegjelöltem a cetliket, nézd! Ha ügyesen osztasz, és nem veszik észre a turpisságot, akkor mindenkinek a megfelelő lap jut. De ha bárki nem jön el, bebuktuk az egészet. A terv csak teljes létszámra működik.

GABIBiztos, hogy eljönnek. Mindenkinek külön csalétket helyeztem el az ímélben. Évának azt írtam, Lajos pénzt hagyott rá, Áginak, hogy Éva mégis szereti, Judit Katának, hogy fosol egész nap és ápolni kéne...

ÁGOTANa jó, lefújhatjuk az egészet. Elszartál mindent.

GABIMagdának megígértem, hogy itt lesz Esterházy Péter. Esterházy-frizurát tesz a fejére és szemüveget

ÁGOTANéha kezdem azt gondolni, hogy te is sáros vagy. Hogy azért vagy ilyen fokon idióta, mert valamiért nem érdeked kinyomozni Lajos gyilkosát. Nincs igazam?

GABIÉn mindig is idióta voltam, ahogy mondani szokás.

ÁGOTAEzt nem szokás mondani, Gabikám. Megint ködösítesz. Zavarban vagy, mert szorul a nyakad körül a hurok!

GABIHagyd abba, Ágota! Hagyd abba, mert olyat mondok... olyat... Mert te se vagy ám tökéletes, tudod.

ÁGOTAMire gondolsz?

GABIMiaú.

ÁGOTAjéggé dermedve Tessék??

GABIJól hallod: nyávogok. És nem véletlenül. egy nagy szatyorból előveszi Cirmoskát, és szemrehányóan felmutatja

ÁGOTAremeg Mit akarsz...?

GABIA jó öreg Hésztingsz fejében is kattognak ám a fogaskerekek, möszjő Poáró! Kinyírtad, igaz?

ÁGOTATedd le! Tedd le!

GABI„Néha elfelejtjük, milyen emberiek a gyilkosok!” – Gyilkosság meghirdetve, ugye-ugye?

Csöngetnek.

ÁGOTAHihetetlen, hogy idáig süllyedtél. Azt hiszed, el akartam titkolni?

GABITök őszintén? Igen.

Ágota ajtót nyit. Metta az.

METTAHeló!

ÁGOTAKorán jöttél.

METTABocs, de tudod, itt lakom.

GABICsá, hugi. Milyen jól vagy öltözve! Nincs rajtad kapucni.

METTATe viszont mi vagy? Slash?

GABIHülye, Slashnek nincsen szemüvege. Még szeme se. Esterházy Péter vagyok!

METTAÉs mi ez a misztikus félhomály? Felolvasóest lesz?

ÁGOTAOlyasmi. Szellemidézés.

GABIkedveskedve felállítja Cirmoskát Bizony. Gyere is szépen, Cirmoska, ide raklak, dísznek...

ÁGOTAfaarccal felrúgja, repül a cica

METTAIdeges vagy?

ÁGOTANem. Csak rendet csinálok.

METTANa és? Kinyomoztatok valamit Lajosról?

GABIÁllítólag igen.

METTAVan hulla?

ÁGOTAIdő kérdése.

METTABaromság ez az egész. Lajos nyilván él és virul és keféli a nőket valahol Skóciában. Az ilyen gennyládák örökké élnek.

ÁGOTAÁllj! Te ezt honnan tudod?

METTAMit?

ÁGOTAHogy Lajos Skóciában él?

METTAÉl? Most bizonygattad, hogy halott.

GABIÉn nem mondtam el, esküszöm!

Erős, hosszú csöngetés.

GABINa, a gyilkosunk is befutott!

ÁGOTAArra azért ne vegyél mérget. ajtót nyit Magda!

GABIUgye!

MAGDAbelép Kurva jó fej vagy, Gotti. Ott hagytál bebaszva az albérlőmmel a padlón.

ÁGOTATudtam, hogy Görény vigyáz rád. Gyere be!

MAGDADe azért nem voltam nagyon tahó veled, ugye? Ne haragudj.

ÁGOTASemmi baj. Csak elaludtál.

MAGDAÉs mi volt ez a poén, hogy itt lesz Esterházy?

GABImélyített hangon Kisasszony, Ön zseniális, keziccsókolom! Olvastam a fejlődésregényét – új narratíva! Hermeneutikai horizontmozgás!

MAGDAApám, te de nagy balfasz vagy!

Csöngetnek. Ági és Judit Kata belép.

ÁGISziasztok. Mindenki együtt?

KATAHeló! A kisfiad?

ÁGIAnyámnál.

ÁGOTASziasztok, pakoljatok le. Éva még nincs.

ÁGIViszont látom, itt van Presser Gábor.

GABIEsterházy Péter vagyok, basszus már!

METTAVagy Dés László.

KATADe jó újra látni mindenkit! Hoztam egy kis bort meg sütit.

ÁGOTAKöszi. Valakinek legalább eszébe jutott.

KATAMagdi! Mindig nézem a nevedet a könyvesboltokban, hátha...

MAGDAKösz, de ebben a lepra országban másképp működnek a dolgok. Sznobizmus, nyalás és társaik.

KATAJaj, de sajnálom! Ágó, neked meg hoztam széntablettát. Hogy vagy?

ÁGOTACsak Gabi baromsága volt, ne haragudj. Nincs bajom.

ÁGITipikus, hogy Éva nem jön el! Ahol érzelmekről van szó, onnan ő menekül, mint ördög a szenteltvíztől.

MAGDANem menekül, ott áll egy Krisna-tudatúval az éjjelnappalinál. Annyit hallottam, hogy azt ordítja: és nekem ki ad ingyen ebédet??

ÁGOTALányok, kezdjük el a játékot! Foglaljatok helyet.

MAGDAÁcsi! Azért egy cigit még elszívhatok?

ÁGOTAKésőbb. Üljetek le.

ÁGISzerintem gyáva hozzá. Nem jön el.

Csöngetnek.

GABIKukucs, már el is jött. Ágó, kinyitod?

ÁGOTASzia, Éva. Már aggódtunk.

ÉVAbelép Lajos végrendelkezett?

GABIJa, olyasmi. De inkább csak poén volt. Különben szia.

METTAGondolod, hagyott volna rád valamit?

ÉVAAzt nem lehet tudni. Egy sétát megért.

GABIGyere, kezdődik a maffiaparti. Ülj le, ott a helyed. osztani kezdi a cetliket Basszus, eggyel többet írtunk, Ágó! Mintha itt lenne...

KATALajos...? elcsuklik a hangja

GABIAha. Véletlenül beleszámoltuk.

ÁGOTATegyél ki egy ártatlant.

Mindenki leül, körben. Ági, Metta és Judit Kata a kanapéra, a többiek székekre. A következő beszélgetés alatt Gabi kiosztja a cetliket, a játékosok megnézik, zsebre teszik.

ÉVATudtam, hogy nem kéne eljönnöm. Leltározhattam volna.

METTAEngedd el magad egy kicsit, Éva. Lazíts!

ÉVANe akarjátok, hogy kiszámoljam nektek a kiesett munkaóráim bérét! Na, ez a szerencsétlen is itt van? Csáó.

ÁGIElhatároztam, hogy nem engedem be a lelki védvonalaim mögé a szavaidat. Visszapattannak rólam. Nem tudsz megsebezni.

ÉVALátom, még mindig jársz a zseniális pszichiáteredhez! Mennyit gombol le rólad alkalmanként? Tízest? Húszast?

ÁGIKözöd?

KATAHagyjátok abba! Hallgatni is rossz.

ÁGINyolcezer egy alkalom. Neked is megérné.

GABIA híres Maffia-klub! lelkesen Na, milyen érzés, így megint együtt?

ÉVASzar.

MAGDANe legyél már paraszt! A segged alá teszik, megszervezik, te meg...

ÉVAÍrd meg regényben, majd megveszem, jó?

Ágota szertartásosan leül.

ÁGOTAKuss legyen! Én vagyok a játékvezető. A szabályokat mindenki tudja, de mert régen volt, röviden elmondom. Mindenki húzott egy cédulát, azon Á mint ártatlan, Gy mint gyilkos, illetve R mint rendőr szerepel. Ha más szerepel, akkor Gabi megint állat volt. A gyilkos ma este egyedül garázdálkodik, éjszaka rámutat valakire. A rendőr is kinyithatja a szemét egyszer, és minden körben lekérdezhet egy embert.

GABICsak egy gyilkos van?

ÁGOTAMa estére pont elég lesz. Mindenki csukja be a szemét! Éjszaka van.

Elsötétül a színpad.

GABIkuncog Ne vágj ilyen ünnepélyes arcot!

ÁGOTACsukd be a szemed, vagy behúzok. Most csak a gyilkos nyissa ki, hogy megtudjam, ki ő. (...) Köszönöm. (...) Most a rendőrt kérem, nézzen rám. (...) Oké. Mindent tudok. Nappal van.

Fény.

METTAJudit Kata nyammogott.

KATACsak elmosolyodtam, bocs.

GABIÉn is hallottam, olyan nyálhang volt!

MAGDAMost jön az, hogy kinek recsegett a széke meg surrogott a szempillája. Nem eshetnénk túl a faszságokon?

ÁGIMagdának igaza van. Inkább azt mondd meg, Kata, min mosolyogtál? Mert ezt a helyzet nem igazán indokolta.

METTAÖrült, hogy ilyen fontos szerepet kapott a játékban: hogy ő a gyilkos.

GABISzerintem is.

KATANe csináljátok már! Mindig ez van, hogy én keveredek gyanúba, megöltök, aztán kiderül, hogy ártatlan voltam. Tudjátok meg, hogy nem így szoktam viselkedni, ha gyilkos vagyok! Inkább elpirulok, zavarban vagyok. Pont akkor szoktam aktívan nyomozni – mint most –, mikor nem vagyok gyanús.

ÁGI Kata, ebben a játékban nincs „mindig” meg „szoktam”. Most nem a személyiségjegyeidről vitatkozunk, hanem arról, mi volt a cetlidre írva!

KATAEgyetlen á betű: ártatlan!

GABIEngem meggyőzött.

MAGDAFigyelem: ötlet! Egyelőre hagyjuk békén Judit Katát. Majd meglátjuk, hogy viselkedik a továbbiakban. Én azt mondom, a biztonság kedvéért akasszuk fel Gabit. Abból baj nem lehet, és legalább nem nyomja a hülyeségeit.

GABISzerintem Magdát, de azonnal! Ki akarja nyírni a rendőrt, mielőtt bármit kinyomozhatna!

METTAAzt mondod, hogy te vagy a rendőr?

GABIIgen. Eddig eltitkoltam, mert úgy láttam jónak. De most már elárulom.

METTANa és kiket kérdeztél le a játékvezetőtől?

GABITéged meg Judit Katát. És kiderült, hogy ártatlanok vagytok.

ÁGIDe Gabi, még nem is volt egy éjszaka se, amikor lekérdezhettél volna bárkit!

GABINa mindegy.

ÉVAEzt nem hiszem el! Képes a legelején feldobni magát, hogy mentse a bőrét? Mikor nyilvánvaló, hogy a rendőrt nyírja ki éjszaka a gyilkos!

MAGDAVagy nem te vagy a rendőr, vagy egy nagyon nagy gyík vagy.

ÉVAVagy mindkettő.

METTAPont te mondod ezt, Éva? Aki kicsináltad az egyetlen embert, aki szeretett?

ÉVANem csináltam ki és nem szeretett. Maradjunk ennyiben. És nyírjuk ki ezt az idiótát.

GABIAki mondja másra...!

ÁGITévedsz, ha azt hiszed, fájdalmat okozol!

KATANa de mi mást tehetett volna szegény Gabi, mint hogy feladja magát?

ÁGIPéldául hogy logikusan védekezik!

ÉVAEzt te is megtehetted volna! Akkor nem született volna meg a kis Lajoska.

METTAMost játsszunk vagy basztatjuk egymást? Mert el lehet húzni haza.

KATASzóval lehet, hogy tényleg ő a rendőr.

MAGDAGabi? Na ne röhögtess. Akasszuk fel! Ki szavaz rá?

Éva, Magda és Ági szavaznak.

ÁGOTAHárom. Ez kevés a védőbeszédhez.

METTAfelteszi a kezét Na jó. Halljuk.

GABIMetta!

ÁGOTATartsd meg a beszédedet, Gabi!

ÁGIEsetleg kezdhetnéd azzal, hogy miért hazudtál?

GABIÉn nem hazudtam!

METTAAzt állítottad, két embert lekérdeztél.

GABIJa, igen. Akkor hazudtam egy kicsit, igen, mert nem hagytatok békén! Magda begyanúsított, én meg pánikba estem. De amúgy azt szeretném mondani, hogy tényleg én vagyok a rendőr, és ez a feladat fontos nekem. Nem is sejtitek, miért, úgyhogy jobb, ha nem nyírtok ki. A saját biztonságotok érdekében.

ÁGOTABefejezted?

GABINem. Még azt akarom mondani, hogy nekem mindenki gyanús.

ÁGOTAÉrtem. Akkor szavazzunk! Ki akarja felakasztani Gabit?

Éva, Magda, Ági és Judit Kata jelentkeznek.

GABINagy szemét a húgom. Több szempontból is.

METTAElbizonytalanodtam, bocs.

GABINa jó, ti akartátok! De halálhörgésemmel annyit mondok: Magdahahaha.... egy üveglapot vesz elő, Magdához közelít vele Nem érzed úgy, hogy be kéne törnöd?

MAGDANem. Úgy érzem, hogy fel kéne venned a csákót. Aztán csákó.

ÁGIEz mi volt?

GABIfelveszi a csákót Valamit meg kell tudnotok a mi jó Magdusunkról. Hogy megverte Lajost. Idézem az albérlőjét: felolvas a füzetből „Betörte az autója üvegét és csépelte, csépelte, míg bele nem döglött a srác.”

MAGDAfelordítEz rágalmazás! Beperellek, te állat!

KATAIgaz ez, Magda?

MAGDAA faszt!

ÁGOTAOcsmány beszéddel itt nem mész semmire. Nem az albérlőid vagyunk. Tisztázd magad, légy szíves!

MAGDAAdjál bort!

ÁGOTANem. Ma este józan maradsz.

MAGDAmagába roskad Tényleg megvertem. De nem öltem meg! Gyerekkori barátom volt, együtt játszottunk bunkerest, meg minden. Csak egyszer... Olyan szemét tudott lenni. Egyszer kivételesen megjelent egy novellám. Nem volt valami nagy írás, azt se tudom, miért pont ezt nem dobta vissza a Bozót, amit Lali apja szerkesztett. Röpdöstem örömömben. Vártam Lalit, hogy elhozza a lapot és együtt ünnepeljünk. De nagyon gyászos arccal érkezett. Kiderült, hogy a novellát csontig átírták: szinte felismerhetetlen volt. Illetve pont olyan volt, mint ahogy bárki más ír ebből a mai faszombaszom irodalmi életből. Éppen az eredetiségét szüntették meg, engem gyomláltak ki belőle. Kiborultam, telefonálni akartam aszerkesztőségbe, hogy dugják fel maguknak az új változatukat. Erre Lali váratlanul azt mondta: szar. Hogy szarul írok. Nem tudok írni, még helyesen se, nemhogy irodalmat. És hogy azért javították ki, mert reménytelen volt. „Soha nem fog sikerülni, Magdi!”, ezt üvöltötte, ahogy ott ült bent a kockaladában. – Pedig én erre tettem fel az életem, érted?! Ha nem sikerül, összeomlik az egész. Ez a személyiségem tartópillére! Ha kirúgod alólam, végem! – Akkor van véged, ha nem rúgom ki! A végén meg – és ettől rágtam be, akkor vertem be a lada szélvédőjét és kezdtem el ütni – azt mondta, szeret engem és azért mondja. Mint Laci! Elhagy, mert olyan kurvára szeret! röfögve sír Elájult. Bevittem a kórházba – akkor még volt kocsim. Csomót bejártam hozzá. De többet nem lett olyan abarátságunk, mint előtte.

ÉVANa, ezt látod nem csodálom.

METTANem hiszek a fülemnek! Szóval egyszer életében őszinte volt?

KATAJézusom, Magdi! Akkor hoztad be hozzám, igaz?

MAGDAIgen. Aztán kezdtetek összejönni. Csinálta rólad azt a festményt... Ami egyébként legalább olyan szar lett, mint az én novellám, de mindegy.

KATANe búsulj, Magdi.

ÁGISzerintem meg térjünk vissza rád! Hogy mi okod is volt neked éjszaka a mosolygásra?

KATAOkom? Nem volt okom, csak eszembe jutottak... dolgok. A múlt. A régi maffiázások.

ÉVAA múlt! Hát az kurva vicces.

KATAA múlt mindig szép. Akkor is, ha szomorú.

GABIPoáró karácsonya?

ÁGOTAEz nem idézet volt, Judit Kata találta ki. Te kussoljál, halott vagy. Éjszaka van. Mindenki csukja be a szemét.

Sötét.

ÁGOTAA gyilkos nyissa ki. (...) Mutasson rá valakire. (...) Köszönöm.

GABIÁgota...!

ÁGOTAA halottnak kuss. A rendőr nézzen rám.

GABINa persze.

ÁGOTAGyanúsítson! (...) Köszönöm. Nappal van.

Fény.

METTAMeghalt valaki?

ÁGOTAIgen. Judit Kata.

KATANa ne! Ezt miért csináljátok? Tudjátok, hogy úgy szeretek játszani! szomorúan felveszi a csákót

ÁGIEz Metta volt. Láttam, milyen elégedetten nézett, mikor kiderült, hogy ki halt meg.

GABIJa. Mindig rühellte Judit Katát.

METTAEz nem igaz! Honnan veszitek?

ÉVAMegérzés.

GABIVan rá dokumentum is. előveszi a füzetét „Menj csak vissza a barátnődhöz” – mondtad te Lajosnak – „ahhoz a ....”

METTADe halott vagy, kussoljál!

GABIA halott rendőr is őrzi a rendet!

Metta felpattan és befogja Gabi száját.

ÉVAHohó, hullagyalázás!

GABIfuldokolva is végigmondja „ahhoz a ...halszerű teremtményhez...., aki olyan szépen gondoskodik rólad...”

METTANincs még egy ilyen beteges, amorális lény, mint te! Tudod, hogy ezt nem úszod meg!

GABINem kellett volna kiszavazni, mikor rendőr voltam!

KATArosszat sejtve Hogyhogy „menj vissza”? Neked közöd volt Lajoshoz?

METTANégy évig szerettük egymást.

KATAMikor...?

METTAAkkor.

KATAÚristen, Metta! És én még barátomnak neveztelek! Hát nem tudtad, hogy...?

METTADe igen. Tudtam, tudom, nincs mentség. Kész. Öljetek meg, szemétláda vagyok. Ez így elég?

KATABecsaptál mindenkit!

METTAIgen. És majd’ beledöglöttem, ha érdekel.

KATAAzt hiszem, nem. Nem érdekel.

METTANe is érdekeljen. Most haltál meg. Folytassuk a játékot!

ÁGOTANos, kinek gyanús – ezek után – Metta?

Éva, Ági, Judit Kata felteszik a kezüket.

ÁGOTAMagda?

MAGDASzerintem Metta nem gyilkos. Az más kérdés, hogy kettyintgetett Lajossal. Én tudtam róla különben. Lali egyszer elmesélte a helyzetet, mikor már nagyon ki volt akadva: pont Judit Katával járt, de már javában kefélte megint Ágotát – és közben Mettától se bírt elszakadni. Szeretett mindegyikőtöket. Nagy szíve volt szegénykémnek.

ÉVATe meg azért maradtál ki, mert kiélted a libidódat az irodalomban, mi?

MAGDAVagy mert férjem volt, hülyegyerek! Pénzbuzi!

KATAhisztérikus zokogásban tör ki Hogy lehet, hogy ő... senkit... senkit sem szeretett?

ÁGITudod, hogy ez nem igaz.

KATAHogy dögölt volna meg Emese! Olyan kurva ronda volt...

ÁGIKata...!

KATAIgen, azt kívántam, dögöljön meg! És meg is döglött, szerencsére! Soha, soha nem lehettek boldogok együtt! röhög

METTAJézusom, Kata! Jól vagy?

KATAvall Most már jól. Azt hiszem, magamnak se vallottam be, mennyire gyűlöltem Emesét.

GABIPedig nem volt egy ellenszenves csaj!

ÁGIDe nem illett a magadról alkotott képedbe a gyűlölet, igaz?

KATAIgen, lehet. És pont az volt a baj, hogy értettem Lajost. Ilyen őszinte embert, mint Emese, nem láttam soha.

METTAGondoljátok, hogy őt igazán szerette? Hogy tudott igazán szeretni?

ÁGOTAEz a kérdés.

METTAMert ha igen, akkor én mindent megbocsátok neki. Ha tudott szeretni, akkor mégis emberi lény volt, nem egy gusztustalan ide-oda tekergő giliszta, aki mindenki kezéből kicsúszik.

KATAAnnyira gyűlöltem, hogy... Ez már azután volt, hogy Lajos Ágotát és engem váltogatott, aztán végül mindkettőnket elhagyott. Akkor egyszer megint összejöttünk. Lajos kimerült volt és én befogadtam, mint egy kis kóbor kiskutyát.

MAGDAKész állatmenhely vagy, Judit Kata.

KATAAkkor már nem hitegetett, mondta, hogy nem tud szeretni...

GABIJa! De azért elfogadta tőled az ágybareggelit! Téged idézlek: „Hagyd, hogy segítsek, Lajos, csinálok rántottát meg kávét!”

MAGDAJátékvezető! Vegye már el valaki tőle azt a kibaszott füzetet!

ÁGOTAGabi, meghaltál, érted?

GABIJó, jó.

KATANálam lakott és én közben szinte éreztem, ahogy erősödik benne az érzés, Emese iránt. Mintha valami fény gyúlt volna benne, szinte világított. Rettenetes volt.

ÁGOTATudom, miről beszélsz. Én is éreztem. Még a csókjai is kifakultak akkoriban.

KATAEgyik este kérdeztem, hova megy. Nem mondta meg, de tudtam, hogy Emesével találkozik. Azt mondta, nincs jogom ezt kérdezni, mert megegyeztünk, hogy nem szerelemből lakunk együtt. Olyan magabiztos volt, hogy teljesen megalázott vele. Szó szót követett. A végén... végül is.... nem engedtem el.

ÁGOTAHogyhogy nem engedted el?

KATAnagyon halkan Bezártam.

ÁGOTADe hogy? Mennyi időre?

KATAKét hónapra.

ÉVAApám! Az irgalmas szamaritánus!

ÁGOTAJézusom, Kata! És miért nem szökött meg?

KATANem tudom. Nem volt benne annyi energia, hogy kitörje az ajtót. Egyszer megtámadott, hogy elvegye a kulcsot, de nem sikerült neki. Aztán beletörődött. Hozzám se szólt, feküdt a falnak fordulva. Csak kiraktam az ételt, ő nem nyúlt hozzá, csak akkor ette meg, mikor nem voltam otthon. Először örültem neki, hogy mindig vár, ha hazamegyek – mint egy kis háziállat. De végül elengedtem, mert láttam, soha nem fog szeretni. sír Szánalmas vagyok, tudom.

ÁGIKata, neked meg kell vigasztalnod a benned lakó kisgyermeket!

GABIMi van?

ÁGIIgen. A lelkedben egy síró kisgyermek lakik, aki alig várja, hogy megvigasztalják. Hajolj le hozzá és dédelgesd!

ÉVANeked komolyan szétbaszta az agyadat az a hülye pszichiáter!

ÁGIMit tudsz te erről? Azt kívánom, hogy egyszer meglásd magad olyannak, amilyen valójában vagy! Remélem, lesz utolsó ítélet.

ÉVASzóval katolikus ez a csávó? Ahhoz képest – nyolcezer egy alkalom!

KATALajost nem sajnálom, annyi embert vágott át, hogy iránta nem érzek lelkiismeret-furdalást. Csak Emese miatt. Nem sokkal ezután lett öngyilkos. Fogalma sem volt, hova tűnt Lajos.

GABINem miattad történt, ne félj.

MAGDAAkkor ki miatt?

GABIHonnan tudjam? De lehetett más ok is.

ÁGOTAOtt tartottunk, hogy Mettát meggyanúsították hárman. Várjuk a védőbeszédet!

METTANa jó. Nyilvánvalóan azért lettem gyanús most mindenkinek, mert kiderült rólam, hogy Lajos szeretője voltam. Többet is megérdemelnék tőletek, mint egy igazságtalan kinyírást egy maffiapartin, de én most mégis azt mondom: ne öljetek meg! Ugyanis ha most hibázunk, és ártatlan hal meg, akkor hárman maradnak játékban: abból egy meghal éjszaka, győzött a gyilkos. Most kell megtalálnunk, mielőtt újra gyilkol!

ÉVAÁmen. Te kire gyanakszol?

METTAMagdára. Nekem végig gyanús volt, de azzal, hogy elmesélte a sztoriját, meg sajnáltatta magát a kettétört irodalmi pályája miatt – vagyis ketté se tört, mert nem is volt....

MAGDAEzt hogy érted, Metta? Ti mind támogattatok és tetszett, amit írtam!

METTATámogattunk, persze, Magda. De mindenkinek világos volt, hogy légvárat építesz. Csak nem mertük megmondani neked. Féltünk, hogy agresszív leszel, és nem akarod majd elfogadni. Végül is Lajost bíztuk meg, hogy beszéljen veled. Tudtuk, milyen jó barátok vagytok.

MAGDAEz nem igaz!!

ÉVAOké, lógjon Magda! Ági?

ÁGINem is tudom. Engem is meggyőzött Metta beszéde, őszintének tűnt. De miért ne lehetnél te?

ÉVACsak. Mert nem én vagyok, és passz.

MAGDASzóval végig kiröhögtetek??

METTANem röhögtünk ki. Inkább sajnáltunk. Magdára szavazok! felteszi a kezét

MAGDACsodálkozom, hogy még van, aki megbízik ebben a büdös kis kurvában!

GABIHé, a tesómról van szó!

ÁGIOké. felteszi a kezét Beszéljen Magda!

ÁGOTATessék!

MAGDAGyorsan fordul itt a széljárás. Mettát, aki mindannyiunkat átvert, dugatta magát Lajossal, aki egyébként sose vállalta fel őt, egyetlen percig se volt „hivatalosan” a barátnője, szóval megvéditek ezt a sötétben bujkáló, csatornalakó patkány ribancot...

ÁGIElég, Magda! Hogy lehetsz ilyen kegyetlen? Magaddal bezzeg milyen elnéző vagy! Akasszuk fel! felteszi a kezét

Éva és Metta egyetértően felemelik akezüket.

ÁGOTAMagda, meghaltál. Tedd fel a csákót.

MAGDATudjátok, mit? Bassza meg mindenki!! felpattan és elrohan

KATAutána Magdi! Ne csináld! Mindannyian feszültek vagyunk...

Magda elvágtat. Becsapja az ajtót, betörik az üveg.

GABIsokatmondóan Üveg!

METTAnézegeti az ajtót A büdös francba! Ezt kifizeti!

KATAvisszajön Elég bunkó voltál vele. Úgy átrohant az utcán, majdnem elütötte egy autó.

METTANem baj, majd te meggyógyítod. Bezárod egy pár hónapra, és kutya baja se lesz.

KATATe miért utálsz engem ennyire? Nem én csaltalak meg Lajossal, hanem te csaltál meg engem.

ÁGIVan az úgy, Kata, hogy arra vagyunk dühösek, aki ellen vétkeztünk.

ÁGOTAFolytassuk!

METTAMagda meghalt. Nincs még vége a játéknak?

ÁGOTANincs. Nem Magda volt a gyilkos.

ÁGIBasszus. Akkor még egy éjszaka, és végünk...

Gyanakodva nézik egymást.

ÁGOTAAzért játsszuk le. Mehet?

GABIVárjál, csak azon gondolkozom, hogy ha nem Magda volt a gyilkos – mármint Lajos gyilkosa –, akkor ki írta a névtelen leveleket?

ÁGOTATe.

KATANévtelen leveleket? Kinek?

ÁGOTANekünk. Nyomozás közben, ahogy egyre közelebb jutottunk az igazsághoz, kezdtünk fenyegető leveleket kapni. Rettenetes helyesírással voltak írva – ez természetesen Magdára terelte a gyanút. Csak éppen nem ő írta ezeket, hanem Gabi.

KATAGabi? De miért?

ÁGOTAErre én is kíváncsi vagyok.

ÉVANa, ez már sztori! Hogy volt ez, Gabika?

GABIszáját betapasztva rémülten nézeget

ÁGOTAHallgatunk!

GABIsuttogva Én halott vagyok, kussban kell lennem!

METTAvészjóslóan leveszi róla az Esterházy-szemüveget Na mondjad csak el, nővérkém a többieknek! Ne akard, hogy én interpretáljam!

GABINa jó. Szóval idegesített már Ágota, hogy olyan tudálékos, a nagy nyomozó és mindig ő a főokos – és elhatároztam, hogy megtréfálom egy kicsit. Ennyi.

METTANa jó, akkor úgy látszik, nekem kell elmondanom, mi történt. Emeséről van szó.

GABINem!

METTAEmese nem miattad lett öngyilkos, Judit Kata. Hanem a nővérem miatt.

GABISzemétláda, ez nem igaz! Csak fölhívott aznap este. És beszéltünk, de nem én... nem mondtam neki semmit!!

METTANekem azt mondtad, tanácsot kért tőled. Mert úgy érezte, reménytelen az élete.

GABIelpityeredik De miért engem hívott? Mikor tudta, hogy idióta vagyok!

ÁGOTARossz kifogás.

ÉVANyilván mert ő nem volt szerelmes Lajosba.

ÁGOTAMit mondtál neki?

GABINem is tudom. Csak hallgattam. És valahogy megértettem, amit mondott. Hogy húzza le egy sötétség, meg hogy minden pillanata félelem, és mintha nem akarnának véget érni a másodpercek, csak perzselik a bőrét fájdalmasan... meg ilyenek. Rohadt meggyőző volt. Írtam is a beszélgetésünk után egy tökjó verset belőle, meg is jelent a Népszabiban és csomó embernek tetszett.

ÁGOTADe mit mondtál Emesének?

GABIHát semmit, esküszöm! Csak hogy megértem, hogy meg akar halni, és szerintem is ez most a megoldás. Sírtunk mind a ketten. Aztán mikor letettük, én is gondolkoztam rajta, hogy meghaljak vagy se, de aztán hívott az egyik barátnőm mobilon és tök elfelejtettem a dolgot. De nem akartam, hogy meghaljon! Hátha nem is én vagyok a hibás!

KATANem te vagy.

ÁGISzerintem se. Csak az bűn, ami szándékos.

ÉVAA lófaszt!

ÁGOTAFigyelem, folytatódik a játék! A gyilkos még mindig köztetek van. Éjszaka.

Sötét.

ÁGOTAA gyilkos nyissa ki. (...) Mutasson rá valakire. (...) Köszönöm. Rendőr, ha él még, gyanúsítson! (…) Jó. Reggel van.

Fény.

ÉVAMegdöglöttem, mi?

METTAKi halt meg, Ágó?

ÁGOTAsokatmondó tekintettel Senki. Nem halt meg senki. Mert nem volt Gyilkos feliratú cédula, igaz, Gabikám? Elfelejtetted beletenni.

GABIEz egyrészt igaz, igaz, hogy talán elkapkodtam egy kicsit az osztást, de másrészt viszont az mégse igaz, hogy nem halt meg senki.

ÁGIMiért, akkor ki halt meg – gyilkos nélkül?

GABIHát Cirmoska! ünnepélyesen felállítja Cirmoskát az asztalra

KATATe jó ég, Emese cicája??

ÉVAJa, itt ez a köcsög macska! Azt hittem, Ágotáé. Nálam volt otthon kitéve egy darabig, aztán elegem lett belőle, levittem a turkálóba. De ott meg senkinek se kellett, gondoltam, kidobom a faszba.

GABIAki még egyszer csúnyát mond, gyerekek, az csöndkirályt fog játszani!

KATANa de egyáltalán hogy került hozzád a cica?

ÉVAÁgota hozta egyszer, hogy az övé volt, imádta, de most megdöglött, és kegyeletből ki kéne tömetni. Tudtam valakit, aki ilyet csinál, az ki is tömte, aztán nálam ragadt. Azóta se láttalak, Ágota, a pénzt meg basztad megadni. Ha felszámítanám a kamatokat, ma csak ebből a bevételből úgy élhetnék, mint Marci Hevesen! Aztán a múltkor, mikor együtt benyomultatok hozzám a boltba, berágtam, gondoltam, vidd haza te, ne az én pofámba bámuljon tovább ez a dög.

GABIÉs erre utánunk hajítottad? Gratulálunk, életveszélyes poén volt!

KATAÁgó, mi ez..? Neked nem is volt soha macskád!

ÁGIEzt magyarázd meg, Ágó!

ÁGOTAÍgy van, ahogy Éva mondja: Cirmoska Emese macskája volt. Aztán amikor ő meghalt, Lajoshoz került, ő gondozta. Morbid helyzet volt. Még Berkenyére is magunkkal vittük.

METTAHová?

ÁGOTABerkenyére. Ahova Emese halála után Lajos kivonult a világból. És ahova engem is magával vitt.

METTATéged meg Cirmoskát? Jó társaság.

KATAÚristen, Ágó! Ti nem csak egyszer csaltatok meg engem, hanem...

ÁGOTASzóval miután te elengedted, Kata, a háziőrizetből Lajost, és ő megtudta, hogy Emese halott, örökre ki akart vonulni a világból. De egyedül nem volt ehhez ereje, titeket addigra mind végigzongorázott – Metta, azt hiszem, veled is vége volt már a dolognak...

GABIAzt sose lehet tudni. Szerintem az én kishúgom még a túlvilágról is tartja a kapcsolatot Lajossal.

ÁGOTAA lényeg az, hogy Emese halála után pár nappal csörög a telefonom. Lajos volt, találkozni akart. Ebben még semmi meglepő nem volt, gondoltam, baráti segítséget kér, hogy fel tudja dolgozni a tragédiát. Találkoztunk, mire ő váratlanul azt mondja, halálosan szerelmes belém, és hogy meneküljünk el a világ zajától, utazzak vele az isten háta mögé, Berkenyére.

ÁGIPoszttraumás stressz!

ÁGOTAÉn addig azt hittem, ez már rég lefutott ügy – hogy Lajos meg én? –, de hülye voltam és akkor valamiért mégis bevettem. Megpróbáltam újra beleszeretni.

METTANehéz volt?

ÁGOTAŐszintén szólva igen. Ugyanis magunkkal kellett vinnünk lakótársnak Cirmoskát is. megsimogatja a kitömött macska fejecskéjét Cirmoskánál szemetebb, undorítóbb, idiótább háziállatot életemben nem láttam! Minden szerelmeskedésünk közben őrülten fújt, volt, hogy megmarta közben a kezemet, máskor csak a fenekembe harapott.

És soha nem aludhattam Lajossal összefonódva, mert az a dög befeküdt közénk, a mancsa ott hevert Lajos mellkasán.

KATAEmese lelke lakott benne!

ÁGOTAÚgy látszik. Erre akkor jöttem rá, mikor karácsony éjjelén – mert együtt töltöttük a karácsonyt is, Lajos fenyőt hozott, én díszeket sütöttem, és már tényleg kezdtem végzetesen belebolondulni –, szóval éjszaka az ágyban éreztem, hogy nincs mellettem. Kiosontam utána a konyhába. Állt a gáztűzhelynél. – Mi van, fázol? – kérdeztem. Ő csak bámult tovább a tűzbe és valami furcsát mondott: „Néha olyan a szerelem, hogy a gázrózsák tövig csavarva égnek.” – Valami hülyeséget mondtam erre félálomban, talán a gázszámláról, mintha Éva lettem volna.

ÉVANa, azért én ekkora segg nem vagyok!

KATAPersze hogy nem, Évi. De most nem is rólad van szó. Folytasd!

ÁGOTAAttól kezdve nem érdekeltem. Bár valószínűleg addig se, de mindegy. Jött a szilveszter, el voltam keseredve – ittam is, ezen nincs mit szépíteni. Könnyes szemmel gyújtogattam a petárdákat – hol voltak már akkor a szép álmok a berkenyei boldogságról?

ÉVANahát, Ágota! Nem gondoltam volna, hogy te beszopod ezt a dumát!

ÁGOTAÖrömmel láttam, hogy Cirmoska be van rezelve a tűztől. Pontban éjfélkor Lajos épp nem volt a szobában, kinyitottam az ablakot, és kihajítottam rajta a rohadt dögöt – bár akkor még ugye élt – a mínusz tizenöt fokba. Reméltem, ezzel tényleg új élet kezdődik számunkra.

KATAJézusom, hogy lehettél ilyen kegyetlen?

ÁGOTASzerelmes voltam, Kata, te tudod a legjobban, miről beszélek!

GABITe, aki foglyul ejtetted Lajost!

ÁGOTALajos állandóan faggatott, hol lehet Cirmoska. Mondtam, keresd meg te, nem az én macskám! Csak azt nem tudtam, hova rejtsem a megfagyott tetemet. Elásni túl feltűnő lett volna, tudtam, hogy a kukákat végignézi Lajos – mert persze gyanakodott rám. A mélyhűtőt viszont, gondoltam, biztos nem fogja kinyitni.

ÁGITe lefagyasztottad Cirmoskát?

ÁGOTALe. Nem is büdösödött meg. De azóta tartanak ezek a rettenetes macskás rémálmaim, néha már lefeküdni se merek miattuk. Aztán mikor nyilvánvalóvá vált, hogy köztünk vége van Lajossal, betettem egy tescós szatyorba Cirmoskát, és hazahoztam.

ÉVAÉs kitömetted velem.

ÁGOTAIgen. Azt terveztem, hogy kitömetem és magamhoz veszem, aztán minden nap bocsánatot kérek tőle, vagy mittudomén. De aztán inkább kimentem Padovába, jött Lorenzo. Menekültem. A többit tudjátok.

GABICsak egy szót még, möszjő Poáró! Válaszolnia kell, mert én vagyok a rendőr! felmutatja a céduláját Ön erről a történetről eddig mélyen hallgatott. Nem lehet, hogy van még más is, amit el kellene mesélnie nekünk?

METTAHogy esetleg véletlenül, a nagy kavarodásban, Cirmoskával együtt Lajost is hidegre tetted?

GABIÉs hogy az ő fagyasztott hullája is ott pihen kitömve Éva turkálójában valahol? A raktár mélyén?

ÉVAKurva vicces.

ÁGIAz igaz, hogy Lajost pont azóta nem látta senki közülünk!

ÁGOTANem. Lajost nem én öltem meg, esküszöm.

GABIEngem meggyőzött!

KATAÉn se hiszem, hogy képes lett volna ilyesmire. Bár az is igaz, Ágó, hogy sok meglepetést okoztál nekünk az elmúlt napokban!

ÁGIDe ne haragudj, azért nem akkorát, mint te! Bezárni Lajost egy hónapra! Ez lenne a szerelem?

KATANa és te? Úgy szeretted, hogy spermadonornak használtad szegényt?

ÉVASzerintem is te vagy a legképmutatóbb, Judit Kata! Kibaszott nagy szent vagy, de azért legszívesebben aranyhörcsögöt csinálnál a pasidból!

KATANa jó, aki ilyen szinten képtelen bármilyen emberi érzelemre, az nekem ne beszéljen szeretetről!

ÁGIEz nem a te dolgod, Kata, nem látsz bele más emberek kapcsolatába!

METTASzomorú, de a helyzet az: egyvalaki van csak köztünk, aki igazán szeretni tud.

GABIÉn?

METTAÉn.

GABIJa, szeretni azt tudsz, de csak Lajost: minket egy nap hatvanszor is átvágsz, ha úgy alakul!

KATAElképesztő vagy, Gabi! Te hülyeségből megölted Emesét!

GABIAkit egyébként te is megfojtottál volna egy kanál vízben, ha merted volna! Metta meg mindenkit átvágott, az nem szemétség?

METTAMiért pont téged ne vágnálak át, mikor te is folyamatosan hazudoztál? Meg möszjő Poárót, a macskagyilkost! Vagy kit ne vágjak át? Katát, aki ketrecbe zárta a szerelmét? Vagy Ágit, aki fölcsináltatta magát, vagy Magdát, aki csak érvényesülni akart Lajos segítségével?

ÁGOTAÉn nem tudok túllenni Cirmoskán, lányok. Ezért kezdtem a nyomozást, hogy hátha ezzel törlesztek valamit. De hiába. Ez a rohadék macska örökké kísérteni fog.

ÉVAJól van már, Ágó, ne nyomaszd magad! Én meg Lajost nyírtam ki majdnem, amikor megtudtam, hogy felcsinálta ezt a libát.

METTATessék??

GABIAtyagatya!

ÁGIÉva, ne..!

ÉVAMi van?

ÁGINem kell, hogy bajba keverd magad!

ÉVAMiért? Nem csináltam vele semmit. Csak mondtam neki, kiheréllek, öreg, ha ilyen tempóban szórod a magvaid. Erre ő röhögni kezdett, és egyetértett, hogy az lesz a legjobb neki is. Hagyta magát, nem ellenkezett. Úgyhogy végül poénkodás lett belőle: rá kellett jönnöm, úgy nem lehet rendesen kiherélni senkit, hogy nem tanúsít ellenállást. Egész jó fej volt a csávó. Nem is ő volt ebben a dologban a nagy kurva, hanem az, aki szándékosan bekapta a legyet!

ÁGIÉs boldogabb is vagyok azóta Lajoskával, mint veled akármikor is!

ÉVAOrgazmusod is van vele?

ÁGISzerencsére, Éva, az életnek más területei is vannak, mint a szex! Az viszont jólesik, hogy féltékenységből megtámadtad Lajost. Talán egy csöppet te is szenvedtél miattam – ezt jó tudni!

ÉVAEnnek a kijelentésnek vajon örülne a fitymaképű pszichiátered?

METTAUnom a leszbikus szappanoperát, gyerekek. Kár, hogy én vagyok a vendéglátó, mert így nem mondhatom, hogy: na akkor mi megyünk...

GABIViszont azt mondhatnád, hogy...

Kulcscsörgés szakítja félbe Gabit. Hirtelen elhallgat mindenki.

GABIÚristen, ez apu! Dugd el a cigit, Metta!

METTAHülye, neki nincs is kulcsa a lakáshoz!

KATAMagdi..?

Nyílik az ajtó. Fütyörészve belép Lajos. Fess öltönyben, acélkeretes szemüvegben van, maga után elegáns bőröndöt húz. Döbbenet.

LAJOS kis meglepetéssel az arcán, de végül is örömmel Helósztok!!! Mind együtt? Jaj, a régi Maffia-klub! végigpuszil mindenkit, mintha mi sem történt volna Csáó, csajok!

A lányok zavartan puszilkodnak.

ÉVANa ne basszatok!

ÁGOTALajos! Te hogy kerülsz ide!?

LAJOSSkóciából! Ott lakok, tudod! De hát írtam ímélt!

GABIsúgva „Lakok” – Lajos már nem használja az ikes ragozási sort! Jegyzeteljek?

ÁGOTAMár nem kell, te hülye!

LAJOSJé, tök örülök, hogy látlak titeket! Kivel mi van, elmondjátok?

KATANa de hogyhogy... te itt? Honnan van kulcsod a lakáshoz?

GABIÉs ami talán még lényegesebb: hogyhogy élsz?

Mettához lép, megcsókolja. Angolul duruzsolnak valamit.

ÁGOTAMetta!!

METTAMost mi van?Szemét hernyó vagyok, mondtam.

KATAFinoman fogalmazol. Neked azóta viszonyod van vele?

METTAKisebb megszakításokkal, igen.

LAJOSakcentussal Nagyon jól vagyok, Gabika, köszönöm! Én vagyok – nem poén! – a skót jegybank elnöke, így alakult. Van feleségem, három szép gyerek – néztek fényképet?

ÁGIprovokatívan nyújtja az albumot, ami mindig nála van És te Lajoskáról?

LAJOSOké, oké, érdekel! Csak lecuccolok, mindjárt! Ide pakolhatok, Mindegyke?

METTAInkább abba a sarokba. Hogy fel ne borítsd Cirmoskát.

LAJOS megtorpan egy pillanatra, felemeli a kitömött Cirmoskát Cirmoska! Ez Emese macsekja volt!

GABIBizony! Néha olyan a szerelem, mint a nyitva hagyott gázcsap, ugye, Lajos?

ÁGOTAHogy a gázrózsák tövig csavarva égnek.

LAJOSközhelyes sóhajjal Hát igen, van ez így. megcsörren a telefonja, felveszi Yes. (...) Yes. (...) Yes. (...) Yes. (...) Yes. (...) Yes. (...) Yes.

Közben a lányok bénultan nézegetnek egymásra. Súgva kezdenek beszélgetni, hogy ne zavarják Lajost.

ÉVAMetta, baszd meg! Mi ez!?

METTALajos. Én mondtam, hogy él.

ÁGOTAMondtad. De azt diszkréten elhallgattad, hogy még mindig a szeretőd és följár hozzád Skóciából!

METTAMiért nem nyomoztad ki?

KATAUram isten, olyan látni őt, mintha hirtelen áramot vezettek volna a tagjaimba! Bizsereg mindenem... ájuldozik

METTAFeküdj hanyatt, tegyük föl a lábad! Így.

ÁGIösszehasonlítja a fényképekkel Lajost Én nem tudok haragudni rá. Tiszta Lajoska!

ÁGOTAHésztingsz! Mit csinálsz?

GABIBaszki, beírtam a gugliba a Lajost!

ÁGOTAÉs?

GABIIdenézz. mutatja

ÁGOTAA skót jegybank elnöke... Sir Luis Taylor!! Igazat mondott.

METTASzőr! Ez a legjobb.

ÉVAElképesztő fickó! Hogy a faszba csinálta? És még azt hittem, én vagyok itt a dörzsölt! Pedig csak szarakodok a turkálóval, ő meg: szőr Luis!

Nézik a „Yes”-ező Lajost, és tényleg nem értik.

GABILátszatra nem tűnik túl dörzsöltnek.

KATATudod, hogy csinálta, Éva? Széttiport női szíveket használt ugródeszkának!

GABIFú, fölírhatom ezt a költői képet, Kata?

KATATied.

ÁGIFigyeljetek, de akkor... Lajoska is Szőr?

ÉVAJa, persze! Aztán ő örökli majd a skót jegybankot!

GABISzegény Nancy!

KATAKicsoda?

GABIHát a skót felesége! Biztos nem sejti, hogy Szőr Luíz micsoda szélhámos! Úgy tett, mintha meghalt volna, mi itt nyomozunk, mint az őrült, aztán...

ÁGOTA feláll Én megyek. Kösz a bulit, Metta.

METTAVidd a cicát!

ÁGOTA hóna alá kapja Hésztingsz: öröm volt Önnel dolgozni! És egyben tök fölösleges faszság. Sziasztok.

GABIHova mész most, Ágó?

ÁGOTANem tudom.

GABI„Az életben az a baj, hogy az ember sose tudja igazán, hova is megy.” – Úticélja ismeretlen. De ne búsulj, majd egyszer kinyomozunk egy igazi halált is! Megyek veled.

METTASzia, Gabikám! Mikor látlak?

GABIMajd beugrom a rendelőbe. Csók!

Elköszönés, puszilkodás. Gabi és Ágota távoznak.

KATATe jó ég, még mindig telefonál? Ezer éve nem láttuk egymást, és ő telefonál!!!

ÉVAHéj! Szőr Luíz! Itt egy játék folyik! Héló!

Lajos tovább telefonál.

ÁGIMondd neki, hogy „out”! „Go out”!

ÉVAGo out, haver! Héj! Irány a folyosó! kituszkolja Na!

METTALányok, fáradt vagyok.

ÉVAÉrtem, vár még rád egy fárasztó kettyintés. Megyünk.

KATAMetta, nem értelek! Hogy folytathattad ezt... ennyi éven át? És mit szól ehhez Nancy? Meg a gyerekek?

METTAJaj, ne legyél már hülye, Kata. Lajosnak nincs végállomás.

ÁGIEgy kicsit csalódott vagyok, gyerekek, hogy nem halt meg! Olyan szépen kezdtem mesélgetni róla Lajoskának! Hogy a papát, tudod kicsim, meggyilkolta valaki...

METTAMegmondtam a múltkor: a gennyládák örökké élnek. Szevasztok.

Búcsúzkodás. Lajos és Metta kettesben marad.

LAJOSnagy szenvedélyesen I love you, honey! Only you!

METTAAnd Nancy. And Kata. And Ágota, Gabi, Ági, Magda.

LAJOS nyomatékosan I. Love. You. I. Need. You. Always. Forever. megint csörög a telefonja Sorry! felveszi Hi! (...) No! (...) No! (...) No! (...) No! (...) No! (...) No! (...) No! (...)

Metta közben kezdi kipakolni Lajos ruháit, majd kedvetlenül levetkőzik. Lajos, bár továbbra is telefonál, udvariasan szeretkezni kezd vele.

VÉGE