Spilák Klára a New York-i rövidfilmfesztiválon megkapta a legjobb női mellékszereplő díját a 2019-ben az SZFE-n (Színház- és Filmművészeti Egyetemen) végzett Rosanics Patrik diplomamunkájában nyújtott alakításáért. Sokunk kedves, színművész végzettségű sajtós kollégájával, akit a nagyközönség leginkább a hangjáról, szinkronszerepei révén ismer, Józsa Ágnes beszélgetett.

Balogh Gézának a Kabos Gyula életművét bemutató sorozata a befejezéshez, a színházi munkák után a filmes karrier feldolgozásához érkezett. A tanulmány alcíme most is: Egy kispolgár rémült vallomásai.

A jövő polgára a címe Gabnai Katalin írásának, amely a Radnóti Színház Schiller-bemutatójával, az SZFE-n 2020-ban végzett Nagy Péter István rendezte Don Carlos stream-előadásával foglalkozik.

Vadász Krisztina, aki ugyancsak a Horváth Csaba vezette színházrendező osztályban, a fizikai színházi koreográfus-rendező szakirányon végzett 2020-ban, A szecsuáni jólélek című Brecht-drámát vitte színre az Y Csoporttal a Bethlen Téri Színházban. Az előadással Urbán Balázs kritikája foglalkozik.

A társadalmi rend működését firtatja a színházi szerzőként és rendezőként nálunk is jól ismert Gianina Cărbunariu Tigris című drámája is, melyet a Manna Produkció égisze alatt SZFE-s diákok mutattak be Mihaela-ügy címen. A „dráma áldokumentum jellegéből, a folyamatos interjúhelyzetekből adódóan eleve formai kihívást jelenthet a színpadra állítás” – írja recenzensünk, Hajnal Márton –, s mint a folytatásból kiderül, az alkotók nem is a világot jelentő deszkákon keresték a megoldást.

Valódi dokumentumok-interjúk szolgáltak alapul Durica Katarina A rendes lányok csendben sírnak című regényéhez, amit Kovács Krisztina adaptált a Vígszínház Házi színpadára, s amely úgy húsz év távolából idézi fel a ’90-es években történteket.

Az ugyancsak kortárs ausztrál drámaíró, Andrew Bovell majd’ húsz évet előre szaladva a jövőbe, tekint vissza erre a mi bűnökkel, traumákkal, esendőségekkel teli jelenünkre a Ha elállt az eső című darabjában – a tatabányai Jászai Mari Színház előadásáról (az internetes hozzáférés lehetőségével élve) Turbuly Lilla osztja meg az olvasóval gondolatait, aki látta a mű első magyarországi interpretációját is a Hatszín Teátrumban 2018-ban. „Az az előadás – idézi fel befogadói emlékeit – elsősorban a látványvilágával és zenéjével hatott”.

Az egyik legkomplexebb művészeti ág lévén a színház (a film mellett), hatásának és értelmezésének a vizuális és akusztikus elemek alapmotívumai. Ezek megközelítését segíti Huszthy Edit Az előadás, a színpadi tér és a látvány című tanulmánya, illetve Almási Miklós A zenehallgatás lépcsői című esszéje. De utóbbi szerzőnk, az esztéta, filozófus professor emeritus, akadémikus jegyzi szerzőként Az abszurd Shakespeare – Rendhagyó olvasópróbák című kötetet is, amely viszont D. Magyari Imrét ihlette polemikus recenzióra.

Az abszurd egyik legjelentősebb honi auktora Örkény István, akinek Tóték című drámáját a talán legfiatalabb magyarországi teátrum, a Veres 1 Színház mutatta be Dicső Dániel rendezésében, s tette hozzáférhetővé online a pandémia idején. Stuber Andrea nem pusztán az előadással foglalkozik írásában, hanem annak szerepével, jelentőségével is a formálódó színház jelenében és jövőjében.

                                                                                                     Szűcs Katalin Ágnes

<<2021. 03-04. szám>>

PROLÓGUS

Szűcs Katalin Ágnes

 

ÉLŐ TÖRLŐRONGY, HALOTT JÁTÉKBABA

Kosztolányi Dezső: Édes Anna – Örkény István Színház

Besenyei Éva

 

KABOS GYULA ÉLETMŰVE

avagy: Egy kispolgár rémült vallomásai (II.)

BALOGH GÉZA

 

SZÍNÉSZVÉR ÉS CIVIL MÉLTÓSÁG

Cseh Andrea Izabella – Farkas Éva: Karrier-dal – Három Holló Művészeti Kft.

Gabnai Katalin

 

SZÉP KIS ALAKOK

Yasmina Reza: Bella Figura – VígStreamház

Urbán Balázs

 

ÖSSZEKUSZÁLÓDVA

Woody Allen: New York-i komédia – Central Színház – stream

Gabnai Katalin

 

„ODA MENJ, AHOL SZÜKSÉG VAN RÁD”

Beszélgetés Csankó Zoltánnal

Az interjút készítette: Ménesi Gábor

 

DARVAY NAGY ADRIENNE: A KÖLTŐ MINT HAMLET

A címszerepben: József Attila

A címszerepben: József Attila

 

Hamletomán játék*

Arany János Hamlet-fordítása és József Attila költeményei alapján, továbbá Ady Endre, Harag György, Petőfi Sándor, Szent István király, Székely János, Vajda Péter 1839-es Hamlet-fordítása, valamint történelmi dokumentumok idézeteinek felhasználásával

 

ELSŐ FELVONÁS

1. SZÍN

HAMLET

Lenni vagy nem lenni: az itt a kérdés.
Akkor nemesb-e a lélek, ha tűri
Balsorsa minden nyűgét s nyilait;
Vagy ha kiszáll tenger fájdalma ellen,
S fegyvert ragadva véget vet neki?...

Én úgy vagyok, hogy már száz ezer éve

nézem, amit meglátok hirtelen.
Egy pillanat s kész az idő egésze,
mit száz ezer ős szemlélget velem.

Tudunk egymásról, mint öröm és bánat.
Enyém a mult és övék a jelen.
Verset irunk - ők fogják ceruzámat
s én érzem őket és emlékezem…

 

- Megszólítanak, mert ők én vagyok már;
gyenge létemre így vagyok erős,
ki emlékszem, hogy több vagyok a soknál,
mert az őssejtig vagyok minden ős -
az Ős vagyok, mely sokasodni foszlik:
apám- s anyámmá válok boldogon,
s apám, anyám maga is ketté oszlik
s én lelkes Eggyé így szaporodom!

 

A világ vagyok - minden, ami volt, van:
a sok nemzedék, mely egymásra tör…¹

(Kintről)

 

HORATIO (hangja)

Őrzők, vigyázzatok a strázsán,
Csillag-szórók az éjszakák…²

FRANCISCO (hangja)

Nem úgy; te állj s felelj: ki vagy?

HORATIO (hangja)

Vagyok, mint minden ember: fenség,
Észak-fok, titok, idegenség,
Lidérces, messze fény…³

 

HAMLET

Lidérces, messze fény? ... Horatio!

HORATIO (belép)
Szegény s örökké hű szolgád, uram, ki

Mindig elvágyik s nem menekülhet,
Magyar vágyakkal, melyek elülnek
S fölhorgadnak megint.⁴

 

HAMLET

Nem úgy: „Barátom”: váltsunk ily nevet.
Örvendve látlak, jó estét. No de
Igazán, mi hoz Wittenbergből haza?

HORATIO

A múlt éjjel láttam a királyt, uram, atyádat.

HAMLET

Atyámat, a királyt!

HORATIO

Nem esmerek semmi darabot kegyelmes uram, amely inkább érdemlené meg a játszást, mint Hamlet. - Tudjuk, hogy a rémítő borzadás, amelyet a Hamlet személye és a késértet támaszt a nézőkben, nagyon analogizál nemzetünknek mostani nem rózsaszínű érzéseivel…⁵

 

2. SZÍN

Trónterem.

 

KIRÁLY

…édes testvérünk halála
Emléke még új, és ugy illenék,
Hogy gyászba hordjuk szívünket, s egész
Országunk…
De annyiban már a természeten
Győzött  az ész, hogy míg bölcs fájdalommal
Siratjuk őt,

E harcos állam trónja özvegyét,
Nőül vevők; nem ellenkezve bölcs
Tanácsitokkal. – köszönjük.
Már most, az ifju Fortinbras, miképp
Tudjátok is, nem adva ránk sokat,
Vagy oly hiszemben, hogy bátyánk halála
Miatt ez ország összevissza van,
Kalandos álmakkal szövetkezék,
S követséggel nem átalt háborítni,
Az atyja elvesztette földeket
Kiadni kérvén, melyek jog szerint
Bátyámra szálltak. Ennyit róla. Most
Magunkra térve, s hogy mért e gyülés:
Így áll az ügy: mi a norvég királynak,
Az ifju Fortinbras bátyjának - aki
Mint ágybafekvő és erőtlen agg,
Aligha sejti öccse szándokát -
Írtunk, ne hagyja többre menni ezt,
Holott csak úgyis népéből telik
Ujonc, csapatszám s minden, ami kell. (Átadja az okiratot a követeknek.)

Most hát, jó Voltimand, Cornelius,
Jó utat; és a gyorsaság legyen
Legjobb ajánlat hűségtek felől.

(Követek meghajolnak és el. A király Laerteshez fordul.)

 

KIRÁLY

Nos hát, Laertes, mondd, mi jóba jársz?
Kérésed volna: szólj, mi az, Laertes?

LAERTES

Fölséges királyom
Kegyét, s szabadságot, hogy Francia-
Országba visszatérhessek…

„Párizs az én Bakonyom.”⁶

 

KIRÁLY

S atyád ereszt? Mit szól Polonius?

POLONIUS

Igen, királyom; zaklatásival
A lassu engedélyt kicsikará,

…már most bocsássa, kérem.

KIRÁLY
Éld hát, Laertes, szép világodat;
Sajátod a kor s kéj: élvezd örömmel.
De hát te, Hamlet...

HAMLET (belekezd, de a király félbeszakítja)

Magyar vagyok, de európai…⁷

KIRÁLY
Mi célod illeti,
Hogyvisszamenj tanulni,
Ez óhajtásunk ellen van nagyon:
Tégy is le, kérlek, erről és maradj
Nyájas szemünk előtt, szives körünkben...

HAMLET (hallgat.)

 

KIRÁLY
Ez már fiúi szép válasz: maradj
S légy a mi másunk…

Harsonák. Király, királyné, urak stb., Polonius és Laertes el

 

HAMLET
Ó, hogy nem olvad, nem higul s enyész
Harmattá e nagyon, nagyon merő hús!...

Karóval jöttél, nem virággal,
feleseltél a másvilággal,
aranyat igértél nagy zsákkal
anyádnak és most itt csücsülsz,

 

mint fák tövén a bolondgomba
(igy van rád, akinek van, gondja),
be vagy zárva a Hét Toronyba
és már sohasem menekülsz.⁸

 

3. SZÍN

Szoba Polonius házában. Laertes és Ophelia

 

LAERTES
Poggyászom a hajón; Isten veled:
Aztán, ha kedvező szél lesz, hugom,
S indul hajó: ne szunnyadj, ám, hanem
Halljak felőled.
Polonius jön

POLONIUS
Még itt, Laertes? Ejh, siess, siess!
Várnak. Ne, még ez - áldásom veled.

(Kezét Laertes fejére teszi)
S elmédbe vésd jól e nehány szabályt.
Légy erős, nehogy a szerencse túlságosan felvessen, vagy a balsors letaszítson. Légy alázatos is, hogy Isten felmagasztaljon most és a jövőben. Légy majd mértékletes, hogy mértéken túl senkit se büntess vagy kárhoztass. Légy szelíd, hogy sohase harcolj az igazság ellen. Légy becsületes, hogy szándékosan soha senkit gyalázattal ne illess. Légy szemérmes, hogy elkerüld a bujaság minden bűzét, valamint a halál ösztönzőjét.⁹

 

LAERTES
Én alázatos
Búcsút veszek hát, jó uram.
Élj boldogul, Ophelia. (El.)

 

POLONIUS
Ophelia! Jó, hogy eszembe jut.
Úgy hallom, Hamlet gyakran bizalmas órát
Áldoz neked mostanság, s hogy te is
Nagyon szabad s kész voltál elfogadni.
Mennyire vagytok? Mondd ki a valót.

 

OPHELIA                                                                                    
Több ízben árult már vonzalmat el
Irántam mostanság.
Én nem tudom, mit gondoljak, uram.

 

POLONIUS
Lép a rigónak; úgy, igen. Bár színre jámbor, istenes kötés,
Rászedni jobban. Egy szó mint ezer,
Nyiltan kimondva, én nem akarom,
Hogy többet oly olcsó perced legyen,
Hogy Hamlet úrral szót válts vagy beszélj.
Légy rajta, kérlek; most járj útadon.

 

OPHELIA
Szót fogadok, uram.

Elmennek

4. 
   SZÍN

Az emelt tér. Hamlet, Horatio

 

HAMLET
A lég erősen mar; bizony hideg van.

 

HORATIO
Csípős, kegyetlen éles levegő.

 

HAMLET
Hány óra most?

 

HORATIO
Tizenkettő felé.

Szellem jön

 

HORATIO
Ni, uram, jő!

HAMLET
Ó, irgalomnak minden angyali
S ti égi szolgák, most őrizzetek!
Szólj, mit jelent ez? Mért van? Mit tegyünk?

A szellem int Hamletnek

 

HAMLET
Sorsom kiált…

Szellem int.

SZELLEM
Figyelj. … Illik pedig, hogy odaadó figyelemmel hallgatván eszedbe vésd apád parancsait, az isteni bölcsesség intelme szerint, mely Salamon szájából szól:

Hallgass, fiam, atyád intelmére,                                              
s ne vedd semmibe anyád tanítását!...

…halljad az engedetlen parancsszegők esetét és vesztét. … Isten régi, kiválasztott s kivált kedvelt népe, amiért szétszaggatta a törvények Isten ujjával kötözött kötelékét, különb-különbféleképpen pusztult el: részben ugyanis a föld nyelte el, részben tűz emésztette el, részint egymást koncolta fel. Salamon fia is, félrevetve apja békéltető szavait, gőgjében pöffeszkedve kardcsapásokkal fenyegette a népet apja ostorsuhintásai helyett, azért sok rosszat tűrt el országában, végül is kivetették onnan. Hogy ez véled ne történjék, fogadj szót, fiam…

A türelemről így beszél Pál apostol: „tanúsítsatok mindenki iránt türelmet.” … A türelmes királyok királykodnak, a türelmetlenek pedig zsarnokoskodnak.

… A vendégek s a jövevények akkora hasznot hajtanak, hogy méltán állhatnak a királyi méltóság hatodik helyén. Hiszen kezdetben úgy növekedett a római birodalom, úgy magasztaltattak fel és lettek dicsőségessé a római királyok, hogy sok nemes és bölcs áradt hozzájuk különb-különb tájakról. Róma bizony még ma is szolga volna, ha Aeneas sarjai nem teszik szabaddá. Mert amiként különb-különb tájakról és tartományokból jönnek a vendégek, úgy különb-különb nyelvet és szokást, különb-különb példát és fegyvert hoznak magukkal, s mindez az országot díszíti, az udvar fényét emeli, s a külföldieket a pöffeszkedéstől elrettenti.

… szól a Szentlélek Salamon által: „Aki jár a bölcsekkel, bölcsek barátja lesz, nem a bolondokhoz lesz hasonlatos.”

Ennek okából hát, szerelmetes fiam, kérlek, megparancsolom, hogy mindenütt és mindenekben a szeretetre támaszkodva ne csak atyafiságodhoz és a rokonságodhoz, vagy a főemberekhez, avagy a gazdagokhoz, a szomszédhoz és az itt lakóhoz légy kegyes, hanem még a külföldiekhez is, sőt mindenkihez, aki hozzád járul. Mert a szeretet gyakorlása vezet el a legfőbb boldogsághoz. … Légy türelmes mindenekhez, nemcsak a hatalmasokhoz, hanem azokhoz, akik nem férnek a hatalomhoz.¹⁰

Isten veled, Hamlet! Eszedbe jussak. (El)

 

HAMLET
Kizökkent az idő; - ó, kárhozat!
Hogy én születtem helyre tolni azt.

Költő vagyok -

Az idő lassan elszivárog,
nem lógok a mesék tején,
hörpintek valódi világot,
habzó éggel a tetején...

 

Én túllépek e mai kocsmán,                                                                                                               az értelemig és tovább!
Szabad ésszel nem adom ocsmány
módon a szolga ostobát.

Ehess, ihass, ölelhess, alhass!
A mindenséggel mérd magad!
Sziszegve se szolgálok aljas,
nyomorító hatalmakat.

 

Én mondom: Még nem nagy az ember.
De képzeli, hát szertelen.
Kisérje két szülője szemmel:
a szellem és a szerelem!¹¹

(Mindketten el.)

 

 

MÁSODIK FELVONÁS

1. SZÍN

OPHELIA (énekel)

Rejtelmek ha zengenek,
őrt állok, mint mesékbe’.
Bebujtattál engemet
talpig nehéz hűségbe.

 

Szól a szellő, szól a víz,
elpirulsz, ha megérted.
Szól a szem és szól a szív,
folyamodnak teérted…

 

Én is írom énekem:
ha már szeretlek téged,
tedd könnyüvé énnekem
ezt a nehéz hűséget.¹²

 

 

2. SZÍN

Szoba a kastélyban. Király, királyné, Rosencrantz, Guildenstern és kíséret jönnek.

KIRÁLY
Üdv, Rosencrantz, Guildenstern!
Szükség okozta gyors hivástokat,
Rátok szorulván. Hallátok bizony,
Hamlet hogyan ki van cserélve;

Mi hozta így magán kivűl, …

nem birom
Álmodni se. Kérlek hát bennetek

… Lessétek el, mi bántja titkon úgy,

GUILDENSTERN
 És mi tesszük azt;
Szolgálatunkat, …

Parancsra készen.

KIRÁLY
Köszönet, Rosencrantz és nemes Guildenstern.

Rosencrantz, Guildenstern és néhány kísérő el.
Polonius jön.

 

POLONIUS
Királyom, a követség jóra járt,
Norvégiából vígan tért haza.

KIRÁLY
No lám, te mindig jó hir atyja voltál.
Nos, mivel bocsáta vissza őket
Testvérünk, a norvég király?

(VOLTIMAND) POLONIUS

Szépen köszöntet s jót kiván viszont.
Első szavunkra félben hagyatá
Az öccse hadszedését…s megbosszankodva rajt
- Hogy gyönge karja, kórja és kora
Így rászedettek -, eltiltó parancsot
Küld öccse ellen: az jön, és elvégre is
Bátyjának felfogadja, hogy soha
Fölséged ellen fegyvert nem ragad.
…Mint meg van írva.

KIRÁLY
Tetszik ez nekünk.
Elolvasandjuk alkalmasb időben,
S választ írunk. Más valami?

POLONIUS
Királyom, úgy hiszem, hogy kikémlelém,
Hamlet királyfi mért őrüle meg.

KIRÁLY
Szólj tehát: óhajtom hallani.

POLONIUS

Van nékem egy lányom; van, mert enyém…
Most itéljenek: -

(Olvas.)                       

„Én is írom énekem:
ha már szeretlek téged,
tedd könnyüvé énnekem
ezt a nehéz hűséget.”¹³

 

KIRÁLYNÉ
S ezt Hamlet írta néki?

POLONIUS
Türelem,
Felséges asszony…

„Félek, nem tudod megbocsájtani
eltékozolt, ostoba, könnyü multam
és majd ezerszeresen fáj, ami
ezerszer fájt, mig szeretni tanultam.

 

Nehéz a szivem, hiszen bút fogan:
örömöm tán a büntetések hozzák,
hogy sírva nézem majd ha boldogan
sétálsz azzal, ki méltóbb lesz tehozzád.” ¹⁴

Isten veled.
Tied örökre,  Hamlet”

KIRÁLY
S hogyan fogadta
Szerelmét a leány?

POLONIUS
Fölséges úr,
Minek tart engem?

KIRÁLY
Egy becsűletes,
Hű emberemnek.

POLONIUS
De mit vélne rólam,
Ha
bámészkodva nézem e szerelmet:
Mit vélne rólam úgy fölségetek?
Nem én! Dologhoz láttam egyenest,
S az ifju hölgyet így fogám elő:
„Hamlet királyfi: csillagod fölött jár,
Ez nem szabad”; és meghagyám neki,
Látogatásit ne fogadja el…

KIRÁLY
Mit gondolsz, ez a baj?

KIRÁLYNÉ
Az meglehet, nagyon valószinű.

KIRÁLY
Hogyan tehetnénk egy kisérletet?

POLONIUS
Tudjuk, el-eljár itt a folyosón

Négy óra hosszat is.

KIRÁLYNÉ
Való, szokása.

POLONIUS
Ilyenkor egyszer a leányom én
Hozzá eresztem, s a kárpit megől
Bátran kilessük a találkozást.

KIRÁLY
Jó, megkisértjük.

Hamlet olvasva jön.

 

KIRÁLYNÉ
Szegény amott jő s olvas komoran.

POLONIUS
El hát, könyörgök, mind a ketten, ó kérem, el!

A király, királyné és a kíséret távoznak.

Hogy van az én fönséges uram, Hamlet?

HAMLET
Jól, hál’ Isten.

 

POLONIUS
Ismer fönséged engem?

HAMLET
Szeretném, ha afféle becsületes ember volna.

POLONIUS
Becsületes, uram?

HAMLET
Az hát, uram; becsületes lenni, ahogy most jár a világ, annyi, mint egynek kétezerből lenni kiszemelve.

POLONIUS
Nagyon is igaz, fönséges úr.
Mi az, amit olvas, fönséges úr?

HAMLET
Szó, szó, szó.

POLONIUS
De a veleje?

HAMLET

(próza, majd ének)

 

E világon ha ütsz tanyát,

hétszer szűljön meg az anyád!

Egyszer szűljön égő házban,

egyszer jeges áradásban,

egyszer bolondok házában,

egyszer hajló, szép búzában,

egyszer kongó kolostorban,

egyszer disznók közt az ólban.

Fölsír a hat, de mire mégy?

A hetedik te magad légy!

 

Ellenség ha elődbe áll,

hét legyen, kit előtalál.

Egy, ki kezdi szabad napját,

egy, ki végzi szolgálatját,

egy, ki népet ingyen oktat,

egy, kit úszni vízbe dobtak,

egy, ki magva erdőségnek,

egy, kit őse bőgve védett,

csellel, gánccsal mind nem elég, –

a hetedik te magad légy!

 

Szerető után ha járnál,

hét legyen, ki lány után jár.

Egy, ki szivet ad szaváért,

egy, ki megfizet magáért,

egy, ki a merengőt adja,

egy, ki a szoknyát kutatja,

egy, ki tudja, hol a kapocs,

egy, ki kendőcskére tapos, –

dongják körül, mint húst a légy!

A hetedik te magad légy.

 

Ha költenél s van rá költség,

azt a verset heten költsék.

Egy, ki márványból rak falut,

egy, ki mikor szűlték, aludt,

egy, ki eget mér és bólint,

egy, kit a szó nevén szólít,

egy, ki lelkét üti nyélbe,

egy, ki patkányt boncol élve.

Kettő vitéz és tudós négy, –

a hetedik te magad légy.

 

S ha mindez volt, ahogy írva,

hét emberként szállj a sírba.

Egy, kit tejes kebel ringat,

egy, ki kemény mell után kap,

egy, ki elvet üres edényt,

egy, ki győzni segít szegényt,

egy, ki dolgozik bomolva,

egy, aki csak néz a Holdra:

Világ sírköve alatt mégy!

A hetedik te magad légy.¹⁵

POLONIUS
Őrült beszéd, őrült beszéd: de van benne rendszer

Rosencrantz és Guildenstern jönnek.

 

POLONIUS
Hamlet királyfit keresik? - Itt van.

ROSENCRANTZ
(Poloniushoz) Áldja Isten, uram.

Polonius el.

 

GUILDENSTERN
Fönséges úr!

HAMLET
Hogy vagy, Guildenstern? Áh, Rosencrantz! Mit vétettetek, jó barátim, a sorsnak, hogy ideküld benneteket, börtönbe?

GUILDENSTERN
Börtönbe, fenséges úr?

HAMLET
Dánia börtön.

ROSENCRANTZ
Mi nem úgy gondolkozunk, fönség.

HAMLET
Nektek hát nem az; mert nincs a világon se jó, se rossz: gondolkozás teszi azzá. Nekem börtön.

És szívemet, szívét a rabnak
Letaglózza a keserűség:¹⁶

 

ROSENCRANTZ
Kegyes jó uram!

HAMLET

Az ember él, habár üres a kamra

s a dobozokban semmi élelem.
Életben tart a halálfélelem.¹⁷
Magatok jószántából jöttetek? Na, na, bánjatok velem emberségesen; igen, igen, na; mondjátok.

GUILDENSTERN
Mit mondjunk; uram?

HAMLET
Ej, no, akármit. Csak egyenesen. Hívattak; szemetekből látszik a vallomás, melyet tartózkodástok nem bír elleplezni.

ROSENCRANTZ
Mi célból, uram?

HAMLET
Azt tőletek kell megtudnom: legyetek őszinte, egyenes irántam: hívattak vagy nem?- Ha szerettek, csak ki vele!

GUILDENSTERN
Uram, hívattak.

HAMLET
Megmondom én, miért:

Családunkban a jó a jövevény.
Az érdek, mint a gazda, úgy igazgat, -

Kibomlik végül minden szövevény.

Csak öntudatlan falazunk a gaznak,
kik dölyffel hisszük magunkat igaznak.
Ugy teli vagyunk apró, maró okkal,
mint szúnyoggal a susogó füzes.¹⁸

Én nem gyönyörködöm az emberben, nem - az asszonyban se, hiába mosolygasz.

ROSENCRANTZ
Eszembe sem jutott, fenséges úr.

HAMLET
Minek nevettél hát, mikor azt mondtam, hogy nem gyönyörködöm az emberben?

ROSENCRANTZ
Elgondolám, fenséges úr, hogy, ha nem gyönyörködik az emberben, mily vékony pártolás vár fönségednél a színészekre; találkoztunk velök az úton, s ide igyekeznek.

HAMLET
Miféle színészek?

ROSENCRANTZ
Éppen azok, kiknek játékában fenséged annyira szokott gyönyörködni: a városi tragédiajátszók.

HAMLET
Becsülik még őket úgy, mint mikor én a városban laktam? Van annyi közönségök?

ROSENCRANTZ
Dehogy van!

 

HAMLET
Mi lehet az oka?

ROSENCRANTZ
Mások vannak most divatban, s a közönséges színházakat (mert így nevezik már) úgy lecsepűlik, hogy sokan alig mernek odajárni.

HAMLET

„Gyakran nem érti emberét a kor;

Még jó, ha költőt ér e balszerencse,
Az ész holt fénye egykor föllobog,
S feltámadását fogják ünnepelni
Világosabban látó századok.
 

Egészen más a színész végzete.
Lekötve csügg ő egy rövid bilincsen -
Ez a jelen; csak erre számolhat,
Mert a jövőhöz semmi köze nincsen…”¹⁹

 

ROSENCRANTZ
Volt is bizony sok hűhó mind a két részen; a nemzet pedig nem vétkelli egymásra uszítani őket.

HAMLET

„… magyarok vagyunk,
A párt, a párt és mindörökké csak párt
Sok század óta átkos jelszavunk.”²⁰

Kivül harsonaszó. Polonius jön.

 

(GUILDENSTERN) POLONIUS
Itt vannak a színészek.

Négy vagy öt színész jön.

HAMLET

Hozta Isten, színész uramék; üdvözlöm mindnyájokat. - Örvendek, hogy egészségben látlak. - Isten hozta, édes barátim. (…) Nosza, egy kis ízelítőt ügyességtekből: egy indulatos szavalást! Halljuk!

ELSŐ SZÍNÉSZ
Mit szavaljunk, fenséges úr?

HAMLET
Hallottam én valaha tőled egyet - hanem azt sohase adták elő: vagy ha elő, nem többször egyszernél:

„Hol zsarnokság van,²¹
ott zsarnokság van
nemcsak a puskacsőben,
nemcsak a börtönökben,” …
Most folytasd te.

ELSŐ SZÍNÉSZ

(…) nemcsak a titkon
félignyílt ajtón
ijedten
besuttogott hírekben,

a száj elé hulltan
pisszt jelző ujjban,
ott zsarnokság van
nemcsak a rács-szilárdan

fölrakott arcvonásban
s e rácsban már szótlan
vergődõ jajsikolyban,
a csöndet

növelõ néma könnyek
zuhatagában,
kimeredt szembogárban,

ott zsarnokság van
nemcsak a talpraálltan
harsogott éljenekben,
hurrákban, énekekben,

hol zsarnokság van,
ott zsarnokság van
nemcsak az ernyedetlen
tapsoló tenyerekben,

kürtben, az operában,
épp oly hazug-harsányan
zengõ szoborkövekben,
színekben, képteremben,
(…)

ott zsarnokság van
az óvodákban,
az apai tanácsban,
az anya mosolyában,
abban, ahogy a gyermek
idegennek felelget;

nemcsak a szögesdrótban,
nemcsak a könyvsorokban
szögesdrótnál jobban
butító szólamokban;
(…)
nemcsak a vallatásban,
ott van a vallomásban,
az édes szó-mámorban,
mint légy a borban,

mert álmaidban
sem vagy magadban,
ott van a nászi ágyban,
előtte már a vágyban,
(…)
tányérban és pohárban,
az ott van az orrban, szájban,
hidegben és homályban,
szabadban és szobádban,
(…)
ha magadban beszélgetsz,
ő, a zsarnokság kérdez,
képzeletedben
se vagy független,
(…)

mert zsarnokság szól
lázból, harangozásból,

a papból, kinek gyónol,
a prédikációból,
templom, parlament, kínpad:
megannyi színpad…

POLONIUS (jóindulatú figyelmeztetőleg, de Hamlet leinti.)
Nagyon hosszú.

ELSŐ SZÍNÉSZ

vonat kereke, hallod,
rab vagy, rab, erre kattog;
hegyen és tenger mellett
be ezt lehelled…

s mert minden célban ott van,
ott van a holnapodban,
gondolatodban,
minden mozdulatodban;

(…)

mert ahol zsarnokság van,
minden hiában,
a dal is, az ilyen hű,
akármilyen mű,

mert ott áll
eleve sírodnál,
ő mondja meg, ki voltál,
porod is neki szolgál.

POLONIUS
Nini! Ha el nem változott a színe, s tele nincs a szeme könnyel! - Hagyd el, kérlek.

HAMLET
Jól van. - Édes úr, nem lenne szíves a színészeknek jó szállást adatni? De hallja, jól kell aztán velök bánni; mert ők a kor foglalatjai és rövid krónikái; s inkább írjanak halála után rosszat a fejfájára, mint ők rosszat mondjanak felőle, míg él.

POLONIUS
Érdemök szerint fogok bánni velök, fönséges úr.
Jerünk hát, urak.

HAMLET
Utána, barátim; holnap előadásunk lesz.

Édes jó barátim (Guildenstern- és Rosencrantzhoz), én már estig elhagylak: de csak úgy, mint otthon, Helsingőrben!

Rosencrantz és Guildenstern is hajbókolva el.

HAMLET

- Most magam vagyok.
Ó, mily gazember s pór rab vagyok én!
Nem szörnyüség az, hogy lám, e szinész,
Csak költeményben, álom-indulatban,
Egy eszmeképhez úgy hozzátöri
Lelkét, hogy arca elsápad belé…

Mit nem tenne még,
Ha szenvedélyre volna oly oka,
Mint van nekem? Könnyárba fojtaná
A színpadot…

Számon tarthatják, mit telefonoztam
s mikor, miért, kinek.
Aktákba irják, miről álmodoztam
s azt is, ki érti meg.
És nem sejthetem, mikor lesz elég ok
előkotorni azt a kartotékot,
mely jogom sérti meg.

…Óh, én nem igy képzeltem el a rendet.
Lelkem nem ily honos.
Nem hittem létet, hogy könnyebben tenghet,
aki alattomos.
Sem népet, amely retteg, hogyha választ,
szemét lesütve fontol sanda választ
és vidul, ha toroz.

…Felnőttem már. Szaporodik fogamban
az idegen anyag,
mint szivemben a halál. De jogom van
és lélek vagy agyag
még nem vagyok s nem oly becses az irhám,
hogy érett fővel szótlanul kibirnám,
ha nem vagyok szabad!

Az én vezérem bensőmből vezérel!
Emberek, nem vadak -
elmék vagyunk! Szivünk, mig vágyat érlel,
nem kartoték-adat.
Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet,
jó szóval oktasd, játszani is engedd
szép, komoly fiadat!²²

Hallottam én, hogy nagy gonosztevőt
Szinházban a csupán költött darab
Úgy meghatott lelkéig, hogy legottan
Önként feladta bűnös tetteit;

…tőr lesz e darab,
Hol a király, ha bűnös, fennakad. (El)

 

HARMADIK FELVONÁS

1. SZÍN

Szoba a kastélyban. Király, királyné, Polonius, Rosencrantz és Guildenstern

 

KIRÁLY
Hát semmi úton nem birtok eléje
Kerülni, mért ölté fel e zavart?

GUILDENSTERN
Őrült ravaszként résen áll, mihelyt
Valódi hogyléte felől akarnánk
Belőle csalni bármi vallomást.

KIRÁLYNÉ
Jól fogadott-e?

ROSENCRANTZ
Mint kész udvaronc.
Szóban fukar volt; de ha kérdezénk,
Felelni bőkezű.

KIRÁLYNÉ
Élvekbe nem
Vonátok egy kicsit?

ROSENCRANTZ
 Felséges asszony,
Történt, hogy útban egy csapat szinészt
Értünk utól, s említők ezt neki;
Minek hallása némi látható
Örömre gyújtá. Itt vannak, az udvar
Körül, s parancsuk is van, gondolom,
Hogy még ma este játsszanak előtte.

POLONIUS
Való biz az; s fölkéri általam
Fölségteket, nézzék s hallják meg azt
A nem-tudom-mit.

KIRÁLY
Kész szívvel; s nagyon
Örvendek ily irányán.
Csak ösztönözni kell őt, jó urak,
S unszolni kedvét ily gyönyörre folyvást.

ROSENCRANTZ
Tesszük, királyom.

Rosencrantz és Guildenstern el.

KIRÁLY
Menj, Gertrud, te is;
Mert titkon érte küldénk Hamletért,
Hogy itt találja Opheliát;

az atyja és magam
Elrejtezünk, s így látatlan, de látva,
Bizton biráljuk e találkozást,
S magaviseletéből hozzávetünk:
Szerelmi bú-e vagy nem, amitől
Rájött e szenvedés.

KIRÁLYNÉ
Szót fogadok.
Opheliára nézve azt ohajtom,
Szépsége lett legyen a boldog ok,
Hogy Hamlet ily zavart…

Királyné el

 

POLONIUS
 Hallom lépteit:
Vonuljunk hátra, felséges uram.

Király és Polonius elrejtőzik. Hamlet jön.

 

HAMLET (mintha a versét most fejezné be)
Visz a vonat, megyek utánad,
talán ma még meg is talállak,
talán kihűl e lángoló arc,
talán csendesen meg is szólalsz:

Csobog a langyos víz, fürödj meg!
Ime a kendő, törülközz meg!
Sül a hús, enyhítse étvágyad!
Ahol én fekszem, az az ágyad.²³

 

OPHELIA (már kintről hallatszik az éneke – ez a titkos szerelmesek jele. A lány semmit sem tud arról, hogy az apjáék ólálkodnak.)
Rejtelmek ha zengenek,
őrt állok, mint mesékbe’.
Bebujtattál engemet
talpig nehéz hűségbe…²⁴ Ophelia boldogan Hamlet karjaiba repül.

 

HAMLET

Amit szivedbe rejtesz,
szemednek tárd ki azt;
amit szemeddel sejtesz,
sziveddel várd ki azt.

 

OPHELIA (Hamlet ölelésében)

A szerelembe - mondják -
belehal, aki él.
De úgy kell a boldogság,
mint egy falat kenyér.

 

HAMLET

S aki él, mind-mind gyermek
és anyaölbe vágy.
Ölnek, ha nem ölelnek -
a harctér nászi ágy.

 

OPHELIA
Amit szemeddel sejtesz,
kezeddel fogd meg azt.
Akit szivedbe rejtesz,
öld, vagy csókold meg azt!²⁵ (Hosszú csók.)

 

HAMLET

Tudnál-e engem uj világra hozni,
iparkodván szerelmes türelemmel,
hogy legyen erőm ismét adakozni
s eltölteni a gonoszt félelemmel?

Lennél-e nyugtom mindenütt a rosszban?
Fontold meg jól, szived mily terhet vállal.
Én, aki vele mind csak hadakoztam,
kibékülnék a haragvó halállal.²⁶

Ophelia gyöngéden elhallgattatja Hamletet, azután megcsókolja.

 

HAMLET

Most azon muszáj elmerengnem:
hogyha te nem szeretnél engem,
kiolthatnám drága szenem,
lehunyhatnám fáradt szemem.²⁷

Ophelia elneveti magát, hátraveti a fejét, de Hamlet vállán keresztül megpillantja a rejtekükbe visszahúzódó Poloniust és a Királyt, akik előnytelen helyre bújtak, s onnan nemigen láthatták és egyáltalán nem hallották a fiatalokat. A lány rémülten jelez Hamletnek, aki tekintetével nyugtatólag visszajelez, és kezdődik az elterelés.

HAMLET
Ha! ha! becsületes vagy?

OPHELIA
Uram!

HAMLET
Szép vagy?

OPHELIA
Hogyan, fenséges úr?

HAMLET
Mert ha becsületes vagy, szép is: nehogy szóba álljon becsületed szépségeddel.

OPHELIA
Lehet-e a szépség, uram, jobb társaságban, mint a becsülettel?

HAMLET
Lehet bizony; mert a szépség ereje hamarább elváltoztatja a becsületet abból, ami, kerítővé, mintsem a becsület hatalma a szépséget magához hasonlóvá tehetné. Ez valahol paradox volt, de a mai kor bebizonyítá. Én egykor szerettelek.

OPHELIA
Valóban, fenség, úgy hitette el velem.

 

HAMLET
Ne hittél volna nekem. Én nem szerettelek.

OPHELIA
Annál inkább csalódtam.

HAMLET

Eredj kolostorba; minek szaporítanál bűnösöket! Én meglehetős becsületes vagyok: mégis oly dolgokkal vádolhatnám magamat, hogy jobb lett volna, ha anyám világra sem szül. Igen büszke vagyok, bosszúálló, nagyravágyó; egy intésemre több vétek áll készen, mint amennyi gondolatom van, hogy beleférjen, képzeletem, hogy alakítsa, vagy időm, hogy elkövessem benne. Ily fickók, mint én, mit is mászkáljanak ég s föld között! Cinkos gazemberek vagyunk mindnyájan: egynek se higgy közülünk. Menj Isten hírével kolostorba.

OPHELIA
Ó, Ég hatalma, állítsd helyre őt! (Kiszalad.)

HAMLET

Köztetek lettem bolond, én a véges.
Ember vagyok, így vagyok nevetséges. ²⁸

Mért legyek én tisztességes? Kiterítenek úgyis!
Mért ne legyek tisztességes! Kiterítenek úgyis.²⁹ (El.)

A király és Polonius előjönnek.

 

KIRÁLY
Szerelem! Nem arra tart e szenvedély!
Se a beszéd, bár egy kissé laza,
Nem volt bolondság. Van valami lelkén,
Veszélybe dönthet. Azt, hogy megelőzzem,
Gyors eltökéléssel így gondolám:
Menjen sietve Angliába Hamlet:
Talán a tenger, a kültartományok
Sokféle tarka tárgya kiveri
Ezt a szivébe rögzött valamit.

…én is amellett vagyok:
Őrizve járjanak őrült nagyok.

El mind.

 

2. SZÍN

Hamlet és néhány színész próbál a színpadon.

 

HAMLET
… Csakhogy aztán fölötte jámbor se légy, hanem menj saját ép érzésed vezérlete után. Illeszd a cselekvényt a szóhoz, a szót a cselekvényhez, különösen figyelve arra, hogy a természet szerénységét által ne hágd: mert minden olyas túlzott dolog távol esik a színjáték céljától, melynek föladata most és eleitől fogva az volt és az marad, hogy tükröt tartson mintegy a természetnek; hogy felmutassa az erénynek önábrázatát, a gúnynak önnön képét, és maga az idő, a század testének tulajdon alakját és lenyomatát.

SZÍNÉSZ KIRÁLY
„Nem örök e világ; az sem csoda,
Ha sorsunkkal a szeretet oda:
Mert hogy melyik vezérli, vitapont:
Szerelem-é a sorsot, vagy viszont?
Nagy férfi buktán, lásd, kegyence fut;
Szegény kapós lesz, amint polcra jut:
Így, a szeretet sorsunk követi;
Ki nem szorul barátra, lesz neki;
S ki álbarátot szükségben kisért,
Ellent csinálni biztos útra tért.
De, visszatérve honnan indulék:
Sors, akarat oly ellensarki vég,
Hogy terveink legtöbbször füstbe mennek;
Miénk a szándok, nem sükere ennek.”

HAMLET

Ez az! Nagyon jó! „A korszerű színházat a rugalmasság élteti. Útkeresése, szüntelen megújulni vágyása a változó kor igényéből fakad, és csak addig életképes, amíg a kor pulzusán tartja a kezét: nem valamely elméletet illusztrál, nem irányzatot példáz és nem divatot majmol, hanem a szülőföld talaján, saját gyökereiből táplálkozva munkálkodik a magunk színházának a megteremtésén. (…) Röviden: a stílusváltozásnak minden országban a szülőföld élő történeti képét kell tükröznie a maga sajátosságának megfelelően; a mi feladatunk pedig, hogy a magunkét teremtsük meg itt és most.”³⁰

Menjetek, készüljetek.
Színészek el.
Polonius, Rosencrantz és Guildenstern jönnek.

HAMLET

Nos, uram? Eljön a király megnézni a darabot?

POLONIUS
El, a királyné is, mindjárt pedig.

HAMLET
Mondd a színészeknek, siessenek.
Polonius el. Rosencrantz-Guildensternhez.

S önök, mindketten, úgye szívesek
Lesznek segítni a siettetésben?

ROSENCRANTZ és GUILDENSTERN
Megyünk, fönséges úr.

Rosencrantz és Guildenstern el.

 

HAMLET
Hol vagy, Horatio?

Horatio jön.

 

HORATIO (játékosan)
Itt, kedves úr,
Szolgálatára.

HAMLET (a kulisszák mögé húzza Horatiót, Hamlet nem megy a nézőtérre, az udvar érkezését is csak halljuk.)
Halld, Horatio:
Mióta választásim asszonya
En drága lelkem, s emberek között
Különbséget bir tenni: tégedet
Pecsételt el magának; mert te, bár
Szenvedve mindent, úgy től, mint aki
Semmit se szenved; férfi vagy, ki a
Sors öklözését vagy jutalmait
Egyképp fogadtad; s áldott az, kinek
Vérével úgy vegyült itélete,
Hogy nem merő síp a sors ujja közt…

Lesd a királyt jól… Jól megfigyeld…

Dán induló. Harsonák.

Már jőnek. Foglalj helyet.

Horatio bólint és el. Hamlet ottmarad: hallgatja a kiszűrődő hangokat.

 

SZÜNET

2. SZÍN folytatása

Hamlet ugyanott, ugyanúgy.

 

ELSŐ SZÍNÉSZ (bentről a Király imáját mondja Vajda Péter fordításában)

„Az első legvénebb átok vagyon

Rajt; testvérgyilkolás!...

De mily idomban illendő könyörgésem?

Bocsásd meg a rút, szörnyű gyilkolást.

Ez nem lehet: hisz megvan mindenem

Mi gyilkolásra bírt, szép koronám,

Fő polczom és királyném! Lesz-e ott bocsánat

Hol még a bűn díj egyre kézbe van?

Ezen világnak romlott mezején

Föloldhatják a bűn aranykezét,

S gyakorta látni, hogy a bűn maga

Megvásárolja a törvényt. De nincsen úgy

Ott fönn. Csalásnak ottan nincs helye.

Ott a cselekvés önképét mutatja,

S magunk teszünk vétkünknek szájába

Tanúbizonyságot. No’s így mi van

Még hátra?...”

 

OPHELIA (bentről)              
A király föláll.

KIRÁLYNÉ (bentről)
Hogy van, felséges férjem?

POLONIUS (bentről)
Félbe kell hagyni a darabot.

KIRÁLY (bentről)
Világot ide! Menjünk.

Ahogy a Király kirohan, épp szembekerül Hamlettel: egy pillanatig farkasszemet néznek egymással. A többiek, akik a feldúlt Claudiust követik, és utána jönnek ki, nem veszik észre.

Horatio más oldalról érkezik. Hamlethez lépve jelentőségteljesen bólint.

 

HAMLET
Ha, ha! - Te, valami zenét!
Mert hát, ha a király nem szereti
Komédiánkat - hát nem kell neki.

Zenét, hé!

Fürtös, láncos, táncos, nyalka,
aj de szép a kerek talpa!
Hova vánszorogsz vele?
Fordulj a szép lány fele!
Brumma, brumma, brummadza.

Híres, drága bunda rajtam,
húsz körömmel magam varrtam.
Nyusztból, nyestből, mókusból,
kutyából meg farkasból.
Brumma, brumma, brummadza.

 

Gyöngyöt őszig válogattam,
fogaimra úgy akadtam.
Kéne ott a derekam,
ahol kilenc gyerek van.
Brumma, brumma, brummadza.

 

Azért járom ilyen lassún,
aki festő, pingálhasson.
A feje a néninek
éppen jó lesz pemszlinek.

Brumma, brumma, brummadza.

 

Kinek kincse van fazékkal,
mér a markosnak marékkal.
Ha nem azzal, körömmel,
a körmösnek örömmel.
Brumma, brumma, brummadza.

 

Szép a réz kerek virága,

ha kihajt a napvilágra!
Egy kasznárnak öt hete
zsebbe nőtt a két keze.
Brumma, brumma, brummadza.

Állatnak van ingyen kedve,
aki nem ád, az a medve.
Ha megfázik a lába,
takaródzzék deszkába.
Brumma, brumma, brummadza.³¹

Rosencrantz és Guildenstern jönnek.

 

GUILDENSTERN
Fönséges úr, engedjen egy szót.

HAMLET
Akár egy históriát, uram.

GUILDENSTERN
Fönséges úr, a király...

HAMLET
Nos, mi lelte?

GUILDENSTERN
Egész magánkívül lett szobájában.

HAMLET
Italtól, uram?

GUILDENSTERN
Nem, fönség, inkább az epétől.

HAMLET
Ön bölcsessége dúsabbnak mutatkoznék, ha ezt az orvosának jelentené: mert ha én adnék tisztítót neki, az még inkább epesárba ejtené.

GUILDENSTERN
Édes jó uram, ejtse valahogy rendesebben szavait, ne tegyen oly vad szökelléseket tárgyamtól.

HAMLET
Szelíd vagyok, uram; beszéljen.

GUILDENSTERN
Anyja, a királyné, a legnagyobb lelki aggodalomban küldött fenségedhez… Igen, ezt izeni. Fönséged magaviselete őfelségét megdöbbenté s bámulatba ejté.

HAMLET
Ó, csudálatos fiú, ki egy anyát így megdöbbenthet! De semmi következmény nincs anyám bámulatának sarkában, ugye? Tudassa.

ROSENCRANTZ
Mielőtt fenséged lefekünnék, beszélni kíván vele magánszobájában.

HAMLET
Engedelmeskedni fogunk, még ha tízszer anyánk volna is. Van még valami ügyök velem?

ROSENCRANTZ
Fönséges úr, engem egykor szeretett.

HAMLET
Most is; esküszöm e csenőkre és lopókra!

ROSENCRANTZ
Édes jó uram, mi hát oka e levertségnek? Önkényt zárja be saját szabadsága kapuját, ha búja közlését megtagadja barátjától.

Fuvolát hoznak.

 

HAMLET
Ó, a fuvola! Hadd lám - csak hogy szabaduljak tőletek. Nem játszanál egyet e sípon?

GUILDENSTERN
Nem tudok fenség.

HAMLET
De ha kérlek.

GUILDENSTERN
Higgye el, nem tudok.

HAMLET
Esedezem.

GUILDENSTERN
Egy billentést sem tudok, fenséges úr.

HAMLET
Hisz az oly könnyű, mint hazudni.

„Aki dudás akar lenni, 

pokolra kell annak menni,

ott kell annak megtanulni,

hogyan kell a dudát fújni.”³² 

GUILDENSTERN
De nincs hozzá ügyességem.

HAMLET
No lám, mily becstelen eszközzé akartok ti tenni engem. …
A keservét! Azt hiszitek, könnyebb énrajtam játszani, mint egy rossz sípon? Gondoljatok bármi hangszernek: rám tehetitek
a nyerget, de nem bírtok játszani rajtam.

Rosencrantz és Guildenstern egymástól várják, hogy erre mit lépjenek.

Hagyjatok egyedül, barátim.
Rosencrantz, Guildenstern és Horatio el

HAMLET

Az ember végül homokos,
szomorú, vizes síkra ér,
szétnéz merengve és okos
fejével biccent; nem remél.

Én is így próbálok csalás
nélkül szétnézni könnyedén,
ezüstös fejsze-suhanás
játszik a nyárfa levelén.

 

A semmi ágán ül szívem,
kis teste hangtalan vacog;
köréje gyülnek szeliden
s nézik, nézik a csillagok.³³(El.)

 

 

3. SZÍN

Szoba ugyanott. Király, Rosencrantz és Guildenstern jönnek

 

KIRÁLY
Nem szeretem bolondságát; se oly
Bizton nem állunk, hogy bitangra hagyjuk.
Készüljetek hát: mindjár’ kiadom
A megbizót, el, Angliába véle!
E hon határa nem tür oly veszélyes
Kockáztatást, minővel fenyeget
Hóbortja minden órán.

GUILDENSTERN
Készülünk.
Szent, istenes gond az, megtartani  
Épségben annyi sok, sok lelket, amely
Fölséged által él s táplálkozik.

ROSENCRANTZ
Egyes, magánélet is köteles,
Az ész hatalma- s minden fegyverével,
Megóvni ártalomtul önmagát;
De sokkal inkább egy olyan lehellet,
Melynek javától ezrek élte függ…

KIRÁLY
… Gyors útra, kérlek;
Mert láncra verjük ezt a rettegést:
Nagyon szabad lábon jár.

ROSENCRANTZ és GUILDENSTERN
Sietünk.

Rosencrantz és Guildenstern el.
Polonius másik oldalról érkezik. Kezében okiratot tart, olvassa.

POLONIUS

De hát itt áll világosan: „Figyelembe véve a nemzeteik között örvendetesen fennálló jószomszédságon, őszinte megbecsülésen és kölcsönös bizalmon alapuló kapcsolatokat; óhajtva, hogy kapcsolataiknak szilárd és tartós alapot adjanak; abban a meggyőződésben, hogy a politikai, gazdasági és kulturális téren fennálló kölcsönös kötelékeknek megszilárdítása és szorosabbá tétele a két szomszédos ország érdekeit, valamint a Duna vidékének békéjét és jólétét fogják szolgálni; elhatározták, hogy Barátsági Szerződést kötnek. (mormol) …között béke és örökös barátság fog fennállani. 2. cikk. A Magas Szerződő Felek egyetértenek abban, hogy tanácskozni fognak mindazokban a kérdésekben, amelyek megítélésük szerint kölcsönös kapcsolataikat érinthetik…”³⁴ Ehelyett mondvacsinált atrocitások okán megtámadjuk a szomszédot, akivel épp most kötöttünk örökös barátsági szerződést?!.. Hallatlan!

(Polonius elindul Claudius felé, de látva, hogy a király imába merül, megtorpan.)

KIRÁLY
Ó, rút az én bűnöm, s az égre bűzlik!
Az eredendő átok ül azon:
Vérgyilkolás! … Ó, de mily könyörgés
Szolgál javamra, helyzetem szerint?
«Bocsásd meg undok gyilkosságomat!» -
Az nem lehet; hisz most is birtokomban
Mindaz, miért a vétket elkövettem:
Koronám, saját dicsvágyam, és királyném.
Nyerhet malasztot, ki bűnhöz tapad?
Mert e veszett világban aranyos
Kezű gonoszság félretol jogot,
S a vétek árán gyakran megveszi
Magát a törvényt: de nem úgy van ott fenn:
Ott nincs kibúvó; a tény ott igaz
Mivoltaként áll, s arra kényszerít,
Hogy szemtül-szembe állva bűneinkkel
Valljuk be nyilván. És most? mi marad?...

POLONIUS                              
Drága Istenem, bocsáss meg! (Elrohan.)

A király fölkel és előbbre jön.

 

KIRÁLY
Fölszárnyal a szó, eszme lennmarad:
Szó eszme nélkül mennybe sose hat. (El.)

 

 

4. SZÍN

Szoba ugyanott. Királyné. Hamlet jön.

HAMLET
Nos hát, anyám, mi tetszik?

KIRÁLYNÉ
Hamlet, nagyon megsértetted atyádat.

HAMLET
…tudom, mint a kisgyerek,
csak az boldog, ki játszhat.
Én sok játékot ismerek,
hisz a valóság elpereg
és megmarad a látszat.³⁵

KIRÁLYNÉ
Hamlet!

HAMLET

Akár egy halom hasított fa,
hever egymáson a világ,
szorítja, nyomja, összefogja
egyik dolog a másikát
s így mindenik determinált.
Csak ami nincs, annak van bokra,
csak ami lesz, az a virág,
ami van, széthull darabokra. (…)

Im itt a szenvedés belül,
ám ott kívül a magyarázat.
Sebed a világ - ég, hevül
s te lelkedet érzed, a lázat.
Rab vagy, amíg a szíved lázad -
úgy szabadulsz, ha kényedül
nem raksz magadnak olyan házat,
melybe háziúr települ.³⁶

 

KIRÁLYNÉ

... Mi bánt?

HAMLET

Ugy érzem, mintha félnék,
menekülnék, hasáb a vállamon.
A kisgyerek, ki voltam, mégis él még.

A kis kölyök, ki voltam, ma is él
s a felnőttet a bánat fojtogatja;
de nem könnyezik, egy dalt zöngicsél
s ügyel, hogy el ne szálljon a kalapja.³⁷

 

KIRÁLYNÉ
Kettéhasítád szívemet, fiam.

HAMLET

Láttam, hogy a mult meghasadt
s csak képzetet lehet feledni;
s hogy nem tudok mást, mint szeretni,
görnyedve terheim alatt -
minek is kell fegyvert veretni
belőled, arany öntudat!

 

Az meglett ember, akinek
szívében nincs se anyja, apja,
ki tudja, hogy az életet
halálra ráadásul kapja
s mint talált tárgyat visszaadja
bármikor - ezért őrzi meg,
ki nem istene és nem papja
se magának, sem senkinek.³⁸

 

KIRÁLYNÉ
Ó, Hamlet!

HAMLET

Gyermekké tettél. Hiába növesztett
harminc csikorgó télen át a kín.
Nem tudok járni s nem ülhetek veszteg.
Hozzád vonszolnak, löknek tagjaim.³⁹

 

KIRÁLYNÉ
De mit tegyek?

HAMLET
Etess, nézd - éhezem. Takarj be - fázom.
Ostoba vagyok - foglalkozz velem.
Hiányod átjár, mint huzat a házon.
Mondd, - távozzon tőlem a félelem.⁴⁰

 

Az anyja szorosan magához öleli a fiát, mint egy gyermeket.

 

 

NEGYEDIK FELVONÁS

1. SZÍN

A királyt látjuk, aki félhangosan olvassa Polonius búcsúleveleit.⁴¹

 

KIRÁLY

„Főméltóságú Úr! Szószegők lettünk – gyávaságból – az örökbéke szerződéssel szemben. A nemzet érzi, és mi odadobtuk becsületét. A gazemberek oldalára álltunk – mert a mondvacsinált atrocitásokból egy szó sem igaz! (...) Hullarablók leszünk! A legpocsékabb nemzet. Nem tartottalak vissza. Bűnös vagyok.”

 

Polonius

„Főméltóságú Úr! Ha cselekedetem nem is sikerülne teljesen, és még élnék, ezennel lemondok. Mély tisztelettel:” Polonius

KIRÁLY (darabokra tépi a leveleket)
Rejtekbe vonni a holt tetemet…
Ha! Guildenstern!
Rosencrantz és Guildenstern jönnek.
Két jó barát, segéljetek tovább is.
Őrült fiunk Poloniust megölte…
Minő veszély, hogy ez ember szabad!
De szigorú törvényt nem láthatunk rá,
Mert a zavargó népség kedveli,
Amely nem ésszel, csak szemmel szeret;
S ilyenkor a bűn ostorát tekintik,
Soha nem a bűnt. Ezt, hogy elsimítsuk,

Nyomába rögtön; csaljátok hajóra
Tüstént; ma éjjel induljon nekem.
El, a pecsétlés megvan, és egyéb
Ez ügyre tartozó: siessetek.
Rosencrantz és Guildenstern el.

KIRÁLY
Angol király, ha tartasz valamit
Barátságomra (és tarthatsz pedig,
Mert most is érzed nagy hatalmomat,
Mert sebhelyed még most is új, vörös
A dán fegyvertől, és félelmed önkint
Adót fizet nekünk), nem langyosan
Veszed kegyúri meghagyásomat,
Mely a levélben kérve sürgeti
Hamlet halálát. (El)

 

4. SZÍN

Térség Dániában. Százados. Hamlet, Rosencrantz, Guildenstern jönnek.

 

HAMLET
Uram, ki népe ez?

SZÁZADOS
Norvégiából jőnek, uram.

HAMLET
S mi céllal, kérem?

SZÁZADOS
Lengyelország bizonyos része ellen.

HAMLET
Ki a vezérök?

SZÁZADOS
Az ősz norvég király kisöccse, Fortinbras.

HAMLET
Egész országot megy hódítani,
Vagy csak határszélt?

SZÁZADOS
Nagyítás nélkül s igazán kimondva,
Mi egy oly talpalat földért megyünk,
Melynek mi haszna sincs, csak a neve.
Öt aranyért, ötért nem bérleném ki:
Többet nem is kap, ha zálogba vetné,
A lengyel érte, sem Norvégia.

HAMLET
Úgy hát a lengyel csak nem ví azért?

SZÁZADOS
Dehogynem; már meg is szállotta haddal.

 

HAMLET
Kétezer lélek s húszezer arany
Nem dönti el e szalmaszálnyi kérdést.
Ez mind a béke s nagy vagyon fekélye:
Belül fakad fel, s nem látszik kivűl,
Mért hal az ember. Köszönöm, uram.

 

SZÁZADOS
Isten velünk, uram. (El)

 

ROSENCRANTZ
Fenséges úr, ha tetszik, mehetünk.

HAMLET
Mindjárt elérlek, csak haladjatok.

Rosencrantz és Guildenstern el.

…Az valódi nagy,
Ki fel nem indul, ha nagy oka nincs;
De szalmaszálért is küzd nagyszerűen,
Midőn becsűlet, ami fennforog.
…S nézem pirúlva húszezer fiú
Közel halálát, kik egy ál dicsőség
Káprázatáért a kész sírba mennek,
Úgy, mint az ágyba; vínak egy rögért,
Melyen a küzdők száma el se fér,
Mely sírhalomnak is kevés, befödni
Az elhullottakat.

Ős patkány terjeszt kórt miköztünk,
a meg nem gondolt gondolat,
belezabál, amit kifőztünk,
s emberből emberbe szalad.

 

S mert a nemzetekből a szellem
nem facsar nedves jajokat,
hát uj gyalázat egymás ellen
serkenti föl a fajokat.
Az elnyomás csapatban károg,
élő szívre mint dögre száll -
s a földgolyón nyomor szivárog,
mint hülyék orcáján a nyál.
 

Lógatják szárnyuk az ínségnek
gombostűjére szúrt nyarak.
Bemásszák lelkünket a gépek,
mint aluvót a bogarak.
Belsőnk odvába bútt a hálás
hűség, a könny lángba pereg -
űzi egymást a bosszuállás
vágya s a lelkiismeret.
 

S mint a sakál, mely csillagoknak
fordul kihányni hangjait,
egünkre, hol kinok ragyognak,
a költő hasztalan vonit... 

S mégis bizom. Könnyezve intlek,
szép jövőnk, ne légy ily sivár!
Bizom, hisz mint elődeinket,
karóba nem húznak ma már.
 Majd a szabadság békessége
is eljön, finomúl a kin -
s minket is elfelednek végre
lugasok csendes árnyain.⁴² (El)

 

5-7. SZÍN

Helsingőr. Szoba a kastélyban.Királyné, Király, Testőrök. Ophelia jön.

 

OPHELIA
Hol a szépséges dán királyi hölgy?

 

KIRÁLYNÉ
Nos, nos, Ophelia?

 

OPHELIA
(dalol)
Kertész leszek, fát nevelek,

kelő nappal én is kelek,
nem törődök semmi mással,
csak a beojtott virággal.

 

Minden beojtott virágom
kedvesem lesz virágáron,
ha csalán lesz, azt se bánom,
igaz lesz majd a virágom.

 

Tejet iszok és pipázok,
jóhíremre jól vigyázok,
nem ér engem veszedelem,
magamat is elültetem.

 

Kell ez nagyon, igen nagyon,
napkeleten, napnyugaton -
ha már elpusztul a világ,
legyen a sírjára virág.⁴³

KIRÁLYNÉ
Ah, nézze, felség!

KIRÁLY
Hogy van, szép kisasszony?

OPHELIA
Jól, Isten fizesse meg… Uramisten! Tudjuk, mik vagyunk, de nem tudjuk ám, mivé lehetünk.

KIRÁLY
Kedves Ophelia!

OPHELIA

Remélem, minden jóra fordul. Az embernek tűrni kell: de én nem állhatom meg sírás nélkül, ha rágondolok, hogy teszik abba a hideg földbe. Ég, könyörülj lelkén! És minden keresztyén lelken, kérem az Istent. Ezt a bátyámnak meg kell tudni. Isten velök.  (El)

KIRÁLY (az egyik testőrnek titkon jelzi, hogy öljék meg Opheliát.)
Kövesd nyomon; adj mellé biztos őrt.
Az őrség el.

KIRÁLY

Ó, mindez a mély bánat mérge, mely
Atyja halálán érte…

A bátyja titkon hazaérkezett,
Sugó se kell, fülét megvesztegetni
Dögös beszéddel, atyja vesztiről;
Pedig, ha megszorúl és tárgya nincs

A fülbesúgó cseppet sem haboz

Saját személyünk is belékeverni…

KIRÁLYNÉ végigméri a királyt, és szó nélkül távozik.

Künn zaj. Egy nemes jön.

 

KIRÁLY
Megállj,
Hol a testőreim! Védjék az ajtót.
Mi baj!

NEMES
Felséges úr, fusson, szaladjon;
Az óceán, ha korlátin kiront,
Nem nyeldesi mohóbban a lapályt,
Mint lázadó csoport élén az ifju
Laertes győzi hű szolgáidat.
A csőcselék urazza - s

Ordít: „Tegyünk királyt! Éljen Laertes!”
„Laertes a király! Éljen Laertes!”

Künn zaj

 

KIRÁLY
Betört az ajtó.

Laertes jön fegyveresen.
Dánok követik.

 

LAERTES
Hol a király? Maradjatok ti künn.

DÁNOK
Nem, hadd megyünk be.

LAERTES
Kérlek, várjatok.

Őrizzétek az ajtót.

(Dánok visszahúzódnak.)

Alávaló király,
Add vissza atyámat!

KIRÁLY
Mi bajod, Laertes,
Hogy pártütésed ily órjást mutat?
Mondd csak, Laertes,
Miért dühöngsz így?

LAERTES
Hol az atyám?

KIRÁLY
Meghalt.

 

LAERTES
Meghalt, de hogy?
Szembekötősdit nem játszunk velem!
Pokolba, hűség!...
A kárhozattal szembeszállok én.
Odajutottam, hogy föl se veszem
Ezt a világot, sem a másikat.
Hadd jöjjön, ami jő, de az atyámért
Bosszút állok busásan.

 

KIRÁLY
Nos, mi gátol?
Laertes,
Ha bizonyost vágysz tudni, az atyád
Halála hogy lett: úgy van-é megírva
Bosszúdban, hogy vesztőt, nyerőt besöpresz,
Ellent s barátot?

 

LAERTES
Nem, csak ellenit.

 

KIRÁLY

Hogy én e tettben ártatlan vagyok,
És bánatodban buzgó részt veszek:
Értelmed azt oly tisztán fogja látni,
Mint a napfényt szemed….

LAERTES
Jól van, legyen.

 

KIRÁLY
Üssön pecsétet mentségemre most
Tenszíved, és fogadjon el barátul,
Miután meghallád, értelmes fülekkel,
Hogy az, ki jó atyád megölte, éppen
Éltemre tört: Hamlet!

 

LAERTES
Világos. De miért
Nem láttat íly bűnös, íly főbejáró
Tettekre törvényt felséged, mikor
Nagysága, bizton-léte, bölcsessége
Ösztönzi, s minden?

KIRÁLY
Ó, két fő okért…

Anyja, a királyné,
Él-hal fiáért: ez asszony pedig
(Már üdvöm, átkom - bármelyik legyen)
Úgy összeforrt lelkemmel, életemmel,
Hogy, mint a csillag nem, körén kivűl,
Úgy én, kivűlte, nem foroghatok.
Más ok, mi gátol a nyilt számvetésben,
Nagy kedvessége a köznép előtt,
Mely, szeretetbe mártva csínyeit
Hibáiból is mind erényt csinálna;

LAERTES
Így hát derék atyám megölve…

KIRÁLY
Atyád szerettem, szeretem magam;
S ez, úgy hiszem, elég rá, hogy belásd -
Mi az? mi újság?

Hírnök jön.

HÍRNÖK
Hamlettől levél:
Ez a felségedé, ez a királyné számára.

 

KIRÁLY
Hamlettől? Ki hozta?

 

HÍRNÖK
Mondják,
Hajóslegények; én nem láttam őket;
Nekem Claudio adá, neki
Az, aki hozta.

 

KIRÁLY
Hallgasd meg, Laertes.
Mehetsz.
Hírnök el.

 

KIRÁLY (olvas)

„Hatalmas felség, adom tudtára, hogy ki vagyok téve országába mezítlen. Holnap fogok engedelmet kérni, hogy fölséges színe elé járulhassak; midőn is, bocsánatkérésem után, elő fogom számlálni hirtelen s még inkább különös visszatértem okait. Hamlet”

 

Mi már ez? Visszajött a többi is?
Vagy csak kötődés, melyben semmi sincs?

 

LAERTES
Ővé az írás?

 

KIRÁLY
Hamleté. „Mezítlen” -
S itt egy utóiratban: „Egyedül”.
Mit mondasz erre?

 

LAERTES
Az eszem megáll,
Felséges úr. De hadd jöjjön: beteg
Szivem hevűl, csak rágondolva is,
Hogy azt megéltem és szemébe vágom:
„Te tetted ezt!”... Nyakát szelem
Oltár előtt is!

 

KIRÁLY
A gyilkos merényt
Nem szentesíti hely; de a bosszúnak
Korlátja nincsen. Ha ezt akarod,
Maradj szobádban veszteg, jó Laertes;
Hamlet vegyen hírt megjöttöd felől;
Mi majd előtte feldicsértetünk,

… és fogadkozunk
A fejetekre. Ő, amíly unott,
Nagylelkü, nem gyanító semmi cselt,
A tőrök élét nem vizsgálja meg;
Egy kis fogással oly kardot cserélsz,
Mely nem fenetlen, s egy hamis szökéssel
Atyád halálát megfizetteted.

 

LAERTES
Úgy lesz; de a tőrt megmártom elébb.
Egy házalótól oly írat vevék,
Olyan halálost, melybe mártva kés,

…nincs oly varázs tapasz,

hogy egy kis karcolásra
Megmentsen a haláltól valakit.
E szerbe mártom én szablyám hegyét,
Hogy gyönge sértés már halál legyen.

 

KIRÁLY
No, majd bővebben megfontoljuk ezt,
…Kell tartalék
Tervünk mögött, egy, kettő is, mi állja,
Ha ez kipukkan…

Királyné jön.
Nos, jó királyném?

 

KIRÁLYNÉ
Egy bú a másik sarkában tapod,
Oly gyorsan jőnek. Húgod vízbe fúlt,
Laertes…

LAERTES
Vízbe?! … Ó, jaj! (Elrohan.)

 

KIRÁLY (szemrehányóan)
 Jer, Gertrud, kövessük.
Mi nagy bajjal csitíthatám dühét!
Most, félek, újra felzaklatja ez.

A királyné nem mozdul. A király egy pillanatra értetlenül néz rá, majd elrohan Laertes után.

 

ÖTÖDIK FELVONÁS

1. SZÍN

Temető / Terem a kastélyban. Horatio, Hamlet

 

HAMLET (kezében koponya: a híres hamleti „memento mori”

beállításban szemez vele)

Haj, szegény Yorick!

Ime, hát megleltem hazámat,
a földet, ahol nevemet
hibátlanul irják fölébem,
ha eltemet, ki eltemet.

E föld befogad, mint a persely.
Mert nem kell (mily sajnálatos!)
a háborúból visszamaradt
húszfillléres, a vashatos.

 

Sem a vasgyűrű, melybe vésve
a szép szó áll, hogy uj világ,
jog, föld. - Törvényünk háborús még
s szebbek az arany karikák.

Egyedül voltam én sokáig.
Majd eljöttek hozzám sokan.
Magad vagy, mondták; bár velük
voltam volna én boldogan.

Igy éltem s voltam én hiába,
megállapithatom magam.
Bolondot játszottak velem
s már halálom is hasztalan.

 

Mióta éltem, forgószélben
próbáltam állni helyemen.
Nagy nevetség, hogy nem vétettem
többet, mint vétettek nekem.

 

Szép a tavasz és szép a nyár is,
de szebb az ősz s legszebb a tél,
annak, ki tűzhelyet, családot,
már végképp másoknak remél.⁴⁴

 

Elég is erről: halld a másikat.
Jut még eszedbe az egész dolog?

HORATIO
Jut-é eszembe, fönség?

HAMLET
Itt a parancs: olvasd.

HORATIO
Minő király ez!

HAMLET
S nem kárhozat, hogy az emberiség
E rákfenéje pusztitson tovább?

HORATIO
Rövíd időn megtudja Angliából,
Mi lett ez ügynek kimenetele.

HAMLET
Rövíd időn meg: de a köz enyim;
S az ember élte annyi, mint ez: „egy!”

Az őrült ember meghal egy napon,

És vele hal az őrült hatalom.⁴⁵

 

HORATIO

Mit áltatod magad?

Míg hatalom van, örök a veszélye,

Hogy megőrül, mert őrült ül beléje.⁴⁶

 

HAMLET

Langy, permeteg eső szemerkél,
…remény legyint meg, friss fenyőszag.⁴⁷

 

HORATIO
Csendesen! Ki jő itt?

Osrick jön.

 

OSRICK
Üdvözlöm, fenség, Dániába visszatérte alkalmából.

HAMLET
Köszönöm alásan, uram.

OSRICK
Kedves fenséges úr, ha szívélyes volna ráérni, egy dolgot közlendenék, őfelségétől.

HAMLET
Elfogadom, uram, szellemem összes éberségével.

OSRICK

Uram, őfelsége jelentenem hagyta önnek, miszerint ő nagy fogadást tett önnek fejére. A király, fenség, arra fogadott Laertesszel, fenség, hogy ő és fenséged közötti tizenkét vímenetből ő háromnál többször nem talál, mint fenséged; ő pedig tizenkettő ellen kilencre fogadott; és ez rögtöni kísérlet tárgya lenne, ha fenséged méltóztatnék megfelelni.

HAMLET
Hátha nem felelek semmit?

OSRICK
Úgy értem, uram, hogy megfelelni a kihívásnak.

HAMLET
Itt járkálok, uram, e csarnokban; ez a naponkinti sétaidőm: ha őfelségének úgy tetszik, ám hozzák ide a szablyákat; s ha Laertesnek kedve tartja, és a király is marad szándéka  mellett, nyerek neki, ha bírok; ha nem, úgy nem nyertem egyebet, csak a szégyent.

OSTRICK
Izenetét ily módon kézbesítsem?

HAMLET
Az értelmét, uram: különben amennyi szóvirággal kívánja a természete.

OSRICK
Ajánlom hódolatomat fenségednek.

HAMLET
Viszont, viszont.
Osrick el

HORATIO
Elveszti a fogadást, fenség.

HAMLET
Nem gondolnám… De sose láttál olyat, mily nehéz itt a szívem tája; hanem sebaj.

HORATIO
Úgy hát ne, jó uram...

HAMLET
Merő bolondság; de afféle sejtelem mégis.

HORATIO
Ha elméje nyugtalan valamiért, fogadjon szót neki; én majd eléjök megyek, s megmondom, hogy nincs most kedve hozzá.

HAMLET
Tapot se; dacolunk e baljóslattal: hisz egy verébfi sem eshetik le a gondviselés akaratja nélkül. Ha most történik: nem ezután; ha nem ezután, úgy most történik; s ha most meg nem történik, eljő máskor: készen kell rá lenni: addig van. Miután senkinek sincs olyanja, mit itt ne hagyjon: mit árt elébb hagyni el? - Ám legyen!

 

2. SZÍN

Hangszőttes: kardvívás, a párbaj hangjai, zörejei, szövegfoszlányok

 

HAMLET
S bizvást megvívom e tesvéri párbajt. -
Acélt nekünk! Jer.

LAERTES
Jer, egyet nekem!

HAMLET
A célod én leszek, bizony, Laertes;

LAERTES
Nagyon nehéz; hadd lám a másikat.

HAMLET
Ez jó nekem. Egyforma hosszu mind?

OSRICK
Egyforma, fenség.

KIRÁLY

- Hajrá, fiúk!
Ti meg, birák, jól nyissatok szemet.

HAMLET
No rajta!

LAERTES
Rajta hát!

Vínak

HAMLET
Egy.

LAERTES
Nem.

HAMLET
Biró!

OSRICK
Találta.

LAERTES
Jó; újra hát!

KIRÁLY
Megállj! bort adjatok.
Hamlet, ez a gyöngy a tiéd; fogadd;
Egészségedre. - Nyújtsátok oda.

Harsonák; künn ágyúdörej

 

HAMLET

Vínak

Találtam ismét; igaz-e?

LAERTES
Ért, ért, bevallom.

KIRÁLY
A mi fiunk győz.

KIRÁLYNÉ
Ne, Hamlet, a kendőm; töröld meg arcod;
Ez a királyné áldomása, Hamlet:
Szerencsédért iszik.

HAMLET
Kegyelmes asszony!

KIRÁLY
Gertrud, ne igyál.

 

KIRÁLYNÉ
Iszom, bocsásson meg, uram király.

 

KIRÁLY
… a mérgezett pohár.

 

OSRICK
Egyik sem talált.

 

LAERTES
Ne most!

 

KIRÁLY
Vonják el egymástól! Dühösek.

 

HAMLET
Nem; rajta ismét!

 

OSRICK
Ha! Ni, a királyné!

 

HORATIO
Mindkettő vérzik. Hogy van, jó uram?

 

OSRICK
Hogy vagy, Laertes?

 

LAERTES
Hát, mint egy szalonka,
Saját tőrömben, Osrick.
En-árulásomért méltán halok.

HAMLET
Mi lelte a királynét?

 

KIRÁLY
Csak elájult,
Hogy a vért látta.

 

KIRÁLYNÉ
 Nem, nem:
Az ital - ó, édes Hamlet! Megmérgeztek. 

 

HAMLET
Ó, szörnyü gazság!
Be kell az ajtót zárni. Árulás!
Ki kell nyomozni.

 

LAERTES
Itt fekszik, Hamlet. - Hamlet, oda vagy:
Nincs a világon szer, mitől kigyógyulj;
Nincs benned élet egy félórai.
Az áruló, kifent, megmérgezett
Eszköz kezedbe van. Torkomra forrt
Az undok ármány: itt fekszem, soha
Föl nem kelendő. Mérget ivott anyád is;
De hangom elhágy. A király az ok,
Mindenben a király.

 

HAMLET
A kardhegy is mérgezve van?
No, méreg, hass tehát! 

MIND
Árulás! Árulás!

KIRÁLY
Ó, védjetek, barátim; csak seb ez.

HAMLET
Ne hát, te gyilkos, vérparázna dán!
Ne, idd ki ezt is: - benne gyöngyszemed? -
Kövesd anyámat.

LAERTES
Méltán bűnhődik;
Oly méreg ez, mit ő kevert maga.
Váltsunk, nemes Hamlet, bocsánatot:

HAMLET
Az Ég ne tudja bűnödül! Követlek.

Horatio, halott vagyok; te élsz;
Győzd meg felőlem és igaz ügyemről
A kétkedőket…

Vonatzakatolás – szinte az elviselhetetlenségig fokozódó hangerőig, azután egyszeriben „a többi néma csend”.

A Duna hangja, városi zaj és/vagy kellemes zene, esetleg Liszt Ferenc (akár a „Hamlet” című szimfonikus költeményből.)

Hamlet – József Attila Duna-parti szobrának pózában:

 

HAMLET

A rakodópart alsó kövén ültem,
néztem, hogy úszik el a dinnyehéj.
Alig hallottam, sorsomba merülten,
hogy fecseg a felszin, hallgat a mély.
Mintha szivemből folyt volna tova,
zavaros, bölcs és nagy volt a Duna.

(…)

 

És elkezdett az eső cseperészni,
de mintha mindegy volna, el is állt.
És mégis, mint aki barlangból nézi
a hosszú esőt – néztem a határt:
egykedvü, örök eső módra hullt,
szintelenül, mi tarka volt, a mult.

(…)

Én úgy vagyok, hogy már száz ezer éve
nézem, amit meglátok hirtelen.
Egy pillanat s kész az idő egésze,
mit száz ezer ős szemlélget velem.

(…)

Tudunk egymásról, mint öröm és bánat.
Enyém a mult és övék a jelen.
Verset irunk – ők fogják ceruzámat
s én érzem őket és emlékezem.

(…)

A világ vagyok – minden, ami volt, van:
a sok nemzedék, mely egymásra tör.
A honfoglalók győznek velem holtan
s a meghódoltak kínja meggyötör.
Árpád és Zalán, Werbőczi és Dózsa -
török, tatár, tót, román kavarog
e szívben, mely e multnak már adósa
szelíd jövővel – mai magyarok!

 

… Én dolgozni akarok. Elegendő
harc, hogy a multat be kell vallani.
A Dunának, mely mult, jelen s jövendő,
egymást ölelik lágy hullámai.
A harcot, amelyet őseink vivtak,
békévé oldja az emlékezés
s rendezni végre közös dolgainkat,
ez a mi munkánk; és nem is kevés.⁴⁸

 

Vége

Budapest, 2020. Augusztus

*A szerző köszönetet mond Csabáné Muzsnay Enikőnek, akinek a nagylelkű támogatása nélkül ez a darab nem jöhetett volna létre.

JEGYZETEK

¹ József Attila: A Dunánál (részletek)

² Ady Endre: Intés az őrzőkhöz (részlet)

³ Ady Endre: Sem utódja, sem boldog őse… (részlet)

⁴ Ady Endre: A föl-földobott kő (részlet)

⁵ Kazinczy Ferenc levele Prónay Lászlóhoz, 1790. július 1. (részlet)

⁶ Ady Endre

⁷ József Attila: Viszem a földemet (első sora)

⁸ József Attila: Karóval jöttél… (részlet)

⁹ Szent István intelmei (részlet)

¹⁰ Szent István intelmei (részletek)

¹¹ József Attila: Ars poetica (részletek)

¹² József Attila: Rejtelmek - Zene: Sebő Ferenc

¹³ József Attila: Rejtelmek (részlet)

¹⁴ József Attila: Flóra (részlet)

¹⁵ József Attila: A hetedik – Zene: Sebő Ferenc

¹⁶ József Attila: Hajnalvárás (részlet)

¹⁷ József Attila: Modern szonett (részlet)

¹⁸ József Attila: Emberek (részletek)

 

 

¹⁹ Petői Sándor: Egressy Gáborhoz (részletek)

²⁰ Ugyanott.

²¹ Illyés Gyula: Egy mondat a zsarnokságról (kihagyásokkal)

²² József Attila: Levegőt! (részletek)

²³ József Attila: ÓDA ( Mellékdal)

²⁴ József Attila: Rejtelmek (Első versszak)

²⁵ József Attila: Amit szívedbe rejtesz (részletek)

²⁶ József Attila: Flóra

²⁷ József Attila: Flórának (első versszak)

²⁸ József Attila: Le vagyok győzve… (részlet)

²⁹ József Attila: Két hexaméter

³⁰ Idézet Harag Györgytől

³¹ József Attila: Medvetánc – esetleg Bartók Béla zenéjével aláfestve

³² József Attila: Aki dudás akar lenni…

³³ József Attila: Lassan, tűnődve

³⁴ Barátsági szerződés a Magyar Királyság és a Jugoszláv Királyság között, Belgrád, 1940. december 12.

³⁵ József Attila: Könnyű fehér ruhában

³⁶ József Attila: Eszmélet (részletek)

³⁷ József Attila: Kirakják a fát (részlet)

³⁸ József Attila: Eszmélet (részletek)

³⁹ József Attila: Gyermekké tettél (részletek)

⁴⁰ Ugyanott.

⁴¹ Teleki Pál miniszterelnök öngyilkossága előtt Horthy Miklóshoz írott búcsúlevele – apró kihagyással, illetve lemondó levele. Mindkettő 1941. április 3-án kelt.

⁴² József Attila: Ős-patkány terjeszt kórt (részletek)

⁴³ József Attila: Kertész leszek – Zene: Bródy János

⁴⁴ József Attila: Íme, hát megleltem hazámat…

⁴⁵ Petronius szöveg-részlete Székely János Caligula helytartója című drámájából.

⁴⁶ Decius szöveg-részlete Székely János Caligula helytartója című drámájából.

⁴⁷ József Attila: Március (idézet)

⁴⁸ József Attila: A Dunánál (részletek)

Beszélgetés Csankó Zoltánnal

 

Szülővárosában, Szolnokon került a színház vonzásába, egy évadot töltött segédszínészként az ottani teátrumban. A Színművészeti Főiskolát 1987-ben végezte el Marton László osztályában. Pályáját az Arany János Színházban kezdte, ahol megismerkedett Valló Péterrel. Elsősorban három közös munkájuknak köszönhetően hívták a Radnóti Színházba. Óriási szerencsének tartja, hogy részese lehetett a teátrum aranykorának. Egy vendégszereplést követően Jordán Tamás kedvéért átszerződött a Nemzeti Színházba. Jordán azonban négy év múlva Szombathelyre ment, az új igazgató, Alföldi Róbert pedig nem tartott igényt Csankó munkájára. Így, mint mondja, két szék között a földre esett. Szabadúszó lett, meglévő előadásait vitte tovább a Nemzeti Színházban. Azóta sok helyen megfordult, de főleg vidéken, állandó bázisa Győr lett. Az ottani közönségnek a Nem félünk a farkastól című darabban mutatkozott be, és mostanáig főszerepek egész sorát játszotta el. Színpadi feladatai mellett rendszeresen szinkronizál, számos világsztárnak kölcsönözte a hangját.

(forrás: Győri Nemzeti Színház)

 

Furcsa fejezetét alkotja színháztörténetünknek ez az időszak, amelyben a beszélgetésre szánt februári napokban is benne élünk. Az előző évad hirtelen félbemaradt a koronavírus járvány terjedése miatt. A mostani sok nehézséggel, de óvatosan el tudott indulni. Mivel azonban a betegség hol itt, hol ott ütötte fel a fejét, előadások maradtak el, bemutatókat kellett későbbre halasztani, novemberben pedig a színházak megint bezárták kapuikat. Hogyan éli meg mindezt a színész, akinek lételeme a közönséggel való mindennapos, élő kapcsolat?

Nagyon nehezen viselem. Bár mindig van dolgom, hiányzik az állandó jövés-menés, a színpadi játék, a nézőkkel való találkozás. Az évek során már háromszor rugaszkodtunk neki az Amadeusnak, amelyben Salierit játszottam volna. Először a jogdíjakkal kapcsolatban merültek fel akadályok, aztán megint volt valami probléma, majd végre múlt év tavaszán próbálni kezdtünk Méhes Lászlóval, aki Pécsett már megrendezte a darabot. Mozart szerepét Járai Máté kapta, akivel mindig szívesen dolgozunk együtt. Minden adott volt ahhoz, hogy sikeres előadás jöjjön létre, ami szépen zárta volna az amúgy is erős szezont. Egy hétig próbáltunk remek hangulatban, majd a járvány miatt le kellett állnunk. Az Amadeus sajnos menthetetlenné vált, mert a következő évad műsorterve akkorra már összeállt, és ebbe sehogyan sem lehetett beilleszteni az előadást. Az őszi újranyitás után a koronavíruson is átestem más kollégákkal együtt, emiatt elmaradt a Menyasszonytánc nyilvános főpróbája, és a bemutatót is későbbre kellett halasztani. A premieren maszkban játszottunk, a nézők minden harmadik széken ülhettek, ami fentről lehangoló látványt nyújtott.

Jávori Ferenc klezmer-musicaléről beszélünk. Bár időnként játszott zenés produkciókban, mégsem ez mondható pályája meghatározó irányvonalának. Másképp kell közelíteni színészként ehhez a műfajhoz, mint egy prózai műhöz?

Feltétlenül más kondíciót igényel, mint egy prózai előadás. Persze a hitelesség itt is ugyanolyan fontos, de nem könnyíti meg a színész dolgát, hogy énekelni és táncolni kell. Emlékszem, amikor a Radnóti Színházban csináltuk az Anconai szerelmeseket, még nagyon fiatal voltam, és valósággal lubickoltam benne. Soha nem voltam igazi zenés színész – csak jó hallásom van, és elég jól énekelek –, főleg prózát játszottam mindig, ezért nem tartottam karban a hangomat, nem jártam énektanárhoz, ami hátrányt jelent azokhoz a kollégákhoz képest, akik rendszeresen énekelnek.

A hangi adottságokon túl, gondolom, másmilyen ritmust követelnek meg egy zenés darabban a dalok közötti prózai jelenetek, ahogy például egy komédia is más ritmusérzéket kíván, mint egy drámai mű.

Így van. Szerencsére jó ritmusérzékem van prózában is, ezért ez nem okoz gondot, sőt, mindig pontosan érzem, hogy ha egy zeneszám következik, azt hogyan kell előkészíteni, ha pedig véget ér a dal, nem motyogunk, hanem erőteljesen játszunk tovább, mert a nézők megszokták azt a hangerőt, ami a mikroporton keresztül jut el hozzájuk. Bár nem először énekeltem nagyzenekari kísérettel, hiszen a Csinibabában is volt két számom, eleinte mégis szokatlan volt velük színpadra állni. Teljesen másképp szólal meg a dal, mint amikor az ember egy zongora mellett, korrepetitor segítségével tanulja. Az első zenekari próbán úgy éreztem, mintha kicsúszott volna a talaj a lábam alól, eleinte azt sem tudtam, hol vagyok, de Silló István sokat segített, végig türelmes volt hozzám.

A pandémián túl miképpen befolyásolja a közérzetét, ha a hazai színházi szakma állapotára gondol?

Ez nagyon nehéz kérdés. Győrben jelenleg is zajlik a pályáztatás, forr a levegő. Egyáltalán nem bánom, hogy kimaradok ebből. Márciusban kezdem próbálni a Csókos asszonyt, addig nem kell Győrbe mennem. Ha minden jól megy, addigra megválasztják az új igazgatót, kíváncsian várom, ki lesz az. Egy küldött által a társulat is képviselteti magát a szakmai bizottságban. Magam sosem értettem egyet azzal, hogy a társulat beleszóljon, ki vezesse a színházat.

Miért?

Mert a színészt csak egy dolog érdekli: saját maga. Biztos nem fog olyan jelöltre szavazni, aki kiszámíthatatlan, várhatóan újrarendezi a sorokat, átalakítja a társulatot. Ehelyett egyértelműen a saját biztonságát helyezi előtérbe, és arra voksol, aki ezt várhatóan garantálni tudja. Pályám során több igazgatóváltást megéltem. Amikor a Nemzeti Színházban hasonló helyzet alakult ki, és Alföldi Róbert, illetve Balikó Tamás számított esélyesnek, Balikóra szavaztam, mert őt jól ismertem, a barátomnak tekintettem, többször dolgoztunk együtt. Viszont joggal tartottam attól, hogy ha Alföldi lesz a befutó, nem marad helyem a színházban. Számomra ez is azt bizonyítja, mennyire nincs értelme a társulati szavazásnak. Másrészt az, ahogyan megválasztják az igazgatókat, finoman szólva is megrendítő. El tudnék képzelni olyan forgatókönyvet, hogy mindig a fenntartó nevezi ki a színházvezetőket, akár pályázat nélkül, de akkor ez valóban legyen így, és ne rendezzünk színjátékot a pályázatok körül, amelyben mindenféle egyéb érdekek felülírják a szakmai szempontokat. Nem kizárt, hogy ugyanez fog történni Győrben is. Nagyon várom már, hogy a végére érjünk. Mivel két évre írták ki a pályázatot, ha rajtam múlna, meghosszabbítanám a jelenlegi igazgató, Forgács Péter mandátumát, hiszen a járvány miatt nem tudta maradéktalanul megvalósítani, amit erre a ciklusra vállalt. Talán kezelhette volna agilisabban és kreatívabban a kialakult helyzetet, de egyáltalán nem volt könnyű dolga. Mi is próbálkoztunk az online közvetítésekkel, de olyan anyagi terhet jelentett volna a színháznak, hogy le kellett mondanunk róla.

Maszlay István, Csankó Zoltán és Töreky Zsuzsa – A vád tanúja

(forrás: Győri Nemzeti Színház)

 

A politika beleszólása a színházak életébe mindig is ennyire érezhető volt, vagy most erőteljesebbé vált?

Szerintem ma erőteljesebben van jelen a politika, de korábban is sok esetben érezhető volt valamiféle összefonódás. Meczner Jánost, aki jól vezette az Arany János Színházat, ahol a pályámat kezdtem, váratlanul kiebrudalták onnan, odaadták a színházat Székely Gábornak, akit néhány év után szintén menesztettek. De említhetném Törőcsik Mari és a Művész Színház esetét, és sorolhatnám tovább a példákat. Akkor is történtek furcsa dolgok, amikor demokratikusabb volt a felállás, vagy legalábbis mi annak hittük.

Most viszont a Színművészeti Egyetem ügye mintha a korábbiaknál is jobban rávilágítana a szakma éles megosztottságára, az oldalak közötti szakadékokra, a párbeszédre való képtelenségre. Ön hogyan szemléli mindezt?

Amikor először értesültem az egyetem átszervezéséről, nem tudtam ezzel mit kezdeni. Aztán olvastam egy interjút Máté Gáborral, aki az ügy kirobbanásakor szintén nem tudta hová tenni az egészet, képtelen volt eldönteni, hogy ez jó lesz vagy nem lesz jó. Pedig ő a Katona József Színház igazgatója, és tanított az egyetemen. Azt mondtam magamban, hogy ha Máté Gábor sem lát tisztán, akkor én, aki nem vagyok tűzközelben, hogyan ítélkezhetnék az átalakításról. Engem is csatasorba akartak állítani a győri kollégák, de azzal hárítottam el, hogy teljesen át fog politizálódni az ügy, és akkor már nem lehet kiszállni. Sajnos igazam lett: politikai csatározássá vált az egész történet. Tovább mélyült az árok, amit annak idején Jordán Tamás annyira szeretett volna betemetni. Emlékszem, ott álltunk a pécsi színházi fesztiválon, mellettem Szarvas József, Tamás beszédet mondott, majd egy gödörbe dobtuk a csatabárdot, és betemettük. Ehhez képest most rosszabb a helyzet, mint előtte volt. Gyanakodva fürkészik egymást az emberek, a büfében nem mernek hangosan véleményt nyilvánítani. Szerencsére a színpadon továbbra sem az a meghatározó, hogy ki melyik oldal felé húz, csak az számít, mennyire tehetséges, és milyen végszót ad a másiknak. Én nem vagyok politizáló alkat, nem tudnék az első sorban menetelni az Andrássy úton. Kováts Adél mondta egyszer nekem, csodálja bennem, hogy a legkiélezettebb helyzetekben is objektív tudok maradni. Úgy gondolom, ez most is sikerül. Egyfelől megértem a diákokat, akik harcolnak az igazukért, az oktatókat, akik a távozás mellett döntöttek. Ugyanakkor nem hiszem, hogy jogom lenne pálcát törni Szarvas József barátom felett csak azért, mert tanítani fog az egyetemen. Viszont végtelenül elszomorít az a helyzet, ami a szakmánkban kialakult.

Csankó Zoltán – Menyasszonytánc (forrás: Győri Nemzeti Színház)

 

Javaslom, kanyarodjunk most vissza az út elejére. Szolnokon született és ott nevelkedett. Kézenfekvőnek tűnhet, hogy az ottani színház hatására kezdte vonzani ez a hivatás. Valóban így volt?

Valóban sokat jelentett nekem az ottani színház, mely kamaszkorom idején nagyon erős volt. Édesapám katona volt, a színházzal szemközti tiszti bérházban laktunk, és a közeli gimnáziumba jártam. Minden nap elmentem a színház előtt, sokszor találkoztam a színészekkel, például amikor a tájbusz előtt várakoztak, és rendszeresen jártam előadásokat nézni. Osztályfőnökömtől, a magyar szakos Csendes Csabától ugyancsak komoly impulzusokat kaptam. A színház hatása mellett elsősorban neki köszönhető, hogy erre a pályára vetődtem. Több vers- és prózamondó versenyen elindultam, és ezeken kisebb-nagyobb sikereket értem el. Az osztálytársaim is biztattak, ezért a gimnázium utolsó évében beadtam a jelentkezést a Színművészeti Főiskolára. Elsőre azonban nem vettek fel.

Ez nagy csalódás volt?

Nagyon megsértődtem a főiskolára, amiért elutasítottak, és nem akartam többször jelentkezni. Elmentem távirat-kézbesítőnek, és készültem a szegedi egyetem tanár szakára. Egyszer azonban megláttam egy hirdetést, miszerint amatőr színjátszó képzés indul a művelődési házban, és oda beiratkoztam.

Kik tanítottak ott?

Erős tanári kar jött össze: tanított Montágh Imre, Dölle Zsolt és Duró Győző. Ott új erőre kaptam, megint sikereim lettek, és ezen felbuzdulva jelentkeztem a színházba segédszínésznek. Felvettek. Egy szezont végigstatisztáltam, olykor egy-két mondatos szerepet is kaptam.

Mennyire élte meg tudatosan a szolnoki színházban töltött évadot? Tisztában volt azzal, kik veszik körül, színészek és rendezők, hogy például ki az a Sándor Pál, aki a Koldusoperát állította színpadra, vagy a Hamletet rendező Paál István?

Rengeteget tanultam, nem is annyira szakmai fogásokat – azokat nem lehet ennyi idő alatt elsajátítani –, mint inkább magabiztosságot. Sok dicséretet kaptam, ezért másodszor már lényegesen nagyobb önbizalommal álltam ki a felvételi bizottság elé, és sikerült bejutnom a főiskolára. De nem zavart volna, ha ekkor sem vesznek fel, mert nagyon jól éreztem magam a színházban, ez esetben maradtam volna még egy évet. Sándor Pált addig csak a filmjein keresztül ismertem, mivel moziba is sokat jártam. A Koldusoperában egy rendőrt játszottam – a társam Mucsi Zoltán volt –, és nagy élmény volt, hogy megbilincselhettem a Bicska Maxit alakító Kern Andrást. Sokat jelentett, hogy a büfében olyan színészek közelében lehettem, mint Egri Kati, Kristóf Tibor és mások. A színház főrendezőjét, Paál Istvánt már korábbról ismertem, ugyanis az amatőr színtársulattal rendszeresen jártunk különböző táborokba és fesztiválokra, ahol ő tanított vagy zsűrizett. Mivel az amatőr színházi világból indult, később is a szívén viselte az amatőrök helyzetét.

Hogyan hatott Paál István, például a Hamlet próbafolyamatában?

Abban az előadásban csak statisztáltam, inkább néztem a próbákat. Lenyűgözött a felkészültsége. Az egész darab a fejében volt, és pontosan tudta, ki mikor jelenik meg a színpadon, és mi fog történni. Egy alkalommal Budapesten vendégszerepeltünk az előadással. Gábor Miklós meghívta a lakására Paál Istvánt és a Hamletet játszó Kovács Lajost. Emlékszem, másnap Lajos nagyon el volt keseredve, mert Gábor Miklós azt mondta, hogy túlságosan gengszteresre játszotta. Valószínűleg nem bántásnak szánta, de erős kritikát fogalmazott meg.

A főiskola légköre ugyanúgy inspiráló volt, mint a szolnoki?

Nagyon jó osztályba kerültem, Marton László volt az osztályfőnökünk. Az első két évben jól működött Marton is, meg az osztály is.

Ez mit jelentett?

Azt, hogy kreatívak voltunk, ami Martonhoz kellett is. Ő kevésbé rendezett bennünket, de mindig jó érzékkel szólt hozzá ahhoz, amit csináltunk, és ezáltal tanított. Végtelenül szimpatikus ember volt, és jó humorral rendelkezett. De aztán egyre sűrűbben járt Amerikába, mi pedig magunkra maradtunk Miklóssy Gyuri bácsival, a tanársegéddel, aki nagyon édes ember volt, de másfajta színházi ízlést képviselt, mint Marton. Amikor a Liliomfi vizsgaelőadására készültünk, Marton csak az utolsó héten jelent meg, és mindent átrendezett, amit Gyuri bácsival addig csináltunk. Innentől már nincsenek jó emlékeim a főiskoláról. Az tartotta bennem a lelket, hogy az utolsó két évben külső munkákat is vállalhattunk. Gyakorlaton voltunk a Vígszínházban, mehettünk a rádióba, a televízióba és a szinkronba. Ezenkívül a velünk párhuzamos osztály is hívott, játszottam az egyik vizsgájukban, valamint Galgóczy Judit vizsgarendezésében, a West Side Storyban. Megtaláltam az örömömet, de nagyon haragudtam Martonra, és nehezen bocsátottam meg neki, hogy ennyire magunkra hagyott bennünket.

Csankó Zoltán – A király beszéde (forrás: Győri Nemzeti Színház)

 

A Vígszínház is adott örömöt? Ott is jó lehetőség volt a tanulásra?

Persze. Beállni egy előadásba, végigcsinálni egy próbát, az mindig egy tanulási folyamat. Figyelhettük, hogyan készül Kern András, Tahi Tóth László vagy Tábori Nóra. Szoktuk mondani, hogy az ember elles ezt vagy azt az idősebb kollégáktól. Ez valóban így van, de egyáltalán nem biztos, hogy amit ellesek, mondjuk, a Kerntől, az nekem is jól áll. A Vígszínházban inkább az volt fontos, hogy fokozatosan megszoktuk azt a közeget, amibe később belekerültünk.

Marton László tanítványaként nem merült fel, hogy a Szent István körútra szerződjön?

Nem, mert az előbb említett okok miatt egy kissé „elhidegültünk” egymástól. Az első két évben kifejezetten jó volt a viszonyunk, később azonban finoman bár, de egyre többször éreztettem vele az ellenkezőjét. Így tehát nem merült fel, hogy a Vígszínházba szerződjek. Halasi Imre hívott Zalaegerszegre, Nógrádi Róbert pedig Pécsre, de mindenképpen Pesten szerettem volna maradni. Részben azért, mert akkorra már eléggé „bejátszottam” magam a szinkron világába, másrészt egyéves volt a kisfiam, és nem akartam magára hagyni a családomat.

Hogyan került az Arany János Színházhoz?

Megkeresett Korcsmáros György, az Arany János Színház főrendezője, akivel dolgoztunk a főiskolán, és szerződést ajánlott. Keleti István volt az igazgató, aki sokat betegeskedett, ezért valójában Korcsmáros vezette a színházat. Bevallom, először megijedtem attól, hogy egy gyermekszínházba kerülök, de Gyuri felvázolta, hogy ő egy ifjúsági színházat szeretne létrehozni. Ez aztán megvalósult, bár őt hamar leváltották, de az új igazgató, Meczner János ugyanezt az irányvonalat képviselte. Mielőtt döntöttem volna, megkérdeztem Versényi Idát, aki a zenés mesterség tanárom volt, és Miklóssy Gyuri bácsit, akit szintén nagyon szerettem, hogy most mit tegyek. Ida néni azt mondta: „Kisfiam, oda menj, ahol szükség van rád.” Ez nagyon fontos mondat, azóta én is mondtam egy kollégának Győrben, amikor egy másik színházhoz hívták, és megkérdezte a véleményem. Gyuri bácsi pedig annyit mondott: „Szerződj nyugodtan oda, te nem fogsz eltűnni, ebben biztos vagyok.” Ez a két ember megerősített abban, hogy kétségek nélkül elfogadhatom Korcsmáros ajánlatát. Így lettem tagja az Arany János Színháznak, és elkezdtem játszani Jánoskát, a kiskondást A mindentlátó királylány című mesedarabban. Volt még néhány hasonló szerepem, de aztán másfajta feladatok is megtaláltak. Háromszor dolgoztunk Valló Péterrel: színpadra állítottuk a Nimwégai Márikáról szóló misztikus németalföldi darabot, Goldoni komédiáját, a Két úr szolgáját, valamint a Testvérharcot, amit három görög drámából gyúrt össze Valló. Györgyi Anna formálta meg Antigonét, nagyszerű volt a szerepében. Meggyőződésem, hogy ha nem az Arany János Színház stúdiójában mutatjuk be, akár évekig is játszhattuk volna.

Pikali Gerda és Csankó Zoltán – Eldorádó, József Attila Színház

(fotó: Kállai-Tóth Anett)

 

A Radnóti Színházba Valló közbenjárásával került?

A három közös munkának köszönhető, hogy átszerződtem a Radnóti Színházba, meg annak, hogy Lengyel Ferenc elment, és mivel alkatilag is, életkorban is hasonlóak voltunk, felvettek a helyére. Nem tagadom, hogy megkönnyeztük a búcsút Meczner Jánossal és a társulattal. Nagyon szerettük egymást, és kölcsönösen bíztunk egymásban. De abban a helyzetben nem dönthettem másként, és Meczner ezt úriember módjára megértette. Óriási szerencsém volt, hogy a Radnótiba kerültem, ami a Katona József Színház mellett az egyik legjobb művészszínház volt. Tizenegy évet töltöttem ott, és ezt az időszakot aranykornak is nevezhetjük, mert jó néhány termékeny és sikeres éve volt a színháznak.

Pályája szempontjából mennyire volt egyenletes ez a tizenegy év, illetve voltak-e kimagasló pontok, olyan előadások, amelyek különösen meghatározóak voltak?

Rögtön elsőként a Nem félünk a farkastól jut eszembe, ami igazi revelációt jelentett, 149 alkalommal játszottuk. Gothár Péter rendezte, Bálint András játszotta George-ot, Csomós Mari volt Martha, Nagy Mari Honey, én pedig Nicket alakítottam. Említhetném a könnyű műfajt is, hiszen az Anconai szerelmesek szintén nagyot szólt. Szerettem a Sirályban Medvegyenkót, jó volt játszani Kováts Adéllal és Koltai Róberttel a Zűrzavaros éjszakában. A legjobb rendezőkkel dolgozhattam, köztük Gothár Péterrel, Valló Péterrel, Szikora Jánossal, Verebes Istvánnal és Zsótér Sándorral. Vele csináltuk A király mulat című előadást Victor Hugo színdarabja és a Rigoletto szövegkönyve alapján, abban is énekelnem kellett. Nem állítom, hogy ez is hatalmas sikert hozott, mert azok a nézők, akik az operára voltak kíváncsiak, nyilván csalódtak, akik pedig prózára számítottak, nem értették, miért kell operaáriákat kornyikálni a prózai jelenetek közben. Arra viszont emlékszem, hogy Esterházy Péternek nagyon tetszett az előadás. Hosszan sorolhatnám a szerepeimet, sosem voltam elégedetlen, mindig játszottam olyat, ami örömet okozott. Talán csak az utolsó év jelentett kivételt, de az sem azért, mert Bálint András nem akart szerepet adni nekem. A körülmények úgy hozták, hogy több munkától is elestem, csak egy előadásom maradt, a Lulu, amiben 21.45-kor mentem be a színpadra. Közben vendégként játszottam egy kisebb szerepet a Nemzeti Színházban, ez volt A holdbeli csónakos Valló Péter rendezésében. Jól éreztem ott magam, sok olyan kollégával találkoztam, akikkel korábban soha nem dolgoztunk együtt, így aztán gondoltam egyet, és átszerződtem.

Egyébként is érezte, hogy váltásra lenne szüksége, vagy kifejezetten ez a felkérés mozdította ki?

Eléggé hűséges típus vagyok, és nehezen mozdulok. Ha nem Jordán Tamás lett volna a Nemzeti Színház igazgatója, akkor talán a mai napig a Radnótiban maradok. Mindig jó helyzetben voltam ott, de mivel az utolsó év kevésbé sikerült, a Nemzetiben pedig új impulzusokat kaptam, ez valahogy kimozdított, és úgy gondoltam, teszek egy kísérletet, meglátjuk, mi lesz belőle. Azzal persze akkor még nem számolhattam, hogy Jordán négy év múlva elmegy Szombathelyre, én pedig két szék között a földre esem. A távozó vagy elbocsátott színészek általában nem szoktak elmenni az évadzáró társulati ülésre. Én a Radnóti Színházban jelen voltam, ott ültem a barátaim között. Bálint András beszédében így fogalmazott: „Csankó Zoli elszerződik tőlünk a Nemzeti Színházba. Én ezt még soha senkinek nem mondtam, de bármikor visszajöhet, amíg én vagyok az igazgató.” Ez olyan nagylelkű gesztus volt felém, amitől biztonságban éreztem magam. Nagyon jó viszonyban voltunk Andrással, nem véletlenül engem kért fel, hogy legyek a tanársegédje a főiskolán. Beszédművészetet tanítottunk az akkori Marton osztályban. Ugyanabban a teremben, ahová én is jártam. Torokszorító volt. A tehetséges osztályból azóta sokan „befutottak”: Hámori Gabriella, Szamosi Zsófia, Dobó Kata, Bodó Viktor, Csányi Sándor, Lengyel Tamás, Dolmány Attila. Most pedig vérzik a szívem az Ódry Színpadért.

Nem voltak fenntartásai amiatt, hogy az új Nemzeti Színház megnyitása óta folyamatosan kereszttűzben volt?

Egyáltalán nem, mert Jordán Tamás személye teljes garanciát jelentett számomra. Ő nem politizált, legfeljebb csak fű alatt, ahogy a társulatban sem volt téma a politika. Nem számított, hogy ki melyik oldal felé kacsingat. Az a bizonyos árok ott tényleg be volt temetve. Csupán két ember froclizta egymást rendszeresen, Blaskó Péter és Hollósi Frigyes, akik különben nagyon jóban voltak. Mindketten előszeretettel politizáltak, rendszeresen átszólogattak egymásnak a büfében, ha nem egy asztalnál ültek, de ez végül mindig hatalmas röhögésbe fulladt.

A Radnótihoz képest lényegesen nagyobb térben és társulatban találta magát. Ez milyen kihívást jelentett?

A holdbeli csónakosban már volt alkalmam valamennyire ráhangolódni arra a nagy térre, de később kellett vele igazán megküzdenem nagyobb szerepekben. Szerencsére jók a hangi adottságaim, ezért komoly problémát nem jelentett sem a Nemzetiben, sem később Győrben, ami hasonlóan nagy tér. A kollégák persze mondogatták, hogy hová ne álljak, hol van „süket” része a színpadnak, és nem tanácsos sokáig oldalra beszélni. Jordán próbált javítani az akusztikán, de ez utólag már olyan sokba került volna, hogy nem lehetett megcsinálni. A társulat hamar befogadott, mindenki közel állt hozzám, komoly barátságok köttettek. Előadások után intenzív, kiváló hangulatú társasági élet folyt a büfében, ami később, úgy hallottam, megszűnt. Tudom, hogy nem a büfé a legfontosabb egy színházban, de a bizalom, egymás szeretete, megbecsülése nélkülözhetetlen ahhoz, hogy a színpadon jó munka folyjék. Ahhoz, hogy Kaszás Attilának merjek mondani valamit, baráti viszonyban kellett lennünk. Mert az természetes, ha a győri színházban közel hatvan évesen mondok valamit egy fiatal kollégának. Azt is szoktam mondani, hogy ha nekik van valamilyen problémájuk, valamit másképp gondolnak, nyugodtan osszák meg velem, ne tiszteljenek túlságosan. Viszont ha nagyjából egykorúakkal van együtt az ember, akkor ez nem ennyire egyszerű. Sokat számít ilyenkor, hogy viszonyunk a színpadon kívül is legyen jó. Eszembe jut, milyen remek hangulatban készült a Tizenkét dühös ember, sugárzott rólunk, mennyire jól dolgoztunk együtt. Balikó Tamás jó érzékkel vezényelte a próbákat, igaz, már harmadszor állította színpadra a darabot, egyszer játszott is benne. Szóval sok barátságot köszönhetek nemzetis életemnek, nem bántam meg, hogy átszerződtem, mert másképp nem játszhattam volna Básti Julival, Udvaros Dorottyával és a többiekkel. Kiléptem az elszigeteltségből, és úgy gondolom, bebizonyítottam, hogy van helyem közöttük.

Csankó Zoltán – A windsori víg nők (forrás: Győri Nemzeti Színház)

 

Többször szóba került Valló Péter, akivel kéttucatnyi közös munkájuk volt, egyik állandó színészének számít. Mit jelent ez az együttműködés? Rá is mesterként tekint?

Számomra Valló Péter a nagybetűs mester. Csodálatra méltó az intellektusa, a felkészültsége. Olyan módszerrel dolgozik, ami igazán nekem való. Nagyon sokat köszönhetek neki, amit úgy próbáltam meghálálni, hogy amikor Győrbe kerültem, megkértem az ottani vezetést, hívják meg rendezni Vallót. El is jött, együtt csináltuk A windsori víg nőket, a Vízkeresztet, a Farkasok és bárányokat, az Éjjeli menedékhelyet és a Különös házasságot. De az idő Péter felett is múlik, az utazás egyre inkább megterheli, ezért nem vállalt több munkát Győrben. Nagyon hálásak voltak azok a színészek, akik először találkoztak az ő módszerével. Isteni humora van, a próbák jó hangulatban telnek, mindig annyit próbál, amennyit kell, nem „csuklóztatja” a színészt, mélyen elemzi a darabot, a szituációkat, a szereplők egymáshoz való viszonyát. Nála információk tömegéből tudunk építkezni, nincs más dolgunk, mint gondolkodni annak megvalósításán, amit Péter elmond. Ezzel együtt nagy szabadságot is ad a színésznek. Amikor mindenféle hülyeséget kitaláltam az Anconai szerelmesekben, vevő volt az ötleteimre. Például a macska is nekem jutott eszembe. A nevét az olasz tolmács segítségével találtuk, tőle tudtuk meg, hogy a Matilde Olaszországban olyan gyakori, mint nálunk a Cirmos. A macska nem jelent meg a színpadon, bent volt a cukrászdában, csak a darab végén került elő, amikor a farkánál fogva kidobtam a fenébe. Ennél a jelenetnél általában tapsot kaptam. Visszatérve a lényegre, Péter teljes mértékben nyitott, minden problémát meghallgat, és végtelenül türelmes. Egyébként engem is többször felkértek rendezni. Például amikor az Arany János Színház stúdiójában tanítottam, Puskás Tivadarral színpadra állítottuk a Liliomot, azt akár nevezhetjük rendezésnek is. Sokat tudtam a darabról, mely a legkedvesebb számomra a Molnár Ferenc-i életműben. Meggyőződésem szerint a rendezés nem lebonyolítás. Sokan vannak, akik rendeznek, de ők valójában lebonyolítanak. Szerintem én is elég sok előadást le tudnék bonyolítani, de rendezni nem tudok. Ahhoz teljesen más képességek kellenek. Komplexen kell látni az előadás valamennyi részletét, tudni kell, hogy milyen környezetbe helyezzük a darabot, és egyáltalán mi a szándékunk az előadással. Ehhez rendezőnek kell lenni, nem lebonyolítónak. Nem mondom, hogy soha nem szánom rá magam, de egyelőre nincs ilyen célom.

Visszatérve a Nemzeti Színházhoz, mielőtt Jordán Tamás megbízatása lejárt, egyértelművé tette, hogy nem pályázik újra, Szombathelyen alapít színházat. Többen is jelentkeztek a pozícióra, és végül Alföldi Róbert lett a befutó, aki – ahogy már utalt erre –, nem kívánt önnel együtt dolgozni. Elmondta, hogy miért nem?

Nem, de nem is kérdeztem, mert szerintem rosszabb lett volna, ha megmondja. Én viszont elmondtam, hogy tehetségesnek tartom, és sok sikert kívántam a munkájához. Hozzátettem azt is, hogy engem nagyon szerettek az addigi igazgatóim, és mindegyikük sajnálta, amikor továbbléptem. Ennyiben maradtunk, és megbeszéltük, hogy játszom tovább a meglévő előadásaimat.

Nagy sérelem maradt önben?

Mostanra begyógyult ez a seb, már alig látszik. Sokáig végtelenül kellemetlen volt vele találkozni. Márpedig neki is látnia kellett, hogy hasonló körben mozogtunk, az ő barátai sok esetben azonosak voltak az én barátaimmal, sokszor voltunk egy társaságban. Persze mindketten próbáltuk megfelelően kezelni a helyzetet. Az egészet évek múlva az oldotta meg, hogy egyszer felhívott Jordán Tamás azzal, ott áll mellette Alföldi Robi, aki Szombathelyen megrendezi a Volponét, és szeretné, ha benne lennék a darabban. Próbáljuk meg, válaszoltam. Páratlanul jó munka lett belőle, a zsűri különdíját kaptam a Városmajori Színházi Szemlén ezért és A vád tanújában játszott ügyvédért.

Ez elégtételt jelentett?

Nevezhetjük annak is, de nem szívesen használom ezt a szót. Inkább megnyugvást hozott, hogy ilyen jól dolgoztunk együtt Robival. Olyannyira, hogy már a következő darabjába is hívott, ugyancsak Szombathelyre, de az végül nem jött össze.

A Nemzeti után először lett szabadúszó, korábban mindig társulathoz tartozott. Nem félt attól a bizonytalanságtól, ami ezzel az életformával óhatatlanul együtt jár?

Természetesen tartottam ettől, de némi biztonságot adott, hogy a Nemzetiben voltak még előadásaim. Amikor megtudtam, hogy Alföldi nem tart rám igényt, rögtön kimentem a teraszra, és felhívtam Bálint Andrást. Nem tudott azonnal válaszolni, kérte, hogy menjek be a színházba. Még akkor sem tudott ígérni semmit. Néhány nap múlva ismét bementem, és azt mondta, hogy beszélt Vallóval és a gazdasági igazgatóval, sajnos nem tud szerződtetni, de figyelni fog rám. Hamarosan hívott vendégként a Solness építőmester egyik szerepére, és amikor a Thália Színházban rendezett egy darabot, akkor is eszébe jutottam. Vagyis tényleg odafigyelt rám. Közben Győrből is megkerestek, és felajánlották a Nem félünk a farkastól című darabban George szerepét. Ács János rendezte, aki nagyon jó állapotban volt akkor. Annyira jól sikerült az előadás, hogy rögtön az első évben megkaptam a Kisfaludy-díjat, pedig az ottani kollégák sorban álltak ezért az elismerésért.

Albee drámája egyáltalán nem volt ismeretlen, hiszen a Radnóti Színházban már találkozott vele. Ilyenkor a korábbi emlékek előjönnek, hatnak, vagy azokat ki kell törölni és a nulláról kezdeni mindent?

Óhatatlanul előjönnek, ezt nem lehet megúszni. Egyébként felhívtam Bálint Andrást és Csomós Marit, megkérdeztem tőlük, hogy mit gondolnak, elvállalhatom-e George-ot. Mindketten biztattak. A próbaidőszak elején a fülemben csengett Andris hanghordozása, beszédmódja. Gothár azt kérte tőle, hogy soha ne kérdezzen, mindig állítson. Én ezt nem vettem át, hiszen túlságosan erős effekt volt. Egy-két dolgot talán átmentettem abból az előadásból, de egy idő után elszakadtam Bálint Andrástól, és a magam útját jártam. Eleinte súgtam a Nicket játszó Sárközi Józsefnek, mert teljesen visszajött a szöveg. Szerettem volna minél többet segíteni, de aztán rájöttem, hogy ez a rendező dolga. Józsi végül szépen megcsinálta a szerepet, úgy, ahogy ő gondolta. A győri előadás is sikeres lett, majdnem hetvenszer ment, és Crespo Rodrigo meghívott bennünket Tatabányára, ott is előadtuk vagy tízszer.

Úgy tudom, már javában tartott a próbafolyamat, amikor egy másik ajánlatot is kapott. Hogy is volt ez?

Éppen egy szinkronstúdióban voltam, amikor megcsörrent a telefonom. Ascher Tamás volt a vonal másik végén, elmondta, hogy a Barbárokat rendezi a Katonában, és nekem is szánna egy szerepet. Mivel ütközött a győri munkával, sajnos nem tudtam elvállalni. Pedig régóta vágytam arra, hogy Ascherrel dolgozhassak. Izgalmas lett volna a Katonában próbálni egy szerepet, és ki tudja, mi lett volna abból. Érdekes, milyen apróságokon, és sokszor szerencsés véletleneken múlik, hogyan alakul egy színész pályája, egy-egy döntés évekre meghatározhatja a sorsunkat.

Noha továbbra is szabadúszó, állandó bázisa lett a Győri Nemzeti Színház, ahol fajsúlyos szerepek sorát játszhatta el.

Versényi Ida azt is mondta nekem, hogy ötven éves korom körül fogok aratni. Pontosan emlékszem, hogy ezt a szót használta. Igaza lett. Negyvenhat éves voltam, amikor Győrbe kerültem, és azóta egyik főszerepet játszom a másik után. Voltam többek között Kolhaas Mihály az Egy lócsiszár virágvasárnapjában, Moliére Bulgakov darabjában, Claudius a Hamletben, Varró őrnagy a Tótékban, Szakhmáry Zoltán az Úri muriban, Falstaff A windsori víg nőkben, VI. György A király beszédében. Bár sok helyen úgy jelenik meg, hogy a Győri Nemzeti Színház tagja vagyok, ez valójában nem igaz, de nem szoktam tiltakozni ellene, mert lélekben tényleg oda tartozom. Emellett játszottam Szombathelyen, Veszprémben, Sopronban, Tatabányán, Miskolcon, Orlai Tibornál a Belvárosi Színházban, valamint a József Attila Színházban.

A fővárosi közönség legutóbb az Eldorádó című darabban láthatta a József Attila Színházban. Milyen ember az ön által megformált Monori?

Olyan, amilyet a rendező, Funtek Frigyes és Bereményi Géza kért. Géza többször beült a próbákra, volt, amikor nekem mondott egy-két mondatot, máskor Fricivel beszélgetett. Közösen raktuk össze az előadást. Mivel nagyon keveset ment – talán hatszor vagy hétszer tudtuk tavaly március óta eljátszani –, azon sem csodálkoznék, ha a színház levenné a műsorról. Megmondom őszintén, ez bennem is felmerült, ugyanis én viszem a vállamon az egészet, szinte az összes jelenetben benne vagyok, minden azon múlik, milyen ritmust diktálok, és a többiek jönnek velem. Ehhez nem volna elég egy vagy két felújító próba. Természetesen, ha a színház kéri, szívesen megcsinálom. Nagyon szerettem játszani ezt a piacos embert, akihez amúgy nem sok közöm van, én nem ilyen vagyok, pont ezért volt nagy kihívás.

Funtek Frigyessel ez volt az ötödik közös munkájuk, és szemmel láthatóan inspirálják egymást.

Tényleg jól egymásra találtunk. Van valami közös az életszemléletünkben, abban, ahogyan gondolkodunk a világról, az emberekről, a színházról. Ritkán vitatkozunk, szinte mindenben egyetértünk. Ő nem az a fajta színészvezető, mint Valló, másként dolgozik, de engem az ő módszere is inspirál. Frici mindig pontosan látja a végét, ahová el akar jutni, és abba az irányba tereli a színészeket, sokszor csak egymondatos, rendkívül találó instrukciókkal. Tudja, hogy milyen embert akar faragni belőlem, amihez persze hozzáteszem magamat. Késői találkozás a miénk, de nem baj, nagyon örülök, hogy egymáshoz sodort minket az élet.

A király beszédét kétszer is eljátszotta, előbb Veszprémben, majd Győrben, mindkét előadást Funtek Frigyes rendezte. A filmben Colin Firth hangját kölcsönözte, aki szintén a királyt alakította. Ez milyen előtanulmányt jelentett? Adott kapaszkodót a darabbeli figura megformálásához?

Sokat segített a szinkron, még akkor is, ha ott teljes mértékben alkalmazkodnom kellett Colin Firth-höz. A filmen keresztül megtanultam VI. György királyként dadogni. Amikor a szinkronra készültem, megnéztem egy werkfilmet, amelyben Colin Firth elmondta, hogy órákat vett egy logopédustól, tanulmányozták a király beszédeit, és így elsajátította, milyen módon dadogott, mely hangok okoztak neki nehézséget. Volt olyan, amikor nem jött ki hang a torkán, csak erőlködött, továbbá gyakran előfordult, hogy bizonyos hangokat, szótagokat ismételgetett. Leginkább a k, g és az l hangokkal küszködött, ezekhez Frici még hozzátette a b és az m hangot, mert sok magyar szó kezdődik ezekkel. A színpadon mindez annyival nehezebb volt, hogy ott a fizikumommal is meg kellett jelennem, de a filmmel ellentétben a magam ura voltam, a dadogás az én kezemben volt, nem kellett követnem az amerikai színészt.

Az uralkodónak a dadogás a legfőbb attribútuma, leginkább ezt vesszük észre, miközben persze összetett figuráról van szó. A szerepformálás tekintetében tényleg a dadogás volt a kulcs, alapvetően ezen múlott, hogy meglegyen a figura?

Mindenképpen ez volt az alap. Olyan színészt kell találni hozzá, aki technikailag ezt hitelesen tudja kivitelezni. Sok visszajelzést kaptam, miszerint annyira hiteles volt a dadogásom, hogy szurkoltak nekem a nézőtéren, hogy sikerüljön kimondanom az adott szót.

Sokat kivesz az előadás az erőteljes koncentráció miatt?

Nagyon fárasztó, megterheli az idegrendszert, az átlagosnál nagyobb koncentrációt igényel. Előadás után, főleg még Veszprémben, egy ideig a büfében is dadogtam, annyira nehezen jöttem ki belőle.

Egyébként is jellemző, hogy nehezen teszi le a szerepeket előadások után?

Van, aki rögtön ki tud bújni belőle. Én nem ilyen vagyok, de amikor csak tudom, igyekszem minél hamarabb letenni. Persze szerepe válogatja. Amikor Falstaffot játszottam, nagyon megterhelő volt fizikailag is, abból nehezebb volt felállni. Ugyanígy voltam Szakhmáry Zoltánnal az Úri muriban, az is rettenetesen nehéz előadás volt. Ilyenkor egy ideig a hatása alatt maradok, nem ülök le a büfében, csak ácsorgok a pultnál, majd miután feloldódtam, odamegyek a többiekhez.

Ismerve eddigi pályáját, látszik, hogy sohasem a könnyebb utat választotta, nem bánta, ha meg kellett küzdeni az eredményért. Most, hatvan felé közeledve milyen kihívásokra számít?

A legfontosabb, hogy lehessen újra játszani. A következő kihívást az igazgatóválasztás jelenti. Felmerül a kérdés, hogy ha új igazgató érkezik Győrbe, milyen viszonyban leszünk egymással, ő mit gondol rólam, én ismerem-e őt, tudunk-e, akarunk-e majd együtt dolgozni. Aztán az is kérdés, hogy meddig bírom, mert a rengeteg utazás sokat kivesz az emberből. De az is lehet, hogy ez a probléma megoldódik, mert az új igazgató nem tart rám igényt. Ez esetben visszajövök Pestre, egyszer talán valaki megtudja, hogy ismét ráérek, és valahová elhívnak. Nem vagyok kétségbeesve. Az egyik kereskedelmi csatorna hangja vagyok, ami egy kis biztonságot ad. Rendszeresen szinkronizálok is, bár az utóbbi években a színházi elfoglaltságok miatt kevesebb időm jutott erre. A színházat semmi nem írhatja felül, számomra mindig az a legfontosabb. Sok tévés lehetőséget lemondtam, mert ott nem érzem magam olyan otthonosan, mint a színházban vagy a szinkronban. Talán már celeb is lehetnék, de erre soha nem vágytam. Nem szívesen nézem ezeket a műsorokat, akkor miért legyek benne? Szeretek alaposan felkészülni, nem akarok az utolsó pillanatban kapkodni. Nem hiányzik a stressz amiatt, hogy vajon eszembe jut-e a következő mondat, miközben egy kamerát a képembe tolnak, és még a partneremre is figyelnem kellene. Kern András mondta nekem egyszer, hogy egyre jobban fél, ahogy halad előre a korban, pedig ő akkor még csak negyvenvalahány éves volt. Csodálkoztam ezen, de ma már én is tapasztalom. Egyre kevésbé fogékony az ember agya. Ezért is ódzkodom ezektől a felkérésektől. Aztán lehet, hogy egyszer csak engem is belesodor a szél egy sorozatba. Nem zárom ki ezt sem. Ki tudja, mit hoz a jövő

Az interjút készítette: Ménesi Gábor