E helyt máskor amolyan sorvezető szokott lenni, amely feltárja a szerkezet felépülésének módját, a szerkesztői gondolatmenetet.  A nem múló döbbeneten kívül azonban másnak itt most nincs helye. Szívem szerint nekrológnak sem. Mert nem a halál értelmetlen – mitől is volna értelmes, csupán az önfeláldozás, a mártírium lehet „célszerű” –, hanem a nekrológ műfaja.  Őszinte csak mértékkel lehet, s máris visszatetszést kelthet – ahogyan bennem négy évvel ezelőtt, ugyancsak augusztus elején Koltai Tamás búcsúztató szavai a nagy riválisról, M. G. P.-ről az ÉS-ben –, egy életmű összegzésére pedig nyilvánvalóan alkalmatlan.

Nem tudom, mikor veszíti hatályát az egyébként is vitatott latin mondás, mely szerint halottakról jót vagy semmit – más fordításban jól vagy semmit, ami nagyon nem mindegy, s létezik az igazat vagy semmit verzió is –; mennyi időnek kell eltelnie az érdemi megszólaláshoz, ahhoz, hogy megengedhetőek s elviselhetőek legyenek az árnyalatok, ha egyáltalán szükség van rájuk – téteti hozzá a talán nem alaptalan szkepszis. Mert ami megmarad, az évről évre akkurátusan kötetbe rendezett s megjelentetett kritikák és tanulmányok garmadája hozzáférhető lesz a szenvedélyes avagy tárgyilagos kutató, elemző számára, a bármily maradandó sérelmek, fájdalmak, rossz érzések azonban velünk múlnak. (Akkor is, ha netán nyomuk marad visszaemlékezésekben, levelekben, miként Németh Antal – életműve Koltai Tamás egyik legkedvesebb kutatási területe volt –, az 1930-ban megjelent Színészeti lexikon szerkesztője és a kézikönyvről a Nyugatban kritikát írt Kárpáti Aurél több évtizedes burkolt ellentétének, amely épp e számunkban említtetik a Színészeti lexikonról szóló tanulmányban.)

Dermesztő a tény, hogy vitatkozni immár csak Koltai Tamásról lehet majd – életművéről, kritikusi, kultúrpolitikai, közéleti megnyilvánulásairól –,  s nem Koltai Tamással, ha így még egyáltalán érdemes, hogy már nem fog többé visszaszólni.

SZŰCS KATALIN ÁGNES

E helyt máskor amolyan sorvezető szokott lenni, amely feltárja a szerkezet felépülésének módját, a szerkesztői gondolatmenetet.  A nem múló döbbeneten kívül azonban másnak itt most nincs helye. Szívem szerint nekrológnak sem. Mert nem a halál értelmetlen – mitől is volna értelmes, csupán az önfeláldozás, a mártírium lehet „célszerű” –, hanem a nekrológ műfaja.  Őszinte csak mértékkel lehet, s máris visszatetszést kelthet – ahogyan bennem négy évvel ezelőtt, ugyancsak augusztus elején Koltai Tamás búcsúztató szavai a nagy riválisról, M. G. P.-ről az ÉS-ben –, egy életmű összegzésére pedig nyilvánvalóan alkalmatlan.

Nem tudom, mikor veszíti hatályát az egyébként is vitatott latin mondás, mely szerint halottakról jót vagy semmit – más fordításban jól vagy semmit, ami nagyon nem mindegy, s létezik az igazat vagy semmit verzió is –; mennyi időnek kell eltelnie az érdemi megszólaláshoz, ahhoz, hogy megengedhetőek s elviselhetőek legyenek az árnyalatok, ha egyáltalán szükség van rájuk – téteti hozzá a talán nem alaptalan szkepszis. Mert ami megmarad, az évről évre akkurátusan kötetbe rendezett s megjelentetett kritikák és tanulmányok garmadája hozzáférhető lesz a szenvedélyes avagy tárgyilagos kutató, elemző számára, a bármily maradandó sérelmek, fájdalmak, rossz érzések azonban velünk múlnak. (Akkor is, ha netán nyomuk marad visszaemlékezésekben, levelekben, miként Németh Antal – életműve Koltai Tamás egyik legkedvesebb kutatási területe volt –, az 1930-ban megjelent Színészeti lexikon szerkesztője és a kézikönyvről a Nyugatban kritikát írt Kárpáti Aurél több évtizedes burkolt ellentétének, amely épp e számunkban említtetik a Színészeti lexikonról szóló tanulmányban.)

Dermesztő a tény, hogy vitatkozni immár csak Koltai Tamásról lehet majd – életművéről, kritikusi, kultúrpolitikai, közéleti megnyilvánulásairól –,  s nem Koltai Tamással, ha így még egyáltalán érdemes, hogy már nem fog többé visszaszólni.

SZŰCS KATALIN ÁGNES

ELŐSZÓ         

SZŰCS KATALIN ÁGNES

TÖRŐCSIK MARI BÖLCSESSÉGE                 

Törőcsik Mari 80 éves

FÖLDES ANNA

VÁLTOZATOK SZERELEMRE           

Marton Éva legendás operafelvételeiből

FITTLER KATALIN

AHOL A PILLANTÁSUNK TALÁLKOZIK                  

Tünet együttes: Sóvirág, avagy az élet eufóriája – Vígszínház, Háziszínpad

JUHÁSZ KRISTÓF

A ROBOZ CSALÁD                 

avagy a Roboz-díjak története

LÁZÁR EGON

A KETTŐSPONT KÖTELEZVÉNYE              

Búcsúztató helyett Horváth Károlyról

TÖMÖRY PÉTER

NEM CSALÓDTAM A RÉSZTVEVŐ SZÍNHÁZBAN               

Beszélgetés Takács Gáborral, a Káva Kulturális Műhely vezetőjével

AZ INTERJÚT KÉSZÍTETTE: JÓZSA ÁGNES

LEÉPÜLETES TÖRTÉNET AVAGY KÉT NŐVÉR                  

Zabezsinszkij Éva–Schilling Árpád: A harag napja – egy balga szív dala – Trafó

D. MAGYARI IMRE

AKKOR MIT IS CSINÁLUNK MA ESTE?                  

Henry Lewis–Jonathan Sayer–Henry Shields: Ma este megbukunk – Centrál Színház

DÖMÖTÖR ADRIENNE

HATÁRTALANUL                   

Beszélgetés Kerekes Évával

AZ INTERJÚT KÉSZÍTETTE: VARGA KINGA

PINTÉRBÉLÁK                      

Három előadásról – Titkaink, Bárkibármikor, Fácántánc

D. MAGYARI IMRE

TIZENKÉT SZÉK                   

Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés – Forte Társulat, Szkéné

CSIZNER ILDIKÓ

KÉPEK, FOTÓK, TÁRGYAK

Betűrendben – Albertina, Kunstforum, Leopold Múzeum

JÓZSA ÁGNES

ELŐSZÓ         

SZŰCS KATALIN ÁGNES

TÖRŐCSIK MARI BÖLCSESSÉGE                 

Törőcsik Mari 80 éves

FÖLDES ANNA

VÁLTOZATOK SZERELEMRE           

Marton Éva legendás operafelvételeiből

FITTLER KATALIN

AHOL A PILLANTÁSUNK TALÁLKOZIK                  

Tünet együttes: Sóvirág, avagy az élet eufóriája – Vígszínház, Háziszínpad

JUHÁSZ KRISTÓF

A ROBOZ CSALÁD                 

avagy a Roboz-díjak története

LÁZÁR EGON

A KETTŐSPONT KÖTELEZVÉNYE              

Búcsúztató helyett Horváth Károlyról

TÖMÖRY PÉTER

NEM CSALÓDTAM A RÉSZTVEVŐ SZÍNHÁZBAN               

Beszélgetés Takács Gáborral, a Káva Kulturális Műhely vezetőjével

AZ INTERJÚT KÉSZÍTETTE: JÓZSA ÁGNES

LEÉPÜLETES TÖRTÉNET AVAGY KÉT NŐVÉR                  

Zabezsinszkij Éva–Schilling Árpád: A harag napja – egy balga szív dala – Trafó

D. MAGYARI IMRE

AKKOR MIT IS CSINÁLUNK MA ESTE?                  

Henry Lewis–Jonathan Sayer–Henry Shields: Ma este megbukunk – Centrál Színház

DÖMÖTÖR ADRIENNE

HATÁRTALANUL                   

Beszélgetés Kerekes Évával

AZ INTERJÚT KÉSZÍTETTE: VARGA KINGA

PINTÉRBÉLÁK                      

Három előadásról – Titkaink, Bárkibármikor, Fácántánc

D. MAGYARI IMRE

TIZENKÉT SZÉK                   

Dosztojevszkij: Bűn és bűnhődés – Forte Társulat, Szkéné

CSIZNER ILDIKÓ

KÉPEK, FOTÓK, TÁRGYAK

Betűrendben – Albertina, Kunstforum, Leopold Múzeum

JÓZSA ÁGNES

ELŐSZÓ         

SZŰCS KATALIN ÁGNES

SZOMORÚ SZEREPEK – 2015. NOVEMBER 6.       

Bálint András és a történelem

FÖLDES ANNA

„MINEK TAGADJAM GYÖNGESÉGEM”        

Heltai naplója – Bálint András estje – Radnóti Színház

GABNAI KATALIN

LAUDÁCIÓ     

Az Évad Legjobb Drámája

MARTON LÁSZLÓ, RADNÓTI ZSUZSA

ÜVEGCSEREPEK       

Nádas Péter: Találkozás – Pesti Színház

D. MAGYARI IMRE

A TALÁLKOZÁS MEGINT ELMARADT         

Nádas Péter: Találkozás – Pesti Színház

ZAPPE LÁSZLÓ 

SÚLYEMELÉS

Péterfy-Novák Éva: Egyasszony – Orlai Produkció, Jurányi Ház

GABNAI KATALIN

LESZÁMOLÁS KIS JÁNOSSAL?         

Sarkadi Imre: Oszlopos Simeon – Katona József Színház, Kamra

FÖLDES ANNA

A HALÁLANGYAL      

Borbély Szilárd: Az Olaszliszkai – Katona József Színház

D. MAGYARI IMRE

KÖZEL VAN-E TÁVOL-KELET? 

Mikó Csaba–Gáspár Ildikó: Mese az igazságtételről, avagy: A hét szamuráj – Örkény Színház

BOGÁCSI ERZSÉBET

ALAPHANGOK ÉS FELHANGOK       

Szubjektív jegyzetek egy színházi szemléről

TRENCSÉNYI IMRE

ÖRÜLJETEK, HOGY ÉLTEK  

Lámpagyújtogatók

JUHÁSZ KRISTÓF

HATALMI JÁTSZÓHÁZ          

Eugène Ionesco: Makbett – Kultúrbrigád, Átrium Film-Színház

BOGÁCSI ERZSÉBET

REMÉNYTELEN FIATALOK 

Csehov: Ványa bácsi – Miskolci Nemzeti Színház

URBÁN BALÁZS

MEDDIG BÍRJÁK A KEREKEK?        

Gogol: Holt lelkek –  Bécsi Ünnepi Hetek

FRIED ILONA

NEMZETI FILHARMONIKUSOK      

A béke napja Magyarországon először

FITTLER KATALIN